Nem tudom, kinek tűnt fel, a blogon van mottó is, melyet pár havonta cserélgetek. (A mostani még februári.)

Egyszer valamikor felírtam egy gondolatot a jegyzetfüzetembe (braindump.txt), melyre később ránézve azt gondoltam, akár mottó is lehetne.

“Ha írsz, az lebegjen a szemed előtt, hogy az olvasóid saját értékes idejüket áldozzák arra, hogy elolvassák, amit írtál. Nem teheted meg velük, hogy ne adj legalább ugyanannyi értéket cserébe.”

Aztán legyintettem és hagytam a fenébe. A mottónak pont az a lényege, hogy nagy tekintélyű emberek frappánsan megfogalmazott nagy igazságairól szólnak és hol vagyok én ettől?

A napokban futottam bele az alábbi szövegbe.

“Úgy kell gazdálkodnunk egy számunkra tökéletesen idegen ember szabad idejével, hogy az illető ne érezze elpazarolt időnek.”
– Kurt Vonnegut –

Nocsak. Akkor mégsem volt annyira rossz az a gondolat.
De mottónak azért nem teszem ki.