Category: IT

E-mail és a Detektívek

Fogalmam sincs, hányan követik még az E-mail és a Detektívek blogot. Azoknak, akik nem olvasták mostanában, de valamikor azért igen, szólok, hogy változások történtek/történnek. A lényeget leírtam ott, ahhoz képest annyi változás történt, hogy Istvánffy Zoli azóta átvette a tulajdonjogot, ugyan fogalmam sincs, hogy be tudnék-e még lépni, vagy sem, de igazából mindegy is, innentől ő kezeli, ő írja.

Ez a változás egyben katalizátorként is hatott. Régóta terveztem, hogy kigyűjtöm a régi sztorikból a legszaftosabbakat és szerkesztek belőlük vagy egy ebook-ot, vagy egy pdf-et, de minimum egy webes összeállítást, “Válogatott Szívásaim” címmel. Ebből a válogatás a napokban megtörtént, most már csak formába kell öntenem az anyagot. Persze hamarosan jön a jó idő, indul a túraszezon, szóval olyan túl gyors eredmény nem várható, de az első lépésen legalább már túl vagyok.

Repülés virtuális drónnal Biatorbágytól Sóskútig

Ennek a nyúlfarknyi videónak nem is itt lett volna a helye, hanem az előző biatorbágyi túravideóban. De akkor még csak azt tudtam, mit szeretnék, azt, hogy hogyan, azt még nem. Kellett hozzá egy hét, néhány doksi és egy jó adag kisérletezés. Valójában még most sem merném azt mondani, hogy már minden megy, baromi sokat kell még tanulnom hozzá.

De itt van egy videó, amelyben egy virtuális drónnal virtuálisan berepülöm a Biatorbágy – Sóskút szakaszt. És egészen élethűen néz ki.

Hogy jobban érthető legyen, mi is ez. A Litchi nevű drónvezérlő szoftverrel komplett küldetéseket lehet összerakni és letölteni a drónra, mely utána ezt a küldetést végig is repüli. A rendszer mellékterméke az, hogy a Google Earth segítségével ezt a küldetést virtuálisan végig is lehet repülni, leellenőrizve, hogy tényleg az lesz-e a képen, amit szeretnénk, illetve nem lesz-e útban egy túl magas fa, vagy egy váratlan domb. Ha nem is ezen a távon, de a drónos játszóteremen már teszteltem, működik igazi drónnal is.

Akit esetleg érdekel, az alábbi alkalmazások kellenek hozzá:

  • Google Chrome
  • Chrome Litchi Virtual Mission extension
  • Flylitchi Mission Hub
  • Google Earth
  • FFSplit vagy más képernyölopó alkalmazás
  • Videóvágó szoftver

Tavasz van, nyílnak a drónok

Nehéz a droner élete, különösen, ha Mavic Mini1 drónja van és repülőtérhez közel lakik.

Ez a drón szvsz a DJI valaha gyártott legvacakabb drónja. Nincsenek benne szenzorok, azaz olyan, mint a bátor ló, simán nekimegy a falnak. Utána pedig koppan és elhallgat. Ha nem látom, akkor már a frász kerülget, minek megy neki. Szerencsére mindig látom, mert wifi alapú vezérlése van, 200 méternél többre nem lehet elküldeni, egyből elveszti a jelet és RTH. Ami ugye annyit jelent, hogy felrepül 50 méterre majd igyekszik haza. Feltéve, hogy nem volt felette egy fa, vagy távvezeték. Szóval – a DJI állításával ellentétben – egyáltalán nem kezdőknek való drón, hiszen folyamatos pánikérzést és félelmet alakít ki a lelkes próbálkozóban. Én gyakorlatilag privát kilátótoronynak használom, felküldöm 50 méterre, körbeforgatom, aztán ennyi. Mondanom sem kell, ennek semmi köze a normális drónozáshoz.

Ezt fűszerezte meg a tavalyi év második felében egy kellemetlen hiba: akárhányszor, akárhol felküldtem, mindig sikított, hogy GPS error, vezessek óvatosan. Azaz innentől nincs RTH. Se. Novemberben úgy döntöttem, elegem van, Dezsőnek meg kell halnia. Már van Mini3, ügyes, okos, tele van szenzorral, egyedül felfelé nincs, ez már nem megy neki mindennek, nem wifis, tud nyomkövetni, azaz csupa jó dolog. Ja. Meg jó ár. A Mini1 volt full felszereltséggel 160e forint. A Mini3 fullosan 520e. Hát, izé. Dezső túlélte.

De mit csináljak vele? Vacak is, meg beteg is. A GPS hibára azt írták, hogy resetelni kell, majd újra felpakolni az összes firmware-t. Nem biztos, hogy megjavítja, de legalább megadja azt az illúziót, hogy csinálunk valami hasznosat. Aztán közbejött egy hosszú betegség, hagytam a francba az egészet. Nagyon jól elvagyok drón nélkül is, meg egyébként is, bikepacking, egyáltalán nem biztos, hogy el tudom pakolni.
Kitavaszodott. A nyarat kajaktúrával kezdjük és oda tényleg jó lenne elvinni a drónt. Élesszük fel.
Nem volt könnyű. A mobiltelcsimen a DJI Fly alkalmazás el sem indult. Valószínűleg erre az Android verzióra már a DJI Go kellett volna, azt viszont nem vagyok hajlandó feltelepíteni. (Vagy lehet, hogy akkor csesződött el, amikor az Osmo-val vacakoltam. Valójában mindegy.)
Akkor? A drónt végül vezérelhetem más alkalmazással is. A garancia már úgysem aktuális.
Van olyan, hogy Litchi, meg olyan, hogy DroneDeploy. Az elsőről már sok jót hallottam, felraktam a mobiltelcsire. Csináltam usert, összekapcsoltam a drónnal, működött. Ránézésre. Mert ugye a repülőtér mellett nem lehet élesben kipróbálni. Az iránytű kalibrálása érdekes volt, csak szóban adja ki az utasításokat és a tengely melletti forgatást pont fordítva kell csinálni, mint a DJI Fly esetében, de legyűrtem ezt az akadályt is. Viszont volt egy figyelmeztetés: a drónnak a legfrissebb firmware-t kell használnia. És a Litchiben nem lehet firmware-t frissíteni. Jaj.
Itt jött segíteni a hős régi telefonom. Évek óta elő sem vettem a fiókból, most feltöltöttem és tadamm, működött. Még rajta is volt a DJI Fly alkalmazás. Hoppá. Firmware frissítés. Nos, túlaggódtam, már évek óta nincs új firmware. Persze ezzel a szoftverrel is be kellett kalibráli az iránytűt, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Most már csak meg kellett várnom, hogy legyen egy kicsit jó idő, illetve ki tudjak mászni a betegágyból. Végül ez is összejött.
Innentől sorban történtek a jó dolgok. Kibringáztam a soroksári határba, ugye a közeli repülőtér. Előkaptam a régi telcsit és minden gond nélkül röptettem vele a drónt. Nem volt semmi GPS error, szépen repült a gép, úgy, ahogy eddig. Oké. Nézzük akkor a másik telcsivel a Litchit. Felküldtem és bátortalanul elkezdtem reptetni. Aztán már bátrabban is. Az első tapasztalok határozottan pozitívak voltak. Az, hogy látom térképen is, mi a helyzet, az nagy előny. A DJI Fly vezérlővel nem egyszer veszítettem már el a drónt és pánikoltam be, hogyan hozom haza. Itt ilyesmiről szó sincs. Egyedül a gimbal szögét nem tudom állítgatni, mindenképpen ragaszkodik az automatikushoz, az meg nem annyira jó, de remélhetőleg meg fogom találni rá az ellenszert. Szóval ez is jó.
És most jönnek az extrák. A Litchibe beleraktak egy csomó olyan funkciót, melyet csak komolyabb – és sokkal drágább – DJI drónok tudnak. Waypoint, Mission, Follow, azaz tud kijelölt pontok alapján repülni, tud komplett küldetést végrehajtani és tudja követni a vezérlő mozgását. Meg tud még egy csomó más dolgot is (tetszik a lasszó is, de valószínűleg nem fogom kipróbálni), szóval jó kis cucc.
Meg persze rengeteg tanulás. Letöltöttem néhány doksit, átolvasgattam. Hát, izé. Ugye olvasgatás közben nincs mellettem működő drón, úgy meg nehéz megérteni, mi is van. De!!! És ez egy hatalmas de. Van benne szimulációs üzemmód. Azaz kell hozzá egy működő drón, rá kell kapcsolódni, majd átváltani szimulációs üzemmódba. Ekkor lehet gyakorlatozni a fenti érdekes lehetőségekkel, úgy, hogy a drón valójában nem repül, de a képernyőn úgy látszik, mintha. Szuper. Pont ez kell nekem.
Ja. Ahogy Móricka elképzeli. Tényleg nem értem, mi ez az óriási nagy beszarás, de az a helyzet, hogy ahol a drón nem repülhet, ott szimulációs módban sem repülhet. Nyomkodhattam bármilyen gombot, semmire nem reagált, csak annyit írt ki, hogy itt márpedig nincs take off.

Most gondold el. Vagy bemagolok egy 130 oldalas manuált, majd kimegyek Soroksár határába a szántóföldre és megpróbálom fejből kipróbálgatni az opciókat, vagy viszem magammal a laptopot és az egyébként drónt vezérlő mobiltelcsimről megosztott internetkapcsolaton keresztül kapcsolódok a Litchihez, illetve a Google Earth-höz (úgy láttam a küldetések készítéséhez ezek is kellenek) és tücsökciripelés, távoli lónyerítés mellett megpróbálom megfejteni ezeket a csodákat.
Jól fogok kinézni a határban.
Lehet, hogy viszem az íróasztalomat is.

[Update1]

Túl korán örültem. Már csak este néztem vissza, mit is vett a drón és elhűltem. Akit érdekel, itt megnézheti az első Litchi tesztfelvételt. Csak hogy teljesen világos legyen: a gimbal szögét nem én állítgattam, gyakorlatilag nem kaptam hozzáférést. Minden magától, automatikusan történt. Amikor haladt a drón, próbálta követni a talajt, vagy mittudoménmit, amikor megállt, akkor meg felváltott az égbe. Gyakorlatilag nincs gimbal. Pedig jó, a korábbi DJI Fly repülésnél működött. Megpróbáltam konfigurálgatni, átnéztem egy csomó Youtube oktató videót… semmi. Pontosabban az oktató videóknál fel sem merült ez a hiba.
Akkor nálam mi van?

[Update2]

Nos, az van, hogy nem a szoftver vacakolt, hanem a hardver. Másnap megint kimentem legelni drónozni és most a DJI Fly is ugyanígy repült. Csak éppen ez ki is írta, miszerint Gimbal stucks. Kicsit megrángattam, illetve ebben az alkalmazásban van olyan, hogy gimbal calibration, azt is lefuttattam és rendbejött. Utána Litchi, még mindig nem lett jó, ferdén állt a gimbal, megint megmozgattam és végre beállt. Szóval most jó, lehet gyakorolni a bonyolultabb koreográfiákat, de az azért elég aggasztó, hogy az alkalmazás nem jelez semmilyen hibaüzenetet, ha a gimbal nem működik jól, illetve hogy nincs benne kalibrációs lehetőség.

Ez vagy valami, vagy megy valahová

Levelet hozott a posta. Mármint az elektronikus. Az MVM írt, hogy…

Nos, rögtön itt volt az első gyanús jel. Az MVM ugyan küldözget nekem leveleket számlafizetésekről, de semmilyen levelezőlistának nem vagyok a tagja, nem iratkoztam fel semmilyen MVM hírlevélre és az évek során nem is kaptam ilyeneket. Ez viszont egy virtigli hírlevél, ott figyel rögtön a fejlécben az Unsubscribe menüpont.

Aztán mit mond? Azt, hogy szerinte nem stimmelnek a regisztráció során megadott adataim a szerződésben szereplő adatokkal. Ezzel megint van két gond. Miért hírlevélben küldik ki ezt az infót? Másfelől meg mára már közhely, hogy a jelszólopó alkalmazások pontosan ezzel a trükkel nyomulnak.

És így is van. Azt mondják, hogy menjek el az MVM online ügyfélszolgálatára, jelentkezzek be, majd korrigáljak.

Nyilván gyanús, mint a fene. Viszont a szöveg tiszta, tökéletes magyarságú, a grafikus elemek is rendben vannak. Kattintsunk rá a linkre! Átdob a https://onlineugyintezes.mvmnext.hu/ oldalra, ami megint teljesen rendben van, pontosan ide tesz be a hivatalos MVM levél is.

Akkor hol van a rosszfiú?

Nézzük meg a levél fejlécét.

Ez is olyan jófélének tűnik. SPF, DKIM, DMARC rendben. Akkor ez nem lehet phising. Vagy mégis? Azért az a @send.rocketmail.hu smtp domain kábé olyan, mint amikor a szamár beleordít Bach Passiójába.

Itt már kifejezetten kezdett érdekelni a történet. Nézzük meg, honnan is jött valójában a levél.


Received: from mta47.rmta.hu (mta47.rmta.hu. [185.43.206.47])
        by mx.google.com with ESMTPS id n13-20020a170906088d00b00946fa87bed8si222369eje.800.2023.04.05.00.02.05
        for <envagyok@mikiahegyrol.com>
        (version=TLS1_3 cipher=TLS_AES_256_GCM_SHA384 bits=256/256);
        Wed, 05 Apr 2023 00:02:05 -0700 (PDT)

Szóval mta47.rmta.hu. Ez kicsoda?

Hát, legális bejegyzésnek tűnik. Tudom, vannak is ilyenek. Mármint olyanok, hogy nagy cégek külső cégeket bíznak meg a szürkezónás tömeges leveleik kiküldésével, nehogy véletlenül őket blokkolja be egy túlzottan szigorú spam blacklist.
Oké. Na de rocketmail?

Egy kis nosztalgia. 1997-98 környékén, az első internetes szárnypróbálgatásomnál – amikor nemhogy a cégnek nem volt emailcíme, de a kábé 250 ember közül egyedül én tudtam, mi is az az smtp emailcím és mire jó – nos, nekem is csak külső, ingyenes szolgáltatónál volt postafiókom. A Rocketmail-nél. Most már ideírhatom, ennyi idő után már az anyósgyilkosság is elévül, szóval ez volt a cím: lazybear@rocketmail.com.

Rocketmail. És MVM. Némileg gyanús.
Bogarásszunk tovább. Itt van a korábban bekeretezett szöveg, azaz a lényeg.


<td style=3D"font-family: Arial, Helvetica Neue, Helvetica, sans-serif; fon=
t-size: 14px; color: #131313; line-height: 20px; mso-line-height: exactly; =
mso-text-raise: undefinedpx; margin: 0; padding-right: 6px;" align=3D"right=
" width=3D"26.560835" valign=3D"top">&bull;</td>
<td style=3D"font-family: Arial, Helvetica Neue, Helvetica, sans-serif; fon=
t-size: 14px; color: #131313; line-height: 20px; mso-line-height: exactly; =
mso-text-raise: undefinedpx; padding: 0; margin: 0;" align=3D"left"><span c=
lass=3D"mso-font-fix-arial">E-mail-c&iacute;me &eacute;s jelszava megad&aac=
ute;s&aacute;val l&eacute;pjen be az </span><span class=3D"mso-font-fix-ari=
al"><a href=3D"https://send.rocketmail.hu/tl.php?p=3D1ip/1il/rs/3cn/174/rs/=
/https%3A%2F%2Fonlineugyintezes.mvmnext.hu%2F" target=3D"_blank" style=3D"c=
olor: #008c8c !important; text-decoration: underline !important;"><font sty=
le=3D"color: #008c8c;"><span style=3D"color: #008c8c;">&uacute;j online &uu=
ml;gyf&eacute;lszolg&aacute;latunkra</span></font></a></span><span class=3D=
"mso-font-fix-arial">&nbsp;vagy az MVM Next appba.</span></td>

Azaz mi is a link, amelyre rákattintok? Ez.


https://send.rocketmail.hu/tl.php?p=3D1ip/1il/rs/3cn/174/rs//https%3A%2F%2Fonlineugyintezes.mvmnext.hu%2F

Egyre izgalmasabb. A send.rocketmail.hu szerveren fut egy tl.php nevű szkript. Ez csinálja a varázslatot. Pontosabban csinál valamit, majd utána továbbdob az MVM teljesen legális online ügyfélszolgálatára.
Lassan itt az ideje, hogy megnézzük azt a rocketmail.hu oldalt.

Küldjön ki RocketMaillel napi akár milliós nagyságrendben tranzakciós és marketing emailt, rendkívül magas kézbesítési rátával, anélkül, hogy elkövetné a tömeges email küldés végzetes hibáit!

Oké, a szimat jó volt. Szürkezóna, tömeges levélküldés.

Na de… MVM? Ez így annyira, de annyira amatőr lenne, hogy nincs is rá szó. Különösen ezzel a körítéssel, hogy kéretlen személyes hírlevél, meg kattintson a linkre és lépjen be a jelszavával.
Másfelől viszont… mire is jó ez az egész?
Ha valaki rákattint a linkre, lefut a rocketmail.hu tl.php szriptje. Bármennyire is gyanús, mégsem valószínű, hogy itt a rocketmail.hu tudtával működne a szerverükön egy jelszóbegyűjtő phising alkalmazás. Az oldal pedig, amelyre továbbdob, már teljesen valid, az tényleg az MVM hivatalos oldala.
Szintén kizárt, hogy a php szkript röptében telepítsen egy keylogger alkalmazást. Nem is tudna. Man-in-the-Middle Attack a https sessionban? De ehhez megint kell a rocketmail.hu tevőleges részvétele.

Akárhogy is rágom, meg csócsálom a levelet, azt kell mondjam, hogy ez – minden gyanús kitétel ellenére – valószínűleg tényleg valódi MVM levél. Gáz, persze, übergáz, még a Riska BT-től is az lenne, nemhogy egy ekkora mamuttól. Most egyelőre ott állunk, hogy továbbítottam a levelet az adathalasz@mvm.hu címre, aztán hátha mondanak valamit.

(H)őskor

Ez az írás is már évek óta porosodott a piszkozatok között.

“A kezdeti időkben az ügyfél gyakorlatilag szóba sem állt a műholdas szolgáltatóval, amíg az nem garantálta, hogy képes összehangolni az ügyféloldali alkalmazásokat a műholdas technológiával. Egy-egy bevezetést így többnyire egy pilot előzött meg, és ennek tapasztalatai alapján lehetett finomhangolni az egyes paramétereket. Volt azonban példa kudarcra is: a novelles fájltranszfer az istennek sem akart összeállni – mivel LAN-ra volt kifejlesztve, a lehető legtermészetesebb környezetként azt tekintette, hogy ott van mellette a másik gép, elküldött egy aprócska csomagot, és csak várt-várt a válaszra… A műholdas kommunikáció szempontjából ez egy meglehetősen zűrös alapértelmezésnek bizonyult. Ezért nagyon jó – mondja Zsakó János –, hogy a TCP/IP-t már eleve ezekre a lehetséges problémákra is gondolva tervezték meg; arra, hogy különböző átviteli környezetekben más és más késleltetési idők fordulhatnak elő, és ehhez a protokoll automatikusan tud alkalmazkodni.”
20 éves a magyarországi internet

A fenti könyv nemrég került a kezembe és fülig érő vigyorral olvastam végig. Ugyan név szerint nem szerepelek benne, de egy csomó dologban azért benne voltam, meg persze a korom miatt át is éltem az egészet.
De most nem történelemkönyvet szeretnék írni.

Egy apró sztori a fenti idézethez. Avagy hogyan változtattam egy ilyen protokollhiba miatt munkahelyet.

A cég neve tulajdonképpen mindegy is, ha jól tudom, már megszüntek. A történet idején próbaidős voltam. Nagyjából ekkor folyt egy projekt, amely során egy vidéki központi irodát kellett nagy teljesítményű wifin közvetlenül összekötni egy másik telephellyel. A cégnek voltak már ilyen projektjei, gond nélkül lementek.
Itt nem.
Az architektúra úgy nézett ki, hogy mind a központban, mind pedig az isten háta mögötti telephelyen Windows klienseket használtak, azokon pedig a cég lelke, egy Clipper alkalmazás futott. Az adatbázis természetesen a központban figyelt egy Novell szerveren. Nos, a központban hasított a program, a külső telephelyen pedig… timeout-tal dőlt a kardjába. A kollégák hiába mutogatták, hogy hálózati teszten, fájlmásolásnál hasít a hálózat, az ügyfélnek csak az számított, hogy a riska.exe (kösz Peka a nevet) fut, vagy sem. Nyilván elmérgesedett a helyzet, különösen úgy, hogy a projekt már eleve feszültséggel indult. Az alkalmazást helyi informatikus vállalkozó fejlesztette, aki szivesen megcsinálta volna az összeköttetést is, a cégvezetés viszont inkább a pesti profikat választotta. Ja. A küzdés, a kudarcszag éreztén nyilván beindult a helyi hangulatkeltés is, a végén már arra is gyanakodtunk, hogy a helyi informatikus szabotál, hiszen semmibe nem került volna beleírnia az alkalmazásba, hogy a telephelyről ne kapcsolódjon.
Ebbe a projektbe kerültem bele, nagyjából abban a fázisban, amikor már mindenkinek a zsebében kinyílt bicskák lapultak. Volt egy szuperképességem: a kilencvenes években hat évig dolgoztam alapvetően Clipper fejlesztőként. Át is bogarásztam a forrásprogramot, de minden hálózatos része rendben volt: lockolt, amikor lockolnia kellett, nyitott, amikor meg már nem. Közben a kollégák sniffelték a forgalmat. Végül összegyűltünk az irodánkban és elkezdtünk átvizsgálni minden begyűjtött cuccot. Sikertelenül. Egyszerűen nem találtunk semmit.
A nap végén bejött a csoport vezetője. Amikor megtudta, hogy nem találtunk semmit, kitört. Hogy mennyire kutyaütők vagyunk. Hogy még ezt sem tudjuk megoldani. Majd közölte, hogy mindenki, aki benne volt a projektben, elbukta a havi zsebbe-pénzt.

Ez még abban az időben történt, amikor teljesen természetes volt, hogy a kicsi/közepes cégek minimálbérre jelentették be az alkamazottakat, a többit meg borítékban csúsztatták a zsebükbe.

Nekem itt azért elkerekedett a szemem. Ez a borítékos rendszer ugyanis cefettül erősen azon áll, hogy lemondok bizonyos jogaimról, azért, hogy a cég megfizethető bért tudjon fizetni. A cég viszont soha, hangsúlyozom sohasem rúghatja fel ezt a szóbeli egyezséget, hiszen a borítékban lévő összeg nem prémium, nem bónusz, hanem a fizetés. Ha ezt megvonják, akkor az gyakorlatilag kirúgás.
Így is álltam hozzá. Másnap közöltem a csoportvezetővel, hogy kösz, részemről vége. És ennyi.

A cég végül elbukta a projektet. Hogy mi lett a történet vége, azt nem tudom. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de valószínűleg el sem lett volna szabad vállalni a munkát, csak hát az a tapasztalat, hogy mit csinál a Clipper/Novell páros vezetéknélküli hálózaton, az nem volt meg a cégnél. Meg úgy általában az informatikusi közbeszédben sem.