Az utolsó két nap egy videóban. Ahhoz képest, hogy semmit nem vártam tőle, elvégre monoton, nyílegyenes utakon mentünk, tűző napon, mégis, mind a két napnak lett egyfajta egyedi hangulata. A Tivadar – Debrecen szakaszon a rengeteg nyírségi falu tarkította az egyébként példás kerékpárutat, a Hortobágy pedig csak felületes szemmel nevezhető nagy büdös semminek, van ott bőven látnivaló, csak le kell hajolni a részletekhez.
Page 2 of 1172
A takony szart sem ér?
Gondolok itt arra a zöld trutyira, melyet belső gumikba, illetve tubeless kerekekbe szoktak beletölteni abból a célból, hogy ha valami kiszúrja, akkor a folyadék odanyomul, térhálósodik és tömít. Nemrég kicseréltem ilyenre mind a négy, terepezésre is képes bringa összes belső gumiját. Persze gyanakodhattam volna, a vásárlói értékelések elég rendesen gyalázták a cuccot, de gondoltam, adok neki egy esélyt. Michelin gumik voltak, elméletileg a guminak is volt valami önjavító képessége, meg ugye a szmörtyi.
Szombaton volt egy defektem, aszfaltozott úton szúrta ki valami a gumit. (2 mm-es vágás lett belőle.) A zöld trutyi annyiból tette a dolgát, hogy kinyomult a belsőn lévő lyukon, majd kinyomult a külső gumin lévő lyukon, ahol por alakban megszilárdult. A gumi persze leeresztett. Gondoltam, tesztelek egyet, minden beavatkozás nélkül nekiálltam pumpálni, hátha kell neki a hálósodáshoz a belső nyomás, közepes keménységűre fel is tudtam fújni, de amikor közel hajoltam a lyukhoz, hallottam is, éreztem is, hogy viharosan ereszt. Hogy Deutsch Tamást idézzem: ennyi.
Na jó, nem ennyi. Nej és Dóra nemrég bringáztak egyet hármasban, a harmadik személy Nej egyik evezőscimborája volt, aki tubeless bringával jött. Defektet kapott, a takony nála sem tömített, aztán innentől arról szólt a történet, hogy 5 kilométerenként álltak meg pumpálni.
Én eddig nem foglalkoztam ezzel a technológiával, de valahogy úgy éreztem, rendben van. Elméletileg működhet, a bringaboltok tele vannak ilyen folyadékkal, előre feltöltött belsőkkel, a meglehetősen elterjedt tubeless rendszereknek is ez az alapja, szóval naívan úgy képzeltem, hogy ha ennyire elterjedt, akkor csak működik.
Aztán eszembe jutott a homeopátia és csak legyintettem.
Update #1
Azóta beszélgettem egy idősebb versenyzővel, azt mondta, hogy nála ez úgy működött, hogy a defekt után felpumpálta valamennyire, ment vele egy kicsit, aztán megint felpumpálta, aztán megint, végül a harmadik pumpálás után már betérhálósodott a szmörtyi. Hát, nem tudom. Ha lesz kedvem, akkor legközelebb kipróbálom. Mindenesetre a neten utánaolvasva sehol sem találtam leírva, hogy ez lenne a helyes módszer.
Update #2
Odaírtam egy kérdőjelet a cím mögé. Ugyanis a 2024-es alpesi túrán a fenti Michelin belső meglepően jól vizsgázott. Elöször leeresztett, nem teljesen, olyan közepesen puhára. Benzinkút, keményre pumpáltuk. Másnap reggelre megint közepesen puha lett. Ismét benzinkút. Ekkor már tovább bírta, két nap múlva lett közepesen puha és ezt a tempót tartotta is a hátralévő hat napban. Azaz némi pumpálgatással kibírta a túra végéig és ráértem itthon kicserélni a belsőt.
Úgy látszik, mégis van valami értelme ennek a szmörtyinek… de nem elég csak ebben bízni.
Panta Rhei
Persze, mindenki és minden változik.
Nyilván mindenki ismeri az ‘ükapám baltája’ példázatot. Azt, hogy itt van a kezemben a balta, melynek az évszázad alatt hol a nyelét, hol a fejét cserélték, de mégis az ükapám baltája, annak ellenére, hogy semmilyen darabja nem eredeti már.
Valahogy így vagyunk mi is az élettel. Változunk. Hogy a fenébe ne. De nem csak mi változunk, hanem a minket megítélő környezet is, így simán lehet, hogy a megitélésünk, a sok változás dacára, mégsem változik.
Kedvenc példám egy 5-10 évvel ezelőtti beszélgetésünk Nejjel.
– Tudod, beleolvasgatva a régi naplóimba, valójában nagyon tudom utálni azt az embert, aki a huszonéves éveimben voltam.
– Tudod, hogy én abba az emberbe voltam szerelmes?
– De még most is abba vagy?
– Mindketten változtunk, gyakorlatilag lopakodó módban, észrevétlenül.
– Így van. Továbbra is szerelmesek vagyunk egymásba, miközben a két ember a háttérben kicserélődött.
2024.06 Nyírség túra 03: Tivadar
Kifejezetten gazdag napnak terveztük: csavargás a Sóstónál, meglátogatjuk nagyapám, illetve apám szülőfalvait, Gergelyiugornya beach, kisebb kör a beregi kerékpárúton, végül hatalmas nosztalgia a tivadari szabadstrandon.
Nos, nem egészen így történt.
Cold turkey
Hétfő óta elindultam kifelé a gödörből. Minden adott volt hozzá, hülye lettem volna nem felülni a hullámra.
- Minden különösebb lacafaca nélkül megcsináltam az észak-olasz túrát, pedig paráztam tőle. Ember, fullra megpakolt cuccos bringával feltekertem egy 16%-os emelkedőn is. Messze nem néztem ki magamból ilyesmit, nyilván az önbizalmam is megugrott.
- Egyre simábban járok. Pedig úgy saccoltam, hogy a túra után legalább egy hétig nyüszíteni fogok.
- Hétfőn elhagytam a savcsökkentőt, kedden a fájdalomcsillapítót. Ma csütörtök van és köszönöm szépen, jól vagyok. Egyre inkább azon töröm a fejem, hogy valamelyik reggel kimegyek sétafutni.
- A hétvégén még borozgattam, de hétfőtől visszatértem a lassan háromnegyed éve elhagyott élertstílushoz. Azaz nincs alkohol és nincs vacsora, sőt, 14:00 után már nincs semmilyen étkezés. Ez nem csak időszakos böjt, hanem védekezés is a hülye reflux ellen. A savcsökkentő elhagyása miatt különösen fontos.
- Amióta hazajöttünk, ledobtam négy kilót. Nem, ez nyilván nem zsír, sokkal inkább víz és étkezési hulladék, de a súlyokat cipelő lábam köszöni szépen.
Szóval ez mindenképpen jól hangzik, csak éppen a kedvem olyan szürke, egyáltalán nem vidám. Annyira nem rossz a helyzet, mint egy igazi cold turkey esetében, de itt most egy csomó kellemes dolgot tulajdonképpen megvontam magamtól és ezt a helyzetet újra meg kell szoknom. A legrosszabb az, amikor nem tudok mit csinálni és igen, ilyenkor jönnek elő a tízórás alvások. Aztán egyszer csak rendeződik a helyzet.
Recent Comments