Megcsaltam a Bükköt. A Mátrát viszont nem ismerem annyira, hogy belevesszek az erdei útjaiba, így a klasszikus Mátra-kört tettem meg: a hegy északi oldalán Egerbakta, Sirok, Recsk, Parád érintésével jutottam el a hágóig, felmentem Mátraházáig, majd a déli oldalon, Abasár, Markaz, Domoszló, Verpelét és Egerszalók érintésével, az Eurovelo 14-en tekertem vissza Egerbe.
Szint, az volt bőven, sajnos autóforgalom is. De nagyon elégedett voltam a nap végén. Aztán egy nappal később már nem.
Category: Kerékpár
2025.05 Egri edzőtábor 02: Bánkút montival
Az edzőtábor második napja, sokkal több földúttal. A Berván keresztül tekertem fel – a Bélkő-nyereg és az egykori bányafejtés érintésével – a Bükk-fennsíkra, a Fehér Sasban kajáltam, majd Mályinka felé száguldottam le. Onnan a klasszik bükki országút Egerig.
Ezen a napon azért már volt szint is, sár is, küzdés is… de pont ilyet szerettem volna.
Gravel
Hogy én mennyit írtam már erről.
Hogy mi is az a gravel bringa. Hogy mi is maga a műfaj.
Minden írást kidobtam. Szerencsére.
Kicsit olyan ez, mint a szeretet. Azt se nagyon lehet definiálni. Szent Pál is csak odáig jutott, hogy leírta, mi nem az.
Szóval.
– A gravel nem országúti. Nem érdemes aszfaltos sprintelésre használni. (De enyhe terepen gyorsan haladni, versenyezni már igen.)
– A gravel nem monti. Nem érdemes mindenféle terepnek nekimenni vele. (De a közepesen durva terep már belefér.)
– A gravel nem trekkingbringa. Nem érdemes 40 kilós csomaggal hetekig túrázni vele, mert nem kényelmes. (De a kényelem egyéntől függ, nekem 36 év országutizás után a gravel kényelmesebb a trekkingnél. És ne feledjük, rengeteg felfogatási pont van rajta, azaz jól pakolható.)
– A gravel nem öltönyben tekerhető városi bringa. (De az extrém kátyús Budapesten már megfontolandó öltönyben is.)
Magyarul, ha neked kell egy kerékpár, mely az összes zárójeles feltételnek _egyben_ megfelel, akkor válaszd a gravelt. Aztán persze vehetsz mellé országútit, montit, trekkinget és városit is, ha a speciális műfajok is érdekelnek. Nekem is van mellette országúti is és monti is, de tény, hogy a legtöbbet a gravelt hajtom. Mert az általában mindenhová jó. Azzal járok kirándulni, azzal járok a fogorvoshoz, azzal járok vásárolni… és persze azzal tolom az egyhetes túrákat is. A többi bringa meg speciális.
2025.05 Egri edzőtábor 01: Hór-völgy
A 2025-ös évem nem indult jól. Egészségügyi okokból nem tudtam normál tempóban felkészülni a nyárra, így intenzívebb megoldást kellett választanom. Végül májusban utaztam le Egerbe, egyfajta családi edzőtáborba. Bükk, Mátra. Az első túra a Hór-völgy bejárása volt, fentről: Eger – Bükkszentkereszt – Bükkzsérc, majd haza. Bevezetésnek jó volt, élménynek pedig kellemes.
Jóska, maga már nem focista
A családi legendárium része egy sztori, mostanában jutott eszembe.
Valamikor 1963 körül az Egri Dózsa focicsapat feljutott az NB1-be. Úgy döntöttek, hogy a következő idényre erősítenek, a többi egri kiscsapatból kimazsolázzák a tehetséges játékosokat. Így került sor apámra is, aki meglehetősen jó focista volt.
Apám éppen az autószerelő műhelyben dolgozott, amikor megkereste a toborzó ember.
– Józsikám, jöjjön át a Dózsához! Ez élete nagy lehetősége. Kap egy alibiállást a rendőrségnél, bejár, de dolgoznia nem muszáj, jó a fizetés és csak fociznia kell. Ha tetszik a dolog, jöjjön el holnap az edzésre!
Apám felnézett az égre, nézte a sötét felhőt, megvakarta a fejét, majd csak annyit mondott: – Eső lesz holnap, nem megyek.
Erre fakadt ki a toborzó ember: – Jóska, b@sszameg, maga már nem is igazi focista!
Okom van rá, hogy eszembe jutott a sztori.
Kerékpár, persze, miért kérded?
Erről a témáról már írtam egy csomót, szerintem többet is, mint kellett volna. Nyilvánvalóan egy kognitív disszonanciáról van szó – én, a szuperkerékpáros ember, vettem egy alulsportoltaknak való elektromos kerékpárt – ez a sok írás meg ezt a disszonanciát igyekezett racionalizálni.
Feleslegesen.
Egy kognitív disszonanciával úgy lehet a leghatékonyabban elbánni, ha az ember rájön, hogy az nem is disszonancia. Egyszerűen a két gondolati tartalom simán elfér egymás mellett, nem ellentétesek. Az, hogy én vettem negyedik bringaként egy elektromosat, az nem ignorálja a másik hármat. Mind a négynek más a szuperereje és mikor melyikre van szükségem, azt fogom elővenni. Ennyi. Teljesen felesleges rugózni azon, melyiket mennyit fogom használni. Ahogy kiadja. Nyilván ha valamelyiket kiemelkedően kevésszer használom, akkor azon el kell majd töprengenem. Ha a túrákat le fogja dominálni az elektromos (amint az várható), akkor tudatosan figyelnem kell a hétköznapi edzésmennyiségre, mert az erőnlétet azért nem akarom elengedni. A videókon többet fog látszódni az elektromos, a hétköznapokban meg a többi. A kibicek gúnyolódása meg le van szarva, fogalmuk sincs, miről beszélnek.
Nos, ezen gondolatmenet közben – még a megvilágosodás előtt – ugrott be nálam a helyzethez igazított mondat, miszerint “Józsi, b@zdmeg, te már nem is vagy igazi kerékpáros…”
Aztán persze, de… csak máshogy.
[PS]
Természetesen mindkettőnknek megvolt az oka, amiért így gondolkodtunk. Én az előbb írtam le, apámnál meg bejött a képbe egy új körülmény: én. 1964-ben születtem, akkoriban pedig még hatnapos munkahetek voltak, a szülőknek egyedül a vasárnap állt lehetőségükre, hogy együtt legyen a család. Ebbe a megyei/területi bajnokság még belefért, nem vitte el az egész vasárnapot, de az NB1 már vitte volna.
Recent Comments