Category: Kerékpár

A másik két eger-környéki túránkon számomra már ismerős helyeken tekertünk, Gabi számára viszont minden új volt. Először elautóztunk Kazincbarcikára és onnan indítottunk egy Sajómercse, Uppony, Lázbérci-tó, Tardona kört, majd utolsó napon lenyomtuk a klasszikus Bükk-fennsík túrát, azaz a Bánya-hegynél fel, a Szalajka völgynél le, majd Szilvásváradról haza. Ez tulajdonképpen négy, nem túl nehéz túra volt. A 2025-ös változat már durvább lesz.

Nagyívű terveink voltak, de mindet elvitte Borisz, illetve az utána jövő árvízek. A napocska viszont hamarosan felragyogott, olyan igazi őszi bringás idő lett, nem lehetett otthon maradni. Ebből lett végül egy négy kerékpártúrából álló csillagtúra Eger környékén. Jelen film az első kettőről szól, egy Bükkzsérc – Noszvaj körről, illetve egy hosszabb csavargásról a Heves-Borsodi dombságban.

Ezért jöttem. Az aszfaltozott utakat már egy csomószor bejártam, de a gravellel megnyílt az elhanyagolt utak, gyalogösvények világa. Már régóta szemeztem egy térképen alig jelölt ösvénnyel, mely közvetlenül a nyílt tengeri oldalon húzódik, ránézésre a tengerparti sziklákon. Sejthető volt, hogy hol a kerékpár visz engem, hol én őt… és ez be is jött. Kalandos volt, de egyben felejthetetlen is. Utána pedig gyalog megmásztuk a sziget legvadócabb (Velky Vrh), majd a legmagasabb (Raducs) hegyét.

Egy kerékpártúra és egy gyalogtúra. Olyan helyre bringáztunk, ahol még nem jártunk, pedig zömében aszfaltos az út, belefért volna. (Oké, 2015-ben nekiindultunk, de a harmadik defekt után visszafordultunk.) Ez La Spuz, egy tengeröböl, ahol település nincs, csak strandkocsmák hosszú tömött sora. És melltartók. Sok. Persze Pirovac óvárosa és a Losic strand sem volt kutya. A következő nap pedig megmásztuk a velünk szemben ingerkedő Gradina csúcsot, majd hazafelé séta: elhagyott tengerpart, Betina, Murter.