[A legjobb dolog a szeletelt kenyér óta]
Ugye az időszámítást alapvetően két részre oszthatjuk.
Az első szakaszban mindenféle nem túl jelentős dolgok történtek, egészen addig, amíg fel nem fedezte valami pókhasú tévésorozatrajongó (kanapékrumpli->), hogy ha egy nappal korábban előre felszeleteli a kenyeret és nájlonacskóba rakja, akkor a tárgynapon sokkal jobb részidővel tudja abszolválni a reklám alatti szenyógyártást a konyhában és ebből következően nemcsak a brazil sorozat minden cseppjét lesz képes élvezni, hanem a seprőnyélvékony fitnessz modellek által uralt reklámokból is nagyobb adagot haraphat.
És látá, hogy ez jó. És mivel Amerikában vagyunk, megpróbála belőle pénzt csinálni, valag sokat.
Nos, ebből sikertörténet kerekedett, ugyanis ezáltal sikerült elérni, hogy az emberek a jól megszokott fűrészport immár nem csak csibefasírt (csirkeíz->) formájában voltak képesek magukhoz venni.
Méghozzá akkora sikertörténet, hogy az utána következő időkben ez a sikernek egyfajta mértékegység-etalonjává is vált. Azaz ha azt mondjuk valamire, hogy “a legjobb dolog, amióta a szeletelt kenyeret feltalálták”, legyünk tisztában azzal, hogy abszolúte a legnagyobb dolognak tartjuk azt a valamit.
Bánjunk vele óvatosan.
Recent Comments