CategoryIT

Dash Cam

Hogy az odvas-hegyi teszttúra után nem dőltem a kardomba, az pusztán csak annak köszönhető, hogy aznap este sikerült megoldanom egy régóta kísértő problémát.

Még január elején vettem kamerát az autóba. Ugyanis olvasva a kerületi híreket, mostanában megszaporodtak a cserbenhagyásos balesetek, sőt, feltűntek biztosítási csalások is. A kamera meg nem nagy pénz és jó ha van.
Megrendeltem. Megérkezett.
A nappaliban összeraktam, bekonfigoltam. Kivittem, felragasztottam a szélvédőre. Elmadzagoztam a szivargyújtóig, szépen, hogy ne látszódjon. Szuper.

A börzsönyi túrán debütált. A kamera képe szép volt, ez tény. De más pozitívumot nem tudtam mondani róla.
– Indulás után 5 perccel kikapcsolt. Mármint nem lekapcsolt a kijelző, hanem kikapcsolt a felvétel is.
– Ennél is durvább, hogy indulás után egy perccel arrébblökte a rendszeridőt 7 órával. Hiába volt beállítva jól az időzóna (utc+1), nem foglalkozott vele. Elméletileg be lehetett kapcsolni a gps automata időkalibrálást, de érzéketlen volt rá. Mindig arrébblökte az időt.

Mondanom sem kell, ilyen állapotban a kamera szart sem ért. Eleve 5 perc után nem vett semmit, de ha éppen akkor történt is valami, amikor vett, a rossz rendszeridő miatt nem tudok bizonyítani semmit a felvétellel.

Az első probléma oldódott meg hamarabb. Volt egy beállítás, hogy ha áll az autó (de még van gyújtás), mennyi idő után kapcsoljon ki a kamera. Ez a kis hülye meg akkor is azt hitte, hogy áll az autó, amikor ment. A megoldást némileg nehezítette, hogy belépve a menübe, csak 5, 10, 20 perc szerepelt, azaz olyan nem, hogy soha ne kapcsolja ki, de ez szerencsére csak látszólag volt így, ugyanis egyszer észrevettem, hogy aktív a lefelé mutató nyíl, megnyomtam, erre legörgött a képernyő és tadam, ott volt a ne kapcsoljon ki lehetőség. Pipa.

A második problémával viszont végigszívtam egy hónapot. Kipróbáltam mindent, de tényleg mindent. Resetek, formázások, minden hülye beállítás, amelynek talán köze lehet hozzá, variálások az USB csatlakozókkal, a szivargyújtó-adapterekkel, az elosztókkal, a vezetékkel, konfigurálás az eszközön, konfigurálások a mobil applikáción… semmi. Néha látszólag megjavult, időnként át tudott hidalni egy-egy gyújtáselvételt, de aztán már csúszott is el az idő.
Megnéztem a firmware-t. 2020.11.06. Az azért elég friss. Oké, de az ördög nem alszik, nézzünk rá, nincs-e frissebb. Összekapcsoltam wifin az eszközt a mobillal, a telcsin volt mobilnet, az eszközön elindítottam a firmware frissítést… semmi. Vagy én vagyok hülye, vagy nincs frissebb firmware.

Már ott jártam, hogy felhívom a boltot és visszaküldöm a picsába ezt az ipari hulladékot.

Némileg frusztráló volt, hogy öcsémnek majdnem ugyanilyen kamerája van, csak az övé sima Pro, az enyém meg Pro Plus, azaz van beépített GPS-em. Viszont az övé hibátlanul működik.

Vezetés közben volt időm töprengeni, miközben a totálisan hülyén járó órát nézegettem. Akárhogy is töröm a fejem, ez szoftverhiba. Méghozzá valami hiba a Pro Plus szoftverében, mely nincs benne a Pro szoftverében. Szóval a firmware környékén kellene keresgélni… de hogyan?
Ahogy Barna mondta Görögországban, a világ mára jelentősen leegyszerűsödött. Mindenki meg tud csinálni mindent, feltéve, ha van róla youtube videó.
Simán találtam a készülék firmware frissítéséről videót, ahol egy indiai pacák végigmutogatta. Az egy dolog, hogy többször megkapartam magamat. De működött.

Első kör. Nappali.
A mobil applikációból le kellett konnektálni az eszközt és visszalépni a rendes wifire.
Ettől persze az app még emlékezett rá. Az app konfigjából – tehát nem az app-on belül az eszköz konfigjából, ahol én kerestem – ki kellett választani az eszközt és azt mondani, hogy firmware frissítés. Talált is egyet, egy decemberit. Letöltötte a mobiltelcsire.

Második kör. A kocsiban.
Rá kellett kapcsolódni a mobillal az eszköz wifi hálózatára.
Az eszközön ki kellett választani az About menüben a frissítést.
Az eszköz a wifin keresztül megtalálta a mobilon lévő offline csomagot és frissítette magát.
Néhány újraindítás és kész is.

Még a firmware letöltésénél megnéztem, mit is javít. Mindösszesen csak egy hibát. Azt, hogy a rendszeridő indítás után elugrik. Bingó.

A végére még maradt a szétbarmolt konfig rendberakása. Ugyanis voltak finomságok. Létezik olyan, hogy vészhelyzeti felvétel. Ha bajt észlel, akkor elkezd venni egy percet, ekkor nem reagál semmilyen gombra sem. Csak éppen alaphelyzetben olyan erős érzékenységre volt beállítva, hogy ha már megnyomtam egy gombot, azt is vészhelyzetnek vette. A C64-es Impossible Mission rutinomra volt szükségem, hogy eljussak abba a menübe, ahol ki lehetett kapcsolni. (Nem, ne mondd, hogy buta vagy József, ezt a mobil appból is meg lehet csinálni. Nálam az eszköz wifi AP-ja helyből ki van kapcsolva.) Most, hogy már biztos voltam benne, hogy nem fogom a konfigurációt piszkálgatni, szépen beállítottam mindent, úgy ahogy működnie kell. A továbbiakban pedig igyekszem elfelejteni, hogy ilyen eszköz is dolgozik a kocsiban.

Garmin… eh

Ha nem látnám, hogyan mennek a dolgok, hogyan születnek fontos döntések a nagy cégeknél, azt mondanám, hogy de sok idióta dolgozik a tech szektorban. Valójában nem, de valahogy mindig úgy alakul a csoportdinamika – és ehhez elég pusztán néhány idióta, igaz, a megfelelő pozícióban – hogy ami kijön, az olyan csempetépkedős megoldás lesz.

Van ez a Garmin Basecamp alkalmazás. Térképtárnak tökéletes, tíz évnyi megtett track-em van benne és legalább tíz évre elegendő tervezett túra útvonala. A múltkori ordas hiba javításra került, most már térképet is, track-et is tudok mozgatni az alkalmazás és a gpsmap64 túragps között. (link1, link2) Szóval büfé.

Eltekintve attól, hogy a többgépes használata körülményes. Mondjuk a desktop gépen megterveztem egy túrát. Készítek egy backup-ot. Ez egy olyan folderbe készül, melyet a dropbox szinkronizál. Amikor átülök a laptophoz, a dropbox leszinkronizálja a fájlt, én pedig a lenti szoftverben visszatöltöm a backupot. Már évekkel ezelőtt, amikor áttértem a kétgépes modellre, mindenhol, ahol lehetett, igyekeztem átváltani a felhős működésre. Három nehézkes alkalmazás maradt: a keepass, az mRemoteNG és a Garmin Basecamp. Nyilván örültem, amikor kijött a Garmin Explore. Elméletileg pont ezt tudja, csak a felhőben. Szuper.

Aztán jött az első meglepetés. Csak akkor tudtam belépni, ha felmutattam legalább egy olyan eszközt, mellyel képes szinkronizálni. A gpsmap64 pont nem ilyen volt. 65-től felfelé már igen, de annyiért már autót veszek. Oké. Hülyék. Hagyjuk.

Évek teltek. Aztán most az ünnepek között megint ránéztem. Kellemes meglepetés. Már ismeri a gpsmap64-et is, meg közben bejött a képbe a Fenix5 órám is, szóval úgy érezte a szoftver, hogy immár megfizettem a belépőt.

Nézzük, mit tud. Felhős. Szuper. Mindenhol velem lesznek a track-jeim. Nem kell alá térkép, a teljes világtérkép ott van alatta.

Ne felejtsük el, a Basecamp alá vagy meg kellett venni csillió forintért a hivatalos Garmin térképet, vagy az OpenStreetMap oldalról kellett országonként/régióként leszedegetni az ingyenes, garmin formátumú térképeket és egyenként telepítgetni ezeket mindegyik gépre, plusz a túragps-re. (Mondjuk azt nem tudom, hogy az Explore képes-e térképet is szinkronizálni a gpsmap64-re, idáig már nem jutottam el. Valószínűleg nem.)

De mindegy is. Végre lehet importálni. A Basecamp-ben van vagy ezer track. Nosza.

A legelső pofon. Hogy is mondják? Az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod. Hát, ez jó nagy volt. A kezelőfelület flat. Lapos. Vannak kollekciók és az alatt… már semmi. Ömlesztve a track-ek. Ezzel a Basecamp legzseniálisabb funkcióját nyírták ki. Abban ugyanis tetszőleges mennyiségű foldert tudtam létrehozni a kollekciók alatt. Túratipus alapján. Régió alapján. Évszám alapján. És amitől zseniális volt: ha a folderre álltam rá, akkor az alatta lévő track-eket – beleértve az alfolderekben lévőket is – egy fóliára rakta és úgy mutatta a térképen. Azaz láttam egyben a többnapos, több részletben végrehajtott túrákat. Láttam egyben azt is, amikor egy régiót jártunk be. Össze tudtam hasonlítani track-eket. (Lásd sportóra tesztek.) Láttam, hogy a valóságban hol mentünk a tervezetthez képest. Órákig el tudtam térképészkedni ilyesmikkel. Na, a felhős változatban ez nincs. Van ugyan szűrési lehetőség aktivitás, ikon, színkód szerint, de ez lófütty. Ráadásul kipróbálni sem tudtam, hogy vajon egy rétegre teszi-e az így kapott útvonalakat.

Nem tudtam kipróbálni, mert egyszerűen képtelen voltam track-et átrakni a Basecamp-ből az Explore-ba.

És ez volt az igazán csempetépkedős próbálkozás.

A garmin az Explore-t egyértelműen a Basecamp utódjának szánta. Gondolhatnánk, hogy esetleg meg is könnyítette az import/export folyamatot. Hát, nem.

Az Explore import csak .gpx, .kml. és .kmz fájlokat olvas be. Amikor ki akarom választani a fájlt, akkor nincs tömeges kijelölés. Csak egy fájlt tudok beolvasni. Nekem konkrétan 1013 track van a Basecamp-ben. Hát, izé.
Nézzük, mit lehet még. Hoppá, a Basecamp-ben van export funkció, mégpedig folder szinten. Kezdjük bátran. Export my collection. A biztonság kedvéért Garmin Database (.gdb) formátumban, mert jó lenne továbbvinni a folderszerkezetet. (Ekkor még naív voltam és azt hittem, lesznek folderek.) Export sikerült. Nézzük az importot. Megadtam a fájlt. Felolvasta. Csócsálta. Majd közölte, hogy nem ismeri a formátumot. A sajátját. Használjak gpx/kml/kmz formátumot. Jó. Basecamp. Export to gpx. Túl sok a track. Akkor legyenek csak a bringatúrák. Túl sok a track. Akkor legyenek csak a Budapest környéki túrák. Túl sok. Anyád. Itt ugyanis már csak 20 track volt. Kerestem egy 3 track-es foldert. Na, azt ki tudta rakni.
Azt az Explore nem tudta beolvasni.
Váratlan hiba.
Ezt eljátszottam néhány könyvtárral. Ugyanaz.
Kipróbáltam, hogy a Basecamp-ből .kml (azaz Google) formátumba exportálok, majd azt importálom be. Ugyanaz. Váratlan hiba.

Hát, ez váratlanul szar. Illetve nem is annyira váratlanul.

Pár évig megint pihen.

[Update]
Nem bírtam magammal, piszkálgattam még egy kicsit. Kipróbáltam, mi van, ha nem egy Basecamp-ből kiexportált, több track-et tartalmazó .gpx fájlt próbálok beolvasni, hanem csak egy darab konkrét .gpx fájlt. (Persze ez csak merőben elméleti kisérlet volt, hiszen ezer fájlt nyilván nem fogok egyenként beimportálgatni.) Nos, ezt már megette.
Bárcsak ne tette volna.
Újabb csempék repültek.
A track-en nem tudok semmit sem módosítani, csak a nevét. Sem a színt, sem az aktivitást, sem az ikont. Azaz semmit, ami alapján rászűrhetnék.
Aztán. A track időpontjának lazán a feltöltés időpontját tette meg, nem pedig a keletkezését. Várjál, mutatom.

Ennyi infót ad a track-ről. Egyedül a távolságot mutatja (mérföldben, persze), minden más üres. Nemhogy magasságprofilt nem látok, de megtett szintet sem.

Hihetetlen.
Ha szándékosan az lett volna a cél, akkor sem cseszhették volna el jobban.

Ezt most hogyan?

Adalék a tegnap megírt kajakjavítós sztorihoz.

Elég régóta már csak AndroidOne mobiltelcsiket veszek. Ezeken ugyanis nincs fent semmilyen gyári bloatware vacak. Csak a tiszta Android. Többek között nincs fent rajta Facebook kliens. Soha nem is volt.

A kajakjavítással kapcsolatban kétszer beszéltem Kabai Bencével telefonon.

Aztán beléptem a desktop gépemen a Facebookra. (Hetente egyszer szoktam, de éppen leszokóban vagyok, szóval lassan kéthetente lesz.) Na, kit adott fel javasolt kontaktnak? Kabai Bencét.
Hogyan????
Mint írtam, semmilyen Facebook komponens nincs fent a mobiltelcsin. Semmilyen.
A másik lehetőség még durvább. Mert az azt jelentené, hogy a Facebook át tud nézni a böngésző egy másik ablakába. Ahol a gmail van és az inboxban éppen ott figyelt egy levél Bencétől. De az meg lehetetlen. A böngészőknél alapvető architekturális szabály, hogy nem láthatnak át másik ablakba, másik fülbe. Csak kukik vannak, azokon meg szigorú jogosultságok.

Akkor? Hogyan?

Dilis az autó

Oké, elismerem, nem kicsit túlzás a cím. Nem az egész autó dilis, sőt, nagyon jó kis autó ez. Azért választottam mégis ezt a címet, mert valahogy jelezni akartam, hogy ez az írás a múltkori folytatása. Ott arról írtam, hogy mindenféle hibaüzenetek jöttek, melyekről szerencsére kiderült, hogy nem komolyak. Emellett viszont kiderült az is, hogy a központi kütyü usb csatlakozói meglehetősen bénák. Az írás után jöttek hasznos hozzászólások, el is indultam abba az irányba.

Nos, a helyzet még tragikusabb. Vagy komikusabb. Ki hogy éli meg.

A mobiltelcsi külön szivargyújtó adaptert kapott, az a probléma megszűnt.

Fred szerint nem a pendrive kapacitása a lényeg, hanem az áramfelvétele. Javasolt is egy kifejezetten alacsony áramfelvételű eszközt. Megrendeltem. Megérkezett. Kipróbáltam. (Másolás után használva a FAT32 sorter cuccot is.) Szépen jöttek is egymásután a számok, nem ugrált át könyvtárakat. Menetközben.
De az indulás… zokogós. Bedugom az usb aljzatba. Bekapcsolom. Erre beleugrik valahová a közepébe. Kézzel beállítom az elejére. Majd valamikor leállítom az autót. Utána újra beindítom. Erre megint beugrik a közepébe.
Hajtépés.

Aztán egyszer elkaptam indulás után egy hibaüzenetet. Ahogy a rajzfilmben: kigyulladt egy villanykörte a fejem fölött. Azt írta ki a kütyü, hogy még nem tudta felolvasni a diszk tartalomjegyzékét.
Azaz mégiscsak jót mondott a szerelő: a pendrive kapacitása a lényeg. Csak máshogy. A 32 GB-os pendrive katalógusának felolvasása olyan 10-15 másodperc. A lejátszó viszont indulni akar. Mivel nincs tartalomjegyzék, véletlenszerűen beugrik a közepére. (A félreértések elkerülése miatt: ugyanezt csinálja a 4 GB-os pendrive-val is, csak ott olyan kicsi a gap, hogy nem lehet elkapni a hibaüzenetet.)
De várj, még nincs vége. Ha ugyanis hagyom, hogy lejátssza azt, amit talált, akkor utána már a helyére ugrik. Van tartalomjegyzék, tudja, hol kell folytatni, azaz ráugrik az eredetileg soron következő számra. Nyilván ilyenkor bukok egy számot (mert a következőre ugrik) és meg kell hallgatnom pluszban egyet valahonnan a közepéről is. Van egy plusz kockázat is: ha vakon olyan számra ugrik, mely valójában egy teljes lemez egy fájlban. Ilyenkor vagy meghallgatom az egész lemezt, vagy kézzel megkeresem, hol jártam.
Nézzük, lehet-e még tovább finomítani? Lehet. Ha a gyújtás elvétele előtt kikapcsolom a zenedobozt, majd indítás után kapcsolom vissza, minden tökéletes. Onnan folytatja, ahol abbahagyta, még csak számot sem ugrik.
Probléma megoldva.

Ahogy Móricka elképzeli.
Ugyanis ha félóránál hosszabb útra megyek, akkor megint nem működik a szisztéma. Ráadom a gyújtást, bekapcsolom a cuccot. Molyol, majd kiírja, hogy invalid file. Beugrik valahová a közepére és innentől már nem is ugrik vissza. Nekem kell kézzel visszamásznom oda, ahol leállítás előtt voltam.
WTF?
Nos, ilyenkor az van, hogy az egység _megpróbál jól működni_, odaugrani, ahol járt, csakhogy a könyvtár még nincs felolvasva, és… a pont, ahová ugrania kellene, a hosszú működés miatt már a cache-ben sincs benne, pontosabban valami szemét van a pointer helyén, ahol nyilván nem kezdődik mp3 szám. Az ‘invalid fájl’ viszont már hibaüzenet, ilyenkor törlődik, hogy hová kellene ugornia. Finom, mi?

Azaz a végső stratégia:

  • Ha csak a környéken mászkálok, rövid utakon, sok megállással, akkor leállás előtt kikapcs, indítás után bekapcs.
  • Ha hosszabb utakra megyek, akkor _nem szabad_ kikapcsolni a dobozt. Igaz, ilyenkor indításkor meg kell hallgatnom plusz egy számot, meg kimarad az a szám, amely közben leálltam, de legalább nagyjából onnan folytatja, ahol abbahagyta.

És mindez azért, mert az a fogalmatlan programozó úgy írta meg a lejátszó rutint, hogy egyből induljon, ne várja meg, amíg az eszköz beolvassa a pendrive tartalomjegyzékét.
A végén mindig kiderül, hogy nem a gép a hülye, hanem az ember.

Dogfooding

Mekkora bomba is lett volna ez korábban! Ma már csak legyintünk rá. Kinyírtátok, bakker.

Arról van szó, hogy az Ignite-n bejelentette a Microsoft, hogy a 2019-es Exchange verzióról in-place módban upgradelhetünk a következő verziójú (azonos kódbázisú) Exchange szerverre.

1997 óta foglalkozom Exchange szerverekkel. Valamikor, amikor még állatbőrökben jártunk, akkor még létezett in-place upgrade, de a 2003-as verziótól felfelé már nem. Onnantól csak tranzícióval ugorhattunk szinteket: új szerver mellételepít, átmozgat, átterhel, régi szerver kidob.

Mi lehetett a motiváció, hogy most, amikor a Microsoft gyakorlatilag kivérezteti az on-premise Exchange szervereket, hogy pont most hozták vissza ezt a lehetőséget? Eddig miért nem lehetett? Nyilván nem ismerem a pontos választ, de tippelgetni tudok. Szerintem az extrém dogfooding. Ezt az extrém dogfoodingot az egyszerűség kedvéért nevezzük Exchange Online-nak.

The term “dogfooding” is an IT slang for the use of one’s own products.
link

A Microsoft a 2010-es évektől olyan szinten túlzásba vitte saját termékeinek használatát, hogy azokra alapozva építette ki a publikus felhőit, mely felhőkön adott szolgáltatása jelenleg a cég leghúzóbb ágazatát jelenti. És egyértelműen ezen az úton folytatják a nyomulást. Az on-premise termékértékesítés csak zsebpénz: amikor önmaguknak kifejlesztettek valami újat, abból kicsorgatnak egy új termékverziót a külvilágba, némi licenszdíjért. Nos, az én tippem az, hogy az Exchange-ből is elkészült egy újabb verzió, de mára az Exchange Online mögötti több tízezer fizikai(!) szerver frissítése tranzícióval már baromi nagy munka lett volna. Ekkora mennyiségnél már megérhette nekik rágyúrni az in-place upgrade-re.

Persze hülye vagyok, pontosabban olyan kelet-európai. Biztos vagyok benne, hogy a bejelentéskor felrobbant a terem. Csak mi fanyalgunk itt, a világnak ebben a savanyú szegletében.

© 2021 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑