Search: “"Viharmentes Balaton-karika #0"”

Leutazás
2021.09.02; csütörtök

Kitűzött indulási időpont: 14.00. Tényleges indulás: 14.05. Nem hittem a szememnek. Recepció 16.00-ig van, mondjuk annyira nem gond, mert lesz, aki átveszi helyettünk a szobát, de még az is lehet, hogy mi is elérjük. Persze sok múlik az M0-n.
Jelentem, büfé. Simán áthúztunk, az autócsempészek éppen ebédelhettek.

M7 a Balaton mellett. Sorban a leágazások.
– Figyelj, Kicsim. Ezek az elágazások most nem mondanak neked semmit. De amikor jövünk vissza és mindegyik névhez tudsz majd társítani egy élményt a vízről, az már teljesen más lesz.

Végül még sorompóval súlyosbítva is pont leérkeztünk 16.00 előtt. Megérte, az új gondnok klasszisokkal kedvesebb és dekoratívabb teremtés, mint a régi.

Vezetés közben gondoltam végig, hogyan is állunk ezekkel a kerülgetésekkel. Tavaly a vírushelyzet már augusztus végén kezdett bedurranni, oltás ugye még nem volt, inkább kihagytuk. 2019-ben tulajdonképpen lementünk, de egy csúnya másnap és egy még csúnyább vihar miatt nem indultam el. Végül Péter egyedül vágott neki és csinálta végig, Attila pedig beszállt a Keleti-medence megkerülésébe. Én akkor parti egység voltam, de csak az első két napon. (Péter amennyire őrült, négy nap alatt tolta végig, úgy, hogy az első és a negyedik napon igen cifra vihar volt.)
Szóval utoljára 2018-ban volt teljes kerülés, az ún. Balaton-maszatolás. (Mert Orsolya szerint az nem volt igazán kinyalás, inkább csak maszatolás.)

Jó régen volt. Történtek változások. Fonyódon például elbontották a régi, egyáltalán nem kajakbarát stéget és lett helyette egy kifejezetten barátságos stég, sólyával felszerelve. (Meg épült egy kajaktároló, egy csomó bérelhető sit-on-top példánnyal.) Faház helyett pedig közös konyhával ellátott apartmanokat kaptunk, mely ránézésre visszalépés, de valójában nem. Ezek ugyanis friss építésű, szépen összerakott szobák, mindenkinek saját vizesblokk, a konyha is szuper, meg kaptunk hozzá egy nagy teraszt is. Egyedül a zajszigetelés maradt ki. Kicsit kényelmetlen volt, amikor mindenféle hangkibocsátások után meghallottam, hogy a szomszéd megvakarta a fejét.

Kiültünk egy sörrel a stég végén lévő padra. Szép volt a táj. Még úgy is, hogy tudtuk, legalábbis ketten, hogy véres verítékkel fogunk hamarosan ezen a terepen evezni.

Majd bementünk a konyhába vacsorát készíteni. Ketten estefelé érkeznek, addigra jó lenne készen lenni.

Nagyon hamis sztrapacskát terveztem. Ez úgy néz ki, hogy apróra vágott kolbász, szalonna, ezen megsütöttem egy kiló hagymát. Mellette főztem tésztát. A végén fűszerek, összekeverés, egyhén ropogósra sütés. Mellé pedig reszelt füstött sajt.
Hogy ez miért sztrapacska? Mondtam, hogy _nagyon hamis_ sztrapacska.

Sör, bor, pálinka. Mármint nem egyszerre, én sörözgettem, a többiek borozgattak, nagyritkán pálinkával dekorálva a sormintát. Jó társaságban repült az idő. Este megjöttek a többiek, egyelőre a Balaton helyett a lábast nyalták ki, Lajos elővette a pálinka arzenált, nem volt gyerekjáték, egy szakasz katonát ki lehetett volna vele végezni, méghozzá úgy, hogy végig élvezték is volna.

Aztán 11 körül mentünk el aludni. Gyakorlatilag reggelig tudtunk volna beszélgetni, de 2019-ben már kiderült, hogy nem ez a nyerő stratégia.

Amikor vissza fogunk emlékezni erre az időszakra, büszkén mesélhetem majd az unokáimnak, hogy a nagyfater igencsak kimaxolta a vírusrohamok közötti időszakot.

• Kedden érkeztünk haza Ausztriából. Minimális pakolászgatás. Egy kis pihenés, majd a digitális tartalmak begyűjtése. A videók meglettek, felkerültek a nasra.
• Szerdán bringa szervízbe. Délelőtt egy beígért telefon. Délután gyűlés a Római-parton, megemlékezés egy korán és tragikusan elhunyt kajakos cimborára. (Bakker, egy kicsit túl sokat csapkodott mostanában a villám az ismerőseink, barátaink között.) Előtte még kimenni bringával kötélért a Maritime-ba, mert a kajakon sürgősen cserélni kell a kötélzet egy részét.
• Csütörtökön leginkább dolgoztam, meg az addigra összegyűjtött fényképek utófeldolgozásával foglalkoztam, illetve a trekkeket rendeztem. Hajnali háromig.
• Péntek délelőtt tízkor álltam neki blogbejegyzéseket írni. Nem kicsit aggódtam, hogy mire fogok emlékezni az egy héttel korábbi kalandokból? Mert hogy jegyzetelni nem jegyzeteltem semmit.
• Szombat hajnali fél ötkor dőltem ki. Közben elfogyott ipari mennyiségű mogyoró és négy üveg bor. Tízig aludtam. A sportórám lehangoltan közölte, hogy sikerült újabb negatív rekordot beállítanom, 37-es értékkel. (Eddig 40 volt a legpocsékabb alvásom.) Ébredés után nem sokkal telefonáltak a szervízből, hogy mehetek a bringámért. Elhoztam. Aztán visszavittem. A világítás immár simogatásra sem működött. A hapsi izzadt vele egy félórát, majd abban maradtunk, hogy otthagyom, aztán majd szólnak. Délután kajakszerelés. Na, ez vicces volt. A kötelet ugyanis úgy vettem, hogy levágtam a régiből mintának egy kétcentis darabot, majd vettem belőle a biztonság kedvéért tíz métert. Csakhogy szerelés közben vettem észre, hogy itt kétfajta kötélről van szó. Amit vettem, abból speciel elég lett volna csak negyven centi. Emellett kellett volna a másik fajta kötélből négy méter, csak hát ilyenem nem volt. Aztán végülis találtam, fasza decathlonos hegymászó kötelet. Elég idiótán néz ki vele a kajak, de működik. (Remélem, a Balaton körbeevezése után is ezt fogom mondani.[1]) Este még finomítások az írásokon, aztán tízkor ágyba dőlés.

  [1] Igen. A kötélzetnek _ez a része_ jól működött.

• Vasárnap fél kilenckor keltem. A sportórám közölte, hogy minden meg van bocsájtva, minden idők legkiválóbb alvását sikerült produkálnom, tele vagyok energiával. Remek. Szükségem is lesz rá. Kajaktartók fel a kocsi tetejére. (Utálom.) Ebédfőzés, mert ma rajtam maradt. Utána rendet kellett vágnom Augiász istállójában a nappaliban, addig ugyanis mindent csak úgy leszórtunk, majd a végén kiterítettük a kupac tetejére a külső és belső sátrakat. A rendrakást bonyolította, hogy ez egyben már a kajaktúrára készülő pakolás kezdete is volt. Este újabb íráscsiszolgatás.
• Hétfőn a sportóra megint megsimogatta a bucimat. Nagyszerű alvás, még jobb, mint a múltkori. Soha nem elég, el kell rakni, mint a befőttet. Aztán meló. Meg bringaszervíz. Meg kajaktúrára pakolás.
• Kedd. Szomorú nap. A család egyik nagyon régi barátjának temetése Veszprémben. Korai és tragikus halál. Tudom, egyszer mindenki meghal, de ennyire korán, az… az annyira értelmetlen és elkeserítő. Ilyenkor szoktam elgondolkozni azon, hogy mi is az értelme ennek a tömérdek gürizésnek, akarásnak… egyszer csak jön egy véletlen és elvisz mindent.
• Szerdán… rengeteget szerveztem, hogy ez a nap részben felszabaduljon. Túl sok volt az utóbbi napokban, túl sok lelkileg/szellemileg megterhelő dolog, egyszerűen ki akartam bringázni magamból minden beragadt szart, azt akartam, hogy felülök a kerékpárra, lenyomok százegynéhány kilométert és egy másik ember lesz, aki leszáll a bringáról. Ez rögtön ott bukott meg, amikor ránéztem reggel a meteorológiára: 30 km/h alapszél, 60 km/k széllökések. Hát, nem egy bringás idő. Jó, legyen egy bulis tekerés, 60 km, benne a kedvenc sörözőm. Aztán 8 kilométerrel a lakásunk előtt defekt, pumpa persze nincs, mert az osztrák túra után a bringás cuccokhoz még nem nyúltam hozzá, nyilván, mert a túrabringám még szervízben van, csakhogy a biztonság kedvéért abba lett átrakva az országúti sokkal jobb pumpája is, szóval itt vagyok a rák farkán, pumpa nélkül, az egyetlen útbaeső benzinkútnál nincs kompresszor… akárhogy is nézem, nincs más megoldás, mint két óra séta haza. Aztán az utolsó két kilométert már mezítláb toltam egy sóderes ösvényen, mert a bringáscipő feltörte a sarkamat. Valamiért az Univerzum sportot űz abból, hogy minél kisebb belepiszkálással minél nagyobb kárt okozzon. Most például sétáltam két órát. Oké, időben nagyon nem fért bele, de ezt most hagyjuk. Viszont a bringáscipő feltörte a sarkamat. Érted? Egy héttel ezelőtt Bécsben ugyanabben a cipőben 12 kilométert sétáltam, ugyanebben a zokniban. Semmi nem történt. Most viszont, amikor volt tétje, 8 kilométernél feltörte a sarkamat. Holnap meg indul egy 5 napos kajaktúra, ahol 5 napon keresztül napi 8-10 órában a sarkamon támasztom a kormányban a lábam. Miközben a jobb lábamon pont ott lesz egy vízhólyag.
  Egyébként meg… estére persze nyakamba szakadt a naptár. Ja és persze elkezdtem a túra szervezését. Mert valamikor azt is el kell.
• Csütörtök pedig… az már újabb írás. Elindult a kaland.

Ja és ez most egy családias túra lesz. Ez az első Balaton-karika, amelyre Nej is meg lett híva. Kíváncsian várom, milyen lesz.
Egy biztos, idén a kurvázások elmaradnak.