Category: Kerékpár

Egy régi álom. Kábé húsz éve járjuk a Szlovák Paradicsom útjait, bebarangoltunk tényleg mindent, de kerékpárral még sohasem voltam itt, pedig vannak erdei bringautak is. Az eredeti terv az volt, hogy Podlesokból a Glac úton eltekerek Geravy-ig, aztán keletnek, Csingó felé vissza. de a Geravy utáni részt annyira elhanyagolták, hogy gyakorlatilag bringázhatatlanná vált. Így végül legurultam az imrikfalvai víztározóig és Sztracena felé mentem haza. 61 kilométer, 1120 méter szint, de milyen terepen, atyaég! Ez volt az a túra, amelyen összeszoktunk a bringával.

Rozsnyó után végre jöttek a hegyek. Dobsina után bevállaltam egy merészet, nem a szerpentines országúton mentem fel, hanem egy erdei kerékpárúton. Nem is lett volna rossz, ha nem tévedek el, így viszont kétszer mentem fel és ebből az egyik út igencsak durva volt. Sztracena után már csak egyet kellett másznom és megérkeztem a Káposztafalvához tartozó Erdőalja (Podlesok) üdülőfaluhoz. Ez már vastagon a Szlovák Paradicsom, melyet egy röpke alvás után terveztem bebringázni.

2025 júliusában vettem egy elektromos rásegítésű bicajt és persze, hogy alig vártam, hogy letesztelhessem. Augusztusra volt betervezve egy tátrakerülő túrám, azt gyorsan átterveztem az eBike-ra. Kifejezetten fel voltam villanyozva (és nem a hátsóm alatt pörgő elektromotor miatt): kiváncsi voltam, milyen élmény rásegítéssel bringázni, és persze a terep is régesrégi kedvenc (Szlovák Paradicsom, Tátra, Zakopane), alig vártam, hogy bringával is bejárjam ezeket.
Az első film a kezdőpontra utazásról, illetve a hegyek közelébe tekerésről szól: Egerből a Bükkön át Rozsnyóig.

Megcsaltam a Bükköt. A Mátrát viszont nem ismerem annyira, hogy belevesszek az erdei útjaiba, így a klasszikus Mátra-kört tettem meg: a hegy északi oldalán Egerbakta, Sirok, Recsk, Parád érintésével jutottam el a hágóig, felmentem Mátraházáig, majd a déli oldalon, Abasár, Markaz, Domoszló, Verpelét és Egerszalók érintésével, az Eurovelo 14-en tekertem vissza Egerbe.
Szint, az volt bőven, sajnos autóforgalom is. De nagyon elégedett voltam a nap végén. Aztán egy nappal később már nem.

Az edzőtábor második napja, sokkal több földúttal. A Berván keresztül tekertem fel – a Bélkő-nyereg és az egykori bányafejtés érintésével – a Bükk-fennsíkra, a Fehér Sasban kajáltam, majd Mályinka felé száguldottam le. Onnan a klasszik bükki országút Egerig.
Ezen a napon azért már volt szint is, sár is, küzdés is… de pont ilyet szerettem volna.