Category: Egészség

Torok Gyula

Miután jó másfél év alatt összelegóztuk, apám mikor jön fel meglátogatni a testvérét, utána meg minket, leegyeztettük, hogy péntek délután érkezik hozzánk, nos, ezek után csütörtök este, mint egy lakat, bekattant a torkom. Nem volt egyszerű a helyzet. Addig értettem, hogy fáj a torkom, fájnak a hátsó fogaim és nem tudok nyelni, de hogy ez mi lehet, azt nem tudtam. Torokgyulladás? Ahhoz hiányoztak a kísérő tünetek, tüsszögés, takony, hőemelkedés, hidegrázás. Savreflux? Az is szokott ilyet csinálni. Felmarja a torkomat, illetve kikezdi a hátsó fogaimat. A probléma az volt, hogy ha az első, akkor fájdalomcsillapítót kell bevenni, ha a második, akkor meg tilos. Végül nem vettem be semmit. Nem is aludtam az éjjel. Amikor már kezdtem elaludni, tízpercenként nyeltem egyet, a fájdalomra meg felébredtem. Viszont megjött a hidegrázás, így legalább egyértelmű lett a helyzet.
Reggel rögtön azzal kezdtem, hogy megnéztem a neten, hogyan rendel pénteken a dokinő. Délelőtt. Szuper. Viszont azt írta, hogy légúti panaszokkal NE menjünk be, elég, ha hívjuk. Hívtam. Röpke félóra után össze is jött. Elmondtam a történetet. Küldjek fényképet a torkomról. Izé?
Megkerestem Nejt.
– Emlékszel, valamikor azt igérted, hogy jóban-rosszban? – suttogtam.
– Jézus. Mi van?
– Bele kellene fényképezned a torkomba.

Nem részletezem. Ha nem fájt volna annyira, a ledugott kanáltól meg nem akartam volna állandóan elhányni magamat, még röhögtem is volna rajta. Na mindegy, elküldtem.
Szűkszavú válasz jött: hívjon fel!
Jaj.
Felhívtam.
– Jó napot kívánok. Jó lett a fénykép?
– Jó. A helyzet az, hogy ez egy vírusos gyulladás.
– Remek. Akkor nem kell antibiotikum.
– Az nem kell. Enyhítse a tüneteket, aztán egyszer csak elmúlik. Fájdalomcsillapító, lázcsillapító, sok folyadék, mézes tea, nagy pihenések.
– Meglesz.
– Viszont a teszttel mi legyen?
– Pardon?
– A tünetek alapján lehet covid is. Szeretne tesztelni?
– Az hogy nézne ki?
– Elküldöm valami közeli helyre és ott letesztelik. Várjon, mindjárt nézem. Mondjuk a Ferihegyre.
Egy perc fejvakarás. Most öltözzek át utcai ruhába, vezessek, menjek emberek közé, azért, hogy feldugjanak az agyamba egy hurkapálcikát?
– Köszönöm, kedves, de nincs értelme. Akár covid, akár torokgyulladás, úgyis karanténban fogok maradni 5 napig.
– Jó. Azért ha hétvégén kezd elfogyni a levegője, hívjon mentőt.
– Csak nem.
– Hétfő délelőtt hívjon vissza.
– Rendben. Viszonthallásra.

Apám látogatását nyilván lemondtam. Márciusban úgyis megyünk valamikor Egerbe.

Ezt meg, ha már elkészült, csak kirakom.

A végén még felpattintom a Facebookra profilképnek.

Emlékeztető

Erős pénteknek ígérkezik. 10.30-kor harmadik oltás. (Kell. Áprilisban kaptam az előző kettőt, a szakirodalom szerint ekkor már szükség lehet az emlékeztetőre. Október végén meg tantermi oktatás, mit tudom én, mi lesz addigra, delta, vagy mü. Arról nem is beszélve, hogy ha a harmadik Pfizer, akkor kiszabadulok a szputnyikbörtönből. Külföldön ugyanis csak az utolsót nézik. Bár most már mindegy, egy időre kiutaztam magamat.) Az oltás után könyvelő, amiben az az extra, hogy mindezt bringával tolom végig. Itthon pedig délután a teraszt fogom teljesen kipakolni, mert szombat hajnalban jönnek a zsindelyezők tetőt mosni.

A reggelt egy kicsit elcsesztem, késésben indultam. Toltam ki a bicót, amikor csöngettek. A tetősök jöttek. Hogy bocsi, de olyan frankó esős nap van, inkább ma mosnák a tetőt.
– Kellek hozzá?
– Nem.
– Nem baj, hogy a teraszt nem pakoltam ki?
– Nem.
– Akkor csinálják.
Már útközben jutott eszembe, hogy a lányom még alszik. Érdekes ébredése lesz, ha elkezdik gőzborotvázni a feje fölött a tetőt.
Aztán az is csak útközben jutott eszembe, hogy mit is mondtak, frankó esős idő? Gyorsan meg is kaptam a választ. 500 méter múlva leszakadt az ég és 35 percen keresztül esett. Lehet, nem volt a legjobb választás a rövidnaci, rövidujjú ing és a mezítláb.
Aztán a Wekerle körül elállt az eső. A Népligetig nagyjából meg is száradtam. Nagyjából.
Itt viszont az jutott eszembe, hogy bakker, nincs nálam maszk. Oké, mostanában nem kell, de a kórházban tuti kérni fogják. A zsebemben nincs, a bringában nincs, a táskámban nincs. Mind a három helyen szokott lenni, de hétvégén mostam ki az összeset és ott száradnak az ablakkilincsen. Ha nem ilyen ideges indulás lett volna, eszembe is jutott volna.
Jó. Mi legyen? Ha már eddig eljöttem, mindenképpen bemegyek. Később már nem lesz rá időm. Legvégső esetben bemegyek a vécére, leveszem az alsónadrágomat és a fejemre húzom. Aztán eszembe jutott, hogy még erre sem lesz szükség, A bringán ugyanis még a hosszútávú táska van fent, abban pedig van tisztító rongy. Ez általában valami kiszuperált zokni, vagy alsónadrág.
Megérkeztem. természetesen már a külső kerítésen kint volt, hogy belépés csak maszkban. Nézzük, mi van a táskában? Egy hosszúszárú, vastag zokni. Nem rossz.

A portán átjutottam. De az oltó épületbe már nem. A cerberus elküldött a gyógyszertárba, vegyek maszkot. A gyógyszertár előtt piszok hosszú sor. Ja, és a biztonság kedvéért egy csomó táblán figyelmeztettek, hogy belépés csak maszkban. Jól nézünk ki. Kidobnak, mielőtt maszkot tudnék venni.
Végül ide is zoknival a fejemen mentem be. Az eladó hölgynek kikerekedett a szeme és miközben levegőért kapkodott, gyorsan közöltem vele, hogy adjon egy maszkot és már itt sem vagyok. Adott.

Bejutottam az oltópontra.
– Lehet oltóanyagot választani? – kérdeztem a kapuőrt, mert a jelentkezésnél nem lehetett.
– Majd bent megmondják.
– Lehet választani? – kérdeztem bent.
– Mit?
– Oltóanyagot.
– Csak Pfizer van.
– Akkor azt választom.

Utána még eltekertem a könyvelőhöz, majd haza. Útközben megint rámszakadt az eső. Emlékeztető jelleggel.

– Hogy vagy? – érdeklődött itthon Nej.
– Jól. Nem érzek semmi különöset.

Aztán szépen, finoman csak megjött. Azt vettem észre, hogy elromlott a kedvem. Lett volna dolgom, de csak ültem a gép előtt és rendezgettem az utóbbi idők tömérdek fényképét. Pedig tanulnom kellett volna, nincs olyan messze az a tanfolyam. Korai fekvés.

Másnap pedig a sportóra megmutatta, mi történt. Ezt a dögöt nem lehet átvágni. A hazaérkezés után kábé egy órával hirtelen megugrott a stressz. Nem a plafonig, csak úgy közepesen, de ez nem múlt el. Éjszaka sem. A következő éjszaka sem. Azaz a szervezet észlelte, hogy megtámadták, megijedt és remélhetőleg ezerrel termeli az antitesteket. Az alvásértékek bénák, az a bizonyos body battery természetesen padlón, hiszen napok óta folyamatos a stressz, nincs pihenés, nincs feltöltődés. Érdekes módon, nem érzem magam betegnek, nincs még csak hőemelkedésem sem, csak éppen napról napra vacakabb a kedvem. Hol a fényképekkel vacakolok, hol csak fekszem a kanapén és zenét hallgatok. Különben is, a sportóra azt mondja, hogy ilyen vacak alvások mellett ne lepődjek meg, ha napközben nem vagyok elég kreatív… és ki vagyok én, hogy egy sportórával vitatkozzak.
Aztán egyszer csak vége lesz.

PS.
Ezt eredetileg szeptember 17-én írtam.
Természetesen azóta vége lett, levonult a hullám.

Rég írtam már a stresszről

Elnézést azoktól, akik már unják. Nekem ez még mindig egyfajta felfedező utazás, melyen szeretném rögzíteni az állomásokat.

Bele a közepébe. Mi is az a stressz? Nehéz megfogni. Pontosabban máshogy fogja meg egy pszichológus, máshogy egy sportorvos. Pedig valahol ugyanoda vezet a két út, de mégis máshogy. Nem vagyok semmiféle orvos, maximum jóindulatú laikus, csak rakosgatom a puzzle darabkákat. A sportorvos azt mondja – melyet már írtam korábban is – hogy a stressz a pulzus szórásnégyzetével arányos, azaz a szív verésének kizökkenése a normál tempójából. Más orvos meg azt mondja, hogy a stressz nem más, mint bizonyos vegyi folyamatok beindulása a szervezetben, majd ezek lenyugvása. A kettő meg ott érhet össze, hogy ezek a vegyi folyamatok – más tünetek mellett – kihathatnak a szív működésére is.

Hathatnak.

Nézd meg a fenti diagramot. Illetve várjál, előtte elmesélem a történetet. Van egy projekt. Ennek egyik kritikus lépését kellett előző nap végrehajtanunk. Este tíztől éjfélig kaptunk időablakot. Nos, a meló félrement, nem is kicsit. Az ábrán látszik, hogy hajnali háromkor feküdtem le. Azaz kábé négy órán keresztül rágtuk a kefét, füstölt az agyunk, löttük ki az újabb és újabb ötleteket, egyre idegesebben, hiszen reggel ennek a rendszernek működnie kell.
Ehhez képest mit mért az óra? Azt, hogy aludtam. A 25-ös érték alatt lesz kék a vonal, ez a pihenés. Itt viszont az egész időszak alatt végig 10 alatti értékek vannak. Ez konkrétan alvási érték, abból is igencsak kiemelkedő. A body battery értéke még lefekvés előtt(!) felment 100%-ra.
Azaz amikor négy órán keresztül stresszeltem a többiekkel, az óra szerint éppen extrém alacsony stresszel nem csináltam semmit.
Ennyire más a hétköznapi és az orvosi beszéd. Amikor idegesek vagyunk, és azt mondjuk, hogy stressz. Nem. Idegesség. Kicsit olyan, mint a depresszió, azt a kifejezést is használjuk nyakra-főre, pedig valójában egy súlyos betegség. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az idegességnek nincsenek fiziológiai tünetei, nyilván vannak. De az nem stressz.)

Érdekes az alvás része is a történetnek. Reggel már programjaim voltak, ébredni kellett. Aludtam kábé négy órát. De milyen négyet! Nézd meg itt fent. Közel két óra mély alvás. Ebben a korban már 1 órányi mély alvásnak is örülni szoktam a 8-ból, itt meg négy órából kábé a fele. Oké, REM nem volt, de valószínűleg nem is hiányzott, az óra ugyanis remekbeszabott alvásnak ítélte.
És tényleg. Egyáltalán nem éreztem magam reggel fáradtnak.

Vissza az első ábrához. Mondom tovább a történetet. Reggel még küzdöttünk a rendszerrel, mire nagyjából rendbejött. Tíz órakor elvittem lemosni a bringámat. Látod? Az önkiszolgáló mosó 2 kilométerre van a házunktól, az egész művelet 25 perc volt. Tinglitangli módban odagurultam, gyors mosás a borotvával, majd hazagurultam. A stressz? 95%. És emellett bezuhant az a bizonyos body battery is. Hadd ne magyarázzam, hogy ez a rövid kis közjáték mennyire nem volt stresszes. Aztán mégis.

Utána még dolgozgattam (ez a kék zóna), majd bringákat szereltem (ez a szaggatott narancssárga). Este pedig úgy gondoltam, hogy egy ilyen nap után jól esne egy hosszú, mély alvás. Hét óra körül bontottam egy üveg bort, ezt kilencig elkortyolgattam, ekkor már csak olvasgattam, majd alvás.

Nos, mit tippelsz? Nagyon rossz alvás lett belőle. Habár 11 órát töltöttem az ágyban, de ebből – az óra szerint – csak 8,5 óra volt az alvás. Kevés REM, kevés mély alvás és az egész sűrűn szaggatott. Pedig hiányzott egy jó alvás, éreztem lefekvéskor, hogy fáradt vagyok. Nem az lett belőle, hanem ez az izé. Az 1 üveg bor miatt.

Ez már a következő nap. Látható, hogy a szervezetem hajnali kettőre dolgozta fel az alkoholt, onnantól lett kék a stressz és indult be a body battery töltése. Hogy mitől lett ennyire izgatott a reggel, azt nem tudom. Normál reggel volt. Tíz óra körül elmentem bringázni egy közepesen pörgőset, 60 kilométer, 2 óra 20 perc. Ez edzés volt, nem álltam meg sehol, értelemszerűen sör sem volt. Meleg mondjuk igen. Nézd meg a stresszt. Az egekben. És tartósan. Fogalmam sincs, mikor nyugodott volna le. Este ugyanis még eltekertem egy sörözős beszélgetésre Csepel belvárosába, aholis elfogyasztottam 2, azaz kettő sört. Na, ez így már végképp kiverte a biztosítékot az óránál: meleg, 90 kilométer bringa, két sör.
Nagy halál.

Azt viszont, hogy mi is lett volna ennek az egésznek a lefolyása, megint nem tudjuk meg. Vagy napközben, vagy a sörözőben, a fene tudja, de valahol bekaptam egy calicit, azaz egy fosós/hányós vírust.
Na kérem, így néz ki diagramon, ha valaki beteg. Kifejezetten ijesztő.
Sajnos úgy is éreztem magamat.
Eleve hullafáradtan ébredtem, aztán egész nap a stressz az egekben, miközben csak ültem a forgószékben, vagy feküdtem a kanapén és zenét hallgattam, néha pakolászgattam a nappaliban. Hat szelet pirítóskenyeret rágcsáltam el, meg izotóniás italokat toltam. Alig mozdultam meg, ennek ellenére az óra 400 kcal energiafogyasztást mért. Pusztán csak azért, mert vadul vert a szívem és hőemelkedésem volt.

Alvás? Nos, igen. Ahogy várható volt. Az órám szerint minden idők legszarabb alvása. Negyven pontot kaptam a százból. Pedig ránézésre jó is lehetne, hiszen jók az arányok, jók a mennyiségek is, de annyira szanaszét lett tördelve az éjszaka, hogy gyakorlatilag semmi sem ért az egész. Mintha nem is aludtam volna.

Aztán egyszer majd rendbejön.

Végül egy idézet. Ez igazából az előző íráshoz illett volna, de ide is jó.

A Queenslandi Műszaki Egyetem kutatója, Andrew Baker beszámolója szerint a felégett és épen maradt területeken összesen 21 példányt találtak a különleges fajból, aminek jellegzetessége, hogy hím példányai a rendkívül intenzív párzási időszak végére bele is halnak a jelentős mértékű stresszbe.

A párzási időszak két hétig tart, a hímek utána rögtön elpusztulnak, a nőstények viszont akár három párzási időszakot is megélnek. Baker magyarázata szerint a hímeknél a túl nagy herék miatti magas tesztoszteronszint megakadályozza a kortizol stresszhormon blokkolását: a szaporodási időszakban túlcsordul bennük a kortizol, ami végül megmérgezi őket.

link

Na kérem. Egyensúly. És kevesebb heregolyó.

Mindent meg lehet racionalizálni

Félelmetes, hogy mindent meg lehet racionalizálni, még a korábbi racionalizálást is.

Miről is van szó? A szóbanforgó kognitív disszonancia az, hogy egyfelől sportembernek tartom magam, másfelől viszont szeretek sport közben sört fogyasztani. (Mondjuk az egyetemen egyszer tornaórán gyújtottam rá, a tanár szerintem azóta is csuklik.) Évek, évtizedek alatt nyilván kialakítottam egy csomó racionalizálást, de a háttérben azért éreztem, hogy ez így nem jó.
A múltkori hosszú írás pont arról szólt, hogy rúgjuk ki a disszonancia egyik lábát. Ha a sör nem veszélyes, akkor hagyjuk a francba. Engedjük el. Ha viszont tényleg veszélyes, akkor le kell állni ezzel a gyakorlattal.
Az jött ki, hogy veszélyes. Nem örültem neki. De hát ez van. Innentől, ha akad a közelben hideg alkoholmentes sör, akkor az lesz. Ha van a közelben akár hideg, akár meleg nullás radler, akkor az lesz. Ha egyik sincs, csak akár hideg, akár meleg sör, nos akkor az lesz. (A víz is jó, de abban nincs benne a jutalmazófaktor, az üdítők meg túl cukrosak.)
Úgy gondoltam, ezzel megoldottam a problémát.

Persze a vizsgálódásokkal nem álltam le. És egyre inkább kezdtem másképp látni a helyzetet. Beindult az újabb racionalizálás.

Nyugi, már nem fogok diagramokat berakni. Remélem, anélkül is elhiszed. Az van, hogy olyan sporttevékenységekre, melyek sem számomra, sem pedig a korban hozzám közel álló, sportosabb ismerőseim számára sem számítanak extrémnek, nagyon durva stresszt jelez ki az óra, méghozzá fél napokig tartóan. Miközben egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. A pulzusom max 130, de az is csak pillanatokra. És ami a legdurvább, ez pontosan az a minta, amely 1, azaz egy sör után is megjelenik. Ha pedig bringáztam 3 órát és ittam közben egy sört, az pont azt a mintát hozza, mint amikor társaságban végigborozzuk a délutánt, sőt, még az éjszaka nagy részét is. Akkor? A sport jó, ezt az óra sem győzi hangsúlyozni. Viszont ha a sporttal járó stresszt tolerálja a szervezetünk, akkor tolerálnia kell a máshonnan jövő, hasonló mértékű stresszt is.
Az, hogy az extrém meleg, a frontátvonulás mind összezavarja a szívet, azaz növeli a stresszt, az várható volt. De az, hogy egész nap gyér forgalmú autósztrádán vezetni, ülni egy klímás autóban, 90-re állított tempomattal, vezetés közben zenét hallgatni, beszélgetni, szóval hogy ez miért jelent extra magas stresszt, azt passzolom. De ezt mérte az óra, többször is. Sőt, még az étkezés is kilövi a stresszt az égbe.

Na, mindegy, végső következtetésként azt szűrtem le, hogy a stressz a hétköznapi élet része, a szervezetnek ki kell bírnia. Az sem egészséges, ha egész nap ülök egy klímás szobában, nem mozgok semmit, nem eszek semmit és nem iszok semmit. Lehet, hogy sokáig élek, de minek? Ha bejön egy egész napos magas stressz, az oszlopok a diagramon 80% fölé nyújtóznak, a Body Battery meg lesüllyed az 5%-os nullapontra, akkor még nem kell felvenni az utolsó kenetet, ez még belefér.
Feltéve, hogy utána kipihenem magam. Az óra rendszeresen kijelzi, hány órát kell pihennem egy-egy akció után (ez a Fenix órák egyik csúcsszolgáltatása), mind a BB, mind az alváselemző része pedig elmagyarázza, akció nélkül is, mennyit kell pihennem, milyen stratégiával, sőt, milyen összetételű alvást kellene produkálnom.

A mély alvás során a fizikai fáradtságot pihenjük ki, a REM fázis alatt pedig az utóbbi idők történéseit dolgozza fel az agy. Ez utóbbinak a mellékterméke az álmodás.

Azaz a stresszesebb idő után egy vagy két pihenőnap, egy nyugodt, pihentető alvás és minden rendben, mehetünk tovább.

Nem érdemes stresszelni magunkat a stresszel. Kezelni kell tudni.

Testelem: tesztelem

A sportóra a modern tamagotchi. Csak éppen a kis állat, akit minél tovább életben kell tartanod, az te vagy.
internetes szólás

Van ez az új óra, ez a Fenix6. Ezen van egy Body Battery funkció. Magyarul testelemnek lehetne fordítani, de roppant hülyén hangzik, szóval majd igyekszem kreatívan körülírni.
Ez az izé azt csinálja, hogy különböző adatokból megpróbálja összerakni, mennyi energia, mennyi teherbírás van éppen benned. Ehhez gyakorlatilag a stresszt figyeli.
Képzeld el, hogy aludtál egy jót. Tudom, nehéz, de azért képzeld el. Felkelsz. Duzzadsz a tettvágytól. A sportóra erre az állapotra mondja azt, hogy 100%. Napközben viszont jönnek a stresszek, mindegyik leszív valamennyit az erődből. Mint a mobiltelcsi a powerbankból. Estére meg… marad, amennyi marad. Az már egy jó napnak számít, ha a nap végén még van 40%.

Mit értünk stressz alatt? Szigorúan a fizikai stresszt. A pszichéset nem is tudom, hogyan lehetne megfogni. A fizikait nem nehéz: ez gyakorlatilag a pulzusmérések szórásnégyzete, pontosabban egy azon alapuló Firstbeat mutató, 0-100 közé normálva. Kicsit közérthetőbben, arról van szó, hogy amikor a szív működéséről beszélünk, akkor nem csak az a fontos, mennyi a nyugalmi pulzus, illetve mennyi az átlagpulzus, hanem az is, hogy milyen sűrűn változik és milyen szélső értékek között. Az egészséges szív igyekszik alacsonyan tartani a pulzust és igyekszik egyenletesen verni. Ha sűrűn leng ki, az nem jó, még akkor sem, ha az átlag egyébként nem magas. Ezt nevezik a Firstbeatnél stressznek. A képlet nem ismert, nyilván nem mindegy, milyen intervallumot figyelnek, a lényeg az, hogy tisztában legyél, mi van a mérőszám mögött.
– 0-25%: Pihensz. Alszol. (Kék.)
– 25-50%: Közepes stressz. (Halvány narancssárga.)
– 50-75%: Erős stressz. (Közepes narancssárga.)
– 75-100%: Dude, akármit is csinálsz, most hagyd abba! (Sötét narancssárga.)

Beszéljünk még az alkoholról. Nyilván mindannyian tudjuk, hogy egészségtelen. Nyilván mindannyian leszarjuk, tisztelet az elenyésző kisebbségnek. Hiszen mi bajunk történhet? Ha keveset ittunk, akkor jó lesz a kedvünk. Ha sokat, akkor berúgunk, amire majd alszunk egyet, oké, a másnap elég vacak, de egy-két nap és vége. Kihevertük. Nem történt semmi.
Hát de.
Ha valaki már belevágott egy matekozós életmódváltásba, azaz rendszeresen figyeli magát, észrevehetett egy-két dolgot.

  • Az alkoholnak brutál magas a kalóriatartalma. Úgynevezett 70-es, azaz 100g anyag kalóriatartalma 70 kcal. A fehérje és a protein 40-esek, a zsír 90-es. Az alkohol gyakorlatilag a 80% zsírtartalmú vajjal van azonos szinten. Egy korsó sör 200 kcal, egy pohár bor 70. Ehhez vedd hozzá, hogy 1 km futás 100 kcal. Azaz egy korsó sört két kilométer futással dolgozol le, egy üveg bort 5,5 km futással.
  • Az alkohol étvágyat csinál. A falusi nagy zabálásoknál nem véletlenül isznak előtte egy felest, közben meg bort. Máshogy nem lennének képesek annyi kaját magukba tolni.
  • Az alkohol gyengíti az akaraterőt. Ez különösen az előző pontban leírttal együtt súlyos. Ráállsz egy alacsonyabb szintű étkezésre, idővel meg is szokod. Elvagy vele. Aztán valahol megiszol egy pohár bort. Megéhezel. Keressünk valami rágcsálnivalót. Még egy pohár. Felhorgad az agyban az ősember. Nehogymár ne ehessek meg egy szelet kenyeret, kolbásszal, újhagymával! Hát mi vagyok én, egy nyomorgó zsellér? Nem azért gürizek éjjel-nappal, hogy utána sanyarogjak! Még egy kenyér. Különben is egyszer élünk, legalább az az egy élet legyen jó! Rendeljünk egy pizzát. Meg töltsünk még egy pohár bort.
  • Nem árt tudni, hogy az alkohol üres kalória. Nem épül be belőle semmi a szervezetbe. Ráadásul pont azért, mert ilyen gyorsan fel lehet dolgozni, beelőz mindent. Azaz ha eszel egy flekkent steak burgonyával és iszol mellé egy pohár bort, akkor a bor megadja a szükséges energiát, a krumpliból a szénhidrát, ahelyett, hogy feltöltötte volna a glikokénraktáradat, a húsból a fehérje, ahelyett, hogy növelte volna az izommenyiségedet, mindkettő ment a raktárba. Zsírként.
  • És akkor a függőségről, a rácsavarodásról még nem is beszéltem. Ahogy mondani szokták, az első pohár bort te iszod, a másodikat már az első.

Nem hangzik túl jól, ugye? De ez még mind csak duma. Az orvosok persze ezeket szajkózzák, de az orvosok mind szadisták, zavarja őket, ha jókedvűen élünk.
Tessék mutatni valami könnyen érthető bizonyítékot!

Nos, ezt a bizonyítékot szállította nekem a sportórám. Jó vétel volt, mi?

Az órán nyilván nincs semmilyen külső kamera. Semmilyen forrásból nem tudja, hogy most éppen egy pohárt bort ittam, nem vizet. Mégis, pár perc múlva már jelzi, hogy a szívem nekiállt összevissza kalimpálni. Azaz a fizikai stressz értéke elindult felfelé. Ha megiszok egy üveg bort, akkor a stresszérték odatapad a plafonhoz és fél napig le sem jön. Addig a szívem teljesen szabálytalanul, nagy kilengésekkel és nagy frekvenciával ugrál. Ugyanez volt a szivarral is.

Természetesen nem csak az alkohol játszik. a fizikai stresszt a sport is növeli. Logikus, mert a nagyobb erőfeszítéshez intenzívebb szívtevékenység is jár, magasabb frekvencián meg nem dolgozik olyan egyenletesen a szív. De ha jó az erőnléted és nem gyötörted magad halálra, akkor hamar visszaáll a normál állapot.
Bejátszanak még a külső körülmények is: frontátvonulás, extrém hideg, extrém meleg. De lehet csökkenteni is: elalvás előtt 1-2 órával egy citromfű vagy rooibos tea és pár perc múlva annyira lecsökken a stressz értéke, mintha már aludnék.

Nos, ezután a hosszú bevezetés után térjünk a tárgyra. Itt van ez a valami, ez a testi feltöltöttség. És itt van példának a nemrég abszolvált csepel-szigeti evezés.

Ez itt fent a magyarázó szöveg, lent pedig így néz ki grafikusan. A könnyebb érthetőség miatt alátettem a stressz kijelzését is. (Mindkettő százra normált, elférnek ugyanazon a diagramon.) A görbe a feltöltöttség, az oszlopdiagram a stressz.

2021.07.22-ről, csütörtökről van szó. Volt egy remek alvásom. Még a kék szín is alig látszik, olyan alacsony volt a stressz. Meg is lett az eredménye, 100%-ra feltöltődtem. A reggeli ébredés egy kicsit strapás, de hamar rendeződött a helyzet. Voltam futni, az nyilván feltolta közepesre a stresszt, de ez is visszaállt hamar. Az elem nyilván fogyott, az gyakorlatilag folyamatosan fogy. Dolgoztam a gép mellett, pakolászgattam az udvaron, ebédet főztem a meleg konyhában. Aztán este nyolc körül ittam egy citromfű teát. Látszik, hogy már az alvást jelző fekete vonal előtt megjöttek az alvási jellemzők: masszívan elkezdett süllyedni a stressz, bele a nyugalmi állapotba, az elem pedig elkezdett töltődni. Ez a töltődés folytatódott az alvás során.
Tulajdonképpen ez egy átlagos napom. Az óra pedig nem győzött dícsérni. A kis naív.

Ugyanis jött a péntek. 100%-kal kezdtem, mint tegnap. De utána… hát, némileg máshogy alakult a nap. Egész pénteken pakoltam, mint a hülye. A forró udvaron. A még forróbb fészerben. A legforróbb padláson. Közben nekiálltam fröccsözni. Éppenhogy végeztem este hétre. A pakolással is, meg az üveg borral is.

Ekkor érkezett meg Péter. Vele is pakoltunk egy sort, átraktuk a kisbuszra a kajakját, meg felraktunk két sajátot is. Olyan nyolc körül kimentünk a lugasba. Bontottam egy újabb üveg bort, tűzön kolbászhagymás nyársat sütögettünk. Éjfélig. Látszik, hogy nincs is alvást jelző fekete csík. Az elem töltöttsége? Oh, yes. 15%.
Gyakorlatilag zombi üzemmód.

Ez pedig lent maga a tragédia. Szombat. Éjszaka aludtam 4,5 órát. A melós péntek és a két üveg bor után nemhogy töltődtem volna éjszaka, hanem még tovább esett az érték. 12%. Ennyivel futottam neki az egész napos, 78 kilométeres evezésnek.

Teljesen elmebeteg dolog volt. Az óra szerint egész nap feküdnöm kellett volna a hűvösben, könyvet olvasgatni, időnként szundikálni. Ehelyett a tűző napon birkóztam az elemekkel és nyeltem a sört. Meg is látszik. Estére 5%. Ez már az utolsó kenet fázisa.

Vasárnap. Mint látható, korán lefeküdtem, de a hülye részeg picsák miatt csak hajnali egykor tudtam elaludni. Akkor el is indult valami töltés, de csak 30%-ig jutott.

Ekkor jött a hajnali vihar, gyors pakolás, stressz, másfél óra vacogás, megint stressz, majd evezhettünk. A töltés nem is bírta sokáig, estére megint 5%. Legkésőbb itt már ki kellett volna purcannom. Mondjuk, miután hazaértünk és mindent a helyére pakoltunk, úgy is éreztem magamat.

Ez pedig lent a hétfő reggel. Habár puha ágyikóban feküdtem, de rohadt meleg volt, nem ment olyan könnyen az alvás. A tegnapról áthozott stressz hajnali kettőig gyakorlatilag besatírozta a diagramot. Nem is indult be a töltés, csak hajnali négykor. 45%-ra ment fel, ami már egészen bíztató volt.

Pakolászgattam, nem túl nagy lendülettel, dolgoztam, voltak online megbeszéléseim, rendezgettem a hétvégi fényképeket, videókat, írtam a blogot. A stressz értéke szinte végig a kék zónában mozgott, máskor ebből feltöltődés van, de a hétvégi sokk után ez is csak a szintentartáshoz volt elég. Az esti rooibos tea kellett, hogy beinduljon a folyamat.

Kedd reggelre sikerült elérnem újra a 100%-ot. Nagyjából ugyanaz a diagram, mint a csütörtöki. Nyugodt alvás, laza reggel, félóra futás, egy kis stressz, de hamar lelohadt, átlagos nap, este nyolckor citromfű tea, tízkor alvás.

Jöhetnek újra a nyugodt hétköznapok.

Ezzel tulajdonképpen vége is lehetne a történetnek, de ha belemászunk még egy kicsit az elemzésbe, akad itt még tanulság. Az eléggé egyértelmű, hogy ezt a katasztrofális lemerülést több tényező okozta együttesen: a közvetlenül az indulás előtt megivott, az óra szerint már sok bor, a túra előtti, illetve a túra közbeni rövid és stresszes alvás, a durva hőség és persze az extrém sporttevékenység. De melyik milyen arányban? Az alváshiányt nem akartam letesztelni. A hűvös időt meg egyelőre nem tudom. Nem mondom, elsőre lett volna kedvem megint meginni két üveg bort, majd betolni hozzá az adekvát egy méter kolbászt, de ez megint napokra ütne ki. Szerencsére nem is kell, van itt mérés rengeteg.

Nézzük először az alkoholt. A diagram már ismerős lehet, de akkor nem raktam rá a stressz értéket. Ez az a bizonyos pénteki nap, az evezőstúra előtt.

Látható, hogy sport (zöld csík), az nem volt. Egész nap pakolásztam, hol a fészerben, hol az udvaron, hol a nappaliban. Meleg volt, naná. Az első piros vonal jelzi, hol kezdtem el fröccsözni. (Ebéd után.) Egyből meg is ugrott a stressz. Aztán úgy elhullámozgatott. A pohár fröccsben kevés az alkohol, el is oszlott a délutánban. A második piros vonal este nyolc, amikor kiültünk a tűz mellé, én pedig lassan átálltam a fröccsről a tiszta borra. Állandósult a magas stressz, besűrűsödtek a mérések. Itt valójában azt kell észrevenni, hogy a napnak ebben a szakában a stressz értéke általában már kék és elindul a feltöltődés. Jelen esetben erről szó sem volt, a szívem vadul és összevissza dobogott, egészen hajnali kettőig, amikor megjelent az első kék érték. De abban sem volt sok köszönet, lásd a szombati diagramon.

Az óra sporttevékenység közben ugyan méri a stresszt, de nem jelzi ki. Azt állítják, hogy ilyenkor nem tudnak pontosan mérni, így inkább nem mutatnak semmit. De az esti értékekből látható, hogy itt egész nap armageddon volt, bár ebben már az alkohol mellett benne volt a sport is.

Nézzünk tiszta sportot.
Ahhoz képest, hogy a sport egészséges, az alkohol meg ugye fúj, elég ijesztő a következő diagram.

Szerda reggel. Kipihent ébredés. Szolíd reggeli, kávé, fürdőszoba. Utána két óra közepes tempójú bringázás (24,7 km/h átlagsebesség), nagy melegben. Jól fel is tolta az egekbe a stresszt, de ami sokkal durvább, utána öt órán keresztül ott is tartotta. Délután négy körül indult el a csökkenés és csak este héttől nevezném megnyugtatónak. Még egyszer: két óra, közepes tempójú bringázás.
Ehhez képest a sportóra kifejezetten megdícsérte a napot. Hogy milyen ügyesen, milyen jó arányban vegyítem az energialeadást, illetve feltöltődést.

Szintézis. Sport és alkohol.

Nagyon hasonló eset. Péntek reggel, egy héttel az evezőstúra után. A reggeli ébredés itt is 100%-on (sőt, egy kicsit magasabbon is, de ezt majd később fejtem ki), ezen a napon 3 órát bringáztam, szintén hőségben. Eddig nagyjából ugyanaz. Itt viszont sport közben ittam egy sört, hazaérkezés után meg a lefekvésig még négyet. Ennek ismeretében hasonlítsd össze a két diagramot. Az elsőnél este hétkor beindult egy normalizálódás, nyolckor már tipikus elalvás előtti a kép, hamarosan el is kezdődött a feltöltődés. A másodiknál ilyesmiről szó sincs, a sörök felnyomták az egekbe az egyébként is valószínűleg magas stresszt és nem is engedték le a következő nap hajnaláig. A sportóra nagyon határozottan le is cseszett ezért a napért.
A legdurvább az volt ebben a példában, hogy nem éreztem belőle semmit. A 60 kilométer bringázás nálam közepes távnak számít, inkább csak kirándultam, mint tepertem, a nagy melegben egész nap elfogyasztott 5 sör sem jelentett semmilyen megrázkódtatást. Azt, meg hogy a szívem elvesztette a ritmust, nem érzékeltem.

Ennek fényében nézzük a következő diagramot. Talán emlékszel rá, írtam, hogy a balatoni nyaralás előtt toltam egy tesztet. Hogy kánikulában mekkora megterhelés letekerni egy egész napos, kemény bringatúrát. (123 km, 905m szint.) Kiszedte az összes erőmet. Az egész úton nem ittam alkoholt, majd miután hazaértem, leküldtem két sört. Ezt látod itt.

Hasonlítsd össze az előző diagrammal. Kétszer akkora távolságot mentem. Hatszor annyi szintet másztam. Nem kifejezés, mennyire kipurcantam. Ehhez képest a stressz értéke gyorsan elindult lefelé, az a bizonyos feltöltöttség pedig csak 15-re esett le, míg az előző diagramon – a jóval kevesebb sport után – a kvázinullára, azaz az 5%-ra. Ennyit jelentett sport közben az egy sör, illetve utána a kettő helyett a négy.

Elég ijesztő.

Összefoglalva a következtetések.

  • A meleggel érdemben nem foglalkoztam. A bemutatott diagramok mind erős kánikulában készültek, akár azt is mondhatnám, hogy innentől a meleg irreveláns, de szvsz nem az. Gyakorlatilag felnagyította a különbségeket. És egyben az elemzés figyelmeztetett is, hogy ekkora melegben óvatosabban kell mozogni. A fizikai stresszt, a szív ritmustévesztéseit nem érzékeljük, pedig ilyenkor nem kicsi.
  • A pihentető alvás nagyon fontos. Ekkor tudjuk lenullázni a nap során felhalmozódott stresszt, ekkor tud megnyugodni és egyenletes tempóra beállni a szív. Tekintve, hogy ezen a nyáron gyakorlatilag folyamatos a hőhullám és csak egy-két napra jön valami hűvös (értsd, csak 30 fokos meleg), illetve belegondolva a regeneráló alvás fontosságába, kezdek lazítani az elveimen. Valószínűleg ősszel legalább a hálószobákba klímát szereltetünk.
  • Jó kérdés, mit kezdjek a tiszta sportttal. A szerdai diagram engem megijesztett, a sportóra gratulált hozzá. Ami biztos, kánikulában hanyagolni kell az extrém terhelést. Csak hát… nagyon úgy nézni ki, hogy mostantól a kánikula lesz a normális nyáron és mivel ekkor a leghosszabbak a nappalok, ekkor lehet a leghosszabb túranapokat is bevállalni… hát, nem tudom.
  • A végére hagytam az alkoholt. A vizsgálódások legkellemetlenebb meglepetését ez hozta. Nem véletlen, hogy már a bevezetésnél is annyit foglalkoztam vele. Mind a kajaktúrákhoz, mind a bringatúrákhoz szervesen hozzátartozik nálunk a sör, mint frissítő ital. Kerékpáron konkrétan így néz ki: reggelire sör, utána 25 kilométerenként sör, az egy átlagos 100 kilométeres túranapon 3 sör, aztán érkezési sör, sátorállítási sör, vacsora sör, elalvás előtti sör, azaz 14-15 óra alatt 8 sör. Kalóriában bőven belefér és mivel eloszlik a napban, az agyat sem nyomja meg. Eddig oké. Csak éppen a szívet zilálja szét.

Említessék meg külön is az a bizonyos elalvás előtti sör. Ha más sör nem is lett volna a napban, csak ez az egy, már akkor is odavágtam volna magamnak rendesen. A fenti diagramokból látszik, hogy mennyire fontos az alvás előtti 1-2 óra, a szervezet már ekkor elkezd ráhangolódni a pihenésre. Na, ebbe rúgunk bele hatalmasat az elalvás előtti sörrel, vagy pohár borral.
Nézzük meg, hogyan is jelentkezik ez pontosan.
Volt az a második pénteki bringázás (a 3 órás), amikor elfogyott 5 sör, köztük kettő közvetlenül elalvás előtt.
Ez itt a hozzátartozó alvási diagram.

Egészen elképesztő. Valahol már éreztem, hogy itt jó nagyot kellene aludnom. Tizenegy órát tartózkodtam az ágyban. Ehhez képest mért az óra 3 óra(!!) ébrenlétet és csak félóra mélyalvást. Van itt egy írás, eszerint a mélyalvás az a fázis, amelyben a szervezet kipiheni az előző napot. Ez 15-20%-a az alvásidőnek. Ha leveszem az – általam egyébként nem észlelt – ébrenlétet, akkor is a mélyalvásnak 1.2-2 óra között kellett volna lennie. Nyilván belejátszott az is, hogy kifejezetten meleg éjszaka volt, talán a héten a legmelegebb, de ez akkor is durva. Az órától 65 pontot (sleep score) kaptam rá, ami úgy nagyjából a szódával elmegy kategória. Csak szólok, hogy a szerdai bringázás (a 2 órás) után, amikor nem ittam semennyi alkoholt és hasonlóan meleg volt, a mély alvás 1 óra 17 perc lett, a sleep score pedig 97, azaz tökéletes.

Egy dolog van még hátra, stilszerűen ezzel a body battery (BB) méréssel kapcsolatban. Ha átnézegetjük, hogyan is változik, mi mindentől függ és milyen mértékben, látható, hogy a fiúk a Garminnál ezt alul is, felül is lekorlátozták, méghozzá egy sportosabb átlagember szintjére. Azaz hiába pihenem ki magam tökéletesen, a kijelzett BB soha nem megy 100% fölé, mert levágják. A másik oldalról a szombati evezés alapján, amikor abszolút hullaként 12%-kal kezdtem a napot, majd tűző napon eveztem 9,5 órát, elfogyasztottam hat sört és egy feles pálinkát, nos mindezek után nekem valahol -80% körül kellett volna befejeznem a napot. Ehelyett lett az 5%. Ami teljesen nonszensz. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy itt valami plasztikus mennyiséget szerettek volna bevezetni, legalább ennyire nonszensz lett volna a negatív érték is, hiszen milyen aksi már az, amelyikből többet lehet kivenni, mint amennyit beletöltöttek? Azaz nem kell pánikolni, ha a BB érték leesik a kvázinulla 5%-ra, akkor is van még bent bőven energia. De azért jobb, ha erre nem építünk.

[Update]
Csak sikerült addig csiszolgatnom az írást, amíg megérkezett egy kisebb enyhülés. Leesett a hőmérséklet tíz fokot. Persze a 28-30 fok körüli maximum hőmérséklet sem kevés, de sokkal elviselhetőbb. Mi látszik az órán? A napközbeni stressz enyhébb. De ami igazán látványos, az a sport. Jóval kevesebb stresszel jár és sokkal hamarabb gyógyul.