Category: Világmegváltás

Elég forró téma most az a gondolat, hogy az AI elszabadult és pár év alatt tönkre fogja tenni a világot, kezdve azzal, hogy elveszi a munkánkat, majd rögtön utána kipusztítja az emberiséget.
Persze lehetne erről beszélgetni, lehetne… de miről lehet manapság normálisan beszélgetni? Amikor részletesen kiderült, mi is volt ez a Hugging Face incidens, én is azt mondtam, hogy azannya, ezzel már tényleg kezdeni kell valamit, mert nagyon durva, nagyon veszélyes. Aztán amikor kiderült, hogy az Anthropic is feltörte a konkurenciát, akkor már húztam a számat. Majd amikor bejelentették, hogy a Gemini is, akkor esett le, hogy mi is folyik itt. Az az AI, amelyik nem töri fel a többit, az annyit is ér. Azaz mindenki üzleti pozíciót akar fogni, mert ez egy pénzigényes műfaj. A figyelem felkeltésére meg a rémisztgetés, a katasztrófával fenyegetés a leghatékonyabb.
Ettől persze aggódni lehet, sőt, kell is. De nem úgy. Az AI attól nagyon messze van és szvsz nem is fog soha odáig jutni, hogy mondjuk átveszi az irányítást egy porszívógyár felett és átállítja a termelést humanoid robotokra, úgynevezett terminátorokra és egyenként kivégzi az embereket. De az emberiségnek van egy gyenge pontja és ezen keresztül könnyen sebezhető.

Az emberiség ugyanis nem a valódi világban él. Kitaláltunk magunknak egy világot és abban élünk a valódi helyett.

Persze ez nem újdonság. Amióta létezik emberszabású emlős, ez azóta így van. A történelem kezdetén volt Földistennő, Napisten, Holdisten, volt valami Gonosz, minden állatnak megvolt a maga Istene, a villámokkal valamelyik Isten büntetett, illetve ha jó volt a vadászat, akkor valamelyik Isten volt adakozó. Aztán ezeknek az Isteneknek külön társadalmuk keletkezett, öltek, haltak, szaporodtak, szekérderéknyi legenda született róluk. Meg lehet nézni, mára hova jutottunk: többezer Isten tolong a tudatunkban, emberek milliárdjainak agyában véve át a vezérlést. Persze nem csak Istenek vannak, mesék, történetek, legendák is, melyekbe az emberek a valóság elől menekülnek és se szeri, se száma a kitalációknak: Csillagok Háborúja, Mátrix, Gyűrűk Ura, Bosszúállók, Pókember, X-Men, ezekkel már eljutottunk oda, hogy kitalált lények fanatikus rajongói gyűlölködnek másik kitalált lények fanatikus rajongóival, miközben a média meg folyamatosan meccselteti egymással ezeket a kitalált lényeket, mert az jó az üzletnek. És ha már itt vagyunk, itt van a pénzvilág, maga a pénz, az etf-ek, a bitcoin, az NFT-k és még sorolhatnám. Ezek is mind kitalált valóságok, melyek persze sűrűn átnyúlnak az igazi valóságba.

Jelzem, ezzel nem mondtam nagy újdonságot, Harari szépen megírta ezt a témát, több kötetben is. Azt állította, hogy ez, mármint a fantázia és a kitalált világba költözés okozta az emberiség felemelkedését, ez tette lehetővé nagyszámú élőlény kooperációját, együttélését. Azt már én teszem hozzá, hogy szerintem ez fogja okozni a vesztét is. A kitalált világ egyre bonyolódik, az emberiség szellemi fejlődése nem tud vele lépést tartani és egyszer csak elveszítjük felette a kontrollt. Márpedig bőven van annyi kapcsolat a fejünkben létező kitalált világ és a valóság között, hogy az előbbi megborulása borítja az utóbbit is.

Itt jön be a képbe az AI. A számítógép, az internet és nyilván az AI is a szellemi világ terméke. Nincs nekik se kezük, se lábuk, de a gondolatainkat tudják manipulálni, a kitalált világ viszont a gondolatainkban létezik, azaz a végén mi leszünk azok, akiknek kezük is van, lábuk is van és tönkre tudják tenni a világot. Mindkettőt.

Nem tudom, kinek tűnt fel, a blogon van mottó is, melyet pár havonta cserélgetek. (A mostani még februári.)

Egyszer valamikor felírtam egy gondolatot a jegyzetfüzetembe (braindump.txt), melyre később ránézve azt gondoltam, akár mottó is lehetne.

“Ha írsz, az lebegjen a szemed előtt, hogy az olvasóid saját értékes idejüket áldozzák arra, hogy elolvassák, amit írtál. Nem teheted meg velük, hogy ne adj legalább ugyanannyi értéket cserébe.”

Aztán legyintettem és hagytam a fenébe. A mottónak pont az a lényege, hogy nagy tekintélyű emberek frappánsan megfogalmazott nagy igazságairól szólnak és hol vagyok én ettől?

A napokban futottam bele az alábbi szövegbe.

“Úgy kell gazdálkodnunk egy számunkra tökéletesen idegen ember szabad idejével, hogy az illető ne érezze elpazarolt időnek.”
– Kurt Vonnegut –

Nocsak. Akkor mégsem volt annyira rossz az a gondolat.
De mottónak azért nem teszem ki.

Valamikor irkáltam a legalitás/legitimitás témáról. Aztán nemrég olvastam egy írást és elgondolkodtatott.

Ha valami legális, az azt jelenti, hogy az aktuális törvényeknek megfelelő. A legitimitás pedig arról szól, hogy az aktuális törvények a nép akaratát tükrözik-e, pontosabban olyanok-e a törvények, melyeket az emberek, ha olykor-olykor morogva is, de szabad akaratukból elfogadnak. Ezt kiegészíti az ún. rossz törvények létezése, azaz amikor kimondják, hogy mivel a kormányzás nem legitim, akkor éppenhogy a nem legitim törvényeik betartása a törvénysértés és a megszegésük törvényes. A ‘rossz törvény’ fogalma egyébként nem csak fecsegés szintű fogalom, ilyen tényleg létezik, a nürnbergi perben használták is.

Eddig oké.

Az újdonság az a felvetés volt, hogy bármennyire is úgy képzelné az ember, hogy mindkét fogalom a jog terepe, nos, ez nem igaz. A legalitás, az igen. De a legitimitás már nem. Eredetileg az lenne, de a meghatározása már rendszerint kilóg a jog alól. Mármint meghatározás alatt nem a definícióját értem, hanem annak a megállapítását, hogy most éppen van-e, vagy nincs? A legitimitás ugyanis nem úgy múlik el, hogy egy testület kijogászkodja, hanem úgy, hogy a forradalom lefejezi a királyt, vagy a csőcselék megeszi a kormányzót. (Nem hülyéskedek, a hollandiai kormányzásért felelős De Witt fivéreket 1672-ben a felheccelt tömeg konkrétan megette.) Ez egyben azt is jelenti, hogy aki nekiáll a legitimitásról jogászkodni, az tévúton jár. A legitimitás változása az mindig forradalom (akár csendes, akár hangos) és ez rendszerint nem az elméleti okoskodás terepe. (Az már más kérdés, hogy az új hatalom mit engedhet meg magának és mit nem, hiszen ők is hamar elveszthetik a legitimitásukat. Ilyet is láttunk már néhányszor a történelemben, lsd 69-ben Rómában a Négy Császár Éve.)

Te ne essél ebbe a hibába. Azaz ha találkozol valami tudományosnak látszó és egyébként frappáns magyarázattal, ne hidd el elsőre.

Itt van például egy régi olvasásélményem.

Kérdés: Mit írt Gibson a Bigend trilógiában a hüllőagyról?

ChatGPT said:
William Gibson Bigend-trilógiájában (amely a következő három regényből áll: Mintaminták (Pattern Recognition), Hajszálon függ (Spook Country), és Nulla történet (Zero History)) a “hüllőagy” kifejezés többször is előkerül, általában a döntéshozatal, a reklám és a marketing pszichológiai aspektusainak kontextusában.
A hüllőagy az agy ősi, primitív részére, a limbikus rendszerre és az agytörzsre utal, amely az alapvető túlélési ösztönöket, például a harcot, menekülést, étkezést és szaporodást irányítja. Gibson ezeket az ösztönöket összekapcsolja a modern fogyasztói társadalommal, ahol a reklámok és a marketing stratégiák gyakran célozzák meg ezeket a primitív érzelmeket, hogy befolyásolják az emberek viselkedését.
Példák és értelmezés:
– Marketing és manipuláció: Bigend, a trilógia központi alakja, egy marketingzseni, aki mélyen érti, hogyan lehet az emberek tudattalan döntéshozatalát manipulálni. Gibson Bigend karakterén keresztül vizsgálja, hogy a modern marketing miként használja ki a “hüllőagyat”, hogy rögtönzött, ösztönös reakciókat váltson ki a célközönségből.
– Félelem és kíváncsiság: A trilógiában többször előkerül, hogy az emberek hogyan reagálnak a bizonytalanságra vagy az ismeretlenre. A félelem és az izgalom – amelyek a limbikus rendszer által közvetített érzelmek – kulcsszerepet játszanak a karakterek motivációiban és a narratíva alakulásában.
– Kritika a technológiáról: Gibson bemutatja, hogy a technológia és a globalizáció által uralt világ hogyan erősíti fel ezeket a primitív ösztönöket. A hüllőagy működése különösen releváns a reklám és a manipuláció digitális eszközeivel kapcsolatban, ahol a vizuális impulzusok és az azonnali érzelmi reakciók dominálnak.

Magát a trilógiát nagyjából a 2000-es években olvastam és ez a hozzáállás különösen megmaradt bennem. Egy csomó mindent megmagyarázott és egy struktúrát tett a gondolkodásunk mechanizmusa mögé. Azóta sokszor használtam is ezt a hüllőagy-elméletet, mind a világnézetemben, mind a beszélgetéseim során.
Hiba volt.

Mi is ez?

ChatGPT said:
A “hüllőagy-elmélet”, vagyis a triune brain elmélete, Paul D. MacLean neurobiológus nevéhez fűződik, és az 1960-as években vált népszerűvé. Ez az elmélet az emberi agyat három rétegre osztja:
– Reptilián komplexum (hüllőagy): Az agytörzset és a bazális ganglionokat jelenti, amelyek az alapvető túlélési ösztönöket (harc, menekülés, szaporodás) irányítják.
– Limbikus rendszer: Az érzelmekkel és a tanulással kapcsolatos struktúrák, például az amigdala és a hippocampus.
– Neocortex: A legfejlettebb réteg, amely a racionális gondolkodásért, nyelvért és kreativitásért felelős.

Mostanában történnek dolgok és aktuális lett az elmélet, pontosabban a validálása. Imhol.

Az agyunk mélyén nem lakozik egy primitív hüllő.

A fenti cikk alaposan körbejárja a helyzetet. Összefoglalásnak megint a ChatGPT-t tudom idézni. (Mert a beszélgetés végére csak kivertem belőle.)

ChatGPT said:
A hüllőagy-elmélet nem állja meg a helyét a modern neurobiológiai kutatások tükrében, de hasznos metafora lehet az emberi viselkedés bizonyos aspektusainak megértéséhez. Ha azonban pontos képet akarunk kapni az agy működéséről, akkor a korszerűbb modellekre és kutatásokra kell támaszkodnunk.

És ha már itt járunk, egy kapcsolódó gondolat. Érdemes elgondolkodni ezen is.

A harmadik mítosz szerint az elme problémái (mentális betegségek) és a test betegségei (például szívbetegség) között világos választóvonal húzható. A mai napig alkalmazott elméletet, miszerint a test és az elme két világosan elválasztható dolog, Descartes tette népszerűvé a 17. században, és tulajdonképpen ezt alkalmazza a hagyományos gyógyászat is. Agykutatók azonban azt találták, hogy azon idegsejtek csoportja, ami rengeteg pszichológiai funkciót lát el (érzelmek, döntéshozás, erkölcsi ítélet, empátia) olyan testi funkciók szabályozásáért is felelős, mint a hormonok, szervek, vagy az immunrendszer. Amikor tehát szorító fájdalmat érzünk a mellkasunkban, akkor azt az agy lelki problémaként is interpretálhatja, ilyenkor pszichológushoz fordulunk, de testi betegségként is értelmezheti, ekkor pedig egy kardiológust keresünk fel. Szervi betegségek (szívbetegség például) okozhatnak olyan tüneteket, mint egy mentális betegség, illetve a lelki betegségek tünetei teljesen azonosak lehetnek egy szervi probléma tüneteivel.
Három elterjedt tévhit az agy működéséről