Author: JoeP

A szószátyárságra csak egy mentség létezik: a jó stílus.

Az öreg ember szeme

Most, hogy egykori évfolyamtársamból, Gelencsér Bandiból egyfajta celebritás lett, elgondolkodtam egy kicsit.

Nem, nem azon, hogy hirtelen milyen híres lett. Nemrég készült vele ugyanis egy interjú, ahol roppant pesszimistán, de szerintem teljesen realistán bemutatta, milyen iramban romboljuk az életterünket és szerinte sokkal kevesebb ideje van hátra ennek az életmódnak, mint ahogy gondolnánk. Az interjú nagyot szólt és rá is repült egy csomó wannabe. Legalább egy tucat ellenvéleményt olvastam el, egy kivétellel az egyik üresebb volt mint a másik, gyakorlatilag annyival össze lehetett volna foglalni mindegyiket, hogy ‘Na de rektor úr, ne legyen már ennyire pesszimista, mert… csak. Meg egyébként is, eddig is volt valahogy, mostantól is lesz.‘ Azaz a nagy büdös semmi. (Egyébként Bandi részt vett egy újabb beszélgetésen, ahol megint higgadtan és okosan elmondta kicsit árnyaltabban, de nagyjából ugyanazt, mint a múltkor.)

Na mindegy, ez csak az írásom apropója volt, de nem a tárgya.
Azon gondolkodtam el, hogy mennyire másképpen látnak az idős emberek. Ránéztem az első írásban a képekre. Mit látott ezen a képen egy átlagos ember? Egy hatvan felé közeledő, decens embert. Egy olyan tudósfélét. Egy rektort. Mit láttam én ugyanezen a képen? Bandit. Ahogy a nyolcvanas évekből emlékeztem rá. A kisfiús mosolyát, a komoly dumáját.

Mintha nem azt látnám, ami előttem van, amit a szemem az agyamba továbbít, hanem útközben, oldalról bejönnének az emlékek és módosítanák az agyamban azt, amit látok.

Ha már a rektoroknál tartunk. Az egyik unokatesóm szintén rektor volt és amikor sok-sok év után valamiért levelet írtam neki, nem igazán tudtam, milyen stílusban írjak, végül ilyen is lett, meg olyan is. Aztán amikor találkoztunk személyesen, majdnem szétrúgta a seggemet és akkor már én is csak vigyorogtam, mert egyből beugrott a kettős látás, azaz hiába állt előttem egy korosabb ember, nem azt láttam, hanem azt a vigyori kölyköt, akit kiröhögtünk azért, hogy hogyan lehet már olyan kimondhatatlan nevű zenekarokat imádni, mint az az izé, az a dípröpöl, vagy mi a szösz.

Illetve van itt egy másik apropó is. Nemrég voltam középsulis osztálytalálkozón. Bőven volt alkalmam gyakorolni ezt a bizonyos kettős látást. Néhány kivételtől eltekintve a fiúk is, lányok is megterebélyesedtek. Az összes fiú összes hajából sem lehetett volna összerakni akár csak egy kefefrizura parókát sem. Ha valaki idegen tévedt volna be a különterembe, egy csomó hangoskodó nénit és bácsit látott volna. De nem mi. Mi egyszerre láttuk a többiek mostani és a 40 évvel ezelőtti formáját. Elég volt megpiszkálni a lány tarkóját és már vigyorgott, pont azzal a vigyorral, mely ő és kizárólag csak ő. A beszólások, az azokra adott reakciók, a gesztusok, a fintorok… nagyon gyorsan visszavittek minket a nyolcvanas évek elejére és bár a szemünk csupa öregembert látott, az agyunk tojt rá és mindenki szép volt, harmatos és fiatal.
Ennyit jelent az öreg ember szeme, az öreg ember látása nevű varázslat.

[PS]
Bár annyira nem érinti szorosan a lényeget, de most utánanéztem. Bandi pont nem volt az évfolyamtársam. Két évfolyammal jártam együtt, az egyik 88-ban végzett, a másik (benne én is) 89-ben. Gyakorlatilag együtt laktam, együtt éltem Nej évfolyamával, akik 91-ben végeztek. Bandi viszont pont köztük, 90-ben. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Picike kis egyetem voltunk akkor, nagyjából _összesen_ 600 diákkal. Mindenki egy nem túl nagy kollégiumban lakott és ténylegesen mindenki ismert mindenkit, évfolyamtól függetlenül.

Még mindig KATA

Tényleg nem értem, minek kell ennyire elhúzni. Sokkal egyszerűbb lenne egy ötfős kis csapattal személyesen felkeresni az összes népnyúzó katást és helyben főbelőni őket.

Itt van ez a cikk. Röviden arról szól, hogy a könyvelők észrevettek egy súlyos hibát a törvényben. A régi törvény szerint az átalányadózást lehet választani év közben is, a friss új szerint meg nem. Azaz a katázók 80-90%-a számára a kata megszűnik szeptember elsején, de a helyette választható – és a kormány által eddig propagált – átalányadó csak január elsejével választható. Közte? Vegyünk ki négy hónap fizetés nélküli szabadságot. Vagy dögöljünk éhen.

A legdurvább az, hogy ezt a módosítást a cikk is hibának, elírásnak tekinti.
Szerintem meg nem az. Nekem már a múlt héten összedobott tervezgetős exceltáblám is kihozta azt, amit ezek a görények a nagy kapkodásban csak most vettek észre. Az átalányadónak ugyanis része 1,2M forint éves adóalap-kedvezmény, mely töredékévre is jár, méghozzá nem töredékben, hanem teljesen. Azaz a négy hónapra is tudom ennyivel csökkenteni az éves adóalapomat, ami nagyjából havi 100e forint plusz bevételt jelent (nyilván nem a katához képest, hanem a normál átalányadóhoz képest), természetesen csak erre a négy hónapra. Ez eddig is így volt, gyakorlatilag ez volt az egyik motiváció arra, hogy a katások ha máskor nem is, de az év vége felé térjenek át az átalányadóra. Mondom, eddig így volt, az érintettek tudtak róla. Most viszont a katást ütni-vágni kell, nemcsak egzisztenciálisan kinyírni, hanem éreztetni vele, hogy ő itt a vérszívó, a társadalom ellensége, aki minden bajnak a forrása. Hát nehogy már kapjanak ajándékba bármit is. Azaz szvsz szándékosan tiltották meg idén ezt az átállást és az sem érdekel senkit, ha néhányan emiatt tényleg nyomorba süllyednek. Annyival is kevesebb népnyúzó szívja itt a levegőt.

Csak a pontosítás kedvéért. A nyomor, illetve az éhenhalás nyilván erős túlzás, legalábbis számomra. Túl fogom élni. De nem azért spóroltam, hogy most emiatt a szándékos kibaszás miatt feléljem a megtakarításaim egy szemmel is jól látható részét egy négyhónapos fizetés nélküli szabadsággal. Mint ahogy arra is kíváncsi lennék, az ügyfeleim mit fognak szólni, ha azt mondom, hogy bocsi, de ingyen nem dolgozok, idénre felejtsenek el.

PS
Azért ez annyira pitiáner gecizés, hogy Orbán le sem tagadhatná, hogy köze van hozzá:
– Hozzunk egy nap alatt egy új törvényt, mely kinyírja 450000 kisvállalkozó megélhetését.
– Adjunk nekik 50 napot, hogy más adózást válasszanak helyette.
– Tiltsuk meg az egyetlen értelmes választást.
– Fogjuk rá a nyuszira és minden médián sulykoljuk, hogy ők a hibásak.
– Az egész változtatást kérje, mit kérje, könyörögjön érte az az Orbán seggében lakó féreg, akinek pont a kisvállalkozók érdekeinek megvédése lenne a feladata.

A kis sunyi DJI

Írtam korábban, hogy beruháztam egy DJI Osmo Pocket 2 zsebkamerába. Pénteken megvettem. Azt is írtam, hogy tetszik és alig várom, hogy kipróbálhassam.
Szombaton visszavittem a boltba. Nem kell.
Pedig még ki sem próbáltam. Egyszerűen el se jutottam odáig.

Azért ez valahol bravúros.

Hazahoztam. Rádugtam a töltőre. Közben átfutottam a belecsomagolt minimanuált, illetve letöltöttem a nagyot. Mindkettő azzal kezdte, hogy töltsem le a store-ból a DJI MIMO applikációt a mobiltelcsire. Legyintettem. Eszem ágában sem volt összelőni a kamerát a mobillal. Fel akarok venni dolgokat, utána az SD kártyát bedugom a laptopba és úgy másolom fel a hálózatra az anyagot.
Időközben feltöltődött árammal a cucc. Olvastam tovább. Aktiváljuk. Hogyan? Hát a mobil alkalmazásból. Máshogyan nem lehet. Akkor nem aktiválom. Erre induláskor kiírta, hogy aktiválás nélkül van 5 bekapcsolási lehetőségem. Amelyből már csak 4 maradt. Hogy mi lesz utána, azt nem részletezte, de semmi jóra nem számítottam. Még a végén lelövik a macskámat.
Na mindegy, úgy látszik, ezt nem úszom meg. Azt mondja a manuál, hogy Play Store, keressek rá, telepítsem. Rákerestem. Nincs ilyen alkalmazás. Mivan??!!!
A találati lista első helyén valami DJI GO (before P4) alkalmazás figyelt, beleolvastam, ez gyakorlatilag drónvezérlő alkalmazás, de elméletileg jó fényképezőgépre is. Feltelepítettem. Utána elcsesztem majd egy órát, mert kipróbáltam mindenféle variációt: a csatlakoztatásnál négy opciót dobott fel, a programindításkor meg hármat, nem volt egyértelmű a választás, így kipróbáltam mindegyiket. Egyikkel sem látta az eszközt. (Pedig a nyitóképen pont egy ilyen zsebkamera illegette magát.)
Letöröltem. Hogyan tovább? Nézzünk rá a gyártó oldalára, biztosan van ott valami fórum. És igen, van. Sőt, van is ilyen téma. Na, itt durrant el rendesen az agyam. Érdemes végigfutni.
Azt írja mind az adminisztrátor, mind a szupermoderátor, hogy bocsi, de ők, azaz a DJI, leszedték az alkalmazást a Play/App Store-ból, csak a weboldalukról lehet letölteni. Miért? Nincs válasz. Csak annyi, hogy bocs, nincs időnk felrakni. Meg elnézést. Azért ilyenkor beindul a para. Ez egy kínai cég, amely olyan termékeket gyárt (drón, kamerák, kamera-alkatrészek), melyekkel remekül lehet kémkedni. Emellett pedig mind a két alkalmazásbolt (Google, Apple) mostanában kezdte kiszórni a gyanús szoftvereket.
Aztán itt van egy válasz, mint megoldás, ezt ki is másolom.

I have Android – Galaxy Note 9 and got my issue resolved, was able to get the app. Here is how I did it:
1. dji.com/ downloads/djiapp/dji-mimo Clicked on download file from this website
2. The file saves in “My Files”, so I searched for the Settings in my phone for “install unknown sources”, found the “My Files” app and selected “allow” button to allow this app to install unknown sources. Then I did the same for my Chrome browser, which it uses to open up the file.
3. Clicked on the .apk downloaded file from “My Files” folder and then it opened and asked me if I wanted to install the DJI app.
4. Once the app opens there are a few prompts in another language — those prompts are just for allowing access to location and camera. Just select OK.

Azaz engedélyezzem a Chrome-ban, hogy vizsgálat nélkül letöltsön bárhonnan egy alkalmazást, majd engedélyezzem a ‘My Files’-ban, hogy vizsgálat nélkül telepítsen bárhonnan származó alkalmazást, majd adjak meg a feltelepített alkalmazásnak egy szakajtó jogosultságot, mely jogosultságokra vonatkozó kérdések valamilyen ismeretlen nyelven érkeznek. Egy kínai alkalmazásnál. És ez a gyártó által támogatott mód. (Mert amit hivatalosan írnak, hogy töltsd le az appot a boltból, az nem működik.)

Normális?

Szépen összecsomagoltam és visszavittem a boltba.

Ha nagyon akartam volna, nyilván meg tudtam volna oldani. Itt van a fiókomban a régi telefonom, ha nem is százas, de egy ilyen regisztrációt végig tudtam volna csinálni rajta. De elegem lett az egészből. Kösz, inkább nem. Egyébként is billegő vásárlás volt, hetek úta törpölök azon, hogy megér-e nekem 140e forintot az, hogy az egyébként is ritka álló felvételek minősége jobb legyen? Sokáig a ‘nem’ válasz dominált, aztán ránéztem az euróra, meg az alapkamatra, meg arra, hogyan számol inflációt a prémium állampapír és azt mondtam, takarékoskodjon itt az, akinek két anyja van, egyébként is, lehet, hogy ez a gimbalos zsebkamera máshol is beválik, próbáljuk ki.
Gyors próba volt.
Miközben a kamera valószínűleg tök jó cucc lehet. Műszakilag.
Csak odáig el is kellett volna jutnom.

[PS1]
Ezt később találtam. A vizsgált program a DJI GO 4 alkalmazás. (Ez a korábban említett DJI GO újabb változata, a Phantom 4 utáni drónokhoz.)
Izgi.

Chinese-made drone app in Google Play spooks security researchers

Különösen ez a rész.

According to the reports, the suspicious behaviors include:
– The ability to download and install any application of the developers’ choice through either a self-update feature or a dedicated installer in a software development kit provided by China-based social media platform Weibo. Both features could download code outside of Play, in violation of Google’s terms.
– A recently removed component that collected a wealth of phone data including IMEI, IMSI, carrier name, SIM serial Number, SD card information, OS language, kernel version, screen size and brightness, wireless network name, address and MAC, and Bluetooth addresses. These details and more were sent to MobTech, maker of a software developer kit used until the most recent release of the app.
– Automatic restarts whenever a user swiped the app to close it. The restarts cause the app to run in the background and continue to make network requests.
– Advanced obfuscation techniques that make third-party analysis of the app time-consuming.

Ez gyakorlatilag képes megerőszakolni a nemlétező kutyámat is.

(Engem annyira meglepett az írás, hogy gyorsan rá is kerestem az Ars Technica hitelességére. Meggyőző.)

[PS2]
Érdekes módon ez a bizonyos DJI GO 4 – a fentiek ellenére is – még letölthető a Play Store-ból.

De nézzük, mi van a jó öreg DJI Fly applikációval? Dacára, hogy a GO-ból mindenféle verziók léteznek, működik még a Fly is, sőt, kifejezetten ajánlott, mert bizonyos funkciók csak ebből az alkalmazásból érhetők el. Itt van egy nagyon alapos írás a témáról.
Aztán… hoppá. Idézek a cikkből.

2. Tap on ‘Download Android APK’. If a warning that says ‘file might be harmful’ pops up, tap on ‘Download anyway’.

4. If the browser you are using shows you a warning telling you that you cannot install apps from unknown sources, tap on Settings and allow it to Install Unknown Apps.

Gyorsan rá is kerestem, és igen, a hír igaz. A DJI Fly is eltűnt a Play Store-ból. Amiben az a különösen vicces, hogy ha nem ezt az alkalmazást használom a drón vezérlésére, akkor ugrott a garancia. Most viszont töprenghetek, hogy a jelenleg is használt, még alkalmazásboltos program vajon tiszta-e (már ha egyáltalán létezik ilyen kategória), vagy csak azért volt letölthető, mert még nem vizsgálták meg? De majdhogynem mindegy is, egy telefoncserénél már csak a felettébb gyanús változatot tudnám telepíteni, feltéve, hogy ragaszkodok a garanciához.

Végül már csak egy kérdésem maradt. A fenti információk birtokában hogy a fenébe engedélyezhetik a nyugati világban ezeket a drónokat?

[PS3]
Ja, bocs. Mégsem.

This month’s reports come three years after the US Army banned the use of DJI drones for reasons that remain classified. In January, the Interior Department grounded drones from DJI and other Chinese manufacturers out of concerns data could be sent back to the mainland.
– Idézet az Ars Technica cikkéből –

[PS4]
Persze jó vagyok én is. Pampogok itt a mobiltelefonom biztonságáról. Mármint a kínai mobiltelefonom biztonságáról.

Oszitali

Habár tényleg osztálytalálkozóról lesz szó, de az adhat némi gyanúra okot, hogy az írás a #kerékpár, #túrázás cimkék alatt fut.

Kazincbarcika.

Túlzottan sokat nem gondolkodtam a szervezésen. Egerben nemrég voltam bringával és nem volt annyira jó, hogy a közeljövőben megint megtegyem a távot. Tervben ugyan létezik a tavalyi félbeszakított hegyi túra megismétlése, ez is átmegy Barcikán, de – magunk között szólva – elég nehéz egy hatnapos bikepacking túrán kerékpáron eljuttatni egy vasalt inget ilyen messzire.
Végül maradt az, hogy pénteken leszaladtam autóval a családi sasfészekbe Egerbe, vittem a bringát, szombaton oda, vasárnap vissza, utána meg haza. Annyi cifrázást terveztem, hogy visszafelé felszaladok a Bükk-fennsíkra, legyen már valami sportérték is a túrában.

Este szolíd beszélgetés apámmal, reggel pedig fél tízkor rúgtam el magamat a kertkaputól.

A terep úgy néz ki, hogy Szilvásváradig emelkedik, utána pedig lejt. Eltekintve a Tardona melletti tüskétől. (Nem mintha el lehetne tekinteni tőle.) A fekete pötty már a Szalajka-völgy bejáratát jelzi, konkrétan azt a bódét, ahol a jól megérdemelt sztaroprámenemet kortyolgattam. Mellettem meg egy kutya röfögött. Ilyenkor tudom szégyellni magam, mint embert. Hogy mi a szart vagyunk képesek kontárkodni más lényekkel, pusztán azért, mert néhány kicsavart ízlésű embertársunk ezt igényli. Ez a szerencsétlen kutya az a fajta volt, amelyik ötezerrel szaladt mielőtt becsapták előtt az ajtót, így az orra összeért a tarkójával. Meleg volt, az eb szeretett volna sok és nagy levegőt venni, de ezzel a bizarr fejformával nem igazán sikerült neki. Látszott, hogy erőlködik, kinlódik, röfögött, mint egy malac, nagyjából végig, amíg ott voltam.

A sör sem volt rossz, de az igazi ínyencség csak utána jött. Visszagurultam egy kicsit, mert láttam egy rétesboltot és nekem a rétesek a gyengéim.

Nézd meg ezt a csodát. Életem legfinomabb rétese volt. Hogyan is néz ki egy átlagos rétes? Vékony tészta a tetején, hasonlóan vékony az alján, leginkább az egész egy nagy adag töltelék. Ehhez képest a fentiben négy réteg tészta van. Nyilván emiatt nem fér bele annyi töltelék, ráadásul jóval szellősebb is, de pont így lesz jó. Nagyjából egyenlő arányban érződik benne a tészta és a töltelék. Ez tényleg rétes, a nevének megfelelően.

Mellékesen megjegyzem, Szilvásvárad kezd elesni. Abban a szűkre zsúfolt faluközpontban – igen, mert nyilvánvalóan szükség volt oda egy fogathajtó stadionra – akkora tömegek vonultak fel-alá, hogy ha helybéli lettem volna, már morognék. Oké, nem egy Firenze, vagy Prága, de nem sok kell hozzá.

Rétes-energiával feltöltekezve hamarosan túl voltam Tardonán, jöttek a tárók, majd a vikendházak, végül sunyi módon előlopakodott a város. Meglepődtem, hogy ebben az irányban milyen durván hosszú: a várostáblától kábé 7 kilométer volt még a belváros. Ez Barcikán nagy távolság, mégis csak egy kisváros.

Aztán az út végén az egykori iskolám – most zeneiskola – illetve a hozzátartozó campus, benne az egykori főiskola – most református szakiskola, jelentsen ez bármit is – az udvar helyén pedig valami bevásárlóközpont. Mivel volt nálam kamera is, bringa is, adta magát, hogy készüljön erről a városról is egy nosztalgiavideó, hasonlóan az egrihez. Emiatt cikáztam rendesen, odalent a térképen látszik is. Magáról a városról, az élményeimről most nem írnék sokat, egyszer már megtettem.

Itthon visszanéztem a felvételeket és nem győztem falba verni a fejemet. Most már tutira biztos, hogy az Amazonról rendelt fejkamera-mikrofonom kontaktos. Más magyarázat nincs rá, hogy miért vesz egyszer hangot és máskor miért nem. Mindenesetre nincs szó arra, mennyire dühöngtem vasárnap este. Nyilván visszamenni már nem lehet, de ha lehetne sem biztos, hogy olyan jól sikerülnének a felvételek, illetve a látványba, az éppen arra kószáló emberek reakcióiba kombinált rögtönzések. Pontosan ugyanezért nem fog működni az sem, hogy majd itt, a gép mellett megpróbálok visszaemlékezni, miről is beszéltem az adott pillanatban és mennyire viccesen. Az olyan apróságokról nem is beszélve, hogy mennyire másként hangzik az utca zajában a szöveg és mennyire más, ha nincs semmi hang és arra beszélek rá.
Jó, persze, gyorsan rendeltem egy másik mikrofont, de ez a felvétel már elment. Nyilván megpróbálom megmenteni, de nem nagyon bízok benne.
Még valami. Itt már irkáltam arról, hogy nagyon fájó, de logikus lépésre szántam el magam. A dslr kameraszett után megy pihenőbe a milc is. A kézi videófelvételekhez elég a mobiltelcsi.
Nos, nem elég. Az utóbbi három megmozdulást ezzel vettem és finoman szólva sem vagyok megelégedve a kép minőségével. Azaz újabb fiú érkezik a blokkba: rendeltem egy Osmo Pocket 2 akciókamerát. Kicsi, kézből használva jónak néz ki, gimbalos és remélem, bírja a gyúrődést is a bringa kormánytáskájában. (Bírni fogja. Van hozzá egy kemény műanyag tok.)
[Update]
Időközben megjött minden, a mikrofont ki is próbáltam. Több, mint vicces. Ez ugyanis mobiltelefonba való mikrofon és habár ránézésre teljesen patent módon illeszkedik a gopro adapterébe, de mégsem szól. Kell hozzá egy újabb adapter és utána már jó lesz. Próbáld meg elképzelni: a mikrofonon a szélvédő szivacskupak egy rikító piros-narancssárga szegfűszerűség (a leírás szerint azért, hogy interjú közben a vlogger alanya mosolyogjon, eskü, nem viccelek, így van leírva), fekete vezeték, a dugója bele van dugva egy piros adapterbe, piros vezeték, az bele van dugva egy fekete dobozba és ez az újabb adapter van beledugva a gopróba. Az egész hóbelevanc mind ott van a fejem tetején. Komolyan, ahogy veszem fel, vagy le a sisakot, úgy érzem magam, mint Tony Stark.

Első benyomásra meglepett, hogy mennyire él a város. Mittudomén, nekem az egész régióról olyan képem van, hogy motiválatlan zombik támolyognak az ólomszürke városokban. Ehhez képest nyüzsgő, pezsgő város, boltok, emberek… és színek, rengeteg szín. Visszaemlékezve a hetvenes-nyolcvanas évekre, ez a város sokkal élhetőbbnek tűnt, mint az akkori fekete-fehér.

A szálláson pihentem egyet, jó nagy zuhanyzás, után heverészés, és már mehettem is a találkozóra. Magáról a rendezvényről nem akarok sokat írni, ez végülis meglehetősen rétegprogram volt. Két benyomás: meglepően sokan váltak el mostanra, illetve a fő téma – nyilván – a nyugdíjazás volt. Hát, ja. A csajok már közelítenek a 40 évnyi munkaviszonyhoz.
Tízkor zárt a különterem, 11-kor maga az étterem is, legalábbis számunkra. Az udvaron még esküvő dübörgött, sajnos szószerint. Az én ablakom pont odanézett, klíma meg nem volt, eleinte aggódtam is, hogyan fogok zárt ablaknál abban a melegben elaludni. Nos, ez magától megoldódott. A buli végén kábé hatan maradtunk, az utolsó lendülettel vettünk valamennyi sört, kiültünk egy teraszra és hajnali háromig beszélgettünk. Nagyjából ekkor fejeződött be az esküvő is, így nem volt gond az alvással. Azon kívül persze, hogy kevés volt.

Viszont reggel megébredve újrakalkuláltam a napot. Már Egerben is későn feküdtem le, a buli után meg aztán végképp, sörből is több fogyott a tervezettnél, aztán tegnap volt egy kis bringa is, most meg így, fáradtan, kialvatlanul kellene megmásznom a Bükk-fennsíkot. Addig töprengtem, amíg megtaláltam a megfelelő kifogást. Legyen ez a videó pusztán csak ‘Kazincbarcika nosztalgia’, a Bükköt meg hagyjuk meg a később hegyi túráról készülő videóba. Így minden a maga helyére kerül.

Kicsekkoltam, kitoltam a bringát a konferenciateremből. (Úri dolga volt.) Fél kilenckor már újra lobogott a hajam a szélben. (Oké, viccelek. A sisak miatt nem tudott lobogni.)

Tardona felé volt némi kellemetlenség. Az út meglepően forgalmas volt, szerencsére húzódott mellette kerékpárút. Aztán az első útkereszteződésben bóják, az aszfalton piros áthajtócsík festése. Kikerültem, mentem tovább. Újabb kereszteződés, ugyanez. Csak éppen ezt már nem volt könnyű kikerülni. De végül sikerült, pár méter kunkor a járdára, aztán vissza. Igenám, de jött a harmadik kereszteződés, ugyanígy lezárva, csakhogy itt már kerülni sem lehetett. Az úton erős forgalom volt, nem akartam kimenni. Gyorsan kellett döntenem, én pedig kiindulva abból, hogy vasárnap kora reggel van, valószínűleg tegnap délután festettek, melegben meg gyorsan szárad a festék, átmentem a festett csík sarkán. Aztán a következő kereszteződésnél meg ott festettek a szakik. Akik ahogy megláttak, egyből rázták az öklüket. Gyors előrepillantás: bakker, csupa piros a külsőm futófelülete. Azaz előbb teljesen friss festés volt. Nem álltam meg, éreztem, hogy nem túl előnyös a tárgyalópozícióm, pedig szívesen elnézést kértem volna, illetve céloztam volna rá, hogy ha jobban belegondolnak, én szívtam nagyobbat, hiszen nekik két húzás ecsettel, nekem viszont fél nap, mire a gravelmintás külső recéi közül kivakarom a beleszáradt festéket.

Tardonánál fellihegtem magam az emelkedő tetejére, majd egy jó nagy száguldás. Igaz, menetközben beblokkolt a pedál, nem tudtam tekerni, de lefelé úgysem kell, a lendületet meg nem akartam elveszteni, szóval lógó nyelvvel lezúgtam. Mint utólag kiderült, leesett lánccal, mely lánc belegabalyodott a pedálba. Azért nem lehetett tekerni. Én meg suhantam lefelé 55-tel. Még egy magyarázat, miért halnak korábban a férfiak.

Innen már nem történt semmi különös. Szolíd mászás Szilvásváradig, aztán ami jó, azt ne rontsuk el, azaz Staropramen, rétes, utána egy nagy száguldás Egerig. Megebédeltünk, összeszedtem a lányomat, hazakocogtunk. Itthon még rendeztem a felvételeket, de a bloghoz már nem tudtam nyúlni, mert beelőzött a KATA.

Éljél meg változatos időket!
– Ősi kínai átok –

Powered by Wikiloc