Search: “"Hahó, a tenger! #0"”

We found 9 results for your search.

Hahó, a tenger! #04/09

Laza evezés, bringatúra sörért, borért
2021.06.25; péntek

Reggel fél hatkor megébredtem egy pillanatra. Konstatáltam, hogy a redőny le van engedve, a hőmérséklet éppen kellemes, van kedvem aludni, oké, akkor a ma hajnali tengeri úszkálás elmarad. Aztán hat óra előtt pár perccel durva zúgás a szobában: bejött valami böszme nagy darázs. Megnéztem, hogy ki tudom-e zavarni valahogyan, de minden ablak szúnyoghálós. (Hogy a francba tudott ez bejönni?) Kénytelen voltam törölközővel lecsapni. Nyilván ettől az akciótól teljesen felébredtem. Ki is mentem úszni egyet.

Apály van. Visszahúzódott a tenger. Pont jó a beszálláshoz, a víz lehúzódott a kavicsfalról, most enyhén lejt, sekély. Csak éppen a sziklák nőttek ki a vízből, na meg közelebb is kerültek. Hullámzásban képtelenség ilyen rövid távon befordulni közéjük. Pedig ránézésre mesterséges a konstrukció, valószínűleg hullámtörési célból készült. Nem sikerült.
Van viszont 30 méterrel arrébb egy sziklamentes része a strandnak. Olyan gyerekpancsolós rész. Itt talán be lehet szállni, de rossz érzéseim vannak. Rengeteget szívtam már kajakkal kölykök miatt.

Az időjárás olyan fura. Már amikor jöttünk lefelé autóval, akkor is szokatlan volt, hogy nem látjuk a Velebitek csúcsát. Nem felhőben volt, egyszerűen csak annyira párás volt a levegő. Tegnap délután pedig már annyira bepárásodott, hogy a nap is eltűnt. Ma reggel pedig ugyanaz. Meglehetősen erős széllel. Kíváncsi leszek a kajakozásra. Nem lesz egy nyugodt dolog. Pedig némileg már elegem van a komfortzónán kívüli életből.

Pékség. Burek. Hogy ne zavarjam a többieket, a teraszra ültem ki, így csoportos reggeli lett belőle. Én ettem a bureket, a szúnyogok meg engem. Ja, hogy a tengernél nincsenek szúnyogok. Le merném fogadni, hogy ezt a marhaságot a szúnyogok terjesztik.

Evezés. Nem a tervezett. Erős szél volt, motorcsónakok, yachtok. Emellett pedig… eh. Kifejezetten bosszantó volt a tegnapi szerencsétlenkedés. Ennyire nem vagyok béna, tök jól is indult, de a cipő miatt végül be kellett borulnom, utána meg az a seb… és hipp-hopp elszivárgott az évek óta gyűjtögetett önbizalmam. A kedvemmel együtt. Ez ma látszott is. A szél fújt, a hullámok mindenfelől jöttek, nem is voltak kicsik, a tengeri yachtok rendesen megfűszerezték a levest, beszoktató evezésnek még sok is volt. Végül a Jezera Village kempingig mentünk el, a megszokott régi kempingünkig, kábé 8 kilométer odavissza, ittunk egy sört a strandkocsmában, utána visszaevickéltünk. Egyelőre tart az apály, nem volt gond a ki-beszállással.

Dóra elbringázott Vodicéig, tovább a tengerág feletti hídig, majd ugyanúgy szkippelte Sibeniket, mint mi hat évvel ezelőtt. Nem kerékpárosnak való terep.

Végre kihasználtuk a trekking bringában rejtőző potenciált: fellihegtem a hegytetőn lévő hipermarketbe sörért. Alapvetően kár volt, pont ugyanannyiért adták, mint a sarki kisboltban. Viszont legalább borból volt választék, így vettem is 8 üveggel. Nyaralunk, vagy mifene. Majd eltekertem a kisboltba és vettem 18 doboz sört. Olyan nagy illúzióim nincsenek, a szerdán lehozott tálca sör péntek estére fogyott el. Meleg van és sport.

Ellenben végre jó a sör. Nem tudom mi történt, vagy én változtam meg, vagy a lehozott Mythos sör. Valamikor kedveltem, most viszont alig bírtam meginni. Komolyan, sokszor inkább nullás radlert ittam helyette, annyira nem jött be. Ellenben a most vásárolt horvát/szlovén sörök csúsznak rendesen.

Tény, a trekkinggel nem annyira jó bringatúrázni, különösen, hogy a bringafalka rajtam kívül két országútit tartalmaz. Viszont ha haza kell hozni egy tálca sört a boltból, akkor pótolhatatlan.

Mára be volt tervezve még némi hegymászás drónozási céllal, de hagyjunk már programot a többi napra is, na meg az idő sem annyira ideális, gondolok arra, hogy fúj a szél, mint az állat. (Nem mintha akár a kajakozáshoz, akár a bringázáshoz ez ideális lenne.)

Este újra nekifutottunk a grillezésnek. Halak, rákok vannak, eddig nincs takarítószemélyzet és még az öngyújtó sem veszett el. Csak összejön egyszer.

Tüzeskedés közben megégettem az ujjaimat. A mobiltelefon-nyomkodó ujjaimat.

De egyébként tök jó. Már nincs nagy meleg, a szél viszont elég erős, nincsenek rovarok, élhető a kiülés, különösen a grillkemence mellé. Borral.
A lányok dolgoznak. Az én munkám a parázs biztosításával és az ujjaim megégetésével véget ért.

Hahó, a tenger! #03/09

Murter körbe és borulások
2021.06.24; csütörtök

A hűtő éjszaka feltámadt. Szépen behűtött mindent. Sajnos a fagyasztó is. Két sör kuka.

A hálószoba ablaka tengerre néz. Ami frankó, csakhogy ez pontosan a keleti irány. A napocska hajnali ötkor berúgja az ablakot és felrobbantja a félhomályt. Elméletileg van redőny, de reggel nem boldogultam vele.

Viszont ha már felkeltem hajnalban, kimentem a strandra. Nem egy nagy kaland, kábé húsz méter séta. Jobbra Tisno, balra Betina óvárosa, dombtetőn a templommal, szemben világítótorony. Nagyon kellemeset úsztam, körbe a strandot. A csajok kicsit később inkább futni mentek.

Utána felfedező körút. Meglett a pékség, a halpiac és a zöldséges piac. A pékségben négyféle burek. Jó lesz.

Szóval alapvetően jó, de még mindig ideges és ingerült vagyok. Kell pár nap, mire lenyugszom.

A női szakasz tegnap este panaszkodott, hogy nem volt melegvíz. Legyintettem. Valószínűleg reggelre lesz.
Nem lett. Mondjuk engem annyira nem zavart, ötezer fok van, ilyenkor úgyis hideg vízben zuhanyzok. (A fürdőszobában a szellőzés miatt állandóan nyitva van az ablak. Ide nem jön be a klíma. Meleg van, mint a tehénben.)

Valószínűleg mi vagyunk idén az első vendégek. Kicsit nehezen indul be a lakás.

Első napra két programunk van: körbebringázni a szigetet (közben Tisnón pénzt venni ki az automatából), majd délután technikázni a kajakokkal: páros mentés, ki-beszállás, meg ilyenek.

Öltözzünk be. Hát, nem vittem túlzásba a bringás felszerelést. Vizes szandál (abban úsztam, mert fürdőcipőt sem hoztam), futósnaci (abban fogok evezni is). Ezenkívül szemüveget se raktam be, szerencsére eszembe jutott, hogy a kajakhoz véletlenül pont bringás szemüveget pakoltam. Nagyon praktikus vagyok.

Megint a klímacsapda. Na még ezt. Várjatok, ezt még el szeretném olvasni. Hagy igyam már meg a sörömet. 9.30. Most már indulhatunk, meglett odakint a 30 fok.

A szigetkör nem egy nagy eresztés, olyan 17-18 kilométer. Szintre sem félelmetes, kábé 200 méter. De. Nagyon nem mindegy, hogy ezt a szintet hogyan kapjuk meg. A szigeten nincs sima terep, gyakorlatilag egyik nagy hegy a másik után. Ezek olyan 40-60 méter magas hegyek, meglehetősen sűrűn egymás mellett. Szerpentinekkel nem vacakoltak, a sziget tele van 10-12%-os emelkedőkkel. Szóval kemény terep.
A kör felét a tengerparti úton tettük meg, ez volt a pihenős szakasz, hazafelé viszont középen jöttünk, az ún. gerincen, mely valójában hegyek sorozatából álló hullámvasút.

Tisno, OTP bankautomata. Tud magyarul. Hipp-hopp kiadta a 2000 kunát. Ilyenkor van értelme a Revolut kártyának. Otthon váltottam egy napi pénzt (400 kunát) a Correct Change-nél, olyan 49 körül. Az Auchanban lévő pénzváltónál 51,5 forintért mérték. A Revoluton keresztül 46,5 volt. Mondjuk fogalmam sincs, hogyan csinálták, a középárfolyam olyan 47,5 körül mászkált. A bankkártyás vásárlásokat 48-49 forint körül számolta a bank.

Utána Tisnóban tökön-paszulyon keresztül tekertünk, ahogy a múltkor is, értsd presszóteraszon, étterem kerthelyiségén keresztül, ahogy ezeken az elképesztően szűk dalmát utcákon kell. A folytatás is kalandos volt, Tisno és Jezera között van egy tengerparti sétány, mely egyben kerékpárút és persze strand is. Keskeny, néhol meredek és macskaköves. Kerékpárosokkal, sétálókkal, fogalmatlan strandolókkal. Ja, a csajok országútival jöttek. (Én a trekking bringával, mert az én feladatom lesz a hadtáp.)
Jezeránál kitágult a csatorna, fordultunk is, rendesen megcsapott a szél. Erről eddig nem volt szó. A windy szerint alig lesz szél az egész héten. Na mindegy, nem baj, a kajakokkal úgyis hullámokat akarunk vadászni.

Murterben magyarul beszélő fagyis. Meglepően jól magyarul beszélő fagyis. Aztán elárulta, hogy évekig élt Magyarországon, konkrétan Jászberényben.

A kör után visszamenekültünk a klímába. Ebéd, csendespihenő. Majd négy óra felé kimegyünk borulgatni, este pedig halakat grillezünk. Szombaton jön új vendég, addig miénk az egész udvar, azt csinálunk, amit akarunk. Habár a grill közös, de annyira közel van az egyik apartmanhoz, pont ahhoz, ahová jönnek, hogy utána már mindenkinek kényelmetlen lenne, ha használnánk.

Délutáni alvás. Lenne. Az utcai fronton nem tudjuk leengedni a redőnyt. Pedig kellene, mert a klíma befúvója a másik szobában van, itt a besütő nap miatt nem igazán hatékony. De nem sikerült. Pedig küzdöttünk vele rendesen.
Hat diploma nem tudott leengedni két redőnyt.

Ettől azért még összejött egy kis bóbiskolás. Végiggondoltam. Eddig jó. Bringázunk, csavargunk, úszkálunk. De most következik az, amiért jöttünk. Kiugrani a komfortzónából. Már megint. Ahelyett, hogy csak úgy lógatnám a… szóval csak úgy lógatnám. És persze nem kaptunk kegyelmet, az ablakból látom a tengert, elég emberesen hullámzik. Egy pici beszokási idő pedig nem lett volna rossz.
De pihenni majd ráérünk az Öregek Otthonában.

Ahogy terveztük, délután négykor kimentünk borulgatni. Ha szó szerint vesszük, akkor nagyon hatékonyak voltunk. Ha nem, nos akkor nem.

Már az alapszél is meglehetősen erős volt. Délkeletről. Innen nézve mi pont egy hosszú csatorna végén voltunk, azaz a hullámoknak bőven volt lehetőségük kinevelődni. Sőt, délkelet felé feltűntek viharfelhők is.

A radarképen bekarikáztam Murtert. Látható, hogy igen combos vihar igyekszik a tőlünk nem messze lévő Sibenik felé. Ez minket nem érintett, a vihar szele viszont meglegyintette a sziget térségét is.

Ez a váratlan szél még nem is lett volna akkora baj. Tulajdonképpen ilyesmiért jöttünk. Legfeljebb valóságosabb körülmények között gyakoroljuk a párosmentést. A legnagyobb probléma az volt, hogy a strand aprókavicsos partja, mely ránézésre ideális beszálló volt, nos, nem volt az. Dóra megállt mellettünk, vette kamerával, hogyan fogunk borulni. Nej kicsit kalandosan, de beszállt és kievickélt a sziklák között. Én huszárosan bepattantam a kajakba. Dóra felől jött némi morgás. Hogy ez így túl uncsi. Én nem így gondoltam. Ugyanis a túraszandál rajtam maradt és ez végzetessé vált. Szandállal a lábamon úgy beszorultam a kajakba, hogy képtelen voltam kormányozni, evezni, egyáltalán megmozdulni. A barátságosnál valamivel erősebb hullámok meg csak jöttek oldalról, végül befordítottak a sziklák közé. Próbáltam visszafarolni a partra, de a hullámzásban megfordulni még teljes értékűen is nehéz lett volna, most meg megmozdulni sem bírtam, a sziklák gyorsan közeledtek, így végül az a megoldás maradt, hogy beborultam a vízbe. Ekkor még nem tűnt fel, de a beszálló pereme egy kábé tízcentis vonalon felmarta a lábamon a bőrt. Kievickéltem a partra, kiborítottam a vizet a kajakból, lerúgtam a szandált. Második nekifutás. Dóra már kapcsolta is a kameráját, mert az előző borulásról lemaradt. Akkor azt hitte, hogy amilyen flottul beszálltam, már megyek is Nej után.

Oké, második kisérlet. Szandál nélkül. És most ejtsünk néhány szót a strandról. Aprókavicsosnak aprókavicsos ugyan, de nem olyan hagyományos strand, hanem piszok gyorsan mélyülő. Az aprókavics meredek lejtőt alkot, olyan egy méter magasat, szemből kajakkal nem lehet csak úgy becsúszni rajta. Oldalról kell beszállni. Hullámverésben. Meredek aprókavics-falon állva. Nyilván nem sikerült. Amíg cipő volt rajtam, addig meg tudtam állni a kavicsfalon, mezítláb már nem. Gyorsan, amíg nem süllyedtem bele teljesen a kavicsba, ‘Geronimó!’ felkiáltással bevetettem magamat a kajakba, tulajdonképpen sikerült is, de nem tudtam a kellő erővel elrugaszkodni a talajtól, kézzel kellett egyenesbe löknöm magamat, az evezőm közben elmaradt valahol, én továbbra is a kezemen támaszkodtam, majd amíg az evezőért hajoltam, bedőltem, erre pont jött egy nagyobb hullám és beborított. Amikor kikecmeregtem, a beszálló pereme megint felszántotta a lábamat és tulajdonképpen csak ekkor, illetve később, a parton tudatosodott bennem, hogy kurvaélet, baj van. De egyelőre ott álltam a vízben, mint egy rakás szerencsétlenség. A kajak köztem és a part között, tele vízzel, cseszett nehéz, én pedig nem tudom feltenni a partra. A hullámok folyamatosan jöttek és dobálták mindenfelé, folyamatosan verve le a lábamról a plezúrt. Én pedig egy instabil kavicsos dűlőn álltam, bármit csináltam, a kavics kifolyt a lábam alól, ha el akartam rugaszkodni, csak tovább süllyedtem, nem tudtam stabil alapot találni. Nemhogy a kajakot nem tudtam kitenni a partra, de mezítláb még én sem tudtam felmászni azon a magas kavicsos parton. Végül Dóra segített ki valahogyan.

Egy ideig még gondolkoztam a harmadik nekifutáson, Nej ugye ott körözött bent és várta, hogy egyszer majd megyek, de ekkor vettem észre, hogy rendesen dől a vér a lábamból. A sós tengervízben ez annyira nem ideális, ha éppen a beborulásokat és visszamászásokat szeretnénk gyakorolni.

Így néztem ki két nappal később.

Kihívtam Nejt, becipeltük a kajakokat. Lezuhanyoztam, bekentem a lábamat valami hámosítóval. Remélem, holnapra rendbejön. Aztán délelőtt borulgatunk, utána meg evezünk. (A windy megint megmámorosodott, 25-40 km/h közötti szelet jósolt holnapra. Mindezt úgy, hogy indulás előtt pont azon húztam a számat, nehogy már pont egy egyhetes szélcsend legyen. Úgy tűnik, nem lesz az.)

Az esti grillezés. Ugye a mai és a holnapi esténk maradt volna. Erre beállítottak a háziak kitakarítani az apartmant. Ott sürögtek-forogtak sötétedésig a grillsütő mellett. Szkip. Pedig még öngyújtóért is elmentem a boltba.

Vacsorára kiültünk az udvarra. Soha többet. Csorgott rólam a víz, egy idő után pedig megszálltak a legyek. Egyébként pont ugyanez a bajom otthon is. Emlékszem, valamikor tavasztól őszig kint ültem vagy a teraszon, vagy a lugasban, most meg bent kuksolok a házban. Legyek, szúnyogok, darazsak, poloskák, minden mennyiségben.

Este fényképek feltöltése.
– Megpróbálom, hátha felmegy ezen a vacak wifin.
– Ja, este jobb.
– Igen, az esti áram erősebb.

Úgy tűnik, ez a megállapítás beépült a családi szólások közé. Ki fogom próbálni a munkahelyemen is.

Megint összeraktam Paks2-t. Ez egyre impozánsabb.

A redőny megoldódott. Nem képzavar, tényleg. Valamiért beugrott a szállásadó hölgy és megmutatta, hogy ha a madzagot pont 45 fokban rántjuk meg, akkor a redőny leereszkedik.

Hahó, a tenger! #02/09

Leutazás
2021.06.23; szerda

Fél kilenckor indulás. Terv szerint. Ekkor még egy kicsit túl óvatosnak is tűnt a szállásadónak megadott 17.00-18.00 közötti érkezési intervallum.
Aztán jött az M0 híd. Mind a kettő. Ugyanis akkora dugó volt, hogy a Deák Ferenc hídtól kiindulva továbblógott az RSD hídnál is. Igazából fogalmam sincs, hol lehetett a dugó vége, mi már az M51-ről is dugóba érkeztünk. Három nap hideg élelem.
Nagykanizsán tankolás. Okosan kiszámoltam, hogy onnan teli tankkal pont megfordulok Murterig tankolás nélkül. Úgy is lett. A nagy autó előnyei.
A következő idegtépő dugó a horvát határon volt. Nagyjából egy órát araszoltunk, úgy, hogy a horvát és a magyar határőrök összesen kábé 2 percet foglalkoztak velünk. Arra tudok tippelni, hogy nálunk rendben volt a regisztráció, a horvát csóka csak begépelte a személyi igazolványok számát, aztán biccentett. Valószínűleg a sort azok tartották fel, akik nem regisztráltak előre.

Spoiler, de fontos. Aki most tervez kirándulást Horvátországba, nagy dugókra számítson. Mi előszezonban voltunk, mezei hétköznap mentünk és jöttünk, ennek ellenére összesen 4,5 órát álltunk. Kétszer egy óra az M0, kétszer egy óra a horvát határ, fél óra a Sveti Helena fizetési pont hazafelé. Szezonban nyugodtan számíthatsz minimum a duplájára. Mi a két nagy alagúton (Malá Kapela, Sveti Rok) átsuhantunk, Lucskónál a kártyás sávban éppen csak lassítanom kellett, az M7 is húzott. Ehhez képest most csak a határra 3 órát jósolnak, sőt, immár négyet, a többiből meg bármi lehet, különösen főszezonban, szombaton.

Végül 17.01-kor érkeztünk meg. Szeretek pontos lenni, de ez még nekem is túlzásnak tűnt. A szállásadónak is, mert sehol nem volt. Oké, azért mentettem el a telefonszámát, hogy ilyen helyzetekben se jöjjek zavarba. Erre az a nyomorult mobiltelcsi nem szinkronizálta le az Outlookból. Mi meg álltunk a fizetőparkolóban, nekem folyamatosan jobbra-balra járt a szemem, mikor jön a parkolóőr. (Nem jött. Előszezon.) Szerencsére el volt mentve a szállás weboldala is, onnan lepuskáztam a telefonszámot. (Egyébként tényleg nem értem a dolgot. Hónapok óta minden kontaktot szépen szinkronizál. Ezt valamiért nem csinálta meg. Pedig több nappal korábban hoztam létre. Aztán este, amikor már ráértem, letiltottam a szinkronizációt, majd visszaengedélyeztem, akkor már lejött.)

Az apartman pöpec. Az udvar árnyékos, odabent klíma.


A hálószobában dupla franciaágy, de a konyhai kanapét is ki lehet nyítni, így Dórának is jutott bőven alvóhely. Beüzemeltük a hűtőt, telepakoltuk.
A klíma csapdája: becuccoltunk, utána pedig senkinek sem akarózott kimenni a melegbe. A sörök a hűtőben, elleszünk itt a világ végezetéig.

A szállásadó szerint a bringákat inkább tegyük be a fészerbe. Hmm. Eddig azt mondták, a horvát tengernél nem lopnak.

Na jó, menjünk, fedezzük fel a környéket. Például keressünk boltot.

Betina beach. Nekem ez nagyon hülyén hangzik. Rengetegszer voltunk már ezen a szigeten, Betina egy nagyon picike település. (Igaz, remek az óvárosa.) De akkor is, kábé olyan, mint ha azt mondanám, hogy Alsókukutyin beach. De alaposan bejárva a partot, helyére kerültek a fogalmak. Van egy hosszabb strand, aprókavicsos parttal. Egyébként pedig egy hangulatos, zegzugos sétány. Tudni kell, hogy Betina a hagyományos fahajók építéséről híres, most is tele van a part műhelyekkel. Mindegyiknek saját csatornája van, a csatornák fölött kis hidak, mindegyik felvonható, van, amelyik hidraulikával, van, amelyik csörlővel, a többség melósokkal, fizikai erővel.



Ha már itt járunk, néhány szó a környékről, később úgyis szükség lesz némi helyismeretre.

Illetve aki jobban szereti a linkeket, itt van a Betina Beach a Google Maps-en.
Érdemes nézegetni a gmaps képeit is, bőven lesz illusztráció a némileg meredek, aprókavicsos partról, na meg a sziklákról és a hullámokról (éppen apálynál).

Látható, hogy a Betina-Tisno csatorna északnyugat-délkelet irányú, úgy, hogy a felső végén kiszélesedik és északnak fordul.
Mi pont ebben a kanyarban laktunk, konkrétan ott, ahová a Google a nagy piros beach Betina bumszlit rakja, illetve a fenti képen a zöld Betina bumszli van, azaz az északi szél elég nagy hullámokat tud csapni a strand partjához. Mint ahogy a délkeleti szél is. Sőt, ez utóbbi tud igazán tombolni, hiszen ebből az irányból a hosszú csatorna végén vagyunk. A nyugati, illetve délnyugati széltől elvileg védve vagyunk, bár az utóbbi azért tud viccelődni Tisnó felé az öblök átvágásánál.

Amikre még felhívnám a figyelmet, mert szerepelni fognak a sztorikban: Tisno és Jezera, az öblök: Slanica meg Cigrada, illetve a kicsit távolabbi Tribunj falucska a Lokvice-öböllel. Felhívnám a figyelmet a Vrh Gradine csúcsra Murter mellett, ez gyakorlatilag a fehér keresztes kilátási pont. Felmásztunk a Karavaja templomhoz is. Emellett Dóra elbringázott a Sibenski hídig, illetve körbetekerte a Vrana tavat, de neki könnyű volt, ő nem kajakozni jött.

Azért ez nagyon durva. Amikor rákattintottam – életemben először – a Vrh Gradine csúcsra, a Google Maps egyből kiírta, hogy igen, kedden jártál itt utoljára. Anyád.

Vissza a sztoriba.

Megvolt a bolt, vettünk hideg sört. Jó döntés volt, a hűtő ugyanis nem hűtött. Átlöktünk néhány sört a fagyasztóba, mert az viszont igen. Vártunk. A hűtő továbbra sem tette a dolgát. Elhúztam, nézegettem a hátát. Ez bizony döglött. Felvettem maximumra. Semmi. Kikapcsoltam. Visszakapcsoltam. Mintha… mintha már hallanám a keringető szivattyút. Dóra nem bírta tovább, felhívta a szállásadót. A hölgy azt mondta, hogy tekerjük maximumra, majd várjuk meg az éjszakát. Az éjszakai áram erősebb. Már éppen kezdtem volna röhögni, amikor eszembe jutott, hogy ez a nép adta a világnak Nikola Teslát, lehet, hogy tudnak valamit, amit mi nem.
A biztonság kedvéért betettünk egy sört és egy radlert a fagyasztóba éjszakára.

Hahó, a tenger! #01/09

A hétköznapok pörögnek évek óta és az ember észre sem veszi, hogy hoppá, de régen voltunk már tengernél. Mármint úgy igaziból, kajakkal. Visszakerestem. Eltekintve a 2016-os szerencsétlen posedarjei próbálkozástól, utoljára 2015-ben eveztünk sós vízben, Murteren. Azannya.

Erről a hétről készült is videó, melyet a youtube először beengedett, majd letiltott. Aztán pár év múlva megint beengedte. Jelenleg fent van, elérhető. Kedvcsinálónak be is linkelem.

[Update]
Na, elkiabáltam. Két hét után megint letiltották. Átraktam a videót a surranópályára.

Tipikusan az a videó, melyet minden évben meg kell néznünk. Hogy lássuk, valamikor milyen durván kövér disznók voltunk. Hogy lássuk, igenis van értelme számolgatni a kalóriákat, van értelme rendszeresen sportolni. Hogy soha ne fordulhasson elő, hogy ismét ilyenek legyünk.

A kihagyásra persze van magyarázat. Hiszen akartunk mi menni már tavaly is, de akkor a vírushelyzet szólt közbe, illetve akartunk menni tavalyelőtt is, de akkor meg a felkészülés nem sikerült. Jogos lehet a kérdés, hogy milyen felkészülés? A válasz kicsit komplikált. Nekem négy éve, Nejnek két éve van új kajakja. Ezek a kajakok még nem láttak tengert. Ami elég gáz, mert úgy egyébként tengeri kajakok lennének. Ezekről a kajakokról rengeteget írtam már eddig, nem akarom magam ismételni, a lényeg az, hogy sokkal instabilabbak, mint a korábbi polietilén kajakok. Nem is láttam értelmét, hogy addig lemenjünk velük a tengerre, amíg hazai környezetben nem próbáltuk ki és ültük meg mindenféle vízen. Ezt jelentette a felkészülés. Két évvel ezelőtt az volt a feladat, hogy a szeles, hullámos vizet tanuljam meg vele. Erre egyszerűen nem volt sehol szeles, hullámos víz, amikor elmentem kajakozni. Még a nyomorult szeles, hullámos Velencei-tó is mindig csendes volt. Aztán a következő évben meglett ez a szint is, mehettünk volna, de covid. Idén viszont nincs kecmec, megyünk a kedvenc kajaktanulós helyünkre, Murterre. (Nos, nem egészen úgy sikerült, ahogyan terveztük. De spoilerből legyen elég egyelőre ennyi.)

Előkészületek
2021.06.14-22

Mint a vad, akit felzavartak a hajtók. Az egész felkészülési időt egy nagy hajtásként éltem meg, ahol folyamatosan ott volt mögöttem bunkósbotjával a hajtó, én meg bestresszelve rohantam előre árkon-bokron keresztül. A fenti időszakra esett a születésnapom, de leállítottam mindenkit. Kösz srácok, de egyáltalán nem vagyok szülinapos hangulatban, szkippeljük, egyszer majd megtartjuk. Azt is láthatod, hogy tulajdonképpen azon az egy héten kellett elintéznem mindent, ami a bringatúra és a horvát kajaktúra között volt. (Megírni a bringatúrát, elpakolni, bringát beadni szervízbe, majd közvetlenül indulás előtt értemenni, mert vittük, kijavíttatni a csatornát, mert hamarosan tetőfelújítás, elmenni ide, meg oda, meg amoda, mert minden most jött meg, könyvelő, vettem egy sportórát, alaposan leteszteltem, majd visszavittem a boltba (megírom), kellett kuna és euró, halasztást nem tűrő kerti munkák, a bádogos persze cseszett jönni a megbeszélt időben, aztán megint cseszett jönni, végül egy nappal az indulás előtt jött ki, akkor ugyan már megcsinálta, amit kellett, csak éppen én voltam ideges, mert ezer más dolgot kellett volna csinálnom, a kajakokkal is volt munka, az utazásszervezéssel is, meg kellett terveznem a túrákat, feléleszteni a laptopot, próbaevezés az RSD-n, mert Nej idén még nem evezett, én is csak egyszer, ja meg persze dolgoznom is kellett.)
Utazásszervezés. A hülye vírus miatt ez sem volt egyszerű. Nej 22-én kapja a második oltást. 23-án megyünk. Ami azt jelenti, hogy a regisztrációt csak 22-én délután tudom megejteni. Csak remélni tudtam, hogy meg fog jönni a visszaigazoló email. Aztán pár nappal az indulás előtt bezöldültünk, azaz a határon már nem kérnek semmi oltási papírt, de a regisztrációról elfelejtkeztek, szóval azt meg kell csinálni, abban meg benne van minden oltási marhaság.
De még mennyire benne van.
Kedd délután kitöltöttem az űrlapot. Már ez sem volt egyszerű, egy külön txt fájlba gyűjtöttem össze mindent, de tényleg mindent, cipőmérettől kezdve a vérképanalízisig. Aztán kitöltöttem. Volt egy olyan rubrika is, hogy töltsük fel az igazolvány beszkennelt képét. (Hanyag eleganciával nem részletezték, melyik igazolványra gondolnak: a védettségire, vagy az oltásira?) Emellett nem volt piros csillag, azaz nem volt kötelező. (Gondoltam, így is van rendjén, hiszen már bezöldültünk, tulajdonléppen nincs szükség igazolványra.) Szóval kitöltöttem az űrlapot, elküldtem. Közölte, hogy hiányos a kitöltés. Megjelent egy olyan rubrika, amely előzőleg garantáltan nem volt ott. Miafasz? De amin végképp kiakadtam, az az volt, hogy kellettek a beszkennelt képek is. Kédd délután. Szerda kora reggel indulunk. Nej is, Dóra is szanaszét a városban, estefelé jönnek haza. Az igazolványok persze náluk. Email, sms, telefon. Nehéztüzérségi fenyegetések, káromkodások. Azonnal mindenki fényképezze le az igazolványt és küldje el. Nej a fene tudja miért csak később küldte el. Beadtam mindent. A form megint hibát jelzett. Valószínűleg lejárt, mert rajtam kívül törölt minden adatot. Begépeltem újra. Mindent. Megadtam a fényképeket. Elküldtem. Hibaüzenet. Akkor kivettem a fotókat. Hiányos. Visszaraktam a fényképeket. Hoppá. Homokóra. Sikerült. Ötödjére. Úgy, hogy ebből háromnál minden rendben volt, valamiért mégsem sikerült. Közben persze elküldtem a büdöskurvaanyjába az összes seggfej bürokratát, akik a végtelenségig képesek ellehetetleníteni olyasmikkel egy űrlapot, mely adatokra már nincs is szükség. Elméletileg kellett volna a szállásadótól is igazolás, na ilyen nem volt, kinyomtattam a levelezést, aztán kapják be.
Kerékpár. A szerelő hétfőre ígérte. Délután rákérdeztem, nem jött meg az anyag. Tűkön ülve vártam kedd délutánig. Rákérdeztem. Most jött meg tíz perce. Aha. Délután négyre készen lesz. És ezt még le is kell majd tesztelnem.
Ekkor kaptam egy céges levelet, miszerint egy ügyfelünk elvárja, hogy olvassuk el és tanuljuk meg az IT szabályozásukat, majd írjunk alá egy nyilatkozatot, szkenneljük be és küldjük vissza. Holnapra. A szabályozás 10 fájl, 8 pdf (összesen 410 oldal), plusz egy böszme nagy Excel tábla és egy fogalmam sincs, mekkora ppt, mert nem néztem végig. Ezek nem normálisak. Aláírtam, lefényképeztem, nesztek. Aztán szóltak, hogy álljak máshová a kocsival, mert nyírják a füvet. Ide csak akkor szoktam állni, ha nagy pakolás van, erre pont most jöttek füvet nyírni. Arrébbálltam. Aztán amikor befejezték a nyírást, jött egy Skoda és beállt pont oda. Az egész placc üres volt, de neki ez a hely tetszett. Kimentem, némi keresetlen gesztussal jeleztem, hogy ez nem oké, arrébbállt. (Tudom, nem volt igazam, elméletileg oda áll, ahová akar, de ez így is kibaszás volt. Ráadásul kiderült, hogy a fűnyírók főnöke volt.)

Szállás. Ez lett volna a legegyszerűbb. Kemping. Méghozzá nem a megszokott Jezera Village, mert zsúfolt, drága és előre kell parcellát foglalni. A tőle nem messze lévő Plitka Vala kemping ehhez képest laza. Nem kell foglalni, nincs parcella, szabadon lehet terpeszkedni. Másfelől viszont kemping. Elő kell készíteni a kocsit, berámolni a fél lakást. Idő, idő, idő.
Aztán egy eldugott oldalon megtaláltam a kemping árait, kiváncsiságból kiszámoltam… és leesett az állam. 46€ éjszakánként. 30 euróért már apartmant lehet bérelni, igaz, nem a tengerparton. Fél nap intenzív keresés után viszont találtam a kempingtől egy kilométerre tengerparti apartmant 50 euróért. Klímával, konyhával, fürdőszobával. Újratervezés. Szerencsére a tulaj egyből reagált, gyakorlatilag az utolsó pillanatban sikerült nyélbeütünk az üzletet. Mondtam is itthon, hogy kimegyünk és egy napig csak feküdni fogok a klímában és nézni a plafont, hogy kiheverjem az előkészületeket.
Aztán pakolás. Több napon keresztül. Utolsó pillanatban találtam polifoam csőszigetelést, mely nagyon kellett ám a tetőcsomagtartóra. De meglett ez is.
Délután négy előtt pár perccel ideszólt a bringaszerelő, hogy nem lesz kész négyre, talán hatra. Amiben az a frankó, hogy a kocsiba először a bringa megy be, azaz addig nem tudunk pakolni semmit, ebből kifolyólag a lakás apránként tele lett ajtófélfákra gombostűzött cetlikkel, hogy mit hová kell majd pakolni, ha egyszer el lehet majd kezdeni, aztán persze amikor el lehet, akkor már soványmalacvágtában kell.

Hatra kész lett a bicó, mentem egy gyors tesztkört, este nyolcra pakoltam be mindent és álltam be a kocsival az udvarra. Nem voltam teljesen összeszedett. Beugrottam a hideg zuhany alá, bevizeztem a hajamat, majd letusoltam a samponnal, utána újra bevizeztem a hajamat és csodálkoztam, hová tűnt a hab. Utána egy üveg bor. Ventillátoros ágybaájulás.

Ezt csak úgy, levezetésképpen.