Category: Túrázás

Somogyi túrák

Baráti meghívásra utaztunk el Nejjel Kaposvár környékére. Jó vendégek voltunk, ettünk, ittunk, ahogy kell. Napközben pedig csavarogtunk a kerékpárral: bejártuk a Zselicet (sajnos nem a legjobb útvonalon), eltekertünk a dombokon keresztül a Balatonig, másik dombokon keresztül vissza és persze megnéztük a Deseda tavat is, mind bringával, mind kajakkal. Az utóbbinál bejött egy kis cifrázás: Nej portyával nyomta és feltűnt egy K1 is.

Lítium cellák

Na szóval itt van a remek kis GPSMAP66s, öröm, boldogság. Nagyokat fogunk túrázni jövőre, már most látom.
Jó. De mi lesz télen?
Nagyon sokat szívtam ilyesmivel az utóbbi időben, a blogon is írtam, sőt, még videóban is dumáltam róla… a tél… az jön. És télen minden elem, minden aksi gyorsabban merül. Pontosabban, minden Ni-MH aksi.

A milc kamerámhoz már gyárilag is Li-Ion aksikat kaptam, illetve vásároltam. Nem is volt velük probléma télen. A gopró, az már más. Magán az aksin nincs semmi utalás arra, hogy milyen alapú. A gyári biztosan Li-Ion, ezt megtaláltam a weboldalukon. Viszont a kínai hamisítványok, amelyekből van itthon vagy 16 darab, azok tutira nem azok. Az utóbbiak télen kábé 1-2 percig bírják, míg az eredetiek észre sem veszik, hogy tél van. Nincs ezzel gond, nyáron mindegyik ugyanúgy bírja, egyszerűen tudni kell, hogy melyik téli, melyik nyári.

Nagyjából ugyanez a helyzet a GPS-be való ceruzaelemekkel. Nagyjából. Hogy mégsem annyira egyszerű a helyzet, az valószínűleg látszik abból is, hogy külön írást szenteltem a témának.

Ami már a bevezetőből is látszik, de a készülék gépkönyve is írja, az az, hogy Li-Ion elemekkel bírja a hideget. Ni-MH elemekkel nem. Nekem van vagy 16 fekete Eneloop aksim. Ezeket nem egyszerre vettem, apránként vásárolgattam, minden kört megjelöltem szigetelőszalaggal, hogy tudjam, melyik hány éves. Így lehetett velük játszani, mindig a legfiatalabbakat használtam télen. De attól még nikkelmetál-hibrid volt mindegyik, azaz hidegérzékenyek.
Tekintve, hogy minden mást sikerült lítiumosítanom, nyilván megpróbáltam ezt is.

Hát, elég durvák lettek a tapasztalataim.

Kezdjük egy régi sztorival. Ezt csak a nagy kép miatt szedtem elő. Pár évvel ezelőtt szerettem volna nagy kapacitású ceruzaelemeket beszerezni. Szétnéztem az Alibabánál és vettem is négy közepes és egy brutál Nitecore aksit. (Akkor még lehetett kapni.) Nem volt olcsó, de a nagy kapacitásnak ára van. Ja. Aztán itthon néztem döbbenten az elemekre. De legalább örökre megtanultam, mit jelent a hengeres elemeknél a 18650 jelölés: 18 mm átmérő, 65 mm hossz. Hogy mentsem a menthetőt, vettem az aksikhoz egy brutális fejlámpát. De még így is jócskán túlbiztosítottam magamat, hiszen egy ilyen fejlámpa egy lítiumcellával is elketyeg egy hétig, nekem meg van öt. A másik lehetőség viszont az volt, hogy veszek egy Tesla autót, hiszen abban ugyanilyen 18650 aksik vannak, csak éppen 7000 darab. Maradtam a fejlámpánál.

Ezzel a tudással felvértezve, megmértem sublerrel egy AA ceruzaelemet. 14500, azaz 14 mm átmérő és 50 mm hossz. Akkor keressünk.

Az első döbbenet az volt, hogy a piac ugyan fullra tele van AA Li-Ion elemekkel, de újratölthető egyszerűen nincs. Az egyszer használatosak olyan 1000 forint körül vannak, ami azért eléggé húzós. (Az elején olyan 4-5000 forint körülre saccoltam egy aksit, ezek kábé 500-szor tölthetők, szóval elég jól látszik a különbség.) Csak éppen nincs. Jó, nézzünk szét a kedvencemnél, a Nitecore-nál. Hopp- Itt van. Ez pont jó is lesz. Ugyan nem írják, hogy AA kompatibilis, de hát a méretek stimmelnek. Megrendeltem, megjött.
Igenám, de közben elkezdtem gondolkozni. (Hogy miért nem előtte, azt ne kérdezd.) Ugyanis jobban megnézve az aksik adatlapját, az is ott volt ám, hogy 3,7V. A túragps manuálja meg azt mondta, hogy maximum 1,5V elemek mehetnek bele. Hmm. Vajon mi lesz, ha beleteszem ezeket az elemeket? Úgy döntöttem, hogy a kisérlet céljára beáldozom a nagyon régi, de egyébként működőképes 62-es modellt.
Nem volt rá szükség. Az elemek ugyanis csak papíron 14500-asok, a valóságban 14520-as a méretük. Azaz két miliméterrel hosszabbak egy normál AA elemnél. A túragps elemtartója viszont úgy lett kialakítva, hogy csak AA elem fér bele, akár már csak 0,2 milliméterrel hosszabb elem sem. Eleinte dühöngtem, de aztán tovább gondolkoztam (mert van eszem, csak lassan bújik elő) és rájöttem, hogy állandó ellenállásnál a feszültség egyenesen arányos az áramerőséggel, azaz egy ilyen elem pillanatok alatt nyírná ki a készüléket, feltéve, hogy nincs benne semmilyen védelem sem.

Jó. Akkor nézzük, mi a maradék feladat.
– Keresni AA kompatibilis Li-Ion újratölthető aksit.
– Kitalálni, hogy mit kezdjek ezzel a négy darab 14500-as aksival.

Egyik sem volt egyszerű. Két napon keresztül napi négy órában túrtam a netet. Igazából ma sem értem, mi is van. Miért? De tényleg… miért?

Elemből van rengeteg. Újratölthető aksiból viszont egyáltalán nincs, csak ilyen magas feszültségen üzemelő. A végén már kezdtem belenyugodni, hogy ennek biztosan valami technológiai oka van, amikor megtaláltam ezt. Jelzem, csak ezt. Az egész világon egyedül ez az egy AA kompatibilis újratölthető Li-Ion aksi létezik. Ne kérdezd, miért. Én sem értem.
Oké, vegyük meg.
Tervezem, hogy egyszer írok egy hosszabb írást a magyar webshopokról. Egyszerűen katasztrófa. Bringákkal kapcsolatban már gondolkodás nélkül a német oldalaknál kezdek (Rose, Bike24, Bike-Discount), de lassan már mást sem érdemes itthonról rendelni. Most például úgy jártam, hogy az első szimpatikus boltban, amikor kosárba akartam rakni 4 darab elemet, közölte, hogy hiba, csak 3 van készleten. Jó. Akkor be akartam rakni kettőt. Közölte, hogy hiba, mert csak 3 darab van készleten. Ezt a mutatványt eljátszotta bármilyen más számra is. Jó, nézzük a másik boltot. Beraktam a négy aksit, irány a pénztár… erre feldobott egy ablakot, hogy milyen elemet vegyek ezek helyett. Az ablakból nem lehetett kimenni, csak vissza a boltba, vagy tovább, de akkor már az új elemekkel. Mindegyik 18650-es elem volt, 3,7V-os. Érted? A 14500-as 1,5V-os elemek helyett. Mintha bemennék egy autókereskedésbe Suzukit venni, aztán közölnék, hogy csak rózsaszín kanapét tudnak adni. A boltban persze az volt, hogy az aksik készleten vannak. Nem kis munka volt, mire kitúrtam ezt az oldalt, ahol már minden rendben ment.
Még valami. A futárszolgálatok. Ma már elég rendesen meg van szórva az ország mindenféle átvevőhelyekkel, csomagautomatákkal, egyszerűen nem értem azokat az üzleteket, ahol csak futárt lehet választani. Ez gyakorlatilag instant szobafogság, még akkor is, ha a cégek igyekeznek lerövidíteni az időintervallumot. Ami nem is mindig sikerül, lásd a mostani eset. Csak a fenti boltban lehet kapni, ami nekem kellett. GLS. Kaptam egy levelet a kereskedőtől, hogy a csomagot átadták a futárszolgálatnak, akik a holnapi napon 8-17 között szállítják ki a címemre. Mi??! Egész nap üljek otthon? Van az értesítésben futár telefonszám? Nincs, csak központi. Csomagkövetés? Nincs ilyen csomagszám. Remek. A GLS-től nem kaptam semmit, viszont napközben hívtak, miszerint a megadott GLS pontban (kedves kereskedő, akkor mégsem házhoz jön?) megtelt az automata, inkább kihoznák. Miután tisztáztuk, hogy erre a kiszállításra csak egész napot tudnak megadni, a futár telefonszámát már meg sem mertem kérdezni, így végül ragaszkodtam a GLS ponthoz. Aztán majd amikor lesz szabad fakk, értesítenek. Végül egy nap késéssel megkaptam.

Mindegy. Első feladat pipa. Nézzük a másodikat.

Az a helyzet, hogy ahhoz képest, hogy ezek a litiumcellák akkora brutál kapacitásúak, hogy le sem lehet lőni őket, csak nyomják és nyomják, szóval borzasztó sok helyre jók lennének, valójában csak három helyen használatosak: zseblámpákban, elektromos cigikben és Tesla autókban. (Na jó, régebben laptopokban is, de ma már túl vastagok ehhez.) Teslát nem veszünk, cigi nem kell, marad a lámpa. A zseblámpák nem érdekelnek, lefoglalják az egyik kezet. Marad a fejlámpa, illetve a bringalámpa. Az utóbbiból elég gyér a választék, ami van, cefet drága, ráadásul itthon mindenkinek van elég jó felszerelése. Fejlámpa? Még egy? Amikor már most is van egy pici, de nagyon hasznos Petzl lámpán, meg a korábban említett, falon is átvilágító Nitecore. Öt darab 18500-as brutál aksival. Akkor?

Ha hiszed, ha nem, még tudnék mire használni egy fejlámpát. Szorgalmasan olvasom ugyanis a bikepacking szakirodalmat és ott azt mondják a sporik, hogy ha éjszaka akarsz erdei ösvényen bringázni, akkor kevés lesz a sima lámpa. Kellene egy a sisakra is. Na most, egész véletlenül van egy 1200 lumenes Nitecore fejlámpám… csakhogy ezt egyfelől nem igazán tudom felrakni a sisakomra, mert a középső pánt elakad a kamerában, másfelől meg ez már egy újabb nagy bumszli lenne a fejemen és már így is van éppen elég. Keressünk egy kisebbet. Például ezt. Rögtön szembejött néhány kulcsszó: 14500, 3,7V és egy nagyon kedves kifejezés, helmet mount. (Oké, látom, hogy itt munkavédelmi sisakra gondoltak, de a kamerás sisakom meglehetősen hasonlít.) Nálunk is kapható, meg is rendeltem.

Az utolsó döfés, mit döfés, megforgatott tőr a szívemben az volt, hogy a fejlámpához mellékeltek egy darab 500-szor tölthető 14500/3,7V Li-Ion aksit és egy külső USB töltőt. Mivel az elemcsere meglehetősen nehézkes. Azaz elég beraknom a mellékelt aksit, melyet utána kívülről tudok tölteni. A meglévő négy Li-Ion aksimmal meg mecsbokszozhatok az asztalomon.

Azt hiszem, erre mondják azt, hogy tanulópénz. De végeredményben csak lett 4 darab Li-Ion AA újratölthető elemem. Ez volt a lényeg. Az, hogy lett mellé egy überbrutál, meg egy közepesen brutál fejlámpám, mindegyik vastagon túlbiztosítva 5-5 vaddisznó Li-Ion aksival, az már csak a melléktermék. Nyilván nem örülök neki túlságosan, de egész biztosan el fogjuk használni. (Nej például éppen most keres esti evezéshez erős fejlámpát. Micsoda véletlen… van.)

Garmin GPSMAP66 és Wikiloc

Nos, megvan. Még az osztrák bringatúrán ment tönkre az előd, a GPSMAP64, a kijelzője a nagy melegben elfolyt. (Annak elődje meg, a GPSMAP62 egy balatoni evezésen ázott be.) Aztán később a folyás szolidult valamelyest, a tízforintos méretű fekete körből egycentis szürke csík lett a kijelző tetején. Erre a feljavulásra szükség is volt, mert három hónapot küzdöttem, mire kezembe foghattam az utódot. Addig viszont a régit kellett használnom.

Ott járunk, hogy hazajöttünk Ausztriából. Rögtön első nap meg is rendeltem az utódot a boltból. Két hétig nem történt semmi, pedig az automata válaszlevélben az állt, hogy addig ne csináljak semmit, amíg fel nem veszik velem a kapcsolatot. Ekkor azért írtam egyet, hogy wtf, amire jött a válasz, hogy tényleg, bocs, persze, él a rendelés, de legyek türelemmel, mert a cucc még a Garminnál is hiánycikk. És tényleg, más üzletekben sem volt. Vártam. Megvolt a Balaton körbekajakozása, megvolt a balaton-felvidéki bringatúra, küzdöttem a régi gps-szel. Aztán meg jött ez a hosszú betegség, elvoltam.
A vége felé egyszer csak kiváncsiságból ránéztem, mi a helyzet más boltokban. Rögtön az elsőben lehetett kapni. Aztán később megnéztem a magyar boltokban is, ott is volt, igaz egy kicsit drágábban. Hát, jó. Megrendeltem a németektől. Utána pedig írtam a Navi-Gate-nek, hogy bocsi, de töröljék a rendelést.
Két nappal később kaptam egy levelet tőlük, hogy megjött a rendelés, átvehetem. Izé. Visszaírtam, hogy már töröltem a megrendelést, nem kapták meg? Azt válaszolták, hogy nem, egyébként is, az emalcím, amelyre küldtem, már nem él. Mondjuk ekkor NDR-t kellett volna kapnom, de nem feszegettem a dolgot.
A lényeg, hogy törölték.

Pár nap múlva kezemben volt a drágaság.
Azt kell mondjam, hogy lenyűgözött. Ahhoz képest, hogy a 64-es gyakorlatilag semmiben sem különbözött a 62-estől, a 66-os egy teljesen más világ. Tele van egy csomó hasznos aprósággal, olyanokkal, melyektől hirtelen minden kézre áll, magától értetődve használható. Leszedtem a manuált, két napon keresztül tanultam, gyakoroltam… és borzasztóan elégedett vagyok. Ez egy jó cucc. Olyan, mint amilyennek már sokkal korábban lennie kellett volna, ha a szoftverfejlesztők idejekorán kihúzták volna a fejüket a seggükből.

Volt két fekete pont is. Okoztak némi idegeskedést, de aztán minden elsimult.

Az egyik a csuklópánt volt. Ez egy ilyen filléres cucc, de nekem fontos. Ezzel szoktam kikötni az eszközt a kajakhoz is, meg a bringához is. A manuál szerint a csomagban lennie kellett volna. De nem volt. (Az messzire vezetne, hogy miért nem. Gyárilag felejtették ki? Vagy ez már egyszer visszárú volt? Igazából nem foglalkoztam vele. A gps hibátlanul működik.)
Jó. Hol lehet ilyet kapni? Végigjártam egy csomó műszaki boltot, sportboltot, vagy 5 mobilos kisboltot. Volt, hogy még csak meg sem értették, mit keresek. Végül a világ legnagyobb szatócsboltjában találtam rá, na itt volt vagy százfajta. Kabátgombokért. Végül ezt vettem meg. (Elsőre beránt egy kampányoldalt, be kell zárni a fület és újra rákattintani a linkre. Seggfejek.)

A másik már zűrösebb volt.
Előljáróban annyit, hogy én kifejezetten kedvelem a Wikiloc oldalt. Ez egy track prezentáló oldal, nekem kifejezetten bejön a minimalista stílusuk. Nem egy nagytudású oldal, de pont azt tudja, ami nekem kell. 2020 júniusától már csak ezt használom a trekkek megjelenítéséhez a blogon, a mértékegységek európai megjelenítését is sikerült megoldani, szóval frankó.

Miközben nyomkodtam a túragps gombjait, egyszer csak meglepődtem. Először azon, hogy ennek az operációs rendszere gyakorlatilag megegyezik a Fenix6 óráméval, azaz kapcsolódik a Garmin Connecthez és lehet rá Connect IQ alkalmazásokat telepíteni, másodszor meg azon, hogy egy alkalmazás már gyárilag telepítve volt, mégpedig a Wikiloc app. Vov. Elindítottam. Lépjek be. Oké. Juzernév, jelszó. Gratulálunk.
Majd jött egy zavarbaejtő levél. Hogy kaptam egy kéthónapos ingyenes Premium előfizetést.
Na, ettől azért elsápadtam. Soha, soha nem szoktam ilyen ingyenes beetető előfizetéseket bevállalni. Nem figyelek és már aktiválódik is a fizetős rész, jó esetben egy hónapra, rossz esetben egy évre.
Jó, szüntessük meg.
Nem mesélem végig. Nem lehet. Elég sok helyen le volt írva, hogyan kell, de nekem egyik sem sikerült. A weboldalon megtaláltam a megfelelő oldalt, de nem volt Manage Subscription nyomógomb. A mobiltelefonon nem tudtam mit csinálni, hiszen ez Connect IQ app, az meg egy teljesen másik platform. Feltelepítettem a mobilra a Wikiloc app-ot, ekkor elméletileg meg kellett volna jelennie a Play Store előfizetései között, de ott sem volt semmi új.

Ezt nem lehet lemondani.

Fasza. Akkor legalább nézzük meg, mennyibe is kerül.
Nincs. Nincs infó. Itt van a Premium oldal, semmi fizetés jellegű infó sincs rajta. (Azt speciel nem tudom, hogy ha elindulok abba az irányba, hogy szeretnék prémium előfizető lenni, akkor kapok-e valami információt. Ezt nem tudom, mert jelenleg váratlanul prémium lettem, mindenféle infó nélkül.)

Jó. Nincs más, írni kell egy emailt. Hogy ez nem pálya.
Nincs. A nyitólapon nincs emailcím. Nincs form. Annyit lehet kisilabizálni, hogy fent vannak a Twitteren, illetve az Instán. Csakhogy ezeken meg én nem vagyok fent.

Hát, ez így már elég rosszul hangzik. Oké, hogyan tudnak pénzt lenyúlni? A weboldalon keresztül biztosan nem. Mobiltelefon? Na, azt a fene tudja. A bankkártyám benne van a Google Pay-ben, igaz, az előfizetés nem látszik, de az app ott van. Az ördög meg nem alszik.

Ekkor már közel álltam ahhoz, hogy törlöm a felhasználómat és létrehozok egy újat.

Mindegy, turkáltam tovább. Aztán egy véletlen találat a FAQ oldalak között. Itt már voltak árak. 10€ egy évre. (Illetve… a kép szemmel láthatóan egy screenshot, a fene tudja mikorról. A jó hír az, hogy ezek szerint ez előfizetés előtt kiírja. A rossz, hogy én ezt nem láttam és nem is láthatom.) Utána még egy találat. Fehér alapon pici szürke betűkkel, de az oldalon van egy ‘contact us’ link, mely egy formhoz vezet. Hogy működik-e? Próbáljuk meg. Leírtam, mi a bajom. Aztán kitöröltem és leírtam finomabban. Ebben már csak egy szalonképtelen szó volt. Elküldtem.

Vártam. Vagy jön válasz, vagy nem. A legrosszabb esetben kicsalogatnak valahogy 10 eurót.

Ezt most tegyük tisztába. Évente 10 euró nem egy nagy pénz. Ennyivel még támogathatnám is őket. (Eddig azért nem merült fel, mert amire nekem szükségem van, az benne van a Free csomagban.) Viszont nálam alapelv, hogy zsarolásnak soha nem engedek. Ez pedig nagyon olyasmi. Az akaromtól függetlenül beraktak egy beetetős free előfizetésbe, nem tudom, mi lesz az előfizetés végén, nem tudom lemondani, egyáltalán nem tudok velük kommunikálni és azt sem tudom, mennyibe kerül az előfizetés… ez bőven kiverte nálam a biztosítékot.

Két nap múlva jött a válasz. (Akit érdekel: a support@wikiloc.com címről.) Nagyon udvariasan elnézést kértek amiatt, hogy ennyire felb@szták az agyamat és elmagyarázták, hogy ez egy Garminnal közös ajándék. Azaz nem beetetés, ez egy egyszeri ingyenes előfizetés, ha lejár, nemhogy ők, de én sem tudom meghosszabbítani. Ezzel rögtön rendezték is a helyzetet, kár, hogy mindezt nem írták bele az app inicializálásakor küldött levélbe. Kevesebb kefét rágtam volna.
Természetesen udvariasan megköszöntem a választ és elnézést kértem azért az egy szalonképtelen szóért.

És akkor a végére egy érdekes dolog. Hogy tulajdonképpen jó is lehetne valamire az a Premium előfizetés. Olvasd el ezt a leírást, illetve nézd meg ezt a nyúlfarknyi videót. Nagyon röviden azt írják, hogy ha a mobil app-ban keresek, majd utána megnyitok egy trekket, akkor a rendszer érzékeli, hogy nekem van Connect IQ app-om is egy másik készüléken és megjelenik egy ‘Send to your GPS’ nyomógomb. Ha megnyomom és utána megnyitom a GPS-en az app-ot, akkor az felolvassa a trekket és már navigálhatok is vele. Cool.
Kérdés, mi van akkor, ha nincs wifi. Hiszen a GPS-nek el kell valahogy érnie a Wikiloc szerverét. Nos, nem kell. A mobilapp nem csak kijelöli átküldésre a trekket, hanem le is tölti. Innentől meg már elég, ha a GPS kékfoggal ráharap a mobilra.
Egyetlenegy valós probléma van. Magyarországon kevés a trekk. A lakásban rákattintottam, hogy szeretnék montis trekkeket látni a környéken… a harmadik már Sopron mellett volt. Kár érte.
(Tényleg kár. Jártunk már úgy, hogy kútbaesett a tervezett bringatúra és keresnünk kellett a közelben egy másikat. A sok mobilalkalmazás közül az egyikkel találtunk is, letöltöttem a mobilra… és ennyi. Oké, onnantól a Locus-szal navigáltunk, de az kerékpáron nem az igazi. A szomorú, hogy ebben egyelőre nem is lesz változás. Hiába van bluetooth kapcsolat, az eszközök nem látják egymás adattárolóit.)

[Update] Feltűnt két halvány reménysugár: az egyik a gimporter nevezetű Connect IQ app, a másik pedig a GRouteLoader. Mindkettőhöz kell még egy gexporter applikáció a mobiltelefonra. A folyamat pedig úgy néz ki, hogy először letöltöm az internetről egy trekktároló/trekktervező oldalról (Komoot, Bikemap, Mapy.cz, Turistautak, Merretekerjek stb…) a trekket, utána a telcsin a gexplorer-rel kijelölöm, melyik könyvtárban van az exportálandó gpx fájl. Utána elindítom a Connect IQ app-ot, az rákapcsolódik a gexporterre, megadom, melyik trekket akarom letölteni… és ennyi. Utána már navigálhatok is vele.
Legalábbis ez az elmélet. Kapcsolódni már mind a két IQ app-pal sikerült, látták is a fájlt, el is kezdték letölteni… és semmi. Aztán 15 perc malmozás után boldogan közölte a GPS, hogy itt van a trekk. Mondhatnánk, hogy biztos nagy volt a trekk, de nem, olyan közepes méretű (900KB) volt. Azaz ezt az alkalmazást is elérte a Garmin-átok, a szarakodás az erőforrásokkal: az eddigi minimális mennyiségű méréseim alapján maximum 1 MB fájlt képes áttölteni. Nos, manapság ez már lófütty, kint terepen meg nem igazán tudom elképzelni, hogy gpx fájlt editálok mobiltelefonon.

Na mindegy, minden jó, ha a vége jó. Elvittem az eszközt néhány próbakörre, sorra hangolom, illetve finomhangolom. Úgy érzem, ez egy gyönyörű barátság kezdete. Még akkor is, ha ez egy Garmin készülék.

Csepel másképp

Valamikor júniusban gondoltam egy bátrat és azt mondtam, hogy legyártom a végső, az ultimate Csepel trekket, mely egybefűzi a sziget összes, általam ismert kellemes helyét. Ezt meg is csináltam. Csakhogy utána, térképnézegetés közben vettem észre, hogy van két olyan lehetőség, ahol forgalmas autóutat lehet erdei utakon kikerülni. Errefelé még nem jártam, szóval adta magát, hogy megnézzem. Illetve, ha már lúd, akkor legyen kövér, szintén térképen vettem észre, hogy van valami földút Alsónémedi és Bugyi között. Ha ez járható, akkor az jelentős rövidítés lenne, szóval érdemes lehet ezt is megnézni. Így jött össze egy szokatlan Csepel túra. (Csak tisztázásképpen: ez egy felfedező videó, nem pedig az ultimate track.)

Balatonalmádi – Koloska-völgy

Ott jártunk, hogy volt egy 3 napos Balaton-kör. Mely valójában 4 napos volt, a harmadik napon ugyanis elmentem egy kicsit röfögni a Balaton-felvidékre. Konkrétan Fűzfőnél mentem fel a hegyekbe és Arácsnál, a Koloska-völgyből jöttem ki. Mennyire volt röfögés? Hát, előtte egész éjszaka szakadt az eső. A többit képzeld el. Vagy ne is, inkább nézd meg videón.