Ma nem mindennapi élményben volt részem: szét kellett vernem legnagyobb ügyfelünk Exchange organizációjának öregebbik felét, szájtostól, szerverestől, konnektorostól. Olyan remegve tisztelt szervereket rúgtam ki a picsába, mint a …., meg a ….
Többéves frusztációimat sűrítettem bele, ahogy Kocsis Zoltánt megszégyenítve billentettem a delete és enter gombokat.
Month: February 2005
Prompt
Technikai ember lévén nem kellene meglepődnöm… mégis sikerült.
Nejjel eldöntöttük, hogy március 15-ét önfeledt sörözgetéssel ünnepeljük Prágában.
Ma este lefoglaltam online a szállást: beírtam az adatokat, majd megadtam a számlaszámot. Visszaírta, hogy ellenőriz, majd _2 másodpercen belül_ a következő dolgok történtek: feljött egy új oldal, hogy a konfirmálás sikerült; beesett egy email ugyanezzel a tartalommal; és megszólalt a mobilom, hogy valaki leemelt a számlámról egy kupac zsét.
Mivel nálam az email is hangjelzést ad, így alig győztem kapkodni a fejem a csendes éjszakában, hogy hirtelen mi minden történt.
És milyen félelmetesen gyorsan.
Szilánkok
Ilyeneket szoktam hazaküldözgetni:
A westendben ebédeltem. Itt tűnt fel, hogy bevásárlózenének a “Sympathy For Devil”-t nyomják.
Itt már tényleg minden mindegy.
Éjjel azt álmodtam, hogy állásinterjún vagyok.
Miután végigmentünk a kérdéseken, ki kellett nyitnom a számat: megvizsgálták a fogazatomat.
Ha valaha saját cégem lesz, a következő lesz a missziója:
“Nekünk nincs missziónk. Mi az értelmes dolgokra koncentrálunk.”
Nekem hatalmas megdöbbenés volt tudomásul venni, hogy az emberek nagy többsége nem optimalizál; vagy mert nincs hozzá agya, vagy mert leszarja. Azért szeretnék látni embertársaim arcán hasonló megdöbbenést, amikor felfogják, hogy vannak, akik igen.
Kikényszerített önkritika
Nemrég letöltöttem az officeupdate-ről a továbbfejlesztett levélszemét szűrőt.
Azóta az outlookom kivágja a munkahelyről hazaküldött leveleimet.
Lélektelen dög.
Symantec “tesztlabor”
Mivel nem sokan voltunk, tömören beszámolok róla:
- Hű vazze, a világ tele van egyre gyorsabb virusokkal (szines animációk mutatják, hogyan terjed a virus… a levegőben Monty Python szag és Intelligens Mosópor érzés terjeng).
- Több cég különböző termékei nem integráltak -> drágák.
- Mi a megoldas? Ta-dam…
A prezi hihetetetlenül szájbarágós volt. (Ez tuti nem a helyi erők hibája, szvsz kapták az anyagot – és szvsz a tengerentúli piacra volt szánva.)
Bár lehet, hogy itt sem lőttek nagyon mellé, mert a közönségkérdésekre rendszerint ugyanaz az 1 hapi válaszolt – valószínűleg ő egyedül tényleg közelről üzemeltet virnyákölő rendszert.
Kedvenc mozzanat: becsekkoláskor a hölgy közli, hogy majd az értékelő papír leadása után kapunk ajándékot (mouse pad) meg jegyzetelő papírt. Még jó, hogy nem vagyok jegyzetelő típus.
Összességében végig azt éreztem, hogy itt valami szereptévesztés történt: két – igazán hozzáértő – műszaki embernek kellett erős marketingtöltésű előadásokat lenyomni a közönség torkán. Amikor elkalandoztak műszaki területekre, akkor lehetett élvezni a műsort. De amikor nekiálltak cukrot (DVD-t) osztogatni a korábban sulykolt anyagok visszakérődzéséért, az nagyon lealacsonyító volt.
Bár tesztlabornak hirdették meg, ilyesmiről szó sem volt. Nem is tudom, hogyan gondolták… még a végén is azt mondta a főmérnök, hogy gondolkodnak más témájú hasonló “tesztlaborok” rendezésén.
Essen szó pozitív dolgokról is. Az ebéd meglepően jó volt, sikerült ízléses arányú szenyókat összeállítaniuk és a sütik is kellemesek voltak. (Ide egy fanyar szmájli jönne, de nem tudom, hogyan néz ki.)
ps: Meglehetősen furcsálom viszont, hogy erről egy szó sem esett.
Recent Comments