Search: “thassos”

We found 13 results for your search.

Thassos. És? (2/6)

2011.06.18-19; szombat-vasárnap

Kora reggel nekiálltam az éles pakolásnak. Így is éppenhogy befejeztem, mire Barna hazaért a vizsgáról. Negyed négykor csaptuk magunkra az autó ajtaját és lőttünk ki kövér gázzal. Több kilométert is megtettünk már az erdő körüli szűk utcákban, amikor feltűnt, hogy egy indikátor folyamatosan pirosan ég a műszerfalon.
– Lécci, mindenki nézze meg, jól van-e bezárva az ajtaja?
Három gyors ajtócsapódás, egy lassabb.
– Hmm, akkor csak a csomagtartó zárjával lesz probléma.
Az első helyen megálltam, hátrasétáltam. Majd vissza.
– Nézzetek hátra! Láttok valami furcsát?
Először a fiam kezdett el röhögni. Nej pár pillanattal később realizálta csak, hogy a kombi hátsó ajtaja vádlóan meredt az égnek. A nagy kapkodásban elfelejtettük lecsukni. Szerencsére úgy teli volt tömve szemeteszacskókba csomagolt cuccokkal a hátsó tér, hogy semmi nem tudott kiesni.

Lefelé úgy döntöttünk, hogy edukálódunk. Valamelyik rádióarchívumból sikerült megszereznem egy százrészes összefoglalót Magyarország történelméről. (Ne kérdezd, hogyan, már én sem emlékszem.) Részenként 5 perc, azaz 8,5 óra történelemtanulás. Engem egyébként is érdekelt, Barna jövőre emeltszintű történelem érettségire készül, Nejnek meg annyi volt a dolga, hogy aludjon. Nem mondom, hogy nem volt pikáns az anyag, a magyar történelemnek nem kevés része játszódott azon a tájon, ahol áthaladtunk.

A magyar-szerb határ magyar oldalán a határőr egy összeesküvő tekintetével nézett be az ablakon.
– Hová utaznak?
– Görögországba.
– A kajakokból már sejtettem. Jártak már ott?
– Még nem.
– Szerbiában, Macedóniában?
– Ott sem.
– Akkor tudjanak róla, hogy ha nálunk az van kiírva, hogy 40, akkor az 40 és nem 41. Macedoniában meg nagyon vigyázzanak. A legjobb, ha meg sem állnak. Még a benzinkutaknál sem. A szerb határon van egy kutunk, tankoljanak ott, aztán húzzanak keresztül a görögökig.
– Köszönöm, úgy lesz.

Egy ideig emésztgettem az infókat. A kiállási taktikánk eredetileg az volt, hogy a macedon-görög határon tankolunk, így a görögöknél már nem kell. (A benzin is drága, meg a sztrájkok miatt a fene sem tudja, működnek-e a kutak.) Aztán úgy döntöttem, hogy Nisnél tankolunk, meg a görögöknél. Egy tank benzin egy ezressel drágább náluk, ennyit megér az, hogy nem kell idegeskedni a kútnál.

Belgrádig útépítés útépítés hátán. Egyfelől az ilyesminek örül az ember szíve, mert hosszútávon jobb lesz a helyzet, de rövidtávon inkább csak morogtam. Egyre neccesebbnek tűnt a reggel hatos komp elérése. Ráadásul világosban a sebességkorlátozásokat is betartottam. Na jó, nagyjából.
Végül egy biztonsági tankolás a szerb-macedon határ szerb oldalán, már igencsak éjjel. Lepusztult kút, a világítás egy hatvanas égő. Ahogy kiszálltam, legszívesebben ugrottam is volna vissza, de Barna eltámolygott valahová a kút mögé, nem hagyhattuk ott.
– Krcsmrkz? – kérdezte a kutas.
– Yes, full – válaszoltam. Olyan egynegyed tanknyi benzin hiányozhatott a tartályból.
A pacák töltötte, kattant a pisztoly.
– Oké! – szóltam rá, jelezve, hogy én eddig szoktam.
A szakállas, mosdatlan faszi elvigyorodott és csak nyomta tovább.
– Srkzbmdfgl, grtkhkhmfl! – közölte bizalmasan.
A következő kattanásnál még nyomatékosabban szóltam, még szélesebben vigyorgott vissza. Majd miután egészen biztos volt benne, hogy egy csepp benzin sem fér már bele a tankba, eltette a pisztolyt, én visszacsavartam a kupakot, bementünk az irodába. Barna még mindig nem jött vissza. Mutattam a hapinak a hitelkártyát.
– Fgdlgk! – csóválta a fejét. Nyomkodta a zsebszámológépét, majd ideadta.
– Euro – tette hozzá.
Ránéztem, 30.00 volt a kijelzőn. Most ha el is tekintünk attól, hogy mennyi az esélye annak, hogy pont ennyi benzint lehetett belegyömöszölni a tankba, már csak egy visszaosztással is igen durva ár jön ki. Negyed tank, 15 liter. Mondjuk rakott bele még kettőt. 30 euró az 3000 dínár, azaz 176,5 dínár/liter az egységár. Mondanom sem kell, visszafelé a legdrágább helyen, ÖMV kútnál, a 95-ös marketingbenzin (Euro) volt olyan 141 körül. (A dínárt 2,68-cal kell váltani, azaz a hapinál 473 forint/liter áron tankoltam, az ÖMV benzin meg 377 volt.)
Közben a szemem sarkából láttam, hogy Barna visszatámolyog a kocsiba, így pánikszerűen távoztunk a kúttól. Milyen világ lehet Macedoniában, ha a határőr szerint ez a kút még korrekt és biztonságos?
(Barna később nem emlékezett az egészből semmire.)

Macedoniáról túl sok emlékem nincs. Nej átült vezetni, adtam neki négy eurót (Az első kapunál egyet adjon, a másodiknál kettőt, a harmadiknál egyet. Ne foglalkozzon azzal, hogy mit pampognak, ennyi jár. Megállni pedig akkor sem áll meg, ha rendőr ugrik ki elébe. Sőt, ekkor inkább gyorsítson. Kivétel a határőr, de az is csak akkor, ha már a határátkelőnél jár.)

A macedon-görög határnál van egy csomó kaszinókomplexum, ott álltunk meg, visszacserélni a kormányt. Közben nézegettem a közeli benzinkutat. Ez sem állt minden gyanú felett, de a szerb kútnál legalább egy nagyságrenddel bizalomgerjesztőbb volt. A közeli bokor mögött emberek beszélgettek (hajnali négy órakor!), ez sem bátorított minket arra, hogy sokáig álldogáljunk.

A határ túloldalán az első kútnál kimentem tankolni. Beálltam, jött a görök pacák nagy lendülettel. Ránézésre a szerb faszi testvérének tűnt. Már dugta volna bele a pisztolyt a töltőnyílásba, amikor gyanút fogtam és elővettem a hitelkártyát.
– Can I use this? – szögeztem neki.
– Sorry, the computer is wrong – válaszolta.
Finoman, de határozottan kivettem a kezéből a pisztolyt.
– Good bye! – intettem és már mentünk is tovább. Nem voltam kíváncsi egy újabb kreatív pénzváltásra.

Aztán 260 kilométeren keresztül nem tudtam tankolni. Ezt értsd úgy, hogy ebből 210 kilométer autósztráda volt, ahol azért illett volna. A thesszaloniki kerülőút után jött egy kút, de teljesen ismeretlen, helyi görög neve volt. Mivel mellette tábla jelezte, hogy 7 km múlva Shell kút jön, inkább továbbmentem. A Shell kút viszont zárva volt. Mentünk tovább. Az E90-en kút egyébként nincs, tábla jelzi, hol kell lehajtanod, ha tankolni akarsz. Csakhogy a táblázás a lehajtás után megszűnt, rád volt bízva, hogy megtaláld, merre lehet a kút. Mert látszani nem látszott. Volt, hogy megtaláltam, volt, hogy nem. De ha megtaláltam, abban sem volt köszönet: apró Shell kutak voltak, önkiszolgáló módba állítva. Ezzel csak az volt a gond, hogy a használati utasítás kizárólag görögül volt rájuk írva. Görög betűkkel. Hajnalban meg forgalom nulla, még csak meg se tudtam nézni, mások hogyan csinálják.
Az összes reményemet a Keramoti leágazónál feltűntetett BP kútba vetettem.

Ekkor már látszott, hogy a 6 órai komp nem lesz meg. Azért tekertem, hogy legalább a 7 órai meglegyen, ne kelljen a többieknek egész délelőtt ránk várniuk. (Kész szerencse, hogy nem tudtam, hogy Görögországban már egy órával több van, azaz legjobb esetben is csak a 8 órás kompot tudom elérni, de olyan meg már nincs.) Keramoti előtt a lehajtás az E90-ről elég tekergős, figyeltem ezerrel az iGO-t a telefonomon. Na, ekkor hívtak fel a többiek, hogy merre járok. Nagyon örültem neki, mert ilyenkor ugye eltűnik a térkép a kijelzőről. Gyorsan lenyomtam a telefont, de az illetőt nem olyan fából faragták, hogy csak úgy le lehessen nyomni, hívott még egyszer. Még határozottabban nyomtam le. Egy ideig elég is volt. A benzinkutat megtaláltam és éppen amikor fizettem, akkor kerestek megint. Mivel most sem voltam olyan állapotban, hogy felvegyem, megint lenyomtam. Egyébként is, rohantunk a komphoz, hogy meglegyen az a 7 órai. A falvakon nyolcvannal zúgtam át, és ha láttál már görög falvakat, akkor sejtheted, ez mit jelent. A három kajak a tetőn valószínűleg már ekkor tengeribeteg lett. A komp még bent állt, de valamiért úgy “szervezték” meg a forgalmat, hogy a lejövetel egyenes, a felhajtáshoz viszont autózni kell még másfél kilométert a parton. Rally tempóban vettem a kanyarokat, majd driftelve érkeztem a bódéhoz. Közben rutinosan nyomtam le az újabb telefonos érdeklődést. 7.05. Futva vettem a jegyet, de amikor ráfordultam a kompra, akkor láttam, hogy valami nem stimmel. A raktér ugyanis szinte üres volt, talán 5 autó árválkodott bent.
Felmentem, erre elémállt egy irányító pacák. Jelezte, hogy forduljak meg, viszont ekkor megjelent egy haverja biciklin és elkezdtek ökörködni. Én meg ott maradtam félig megfordulva a komp közepén és nem tudtam, mi van. Végül az irányító intett, hogy tolassak rá egy mikrobuszra. Megtettem. Intett, hogy most meg menjek előre. Kurvára nem értettem a dolgot, de előrébb mentem. Ekkor csörgött megint a telefon. A készüléket az mentette meg a biztos haláltól, hogy Nej lefogta a kezemet. Az irányító kiszállította Nejt és Barnát, majd intett, hogy szedjem alá és tolassak. Csakhogy ahová mutatott, ott már állt egy autó. Integetett, hogy menjek, aztán hol erre szedette a kormányt, hol arra. Nekem a gőz már a fülemen tört ki, végül nem is bírtam magammal és kipattantam a kocsiból.
– What is this stupidity? What do you want?! – ordítottam.
A hapi intett, hogy nyugodjak le, csak csináljam, amit mond. Nem tudta, hogy engem már normálisan is azzal lehet a legjobban feldühíteni, ha valamit úgy csináltatnak velem, hogy nem tudom, mi történik(1). Itt meg szó sem volt normál állapotról, 15 óra vezetés után voltunk, ráadásul még az időkényszer utáni stresszben, telefonhívásokkal megspékelve. Végül nagy nehezen megértettem, hogy az irányítónak az volt a baja, hogy először olyan 20 centi távolságra tolattam be a mikrobusz mellé, ő pedig addig navigált, tekergettette velem a kormányt, amíg egy centi nem lett a távolság. Ez verte ki végképp a biztosítékot. A kompon volt ekkor 6 autó, de a húsz perccel későbbi induláskor is csak olyan 20-30 autó árválkodott a fedélzeten. Azon a fedélzeten, ahol normál parkolás mellett is száznál több autó fér el. Mindezt előszezonban, reggel hétkor, amikor a várakozásra fenntartott több focipálya méretű parkoló is tök üresen szomorkodott.
Kiszálltam, felsétáltam a fedélzetre, de legalább tíz perc kellett ahhoz, hogy az idegrendszerem lecsillapodjon.
Ekkor hívtam fel a haverokat, hogy ha jól látom, mintha kerestek volna. Megbeszéltük, hogy mi hol vagyunk, ők hol vannak, meg hogy hamarosan találkozunk.

(1) Gyerekkori sztori. Iskolafogászat, alsó tagozat. Nem rajongtam túlzottan a fájdalomért, de tudomásul vettem, hogy ha kell, akkor kell. Általában az volt a menetrend, hogy a dokinő megnézte a fogaimat, majd elmagyarázta, mit fog csinálni, én pedig ehhez lőttem be a fájdalomküszöbömet. Egyszer viszont nem az az orvos volt bent. Megnézni ez is megnézte a fogaimat, majd szó nélkül elkezdte összerakni a fúrókalapácsot.
– Mit tetszik majd csinálni? – kérdeztem rá.
– Ó, semmi különös, ne foglalkozzál vele – legyintett – csak tátsd nagyra a szádat!
– Tessék megmondani, mi fog történni!
– Nem a te dolgod.
Na, ember olyan szorosra még nem zárta össze a száját, mint ahogy én akkor. A dokinő próbálta feszegetni, aztán besegített az asszisztens, végül áthívták még a szomszédból a férfi dokit is, meg az asszisztensét. Hatalmasat birkóztunk, én ütöttem, rúgtam, vágtam, a négy felnőtt meg nyögve, izzadva próbált úrrá lenni a helyzeten meg rajtam. Aztán kifáradtak, nekidőltek a falnak. Én a székben pihegtem.
– Hogy is indult ez az egész? – kérdezte meg a férfi doki.
– Nem mondta meg, mit akar csinálni – válaszoltam.
A két orvos egymásra nézett.
– Egy tömésről van szó és egy tejfog kiszedéséről – ismerte be kényszeredetten a dokinő.
– Biztos? – kérdeztem vissza.
– Biztos.
Hátradőltem, kinyitottam a számat, a kezemmel meg jeleztem, hogy kezdheti.

A beszállóhelyet már a kompról kiszúrtuk. Voltak távolabb sokkal jobbak is, de az autó miatt lényeges volt a “városi” közelség. Két óra pakolás, közben megkaptuk a találkozási pont pontos koordinátáját. Kézi gps: Google Earth térkép – rácshálóval – kinyomtatva.

From Thassos 2011

Elrúgtuk magunkat a sziklás parttól és végre béke volt. Ezért jöttünk. Ellazulva evezni a hol türkiz, hol mélykék vízben, körben a mediterrán világ, az összes idegeskedés meg kint marad a parton.

From Segédlet

Egy távoli homokos öbölben megtörtént a csapategyesítés. (Az első kék/fehér kör, a Start ponttól balra.) Nem akármilyen öböl volt. Előszezon lévén csupa üres napágy feküdt a homokon. Előző nap elég volt inniuk egy méregdrága sört a büfésnél (€2,5 egy kicsi dobozos sörért) – és már engedték is az alvást a napágyakon. De a fő attrakció a klotyi volt, erről legyen elég a fénykép.

From Thassos 2011
From Thassos 2011
From Thassos 2011

Beleültem a tengerbe, begyűrtem egy sört, nagyon jól esett mind a két tevékenység. A következő napokban sűrűn ismételgettem.
Nem húztuk sokáig az időt, indultunk.

From Thassos 2011

A fok után jött némi megcondolodás. Addig ugyanis bébipopsi simaságú volt a víz, innentől viszont megjelentek a hullámok. Nem is kicsik. Az Adrián ezeket már tiszteltük. (Mögöttem a túrával, ma már csak mosolygok.) Akkor volt némi kezdeti kézremegés, de mivel mindenki szó nélkül ment tovább, így mi is. Társas lény.
Az első kikötés nem sokat váratott magára (második kék/fehér kör), a kései indulás miatt hamar dél lett. (Terv szerint 12.00 – 15.30 között szieszta. Amikor családon belül túrázunk, mi nem szoktunk, de nem rossz ötlet, hiszen ekkor tűz legjobban a nap. Habár ez a vízen nem érződik – fúj a szél, permetez a víz, legrosszabb esetben megmártom a sapkát a tengerben – de azért tényleg nem túl egészséges.)

From Thassos 2011
From Thassos 2011

Kikötés után vettem volna elő a sört a hátsó tárolóból, ültem volna bele a sekély vízbe – amikor észrevettem, hogy a tároló félig van vízzel. Azért ez elég durván ütött. A rekesz ugyanis elméletileg vízhatlan. (Oké, apró vizesedések elő szoktak fordulni, de nem 10-20 liter.) A kajak eddig is közel súlyhatárig volt pakolva, a fene sem akart kint a tengeren elsüllyedni. Még szerencse, hogy hátul minden vízhatlan zsákban volt, így legalább a cuccomat biztonságban éreztem.
Kipumpáltam a vizet, kivettem a sört, majd ücsörgés.
Az indulás után megint durva terep: a hullámok nem lettek kisebbek, ráadásul sietni is kellett, mert fontos hajózási útvonalon vágtunk át. (Na ez az, ami sohasem szokott zavarni minket a családi evezések alkalmából. Elevickéltünk akármekkora nagy dögök – Jadrolinija – közvetlen közelében is. A hullámzás sokkal jobban fájt. De még csak nem is nekem, mert egy idő után rájöttem, hogy nem olyan vészesek, sokkal jobban aggódtam Nej és Barna miatt. Nekik még nincs meg az a rutinjuk, melyet én az utóbbi egy év alatt felszedtem.)

From Thassos 2011

Az első furcsaság: sokkal kevesebb a kismotoros hajó, mint az Adrián. Ott ilyenkor már csak úgy nyüzsögtek mindenhol, vicces oldalhullámokkal tesztelve a kajakosokat. Itt semmi, tényleg csak az ég, a szárazföld és a tenger.
Jó hír: a víz is kevésbé sós.

A kiszögellés után már éjszakai szálláshelyet kezdtünk keresni. Nem nyüzsögtek, így nagyon megörültünk, amikor találtunk valami hasonlót. Csak a kikötés után derült ki, hogy ez bizony fizetős kemping. A szigeten nem szólnak a vadkempingért, de azt azért éreztük, hogy kempingben vadkempingezni azért valahol túlzás. Félóra pihenő után megint elrúgtuk magunkat a parttól.
Ha eddig kevés szálláshely volt, innentől még jobban megritkultak. Valamiért minden szakasz kiesett. Nem győztünk előre-hátraszaladozni, azaz hol szemből kaptuk a 60 centis hullámokat, hol hátulról. Végül a Dzsanga Pípöl a Márvány Hálószobában elnevezésű helyet választottuk.

Érzem, a név némi magyarázatra szorul. Hosszú, látszólag homokos strandról volt szó, de kikötni nem lehetett rajta, mert a víz kellemetlenül sziklás volt. A strand szélén nyúlt be egy kő hullámtörő, annak a tövében tudtunk végül partot fogni. Itt, ebben a kitüremkedésben halmoztak fel több tonnányi márványtáblát. Ezeken étkeztünk, ezeken aludtunk. (Nem, a vécé az országút túlsó oldalán fekvő elhanyagolt telken volt.) A márványtömböktől nem messze feküdt az adekvát beach kocsma, jamaikaira véve a figurát. (Színes szörfdeszka heggyel lefelé beleállítva a homokba, reggae a hangszórókból, hatalmas, színpompás zászló.) Túl nagy forgalmat nem generáltunk, egyrészt szerencsére messze volt, másrészt ugyanolyan drágán dolgozott, mint az előző szálláshelyen lévő.

From Thassos 2011

Vettem volna elő az esti sörömet, de csak arra tellett, hogy a szívemhez kapjak és hanyattvessem magamat. A hátsó rekeszben pakolónyílásig állt a víz. Ez egy Kodiaknál hihetetlen mennyiség. Kész csoda, hogy egyáltalán partra tudtam evickélni vele. Kiborítottam, kipumpáltam, kitöröltem – de éreztem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Tenni viszont este már nem tudtam semmit.
Kiszedtem a vízhatlan zsákokat, kinyitottam… és ekkor vetődtem el megint. De most sokáig nem is volt kedvem felállni. A ruhás zsáktól eltekintve mindegyik “vízhatlan” zsákban állt a víz! Csak emlékeztetnélek, hogy ezekbe raktam a kritikusabb cuccokat.
A tengervíz hiába volt kevésbé sós, mint az Adria, de a felszerelésemnek bőven elég volt ennyi is. Csak néhány tétel:
– 3 fejlámpa, 12 darab AAA akkumlátorral. A tengervíz kioldott a lámpákból valami vasat, majd ez a sötétbarna, sűrű trutymó befolyt mindenhová. Habár a Petzl lámpák elméletileg cseppállók, de a többórás, tengervízben ázás legyűrte őket.
– A fényképezőgép tartalék Nikon akksija. A víz egész egyszerűen feloldotta az érintkezőit. (Az egyik még félig megvolt.)
– Az összes toll és a notesz. (Ebbe terveztem jegyzetelni az írásokhoz. Jobb híján most mindent fejből írok, de így pont az apró, életszerű motívumok fognak hiányozni.)
– Két doboz szivar, három öngyújtó. (Szerencsére a szivarok még külön celofánban is voltak, így némi kinlódás után használhatóvá tudtam varázsolni néhányat. Az öngyújtók közül is feltámadt az egyik egy nap után.)
– A mobiltelefonom szétszedhető töltője. (Ezt még ki sem mertem itthon próbálni.)
– A B+W polárszűrő szerencsére jól vette az akadályt.
Mindemellett a frissen vásárolt Robson decktáska is csuronvizes lett belülről, pedig ez nem nálam utazott, hanem Barna kajakjára szerelten. Hihetetlen mázli volt, hogy az összes iratot (igazolványok, útlevelek, jogsik), illetve a pénztárcát még külön nejlonba tettem, így azok megúszták. De a mindentudó dossziém, amelyikbe egy csomó előrenyomtatott anyagot vittem, cafatokra ázott. Valamit megérezhettem, mert a kocsi slusszkulcsát is bedobtam a mobiltelefon vízhatlan tokjába.

From Thassos 2011

Ültem a romok előtt és borzasztó pocsék kedvem volt. A nap hosszú is volt, nem kevésbé fárasztó, a kárt fel sem mertem mérni, a szél pedig olyan viharosan fújt, hogy a márványtömböket is kis híján felborította. Bármit is tettem le a földre, kővel/kövekkel kellett rögzítenem, mert egyébként a szél már vitte is. Ilyen körülmények között próbáltam menteni, ami menthető, klotyipapírral pucováltam a cuccaimat. Érzékeltem, hogy úgy általában jó a hangulat, de résztvenni benne annyira értelmezhetetlen volt számomra, mint denevérnek az atomfizika. Amikor hozzámkerült a pálinkásüveg, meghúztam ugyan, de a töltet nem robbant be.

From Thassos 2011

Nem is húztuk sokáig, hamar elmentünk aludni. Az egyetlen áhitatot a “hálószoba” dekorációjának szépsége váltotta ki. Elalvás előtt sokáig ültem a hálózsákba csavarva és néztem a tengert, meg a kristálytiszta, csillagos eget. Aztán pánikszerűen eldőltem és egész éjjel nem érdekelt a viharos szél.

Thassos. És? (1/6)

 

A címbeli kifejezés nem lebecsülés akar lenni, hanem a túra során elharapódzott nyelvi fordulat.

Fordítva van a fejeden a sapka.
Igen. És?

Kilóg valami a fürdőgatyádból.
Igen. És?

 
Előkészületek

Az időpont már régen megvolt: 2011.06.18-26. Több résztvevőnek is csak ez és kizárólag csak ez az időpont volt jó, tehát még csak lehetőség sem volt tologatni.
Nálunk annyiból volt kalandosabb, hogy Barna 17-én nyelvvizsgázik – de hát ez még belefér. Nincs is jobb, mint nyelvvizsga után egy hét kajakozás az Égei-tengeren.

Aztán jöttek a kavarások. Barna középiskolája átrakta a tiszai vizitúra idejét, 25-ei kezdésre. Nyeltünk egyet. Eredetileg úgy terveztük, hogy lesz egy viharnap, azaz ha szerencsénk van, akkor a végén lesz egy olyan napunk, amikor csak úgy strandolgatunk, várost nézünk. Na, ez ugrott. Ha nem lesz vihar, akkor jövünk haza egy nappal korábban és Barna még el tudja érni a vizitúrát. Ha lesz vihar, akkor vonattal megy utánuk és találkoznak az első napi szálláshelyen.

Ekkor kezdett el kavarni a nyelviskola. A hivatalos értesítésben már azt írták, hogy a vizsga 18-án lesz. Közöltem Barnával, hogy vagy elintézi, hogy mégis 17-én menjen, vagy itthon marad. Fáradságos munkával át is tudta rakatni a szóbeli vizsgát 17-re. Az írásbelit nem.
– Hogyhogy nem? – ugrott fel a szemöldököm.
– Már mindent megpróbáltam. Az adminisztrátor menekül, ha meglát. De nem sikerült.
– Na várjál csak. Majd felhívom és leordítom a haját a fejéről!
– Inkább ne.
– Miért?
– Mert az írásbeli rész központi. Minden iskolában ugyanakkor írják.
– Aha.
Maradt a kavarás a görög úttal. Az eredeti terv szerint nem kompolunk át Thassosra, hanem az autókat már Keramotiban letesszük és kajakkal megyünk át a szigetre. Az első táborhely nem messze lett volna Thassos városától. Azaz ha egy nappal később megyek és elérem a hajnali kompot, reggel utól tudom érni a társaságot még az első táborhelyen. Hogy milyen élmény lesz egy éjszakai 14 órás vezetés után pihenés nélkül leevezni egy napot, azzal ráérek majd ott foglalkozni. Nej jelentkezett, hogy szívesen vezet ő is, így legalább váltva tudunk aludni a kocsiban.

Aztán egy héttel a túra előtt jött egy vevő a kettes kajakra. Eladtuk. Szerencsére volt B tervünk, már korábban kölcsönkértünk egy kajakot ismerőstől, de ez azt jelentette, hogy hazafelé kerülni kell Pécs felé, visszaadni a kajakot. Fel fogjuk lendíteni Közép-Európa benzinforgalmát. A meteorológia jó időt mutatott egész hétre, a viharnapra úgy nézett ki, nem lesz szükség, így belefér a pécsi kerülő.

És akkor már csak a pakolás maradt hátra. Ez az első olyan kajaktúránk, ahol nem csillagtúrázunk, hanem megyünk, kikötünk, alszunk – aztán megyünk tovább. Nyilván bonyolultabb a készülődés.
Mentálisan is. Kiadtam mindenkinek, hogy olyan kevés cuccot pakoljon, amennyit csak tud, mert a kajakban el kell férnünk.
Nej hozta le este vízhatlan zsákban a motyóját.
– Sok! – vágtam rá egyből.
– Kizárt dolog! Ebből már nem lehet elvenni.
– Mit raktál be?
– Egy rövidujjú pólót, egy hosszúujjú pólót, két váltás fehérneműt…
Elhallgatott. Mindketten pontosan tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk.
– Na látod, mondtam, hogy mindig lehet szűkíteni a keretet – jegyeztem meg szeliden.

Egy nappal indulás előtt tartottam egy próbapakolást az udvaron.

From Thassos 2011

Csak úgy sorakoztak a kérdések: beférnek-e a cuccok a kajakokba? A kocsiba? A nappaliba?

From Segédlet

Az eredmény teljesen megnyugtatott, a kajakokban bőven volt hely. (Mondtam én, hogy minden túrához kell egy Kodiak.) Lehetett bátrabban ruhát is pakolni. Érdekes módon a kocsiba nehezebben fértek bele a cuccok, de végül azt is megoldottuk. (Volt egy szabad ülés, mert Dóra nem jött.)

Mi volt még? Például sátor. Illetve, az nem volt. Tudtam, hogy a meglévők vacak állapotban leledzenek, de gondoltam a két tök egyforma négyszemélyesből csak össze tudok rakni egyet. Tévedtem. Mindkettő kuka. Elrohantunk a Decathlonba, vettünk egy T3-ast. Vízhatlan zsákok. Ruháknak voltak 40 literesek, de a sok apróságnak kellett volna egy csomó kisebb. Ráadásul a kajakok rekeszeinek a kialakítása miatt inkább sok kicsi zsákot kell venni, mint kevés nagyot. Sajnos ezt a gyártók is tudják, így a kicsi zsákok éppenhogycsak olcsóbbak a nagyoknál. Végül kompromisszum született: csak a nagyon fontos cuccok mennek vízhatlan zsákba, a kevésbé fontosakat kukászacskókba rakjuk és mennek az első tárolóba. (Az eddigi tapasztalataim szerint ezek mindig szárazabbak, mint a hátsók.)

Az útvonalat már korábban megterveztük. Legalább húszszor. Átnéztük a netet, fórumokat, videókat. Keramotiból indulással a kör pont 100 kilométer, azaz egy napra 20 jut. Ideális. Lesz idő szétnézni, a déli napsütésben sziesztázni. Egy húszast akkor is le lehet nyomni, ha nagyok a hullámok.

From Segédlet

A piros szélű sárga körök jelölik az éjszakai szállásokat, illetve az indulási/érkezési pontot. A kék szélű fehér körök pedig a különböző célú kikötéseket (bevásárlás, szieszta, a csapat bevárása).

A meteorológia szerint meglehetősen változatos irányú szélre számíthattunk. (Bizarr érdekesség, hogy pl. az első napra teljesen más irányú és erősségű szelet jósolt a 3 napos és a 9 napos előrejelzés.) De a lényeg, hogy egyszer sem jeleztek 10 kmh-nál erősebb szelet, ez viszont csak szellő kategória. Felhő egész héten nem fogja takarni a napot.

Azaz minden szereplő elfoglalta a helyét és nyugodtan várta az előadást.

Búvárhajó

Még mielőtt bármibe is belekezdenék, itt van egy elmaradt fénykép a múltkori bringázásról. (A mobilomon maradt. Az utóbbi időben rendre elfeledkezek ezekről a képekről, mert valami történt a telcsi optikájával és minősíthetetlen képeket készít.)

Na szóval. Kerékközépig érő gazban. Országútival. Ahogy kell.

És akkor a kajak. Ahogy írtam, a szarvasi túra után megsérült a Kodiak kormánytartója, cserélni kellett. Nem kicsi buherával. Persze, hogy kíváncsi voltam, mennyire sikerült vízhatlanná tenni. Egy nagyon régi, Thasszosz szigeti kerülésnél már megmutatta a kajak, hogy minimális lazulás a szegecsnél mekkora gondot képes okozni. Innen idéznék.

Ekkor már teljesen megszokott látvány lett, hogy megállunk, többen megvizsgáljuk a kajakot, a társak szent borzadállyal szemlélik az akváriumot a hátsó tárolómban, majd pumpálok egy nagyot. Esküszöm, több vizet szállítottam ebben a pár napban, mint a Golf áramlat.

Na, ez a stift csúszott ki vagy egy centit, ettől a bölcső alsó része elvándorolt. Fent tartotta a csavar, tehát le nem esett, de a nagy súly víz alá nyomta a rést, így akadálytalanul tudott beáramlani a víz. A legaljasabb az volt a történetben, hogy itthon kizárólag üresen furikáztam a kajakkal, a rés nem került víz alá, azaz nem is jelentkezett a probléma. Marha nagy mázli volt, hogy észrevettük.

Hasonló mázli volt, hogy éppen akadt nálam egy nagy kalapács (a sátorhoz), illetve egy kollégánál csillagfejű csavarhúzó, így a parton rögtönzött munkaasztalon mindjárt rendbe is tudtuk rakni a bölcső rögzítését. Innnentől egy vidámsággal kevesebb lett a túrán, a továbbiakban hátul egy gramm víz sem tört be. Ez is dobott a kedvemen, na meg a tegnapi szállásra jellemző viharos szél is elmúlt, így lassan kezdtem élvezni a túrát. (Eltekintve persze attól, hogy addigra a felszerelésünk jó része szarrá ázott.)

Mivel idén is van tervben tengeri túra, nagyon nem akartam ugyanúgy járni. Azaz teszt. Terheléssel.

Nos, igen. Ezért szeretjük a Kodiakot. Nem a leggyorsabb hajó – bár a polietilének között gyorsnak számít – kifejezetten nem karcsú, egyáltalán nem légies… viszont bele lehet pakolni egy zongorát. Összehajtogatás nélkül. Nézd meg a fenti képet: két zsugor ásványvizet lehet egyszerre belerakni a hátsó tárolóba és odabent még lötyögnek. Vinni akartam a 20 kilós kettlebellt is, de nem tudtam volna rögzíteni, fel-alá gurult volna a rakodótérben. De elég volt az ásványvíz, így is égnek állt a kajak orra, amikor beszálltam.
Oké. Hová menjek? Legyen hosszú út. Legyen jó csúcs-csokis hely. Legyen Szigetcsép.
Amiben az a szép, hogy a terep egyáltalán nem a könnyű kiszállásairól híres. Azaz ha elindulok, akkor végig kell tolni a 13 kilométert, akármi is lesz. De a görög túrán kiderült, hogy ez a kajak elmegy úgy is, ha színültig teli vízzel a hátsó tároló. Nincs mitől félnem.
Újabb szűrt káromkodás. Megint elfelejtkeztem az első decktáskáról. Anélkül viszont nem tudom rögzíteni a fedélzeten a vízhatlan táskámat. Mivel úgyis nyitva volt a hátsó tároló, hanyagul bedobtam oda. Aztán hajrá. Pár csapás után jutott eszembe, hogy és akkor mi van, ha mégis beázok? Oké, a táska vízhatlan, de láttam én már karón varjút. Egész varjúsereget. A táskában pénztárca, benne az összes bankkártyám, a mobiltelefonom meg a kocsikulcs. Végülis, mi baj lehet?

Semmi. A tároló jobb lett, mint volt. Korábban mindig volt benne pár csepp víz, most viszont annyira száraz maradt, mint az első tároló. Otthon majd beletolok a képébe egy sprickolós slagot is, de nagyon úgy néz ki, hogy jót tett a kajaknak a szerelés.

Innentől pedig a szokásos zen. Kértem egy gyros tálat, egy korsó barna sört és hátradőlve élveztem az élet furcsaságait.
De erről majd később.

Visszafelé meglepően jó tempót jöttem. Úgy értem, a Duna áradása miatt most az RSD-n is volt rendesen sodrás, zúztam lefelé, de biztos voltam benne, hogy felfelé szenvedni fogok. Aztán nem. Illetve a szenvedés megvolt, de haladtam is. Végül életemben először sikerült Kodiakkal abszolválnom a 26,5 kilométeres távot 4 órán belül.

Az már más kérdés, hogy ezek után hogyan szenvedtem fel a kajakot a kocsi tetejére. Legyen elég annyi, hogy a közeli játszótérről átjött két, félméter magas kölyök, hogy ‘bácsi, segíthetünk’? A kajaktartó olyan két méter magasan van. Alig bírtam visszafojtani a nevetést, hogy udvariasan tudjam megköszönni a felajánlást.
De végül felszenvedtem. Otthon meg le. Utána meg be. Ez egy ilyen játék.

Már megint Isztambul 01/05

Előzmények

Csak a szokásosak. Utolsó pillanatos munkahelyi hajrá, utolsó napokban összerakott program, útvonalak rajzolgatása a gugliban. (Köszi megint a segítséget, CyberMacs.) Aztán persze nem végeztem a munkámmal, de szerencsére a projekt is megcsúszott, szóval mehettünk.
Minek is? Hiszen már a múltkor is jócskán bejártuk a várost, nagyokat harapva a nem turistáknak szánt részekből. Igen, csakhogy akkor ketten voltunk. Most meg jöttek a gyerekek. Meg a múltkor hagytunk is el látnivalókat. Meg éppen volt olcsó jegy, olcsó szállás. Akkor miért ne?
Időzíteni persze tudni kell: vasárnap választások, az óraátállítást meg pont ebben a két hétben rúgták fel a derék törökök.

Kiutazás
2015.10.30; péntek

Kora reggel még elvittem az autót szervízbe. Végülis, ilyenkor tudjuk nélkülözni. Mindenesetre elég furán néz ki az Endomondón, hogy reggel még Pestszentimre, délután meg már Kadiköy.

Nemcsak mi repülünk gyorsan, az idő is. Az út két óra, erre jön a két óra eltolódás. Délben indultunk, és hoppá, már négy óra. Nemsokára sötét. Gyorsan elment a nap.

A repülőgépen elég vacak ülést kaptam: magától hátradőlt. A crew meg nem győzött figyelmeztetni, hogy ne dőljek hátra felszállás közben. A mögöttem ülő meg néha előreszólt, hogy sorry, léccilécci. Az lett a vége, hogy lenyitottam az asztalt, majd ráborulva végigaludtam az utat.

A repülőtérről gyorsan kijöttünk, vízum már nincs, az útlevélvizsgálatnál alig voltak. Aztán… istanbulkart beszerzése. Már ismertem a járást, átvágtam a népeken, taxisokon, kimentünk az épületből, megkerestem a bódét. Zárva. Elbizonytalanodtam. Ez az a bódé? Jártam egy kört, de másik nem volt. Akkor most? A stratégia része volt, hogy már itt veszek egy kártyát, rátöltök egy csillió pénzt, és utána mindenhol ezt használjuk. Nyilván bemehettünk volna a városba teljes áron (dupla pénzért és négy embernél azért ez már számít), de akkor ott kellett volna kártyaárust keresni, aztán feltöltő automatát… itt meg helyből le tudtam volna zavarni az egészet. Nem adtam fel. Menjünk vissza a repülőtér épületébe, csak lesz ott valahol. Az első ajtón a biztonsági őr nem engedett be: ez a kijárat. Oké. Megkerestük a bejáratot. Motozós, fémdetektoros kapu. Na, ne. Nem lehet visszamenni, még az üzletekig sem? Ekkor azért már kezdtem ideges lenni. Büfé. Megkérdeztem az eladó srácot. Nem beszélni angol. Egy perc múlva odament Dóra is. Vele már tudott angolul beszélni. Gyorsan tanul a kölyök, vagy csak jó a nyelvérzéke. Azt mondta, hogy van istanbulcart. Odabent. Újabb próbálkozás a kijáratnál. Az őr elállta az utat.
– Hol kaphatok istanbulkartot? – kérdeztem némileg ingerülten.
– A bódénál.
– A bódé zárva van.
– Elnézést nem tudok angolul.
– De akkor hol vehetek istanbulcartot?
– Kérdezze meg az információnál.
– Az hol van?
– Odabent.
– Oda nem mehetek be!
– Elnézést, nem tudok angolul.

Ekkor már tomboltam. Elmentem a konkurenciához (Havatas).
– Istanbulcart?
– A bódénál.
– A bódé zárva van!
– A bódénál lehet venni.
– A bódé zárva van!
Erre nyomatékosan, ahogy a hülyékkel szoktak bánni, rámutattak a bódéra.

Odamentem, körbejártam. Mellette automata, amelyről majd fel lehet tölteni. Nyomkodjuk meg. És igen. A két évvel ezelőttihez képest bejött egy új menüpont: istanbulcart vásárlása. De hogy ne legyen egyszerű, először kaptam helyette egy teljesen hasonló 3 jegyes kártyát, jó drágán (pont annyiért, amennyi egy istanbulcart(*)), persze nem láttam rajta, hogy ez nem az, persze nem tudtam rá pénzt tölteni, végül a mögöttem álló szánt meg, hogy ez nem az, aminek én gondolom. Aztán vettem egy igazit is, tettem rá pénzt is, de a sok szerencsétlenkedésben elcsesztem kábé 20 tallért, ami olyan 2000 forint. Ölni tudtam volna. Nem a pénz, hanem a turistaszopatás miatt. Úgy jöttünk ide, hogy már mindent tudok, vezetem a családot, erre már a repülőtéren habzó szájjal tomboltam.

(*) Nem magamtól vagyok ennyire féleszű, az tévesztett meg, hogy két évvel ezelőtt egy istanbulcart 6 tallér volt, a tíz talléros, 3 utazásra szóló kártyáról könnyű volt azt képzelni, hogy az 3 jeggyel előtöltött istanbulcart lesz. Fogalmam sem volt róla, hogy a kártya ára közben tíz tallérra emelkedett.

A buszra az utolsó pillanatban ugrott fel négy magyar, fizetni nem fizettek, az egy órás utat végigordítozták, valami olyan tahó dumával, hogy menetközben nem mertem Nejhez szólni, nehogy kiderüljön, hogy mi is magyarok vagyunk.

Eleinte úgy terveztük, hogy leszállás után futunk egy gyors kört a piacon, még cuccal, hogy tudjunk vacsizni az esti városnézés előtt. A kör megvolt, de túl gyorsra sikerült: nem találtunk baklavást (ez utólag ránézve kifejezetten bravúros volt, hiszen egyébként tele van velük a környék), a kinézett borboltot megtaláltuk ugyan, de olyan szemérmetlen árakon dolgoztak, hogy inkább szó nélkül kifordultunk az üzletből. (Az alsópolcos gagyi borok 3000 forint körül, fentebb exponenciális áremelkedés.) Utcai árusnál vettünk méregdrága sört (600/doboz), aztán rohantunk, mert a házhoz időre ígértük magunkat. Éppenhogy odaértünk. A pacák félóra múlva jött meg, közölte, hogy ez nem a jó apartman, menjünk át egy másikba. Ettől persze megint felment bennem a pumpa, Tbilisziben is így kezdődött, aztán mi lett belőle. Elfojtottam a gyilkolhatnékomat. Átmentünk az igazi címre… és innentől kezdett kiegyenesedni a nap.

A másik apartman sokkal jobb volt, sokkal jobb helyen, ugyanazért az árért. A sört és a szimitet bekaptuk, lecuccoltunk, végül ráérősen lesétáltunk az immár közeli piacra, ahol megtaláltunk mindent, amit korábban nem, sőt, rendes nagy boltot, bő választékkal, biztató borkínálattal, kicsit olcsóbb sörrel (480 forint alatt ne is reménykedj), aztán este nagy zabálás, béke.


Megtartottam a székfoglalót, most kivételesen a szultánokból és a mecsetekből.

Megjegyzés: Bár erős késztetést érzek rá, hogy a következő írásokban felvázoljam, hogy melyik mecset, melyik korszak, melyik szultán, de ezeket korábban már részletesen leírtam. Annyit tudok hozzátenni, hogy a kézzel rajzolt szultán-mecset diagramot átteszem visio ábrába és kirakom a netre.
Még valami. A család többször is furcsállotta, hogy én úgy kezelem a mecsetet, mintha az maga a szultán lenne. Tényleg könnyebb így beszélni róla, de persze tudni kell, mi a valós kapcsolat. A legtöbb nagy mecsetnek volt egy megrendelője. (Nem feltétlenül a szultán.) Az illető ezért megkapta, hogy a mecsethez tartozó temetőben legyen a türbéje, azaz a kriptája. Volt olyan is, hogy a megrendelő nem a maga számára rendelte meg a mecsetet. A lényeg, hogy minden mecsetnél egyértelmű a kapcsolat, hogy kinek épült, ilyen értelemben az illető élettörténete összefonódott a mecsettel. (Oké, nem mindig egyértelmű: Mihrimah hercegnőnek két mecsetje is van, mégis az apja/anyja türbéjében nyugszik.)

Ami végül teljesen feldobta a kedvemet, az az volt, hogy a korábbi apartmantól eltérően ebben volt egy apró lodgia is. Nem nagy, a talpamat keresztbe kellett fordítanom, ha kiléptem, de a szivarozáshoz ennyi is éppen elég. Vacsora után ki is álltam és nézegettem a környék életét. Ez később rendszeres esti tevékenységemmé vált.

Pont előttünk volt az isztambuli kisbuszok (iránybusz, dolmus) egyik vonulási útvonala. Érdekes jószágok: akadnak közöttük egészen lepukkantak, de kifejezetten jól kinézőek is, sőt, néhányat fel is tuningoltak optikailag. Így elmondhatom, hogy az ablakunk alatt járt el a kartali pimpelt dolmusz. (Figyelem, Zoli, újabb zenekarnév.)

Bezzeg most átengedték Ferihegyen a dugóhúzót. Amikor nem veszünk bort. Mert elképesztően drága. Mondjuk, logikus, alkoholt csak a külföldiek isznak, azok meg fizessék meg.

A karórámon 21.10, a tableten 22.10, a mobiltelefonomon 23.10. Izgalmas idők jönnek.

Utazások

Már nekem is kezdett kellemetlen lenni. Oké, hogy egy egyhetes utazásról szóló beszámolót nem lehet egy írásba kitenni, mert senki sem olvasná végig, de a többrészes írásokra meg nagyon nehéz linkelni. Gyakorlatilag el kell találni a keresőben a megfelelő kifejezést, hogy csak az érintett írások jöjjenek fel. Nem könnyű, én is perceket szoktam eltötyörészni vele.
Hogy ezt ne kelljen minden egyes alkalommal elvégezni – se nekem, se nektek – erre az oldalra összeszedtem a nagyobb, azaz többrészes utazási beszámolók elérhetőségeit.
Fontos, hogy ne keverjük össze ezt az oldalt az Odakint ebook sorozattal. Abban már a lentebb linkelt – sokszor dagályos, felesleges részletekkel tűzdelt – írások feldolgozása található, átszerkesztett, némileg újragondolt formában. Ennyiből az Odakint írásai jobbak a frissiben született, nem elégszer átolvasott írásoknál… viszont hiányoznak belőlük az illusztrációk: a fotók, a térképek, a track-ek, a linkek. Tehát ha azért keresed ezeket az írásokat, mert te is arrafelé szeretnél utazni, a blogról hasznosabb információkat kapsz.
És ha már itt vannak az írások, úgy gondoltam, praktikus, ha megtalálhatók mellettük a videók linkjei is.

   
ÍRÁSOK:

2023

  • Északi-középhegység
  • Balatonfelvidék bringával
  • Balatonkarika Döluksz
  • Parenzana
  • Ceské Budejovice és környéke
  • Salzkammergut és Alpok
  • Az Elba völgyében
  • Eger és Bükk
  • Alföld kör
  • 2022

  • Balaton-felvidék bringával
  • Jubileumi Balatonkarika
  • Alsó-Ausztia bringával
  • Kazincbarcika bringával
  • Somogyország
  • Ultimate Csepel track
  • Budapest, Balaton, körbe, turbó
  • Biatorbágy másképp
  • Tápió dzsuva
  • Menjünk Egerbe!
  • Tata-Velence körtúra
  • Márciusi gravelteszt
  • 2021

  • Tisza-tó
  • Alföld Kiskör
  • Viharmentes Balaton-karika
  • Passau-Bécs családdal
  • Csepel Karika
  • Balatonakali
  • Murter
  • Északi hegyi bringatúra
  • Szarvas, Élővíz csatorna
  • Tour dö Dunántúl
  • Majdnem Csóványos
  • Kis-Kevély, Nagy-Kevély
  • Észak-Börzsöny
  • 2020

  • Prédikálószék
  • Csóványos
  • Bükk
  • Tisza-tavi évadzáró
  • RSD oda-vissza
  • Dél-cseh bringatúrák
  • Mazuri tóvidék
  • RSD, majdnem végig
  • Dunakanyar
  • Csepeli strandkocsmák
  • Szarvas, Élővíz csatorna
  • Tiszafüredi kalimpálás
  • 2019

  • Szlovák Paradicsom
  • Tiszafüred ősszel
  • Balatonkarika, evezés nélkül
  • Bringával a Fekete-erdőből
  • Balaton111
  • Belgium
  • Lisszabon
  • Budapest – Balaton bringatúra
  • Tiszafüred, április
  • Arizona
  • 2018

  • Balaton-felvidék
  • Nápoly
  • Őszi kajakozások
  • Passau – Bécs, bringával
  • Balaton Maszatolás
  • Délegyháza, Csepel
  • Nagy evezés az RSD-n
  • Gallarate
  • Keszthely
  • Gent
  • Jón szigetek
  • Esztergom-Velence kör bringával
  • Tiszafüred
  • Bükk
  • Zakopane
  • 2017

  • Bakony
  • Toszkána
  • Prága
  • Albánia
  • RSD ősszel
  • Balatonakali
  • Tiszafüred
  • Korai RSD
  • Pisa és Firenze
  • Prága
  • Catania, Siracusa
  • 2016

  • Bükki túra
  • Cseh Paradicsom
  • Bari
  • Tisza-tó
  • Balaton Végtelen
  • Suwalki kajaktúra
  • Posedarje
  • Bari megint
  • Kőrösök vidéke
  • Grúzia
  • Zakopane
  • Krakkó
  • Bari
  • 2015

  • Isztambul
  • Salzburg
  • Ráckevei-Soroksári Duna
  • Keleti-medence Karika
  • Murter sziget
  • Csepel Karika
  • Számosz
  • Bükk
  • Podlesok
  • Bakony
  • 2014

  • Catania
  • Róma
  • Tbiliszi
  • Balatonkarika III
  • Izland
  • Murter
  • Pisa, Firenze
  • Barcelona
  • 2013

  • Isztambul
  • Podlesok
  • Balatonkarika II
  • Alsóőrs
  • Tisza-tó
  • Bükk
  • Bodrogköz
  • Kijev
  • 2012

  • Odessza
  • Balatonkarika I
  • Erdély
  • Murter
  • Róma
  • Párizs
  • London
  • Barcelona
  • 2011

  • Bükk
  • Cesky Krumlov
  • Zakopane
  • Börzsöny
  • Thasszosz
  • Tisza-tó
  • Podlesok
  • 2010

  • Isztambul
  • Zakopane
  • Tisza-tó
  • Podlesok
  • Losinj
  • Podlesok
  • Pozsony
  • New-York, Seattle
  • Aggtelek
  • 2009

  • Bükk
  • Berlin
  • Drezda
  • Tisza-tó
  • Tátra
  • Győr
  • Poroszló
  • Nápoly
  • Grand Canyon, Las Vegas, Seattle
  • 2008

  • Tátra
  • Veszprém
  • Orebic
  • Balatongyörök
  • Seattle, San Francisco, Yosemite
  • 2007

  • Barcelona
  • Velem
  • Cavtat
  • Murter
  • Prága
  • New York, Seattle
  • 2006

  • Kőszeg
  • Podlesok
  • Moszkva, Szentpétervár
  • Mokalo (Orebic)
  • Plitvice, Murter
  • Sopron, Bécs
  • Podlesok, Tátra
  • 2005

  • Podlesok, Tátra
  • Bükk
  • Porec
  • Omis
  • Prága
  • 2004

  • Rabac, Cavallino
  • 1994

  • Monfalcone
  •  

       
    VIDEÓK:

    2023

  • Balatonfelvidék II
  • Isztria, Parenzana
  • Dél-cseh sörtúra
  • Alpok-Adria extrákkal
  • Az Elba mentén
  • Egri kör
  • Alföld kör
  • Börzsöny kör
  • Biatorbágy kör
  • Kékestető
  • Péceli havasok
  • 2022

  • Balaton-felvidék bringával
  • Alsó-Ausztria bringával
  • Csepel Izé
  • Kazincbarcika bringával
  • Somogyország
  • Csepel másképp
  • Almádi – Koloska-völgy
  • Balaton oda, körbe, vissza
  • Tápiódzsuva
  • Tata-Velence bringatúra
  • Márciusi graveltesztek (1-8)
  • 2021

  • Alföldi bringatúra
  • Északi hegyek
  • Tisza-tavi kajakozások
  • VII. Balatonkarika
  • Balatonakali
  • Csepel-sziget kerülése kajakkal
  • Szarvasi szezonnyitó kajaktúra
  • Passau-Bécs bringatúra családdal
  • Tour dö Dunántúl
  • Majdnem Csóványos
  • Bikepacking
  • 2020

  • Börzsöny, Csóványos
  • Bükki csavargás
  • Tisza-tavi évadzáró
  • RSD karika
  • Dél-cseh bringatúra
  • Mazuri tavak kajaktúra
  • Élővíz-csatorna, Szarvasi Holt-Tisza
  • Egri nosztalgia bringával
  • 2019

  • Szlovák Paradicsom
  • Bringával a Fekete-erdőből (1-5)
  • Balaton 111
  • Belga kirándulás
  • Lisszaboni kirándulás
  • Balaton-Budapest bringatúra
  • Tiszafüred, tavasz és ősz
  • Arizona (1-5)
  • 2018

  • Dunántúli csavargás
  • Nápoly és az Istenek Ösvénye
  • A Szentendrei-sziget megkerülése
  • Tiszafüred ősszel
  • Balaton Maszatolás
  • Passau-Bécs, bringával
  • Gallarate
  • Egy hét Keszthely
  • Jón-szigetek
  • Esztergom-Tata-Velence bringával
  • Tiszafüred tavasszal
  • Zakopane
  • 2017

  • Toszkána
  • Albánia
  • Theth Valley Roads
  • RSD szeptemberben
  • Prága
  • Balatonakali
  • Tiszafüred
  • Váci kerékpártúra
  • Korai RSD
  • Pisa, Firenze
  • Prága
  • Catania
  • 2016

  • Tisza-tó
  • Balaton Végtelen
  • Suwalki kajaktúra
  • Inetpub a Balatonon
  • Grúzia
  • Krakkó és Zakopáne
  • Kőrösök vidéke
  • Posedarje
  • Pyrus Kupa, Esztergom
  • Bari
  • 2015

  • Isztambul
  • Salzburg
  • Ráckeve-Soroksári Duna
  • Keleti-medence Karika
  • Murter sziget
  • Számosz
  • 2014

  • Szicília
  • Róma
  • Tbiliszi
  • Balatonkarika III
  • Izland
  • Murter
  • Pisa, Firenze
  • Barcelona
  • 2013

  • Isztambul
  • Podlesok, Sólyom-völgy
  • Podlesok, Sucha Bela
  • Bükk
  • Balatonkarika II
  • Kerékpárral a Péterhalmi erdőben
  • Alsóőrs (Bringával Veszprém)
  • Alsóőrs (Kajakkal Tihany)
  • Alsóőrs (Kajakkal borulgatás)
  • Alsóőrs (Bringával Balatonfüred)
  • Budapest-Vác-Budapest (kerékpár)
  • Tisza-tó
  • Bodrogköz
  • Kijev
  • 2012

  • Erdély
  • Odessza (slideshow)
  • Balatonkarika I (slideshow)
  • Róma (slideshow)
  • Párizs (slideshow)
  • London (slideshow)
  • Barcelona (slideshow)
  • 2011

  • Cesky Krumlov (slideshow)
  • Berlin (slideshow)
  • Zakopane (slideshow)
  • Podlesok jégbefagyva (slideshow)
  • Thasszosz (slideshow)
  • 2010

  • Isztambul (slideshow)
  • Losinj (slideshow)
  • New York (slideshow)
  • 2009

  • Berlin (slideshow)
  • Drezda (slideshow)
  • Győr (slideshow)
  • Poroszló (slideshow)
  • Grand Canyon (slideshow)
  • Las Vegas (slideshow)
  • Arizona (slideshow)
  • Amerika vegyes (slideshow)
  • San Diego Seaworld, orkák (slideshow)
  • San Diego Seaworld, delfinek (slideshow)
  • San Diego Seaworld, fókák (slideshow)
  • Seaworld, vegyes (slideshow)
  • Nápoly (slideshow)
  • Pompei (slideshow)
  • 2008

  • San Francisco (slideshow)
  • Yosemite völgy (slideshow)
  • Yosemite vízesés (slideshow)
  • Yosemite Vernal és Nevada vízesések (slideshow)
  • Orebic (slideshow)
  • Yosemite Wawona óriásfenyők (slideshow)
  • Seattle (slideshow)
  • 2007

  • New York helikopterről
  • New York (slideshow)
  • Cavtat (slideshow)
  • 2006

  • Mokalo
  • Plitvice, Murter
  • Krka (slideshow)
  • Podlesok
  • Fertőrákos (slideshow)
  • Moszkva
  • Kőszeg (slideshow)
  •