Author: JoeP

A szószátyárságra csak egy mentség létezik: a jó stílus.

Csillagokat látok

“I hurt myself today
To see if I still feel
I focus on the pain
The only thing that’s real”
– Johnny Cash: Hurt –

Életem legelső egzisztenciális válságát gyerekkoromban éltem át. A vécén.
Hát, igen, kinek mi jut.
Szorulásom volt és nagyon erőlködtem. Annyira, hogy egyszer csak csillagokat láttam körözni magam körül. Tátott szájjal néztem… aztán egyszer csak eltüntek. Kinyúltam, tapogattam a levegőt, de nem volt ott semmi.
Később megtudtam, hogy ilyesmi akkor fordul elő, ha az agy rövid időre nem kap elég oxigént.
Na, ekkor kaptam az egzisztenciális sokkot.
Ugyanis rájöttem, hogy egyáltalán nem lehetek biztos abban, hogy ténylegesen az van, amit érzékelek. Az érzékszerveim, az agyam bármikor becsaphatnak és be is csapnak.
És akkor azok az érzékszervek… A kutyák hallanak olyan hangokat, melyeket az emberek nem, a legyek látnak olyan szineket, melyeket az emberek nem. A költöző madaraknak vannak mágneses teret érzékelő érzékszerveik. Ezekből nem érzékelünk semmit.
És akkor az agy… Az agyam bármikor felülírhatja, mit érzékeltek az érzékszerveim, sőt, hamis inputot is képes generálni. Klinikai halálból visszatérők mondják, hogy nagy fényes kaput láttak, de valójában nincs nagy fényes kapu, csak az agy érzékeli így azt, ahogy kifogy a delej.
Virtuális valóság. Kábítószerek. Hallucinációk.
Akkor milyen is a körülöttünk lévő világ? Egyáltalán, beszélhetünk-e arról, hogy tudjuk, milyen a körülöttünk lévő világ? Ha csak a megbízhatatlan agyunkra és a nem túl acélos érzékszerveinkre tudunk hagyatkozni?

Ezért kezdtem el már kamaszkorban inni.

Tata felszerelésteszt

Túrafelszerelés tesztelése. Vagy mégsem? Ez a film szerintem versenyben van a Leghülyébb Videóm díjért: a felszerelt bringa bemutatásánál hiányzik a képről maga a felszerelt bringa (mert nem vette a szintén tesztelendő kamera), aztán a felszerelés alapos és végtelenül részletes elméleti ismertetését egy mozdulattal kidobtam a videóból, mert megvágva is másfél óra lett és annyira unalmas, hogy mindkét macska bealudt mellettem, szóval végül annyi cucc maradt a filmben, amennyit használat közben mutogattam, szerencsére ez se kevés, de a részletes magyarázatok, hogy mit és miért, azok elmaradtak, pontosabban – összeszedett formában – végül a blogon jelentek meg, így a videó nyugodtan lehetett túrafilm, némi felszereléstesztelős beütéssel.

Virsliujjak

First world problem, tudom, de nagyon idegesítő tud lenni. Amikor mobiltelcsiről intézel valami fontos és kritikus dolgot, pl. számlát fizetsz be, vagy szállást foglalsz, és meg kell nyomnod egy Finish gombot, el is indul az ujjad a gomb felé, de mire odaér, az utolsó tizedmásodpercben átrendeződik a képernyő (mert pl beugrik fentre egy fáziskéséssel érkező reklám) és mondjuk ahelyett, hogy megrendelnéd a rózsaszín plüss exkavátort, eladtad a lakást, a családodat és a lelkedet. És akkor még szerencsés is vagy, ha a villlanás alatt észrevetted, hogy milyen gombot nyomtál meg, mert egyébként véget nem érő agyalás jöhet arról, hogy mi is történhetett.

Gumi, azaz nyúlik

Ez még a pénteki szerelgetős naphoz tartozik. A Schwalbe gyárban a német precizitáshoz képest kifejezetten trehányan matekoznak. A gépkönyv szerint az RC520 váz maximum 36-os gumit fogad be, én – angol jelölés szerint – 28*1,4-eset rendeltem, ez 1,4*25,4=35,5 mm széles gumit jelent. Viszont a gumin feltüntették a méretet ETRTO-ban is, miszerint 37-622, ez azért elég rendesen beindította nálam a wtf algoritmust. Egyszerűen a 35,5 és a 37 nem lehet egyszerre igaz, az 1,4 col csak akkor lehetne 37 mm, ha a váltószám 26,43 lenne, ami nonszensz. Nyilván az is volt, a gumi kényelmesen befért, még lötyögött is. Ez viszont felerősítette a gyanakvásomat és megmértem sublerrel, mennyi is az annyi. 32,9 mm a tényleges gumiszélesség. Erre a wtf már nem is elég erős kifejezés. Most füstölhet az agyam, mert Nej graveljére is ilyen gumit terveztem, neki a sárvédő miatt max 38-as jöhet szóba, ez a Schwalbénál az 1,5 colos lenne (átszámolva 38,1, ETRTO szerint 40-622)… ha pontosak lennének a számok. Viszont az eggyel nagyobb gumi meg 1,75-ös (44,5), ami, belekalkulálva a laza méretkezelést is, egészen biztosan szélesebb lesz 38-nál. Végül az 1,5-öst rendeltem meg, erősen bízva az alábbi írásban.

“Fontos: a külső gumi szélessége – hiába adják meg mm pontosan – csak KÖZELÍTŐ érték. Ha szélesebb felnire rakod ugyanazt a külsőt, akkor a gumi is szélesebb lesz, ha keskenyebb felnire, akkor keskenyebb. Ha belefújsz még 1,5 bárt, akkor NŐNI fog a gumiméret, kicsit szélesebb és kicsit magasabb is lesz, ha lentebb ereszted, kissé összemegy. Ne feledd, GUMIBÓL van. Ezért nyúlik. Ráadásul van olyan gyártó, aki mintázattal együtt érti a gumi szélességet, más gyártó meg a minta nélküli gumitest-szélességét méri.… Szóval ne parázz rá! NEM kell pont ugyanolyan széles külsőt választanod, mint az előző gumid volt.”
link

Van még egy érdekes gondolatmenet: ki a hibás, hogy csak 33-as gumi került fel végül? Az írás bevezetőjében azt írtam, hogy a Schwalbe és tény, hogy elég lazán áltak hozzá a jelölésekhez, de a végeredményről nem tehetnek. A hibás egyértelműen a Decathlon. Ők pontosan tudták, milyen bringáról van szó, tudták, hogy 19-es a felni, mely keskenyebbre “húzza össze” a külső gumit, szóval tudtak mindent, mégis 36-os méretet adtak meg felső limitnek. Márpedig az adott körülmények között a 37-esből is csak 33-as lett és bőven lötyögött.
Rendben vagyunk?
Ádehogy.
Az igazi hibás én vagyok, méghozzá a restség bűnét követtem el. Addig oké, hogy mérnök létemre gyári leírásból és katalógusból méreteztem, de semmibe sem került volna elővenni a fiókból egy mérőszalagot és megmérni, mennyi hely van _ténylegesen_ a villák között. Akkor kiderült volna, hogy 40 milliméter, azaz bátran meg lehetett volna kockáztatnom az eggyel nagyobb méretű külső gumit.