Day: July 5, 2017

Öngyilkos akarsz lenni, de zavar az a véres, vagy kiloccsant agyvelős, esetleg földön szétplaccsanós biznisz? Hát csináld máshogy. Miért ne lehetne az egész egy kellemes élmény?

Oké, ez a módszer egy kicsit lassabb. De sokkal élvezetesebb.

Gondolj bele, hogyan is élnek az emberek? Reggelire zabpehely, gyümölcs, tej. Mert ezek egészségesek. Megtanulunk egy csomó technikát, hogyan kezeljük a napközbeni stresszt. Ebédre valami könnyű és természetesen kisadag. Mert egészséges és egyébként is, nehogy már kajakóma. Vacsorára saláta. Otthon legalább egy óra sport, korai fekvés, mert a következő nap is szigorú lesz.

És akkor álljon itt az általam javasolt öngyilkossági módszer: szarjál bele az egészbe. Reggelire nyugodtan tömj magadba annyi sült bacon-t, amennyi belédfér. Egy-két pálinka előtte kifejezetten segít. Ha bármit megkívánsz, ne fogd vissza magadat. Tízóraira egy kosár péksütemény? Kötelező. A kávét minimum öt cukorral. Ebédre válaszd azt, ami a legtöbb zsírban tocsog. A sport felesleges, csak az időt rabolja a komoly élvezetek elől. Netflix/torrent, sorozatok, chips, sör. Vacsorára egy pizza, mert ez az élet. Ne sajnáld magadtól se a pezsgőt, se a whiskyt. Figyelj arra, hogy az unikum segíti az emésztést, szóval locsold vele bátran a torkodat. Ha eddig nem dohányoztál, azonnal szokjál rá. Hidd el, megéri, olyan élvezetek lapulnak benne, melyekre nem is gondoltál. Célozd be bátran a napi 4-5 doboz cigit. A társasági kapcsolataidat nyugodtan felszámolhatod. Egyrészt kövér és büdös disznóként úgysem lesz rá szükséged, másrészt óriási buli hirtelen mindenkinek őszintén megmondani a véleményedet és gyönyörködni a megnyúlt arcukban. Ja igen, a tisztálkodással is nyugodtan felhagyhatsz, hiszen a higiénia nem illik a koncepcióba. Valószínűleg a párod el fog válni, a gyerekeid pedig undorodva költöznek egy másik kontinensre, de hé, most öngyilkos akarsz lenni, vagy sem? Akkor meg ne érzelegj itt nekem. A szexuális élettel egyébként sem kell sokat foglalkoznod, ilyen életmód mellett hamarosan úgysem fog felállni.
A módszernek sajnos vannak még kidolgozandó részletei. Ezt az életmódot nem engedheted meg magadnak valamiféle munkahely nélkül, de javaslom, engedj bátran a sztenderdjeidből. Az erkölcs, etika és jó modor csak gátol, ezeket dobd ki bátran. Keress valami igénytelen munkát, amely azért vastagon fizet, hiszen ez az életmód nem olcsó. Ne mondd, hogy nincs ilyen, a jelenlegi politikai viszonyokat pont neked találták ki. Hidd el, még némi kokaincsík is bele fog férni Ibizán.

Ha mindent jól csináltál, akkor tíz-húsz év és elpatkolsz valamiben: rák, infarktus, agyvérzés, trombózis… tökmindegy. A lényeg, hogy elérted a célodat. És addig volt tíz-húsz remek éved.
Melyik öngyilkos mondhatja el ezt magáról?

Mekkora kicseszés már! Valaki – akár az evolúció, akár az a szakállas vén szadista krapek – belénk rakott egy kényszert, egy olyan vágyakozást, melyet lehetetlen kielégítenünk. Mi meg csak vágyakozunk, törekszünk… feleslegesen. Mintha szitával hordanánk a vizet és képtelenek lennénk belátni, hogy ez marhaság… mert hardkódolva lett belénk a vágyakozás.

Nyomot hagyni. Hogy ha elmúlunk, maradjon valami utánunk.

Gondolj bele. Az a suttyó, aki belevési a nevét egy fakéregbe. Az az idióta, aki lelövi John Lennont. Az a gyerek, aki ösztönösen rímeket farag. Az a magában hívő fura ember, aki verseket ír, rajzol, fest, szobor, zenét szerez, kiáll a színpadra, videót vág, zenét kever, éjszakákat töpreng egy tudományos problémán… akikből nagyjából minden századik híres lesz valamilyen mértékben, a többi meg megy a levesbe, de ettől még csinálják, persze, csinálják, hiszen az egész egy kezelhetetlen belső kényszer. Az a király, kormányzó, miniszterelnök, aki hódító háborúkat vezet, mert hősként akar bekerülni a történelemkönyvbe, az áldozatok persze nyilván nem számítanak. Az a politikus, aki ugyanezt intrikákkal, titkosszolgálatokkal, szarkeveréssel igyekszik elérni, mind, akik abban hisznek, hogy a hétköznapi aljasságaikat majd felül fogja írni a történelem értékelése és az értő utókor szemében fennen fog ragyogni a nevük.

Ez mind, mind felesleges. Csakhogy belénk van kódolva. Emiatt güzülünk, nyomulunk és nem tudunk lenyugodni. Minden ebédünket lefényképezzük és feltoljuk a fészre. Mert ez is egy nyom. Az insta tele van szelfikkel: kocsmában, koncerten, vagy csak úgy. Mindegy. Minden nyom. Repülünk valahová? Becsekkoljuk magunkat a repülőtéren. Share. Nyom. Mi olyanok vagyunk, akik el tudunk repülni, ha akarunk.

Vannak gondolataid? Nosza, blog. Esetleg írjál könyvet. Ne zavarjon, hogy ma mindenki ezt csinálja, aki többre vágyik a Facebook-nál. A legegyszerűbb, ha kiteszed a netre és pezsgőt bontasz, ha száz fogalmatlan enber letöltötte.

Szerinted mennyi ideig tart ez ki? Pontosabban, mennyi idővel lennél elégedett? Mert azt ugye te sem gondolod, hogy a neved _örökké_ fenn fog maradni. Mondjál kortárs táncosnőt! Miért pont azt? A XIX. század második felében egy táncosnő képes volt tűzbe borítani Európa fővárosait. Tudsz mondani akár egy nevet is? Hány jelentős költőt tudsz mondani a XIV. századból? Mit gondolsz, azok az egyiptomi pacákok, akiknek ismerjük a nevét, azért maradtak emlékezetesek, mert nagy dolgokat csináltak? Tudod, hogy Tutenkámen egy idióta, nyáladzó kölyök volt, akinek fogalma sem volt a körülőtte zajló intrikákról, a játék harci szekereit tologatta teljes átéléssel a szőnyegen, aztán tizenévesen valahogy eltették láb alól. De szerencséje volt, évezredeken keresztül fentmaradt a sírja miatt a neve.

Jobban érzed magad? Egy csomó mindent azért csinálsz, hogy fentmaradjon a neved, hogy nyomot hagyjál magad után… aztán ha nagyon jó vagy, akkor pár tíz évig tényleg fentmarad a neved. Száz-, vagy kétszáz évhez már kell némi szerencse, afölött meg _csak_ a szerencse kell.

Tudod, hány éves az emberiség? Közel hatmillió. Tudod, hány éves a történelem? Közel tízezer.

Őszintén, ebben a körben szerinted mit számít akár száz évnyi hírnév is?
De belénk van kódolva.