Category: Háziállat

Macskátlanul

Pedig sokáig úgy nézett ki, hogy a fő problémánk pont nem ez lesz.
Ideköltözéskor abban maradtunk, hogy maximum három macskánk lesz egyszerre. Ez viszonylag hamar össze is jött. Csakhogy minden ősszel jöttek a kismacskák az erdőből, mintha ott teremtek volna. Volt, hogy hat macskánk is volt. Némelyik még nevet is kapott (Spongya Rozi Géza, Miszter Gray), de mindegyik ahogy jött, úgy el is tűnt. Vagy fiatalon elpusztult.

Négy macska tartott ki velünk, viszonylag hosszabb ideig.

Kajla
Az első macska. Másfél évig élt nálunk. Igazi bűbájmacska volt. Majd amikor érkeztek a többiek, nem jöttek jól ki egymással, végül a két új jövevény elüldözte.

Picúr
Az egyedüli, aki nem kismacskaként került ide, hanem olyan 3 évesen. Gyári hibás macska volt, ami eleinte szórakoztatott mindenkit, de később besokalltunk. Másfél éve egyszer csak eltűnt. Olyan 16 éves lehetett.

Sztracsat Ella
Később érkezett, Kajla helyére. Igazi bevállalós macska volt.
2017 augusztusában nem jött haza. Olyan 7-8 éves lehetett, ereje teljében. Arra tudunk tippelni, hogy valami olyasmit vállalt be, ami már sok volt.

Tépőzár Gizella művésznő
Ő volt a harmadik macska, Picúrral együtt zavarták el Kajlát. Iszonyú hatékony macska volt, elképesztően vadászott. Ő szedte ki az összes vakondot a föld alól. Viszonylag későn jött rá, hogyan tud barátságos lenni, de utána megszelidült és bújt, dorombolt.
Ma reggel találta meg Nej a kocsibeállóban. Holtan.
Nagy meglepetést nem okozott. Tegnap délután vitte el Nej állatorvoshoz, mert Gizi napok óta gyakorlatilag nem evett, se szárazat, se puhát és meglehetősen ramaty állapotban volt. Az orvos megállapította, hogy idült veseelégtelenség, annyira előrehaladva, hogy maximum egy hónapja lehet még hátra.
Nem volt. Még egy nap sem.
Ő volt az egyedüli macska, aki pár hetes kora óta végig velünk volt és teljes, hosszú életet élt. 13 és 14 év között lehetett.

Hát… ennyi. Most szomorúság van, de az élet megy tovább.
Emlékek maradnak csak, mindannyiunkból.

DSC_0283

20100315

Ez meg itt egy ökörködés 2011-ből. (Valójában kameratesztnek indult.) A szereplőkről annyit, hogy a fehér kandúr (a gazdája Hópihének hívta, mi Pedofilnak) az udvarunkra járt csajozni. Gizit kis híján elkapta féléves korában, de egy gyors ivartalanítás pusztán baráti kapcsolattá silányította a nagy szerelmet. Sztracsi már bevállalósabb volt, három hónaposan teherbe esett tőle. Innét kapta a kandúr a nevét.

Macska

Pokollá teszi az életemet. És ez nem üres szófordulat, hanem tényleg. Tudja, hol dolgozok napközben és egy méterre tőlem folyamatosan kaparja az üveges teraszajtót, ordítva hisztizik. Tudja, hogy ha elmegyek, akkor a konyhába megyek, tudja melyik a konyhaablak és odajön hisztizni. Nem, nem éhes. Többször is előfordult már, hogy ilyenkor vittem ki neki kaját, otthagyta. Arra gondoltunk, hogy hiányzik neki a törődés. Nem, nem enged senkit a közelébe. De elvárja, hogy próbálkozzunk. A rohadék.
Egyébként kirakva is ezért lett a lakásból. Mert ugyanezt csinálta hajnalban a hálószobaajtónkon. (Meg rendszeresen összeszarta a fürdőszobát, meg nem lehetett bolhátlanítani, meg… eh.) Utánajártam. Elaltatni nem lehet, mert nem gyógyíthatatlan beteg. Sőt. Menhelyre nem veszik be, mert már túl öreg. Azt tanácsolták, hogy bírjuk ki, nem lehet neki sok hátra. Mondták négy éve.

Persze nekem is csak a szám nagy. Bronzvasárnap hajnali hatkor már az Auchanban bóklásztam. Konzerv macskakajáért. Száraztáp ugyan van itthon, de hétvégén konzervet kapnak, az meg elfogyott.

Aztán kinyitottam a kertkaput és óvatosan lépkedve elmentem a bejárati ajtóig. Övatosan lépkedve, mert ez a rohadék teleszarta az udvart, sehol nem tudni, mit rejt az avar. Az ajtó környékét eddig ugyan békén hagyta… eddig. Előszoba, gyors cipőellenőrzés. Káromkodás. Cipő le, fürdőszoba, körömkefével suvickolás, kád/körömkefe Domestosszal fertőtlenítve. Huh. Előszoba takarítás. Mindez reggel hétkor, még reggeli előtt.

Aztán kávé. A napi sajtó átnézése. Ordítva hisztiző macskával.

Nem tudom, mit követhettem el az előző életemben, de nem akármi lehetett.

Kert

Ez az ősz nagyon nehezen akar odaengedni a számítógéphez, amilyen szép volt az idő, vasárnap is inkább csavarogtam egy fél napot az erdőben, utána meg a kertben tettem-vettem. Pedig máskor ilyenkor már ezerrel vágom a videókat.

Apropó, kert. Az eszem megáll. Még nyílik a rózsa. Leszüreteltük az utolsó szem fügéket a fügefáról. November közepén.

Ja, és az erdőben, ebben az erdőgazdaság által értéktelen ipari erdőnek minősített erdőben, őzet láttam. A Gubacsipusztán meg lámák és emuk között bringáztam keresztül hétfő reggel.

Mi van itt?

És mi nincs itt? Vakond például már megint nincs. Miután mélyszántással felforgatta az egész udvart, elkövetett egy hibát: kidugta a fejét. Valamelyik macska meg megörült az új játéknak. Oda terítették ki a teraszlépcső elé. Közvetlenül a döglött cinege mellé. Nem mondhatom, hogy nem kényeztetnek eléggé.
Vagy csak most vették észre, hogy fogytam és hoztak némi kaját ennek az ügyetlen vadásznak.
Ne éhezzen már.