[Füstölt hering]

Egy kifejezés a ponyvairodalomból.
Ugyanis a heringet rendszerint ponyván szokták szárítani.
Illetve… dehogy. Szárítják azt mindenhol, lásd Capek füstölt heringekkel teleillusztrált északi útleírásait.

Szóval hering. Füstölt.
Ponyvairodalom.

071-red-herring

Sherlock Holmes, aki remekül eligazodott a füstölt heringek között. Dr. Watson, alias Bamba Pacák, aki az összes heringet beszopta. És persze Moriarty, aki sorra gyártotta a füstölt heringeket, pedig iskolában megbukott klónozásból.

Mielőtt bárki pánikszerűen újraolvasná a Sherlock Holmes összeset – persze a Kertész életmű után(1) -, segítek eloszlatni a tévhitet, szó sincs semmiféle gasztronómiai átértelmezésről; a ‘red herring’ egy tipikus másfél értelmű kifejezés: egyfelől ténylegesen jelenti azt, hogy ‘füstölt hering’, másfelől jelenti azt, hogy ‘elterelő hadművelet, félrevezető nyom’.

Az annyi, mint kettő. Én meg azt írtam, hogy másfél.

Naná. Ugyanis a második jelentés az elsőből származik. A jelentésátvitel 1880-ra datálható, ekkor jöttek rá sunyi betörőék, hogy ha füstölt heringet akasztanak a nyakukba, az nem csak amulettnek jó, hanem remek eszköz a nyomkövető kutya figyelmének elterelésére is.

(1) A szöveg 2002-ben íródott. Abban az évben kapott Kertész Imre irodalmi Nobel-díjat – és mindenki pánikszerűen nekiállt Kertész könyveket olvasni. Igen, Kertész Pétert is.