Category: Világmegváltás

Brada

Azt gondoltam, írok arról, mennyire mások a hapsik egymás között, mint a csajok. (Illetve, a fene sem tudja. Nem tudom, mit tudnak a csajok. Az mindenesetre gyanús, hogy csak párban hajlandóak vécére menni.) Aztán majd írok arról, hogy a hapsik, hacsak nem karótnyelt kispolgár az egyik fél, pillanatok alatt át tudnak váltani vadidegen módból brada módba. Hogy a vécében egymás mellett állva, a farkukat fogva, kellemesen elbeszélgetnek egymással. Hogy a falon a legyeket célozva a sárga sugárral, meg lehet beszélni a cigányvajdával, hogy unalmas az este a kocsmában, dobjuk fel a hangulatot egy kamuverekedéssel. Hogy egymást alig ismerő hapsik elmennek hétvégére lazítani egy vidéki parasztházba, majd este az egyikük a kötény alatt tök pucéran sürgölődik a bográcsnál, a többiek meg röhögve próbálnak mindenféle dolgokat dugdosni a seggébe. Hogy ismeretlen helyzetben elegendő normálisan megközelíteni egy hapsit, aki örül, hogy megszólították és tíz perc múlva már együtt isszuk a sört és beszélgetünk intim dolgokról.

Brada.

Ha normálisan közelítesz a másik hapsihoz, egyből át tudtok váltani az idegennél sokkal bensőségesebb módba. Tökmindegy a kor. Huszonévesen egy éjszakai szórakozóhelyen hajnalig magyaráztam egy ötvenes fazonnak, hogy mi az élet, aki itta a szavaimat. Aztán másnap a munkahelyen egész nap a vécén aludtam.
Ha nyitott vagy és pozitívan állsz a másikhoz, se szeri, se száma, hány emberrel keveredhetsz pár percre nagyon közeli kapcsolatba. Hogy aztán soha többet ne is találkozzatok. Valószínűleg pont ezért mertetek teljesen őszinték lenni.

Brada.

Csendes éj

Alszol valami idegen helyen. Nincs semmi probléma. Aztán valamelyik éjszaka észreveszed, hogy van a szobádban egy falióra, mely ketyeg. Eddig ugyan nem tűnt fel, de miután észlelted, hirtelen elkezdesz figyelni rá. Mi több, zavarni fog. Eleinte megpróbálsz túljárni az eszén, vannak elalvási technikáid és tényleg, ha el tudod terelni az óráról a figyelmedet, akkor hamarosan el is alszol. De nem mindig sikerül. Igyekszel, igyekszel, de egyszerűen nem tudod ignorálni, végül minden tik és tak egy-egy plafont repesztő gongütés lesz.
A következő este már eleve beparázva mész be a szobába és abban a pillanatban lefagysz, amikor meghallod az óra ütését.
Pedig amíg nem tűnt fel, addig olyan kényelmesen aludtál.

Na, pontosan ugyanez a helyzet a horkolással is.

Haj

Csak úgy, Cirmoscica nélkül.

Belegondoltál már, mennyire fontos szerepet játszik életünkben a haj? Pedig csak a fejünk tetején lévő szőr. Mégis, emberek milliói költenek nem kis összegeket arra, hogy divatos, vagy egyszerűen csak előnyös frizurájuk legyen. Más emberek kisebb vagyonokat áldoznak hajbeültetésre. Csalók vasalnak ki balekokból komoly pénzeket hajnövesztő szerekért, évszázadok óta. És akkor még nem beszéltem a parókabizniszről.

Mit tud a haj, amit a többi szőrzet nem?

Nos, az esztétikai szerepét nem lehet elhanyagolni. Általában véve a szimetrikus arcokat tartjuk szépnek, melyhez hozzátartozik a szabályos fejforma is. Ha ez éppen nincs meg, hajjal még mindig lehetőségünk van korrigálni. Vagy éppen egy excentrikus, de jópofa frizurával elvonni a figyelmet a szabálytalan formáról.

Oké. De ezt tudja a szakáll is. (Nőknél korlátozottabban.)

Van egy másik trükkje. A korral egyszerűen eltűnik. Ezért extra értékes, amíg van. Nézd meg a szakállt. Ha van, akkor életünk végéig van. Nyilván lehet vele bűvészkedni, de azért kevés férfinak áll jól a kopasz fej, marcona szakáll kombináció. (Akinek igen, annak viszont nagyon, de ehhez már kell a kigyúrt alak is.)

Szóval, a korral eltűnik. Azaz a haj hiánya bizony öregít. Különösen akkor, ha a delikvens nem adja fel és küzd.

Nézd meg. A kopasz gyerek megszokott látvány, a természetes kopaszodással küzdő viszont már kényelmetlen, némileg idegesítő. Valahogy nem áll össze. Gyerek nem küzdhet kopaszodással. Az már egy korhoz kötődik. Egy idősebb korhoz. És tulajdonképpen ebből jön egy csomó minden. Ha egy idős embernek dús ősz lobonca van, rögtön jön, hogy de jól tartja magát. Ha egy középkorú férfinak a fenti képen láthatóhoz hasonló a haja, akkor azt mondjuk, hogy szegény csóró, hogy megöregedett. Nyilván nem kell egyetérteni ezzel a spekulációval, én mindenesetre a magam részéről úgy gondolom, hogy ez a rejtett fiatalodási szándék van minden hajnövesztő, hajdúsító, hajbeültető praktika mögött.

Az egész írás egyébként abból jött, hogy olvastam egy cikket, miszerint nagyon közel állunk ahhoz, hogy megtaláljuk a hajhullás ellenszerét. Ekkor kezdtem elgondolkodni azon, mi is következik majd ebből. Például az, hogy elértéktelenedik a haj szerepe. Ha mindenkinek annyi lesz, amennyit akar, akkor nem lesz jelentősége. Hiszen ekkor már nem ez fogja jelenteni a fiatalságot, hanem valami más, a ráncmentes élő bőr, a harmadik fül, vagy mittudomén.

Humor

Mindig tanul az ember. Idáig meg voltam győződve arról, hogy a ‘miért nevetünk a vicceken?’ kérdésnek nincs értelmes megoldása, hiába szentelte Szalay Károly szinte az egész életét a humor analizálására. (Egyébként ritka unalmas könyveket írt a témáról, de ez már csak személyes vélemény.)
Aztán a napokban olvastam egy cikket, mely egy lépéssel közelebb vitt. Ez egy másik megközelítés. Szalay bölcsészként az embert kereste a humorban, a biológusok viszont megpróbálták az egészet biológiailag, biokémiai módon megfogni. És messzebb jutottak. Nagyon leegyszerűsítve azt mondták, hogy minden vicc tartalmaz egy szokatlan elemet. Ennek a megtalálása, megfejtése, azaz a poén megértése örömet okoz, melyre a szervezet egy dopamin fröccsel reagál és ezért kezdünk el nevetni. Nyilván sok múlik azon, hogy mennyire szokatlan a viccben elrejtett elem, mennyire jó a mesélő, mennyire készíti elő a poén becsapódását, mennyire lesz az váratlan. Mint ahogy az is érthetővé válik, hogy akik hivatásosan foglalkoznak a humorral, az úgynevezett nagy nevettetők, miért olyan fanyar emberek civilben. Egyrészt, mert ismernek minden viccet, másrészt mert már az első mondatból kitalálják a poént. Az is magyarázható, hogy miért vannak humortalan emberek: náluk ez a folyamat alacsony intenzitású. Mint ahogy a skála másik oldalán vannak olyanok is, akik minden apróságon harsányan röhögnek.

Vedd észre, hogy azt írtam, egy lépéssel közelebb kerültünk. Igen, mert most már tudjuk, hogy milyen folyamatokat indít be egy jó vicc. De hogy mitől lesz egy vicc jó, azt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni. Még Szalay Károly sem.

Holnap

A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

Ez, mint közismert (Safranek), Hamlet úgynevezett nagymonológjának a kezdete, mely arról szól, hogy miért is próbálunk életben maradni, miért nem kaparjuk el magunkat, lehetőleg most azonnal.

Ez egy ilyen hét volt. Annyi mindenem fájt, annyira képtelen voltam alapfunkciókra (például feküdni), hogy legszívesebben kikapcsoltam volna magamat egy hétre és megvártam volna, amíg beforr a seb, elmúlnak az izomgyulladások, csitulnak a zúzódások. Annyira kikészített a helyzet, hogy pénteken tényleg kikapcsoltam magamat, megittam egy csomó bort, nem is emlékszem, hogyan kerültem ágyba. A sportórám sikoltozott, hogy micsoda vacak alvás volt (mint a héten az összes), de leszartam, nem éreztem belőle semmit. Végre először nem elgyötört aggyal ébredtem. (Hanem másnapossal. De az már ismert szkenárió.)

Aztán szombaton nagy bátran elmentem bringázni. Tekerés közben volt időm elgondolkodni a helyzeten. Meg Hamlet dumáján. És rájöttem valami nagyon fontosra.

Nem azért nem ugrunk a villamos elé, mert annyira jó az élet. Nem is azért, mert tudjuk, hogy holnap biztosan jobb lesz. Lóf@szt lesz jobb. Általában nem szokott.
Egyedül a remény az, ami éltet. A remény, hogy a pakliban vannak jobb lapok is. Lehet, hogy pont holnap húzunk egy ilyet. Ha tudjuk, hogy a holnap éppen szar lesz, akkor lehet, hogy holnapután. Vagy ha szar évünk van, akkor jövőre. De vadul bízunk benne, hogy még vannak, még lenniük kell a pakliban jobb lapoknak.
Csak ki kell várnunk.