[Nagy fehér mikrofon]
– Szívem, te vagy az? Jól hallasz? Én vagyok az, csak beugrottunk a fiúkkal egy pofa sörre… és itt vagyok ebben a furcsa telefonfülkében, azt mondták guggoljak le és mindjárt jön az interorbán… de sajnos nem fogom látni, mert hirtelen más dolgom lett, szia, letesz….ööööö… –
És ez így zajlik nap mint nap a magyar kocsmákban.
Ebből is látszik, mennyivel másabb a világ tőlünk nyugatra. Ott, ha már nem bírja a gyomor a beletermelt javakat, akkor az áldozat félrevonul a szentélybe és elmond egy imát a fehér porcelán istenhez… mely ima az angol fonetikához méltatlanul feltünően sok ‘ö’ betűt tartalmaz.
2008. February 05. Tuesday at 22:30
Ezt én úgy ismerem, hogy “driving the porcelain bus”, utalva arra a mozdulatra, amikor megragadjuk a fajansz két átellenes pontját, mintha csak egy nagy porcelán autóbusz széles volánját ragadnánk meg.
(Azok kedvéért, akik nem olyan nagyvas-rajongók, mint én: a személygépkocsik meredekebb szögben álló kormánykerekéhez képest a buszoké-teherautóké közel vízszintes.)
2008. February 05. Tuesday at 23:43
Ez se rossz. Vizuális.