Category: Kerékpár

Az isztriai kör befejező részében elindultunk Lucijából Triesztbe, terv szerint lehetőleg közvetlenül a tengerparton, de végül csak Muggia-ig jutottunk. 40 fokos meleg volt, mi pedig inkább kihagytuk a közeli nagyvárost és behúztuk visszafelé a Parenzana maradék szakaszát. A drón pedig… a végén sikerült meglepnie. Pontosabban meglépnie.

Az isztriai kör második részében visszatekerünk Porecsből Lucijába, szorosan a tengerparton, hol strandokon, hol óvárosokon, hol a megszokott bauxitvörös murvás-földes utakon keresztül, gatyarohasztó hőségben. Fürdőruha nélkül.

Az Alpok-Adria túra előtt megbeszéltük, hogy a végét, a Parenzánát is magában foglaló isztriai túrát akkor elhagyom és később együtt csináljuk meg Nejjel. Augusztus közepén ennek jött el az ideje, különösen úgy, hogy időközben mindketten gravel bringára váltottunk, mely az adott terepen minimumkövetelmény.
Háromnapos túra lett belőle, az első nap a Parenzánáról szólt, azaz az egykor volt belső-isztriai vasútvonal helyén “kiépített” kerékpárútról.
A gravel bringák pedig megtanulták, mi is az a kutyafitty.

Ha már sörtúra, akkor Budejovicky Budvar, azaz meglátogattuk a sörgyárat, majd az utolsó napon a Moldva mellett futó álomszép Eurovelo7-esen fordultunk egyet Tyn nad Vltavou-ba. Visszafelé dombvidék, viharos szél, atomerőmű.

Folytatódik a délcseh sörtúra. Ez volt az a videó, melyet vágáskor végigvigyorogtam. A másik lehetőség a végigsírás lett volna, de ahhoz nem volt kedvem. Két nap, két kirándulás, három embertelen felhőszakadás. Az első bringatúra a Luznice vidéke volt, a második Cesky Krumlov, az utóbbi – érthetően – erősen megfogyatkozott mezőnnyel.