18ker – 01

Nem vagyok egy lokálpatrióta, 13 éve lakunk a XVIII. kerületben, lehet, hogy ez is csak egy állomás.
Viszont az utóbbi időben több meglepő információba is belefutottam. Gondoltam, megosztom.

Van ez a roppant romantikus nevű Ferihegyi Repülőtérre Vezető Út. Ez Gyömrői út néven indul bentről, később a Gyömrői útból szervízút lesz az FRVÚ mellett. Egy ideig marad a név, de aztán a befelé vezető oldalon a szervízút neve is FRVÚ lesz. Miért?
Sokat bringázok a fenti szakaszon. Az Iglói útnál megyek ki rá, a Csévéző úton megyek le róla. Ritka szar a terep, a forgalom is tud erős lenni, de most nem ez a lényeg. hanem az, hogy a szervízúttal párhuzamosan fut egy földút. Nos, az a Gyömrői út, pontosabban a valamikori, nagyon régi Gyömrői út maradványa. Valószínűleg egy időben az egész ilyen lehetett. Ment neki vagy Vecsésnek, vagy Ferihegyen keresztül közvetlenül Gyömrőnek.
Bringázás közben mindenféle hülyeségen jár az ember agya. Ezért szeretjük ezt a sportot.
Például belegondoltam, hogy akár ilyennek is képzelhette az író azt az utat, amelyen a Patás vitte Bendegúzt, cselédnek a bakterházba.

Aztán kezembe akadt egy cikk. Amelyből kiderült, hogy az Indul a Bakterház valós, konkrétan önéletrajzi regény. Rideg Sándor nagyon szegény családban nőtt fel, egy időben a szülei tényleg elszegődtették egy bakterházba cselédnek. Na és hol volt ez a bakterház?

Hagyjuk lógva egy kicsit ezt a kérdést.

A II világháború után Budapesten szobrot kapott két parlamenter. Az oroszok, amikor elérték a várost, két parlamentert küldtek be tárgyalni. A németek mindkettőt szó nélkül lelőtték. (Bár rossz nyelvek szerint a golyónyomok mindkettőjükön hátul voltak, de a pestiek már csak ilyen rosszindulatú népek.)
Osztyapenkó szobra volt népszerűbb. Sasad környékén állt, ahogy a 70-es út elhagyta a várost és kígyózott tova a Balaton felé. Stopposok találkozóhelyévé vált (“Találkozunk az Osztyapenkónál”), még én is használtam, illetve a közbeszédben mondás is született róla: “akkor lesz itt nyugati életszínvonal, ha Osztyapenkó lépést vált”.
A másik szobor, Steinmetz kapitány szobra a város másik szélén állt, gyakorlatilag ott, ahol most az Üllői út és az az ábrándos Ferihegyi Repülőtérre Vezető út találkozik. Gyakorlatilag Vecsés és Budapest határán. (Talán kevéssé ismert, hogy ez a szobor egyben Steinmetz Miklós sírhelye is volt, a háború után exhumálták és a szobor alatt temették újra.)

Oké. És? Nos, ha jobban megnézitek a térképet, ebben a kereszteződésben van egy sorompóval ellátott vasúti átjáró. Nem is akármilyen gyenge. Az Üllői utat, gyakorlatilag a 4-es főutat keresztezi a Budapest – Szolnok – Debrecen-Nyíregyháza vasútvonal.
Itt, ebben a kereszteződésben állt egykor egy bakterház. Benne a Szabó bakterrel, meg az egész cifra kompániájával. (Koncz bácsi bakterháza meg valószínűleg Vecsés túlvégén lehetett.) Ja, és a baktert tényleg Szabó bakternak hívták És végül azért rúgták ki, mert elaludt, nem engedte le a sorompót és a vonat elcsapott egy motorost.
Fura, mi? Amin én ott a bringán eltöprengtem, az teljesen valós volt. Ott lovagoltak ki és valahol ott hagyta magára Bendegúz a patást a döglött lóval.
Az egyik óriásplakátra akár ki is lehetne írni, hogy “Sanyiiii!! Sanyikám!!” Néznének nagyot a turisták.

Test és lélek

Egyre valószínűbbnek tűnik számomra, hogy ez a két dolog nem létezik külön-külön. Egy dolog van: te.
A test nem pusztán csak anyag, sokkal inkább apró élőlények szövetsége, melyek összeálltak, azért, mert így sokkal életképesebbek. (Az apró élőlények meg további, még apróbb élőlények, illetve még apróbb építőkockák szövetségei, de erre most ne menjünk el, messzire vezet.)
A lélek pedig _az a mód_, ahogy egy-egy ilyen szövetség igyekszik fennmaradni. A vezérlő szoftver. A mosolyaink, a gesztusaink, az ízlésünk, a preferenciáink, az elveink… mind arról szólnak, hogy hogyan menedzseljük a fennmaradásunkat. Mi az, ami jól esik ennek a konglomerátumnak? Mi az, ami annyira nem, de muszáj? Mik legyenek az arányok? Mennyire legyünk jó arcok? Mennyire éri meg seggfejnek lenni? Hit? Nos, a hit – bármilyen hit – nem más, mint egy ‘best practice’ beépítése a módszereink közé. Azaz a lelkünkbe.

Ebből sajnos az is következik, hogy minden olyan elképzelés, amely azzal számol, hogy a lelkünk valahogy túléli a test halálát, nem más, mint wishful thinking. A módot, ahogy éltünk, esetleg átvehetik mások. Legalábbis részleteiben. A testet alkotó anyagok újra hasznosulni fognak egy másik szövetségben. De az, ami mi voltunk, az alkotóelemeinkkel és az azokat üzemeltető móddal, olyan már nem lesz még egyszer.

Szlovák Paradicsom videó

Hát, ez megint nem lesz egy szokványos anyag. A Szlovák Paradicsomba sokat szoktunk járni. Gyakorlatilag az összes túraútvonalat bemászkáltuk már. Na jó, majdnem.
Viszont valami furcsa véletlen folytán mindig ugyanarról az útvonalról készültek a videóink. Nem voltak ezek rossz útvonalak, gyakorlatilag a túraterep ászairól van szó. Először öcsém vágott össze egy 110 perces anyagot a Sucha Belá / Hernád áttörés útvonalakról 2006-ban, amikor a két család, a sok apró gyerekkel tolta végig, azután 2013-ban Nejjel és a fiammal csavarogtunk arra, abból is lett két darab 40 perc körüli videó. (Egyik, másik.)
Ezek szép, hosszú, lassú pörgésű videók. Van hangulatuk, nem is rossz.
Mivel az utóbbi években nagyon elhanyagoltuk a terepet, 2019 novemberében kiugrottunk. Két napunk volt, nem variáltunk sokat. A két fő túrát választottuk, persze mindkét napon némi extrával. Az első napon ez nem jött össze, a másodikon igen.
Jó volt.
És akkor a videóról. Gondolkodtam. És arra jutottam, hogy lassú, andalító videóból már van elég. Legyen egy, amelyik tényleg pörög. Ahol lecsorog az adrenalin a képernyőről.
Nem volt egyszerű. Ilyen videót még nem csináltam. Szvsz kicsit lassan is indul be. De aztán beindul. A korábbi másfél-két órányi anyag helyett 17 percbe zsúfoltam bele az élményt.
Ijesztgetni tökéletes.

Ali Baba és a negyven rabló

Ez a karácsony nem indult igazán jól. Elég régóta minden évben megegyezünk Nejjel, hogy nem veszünk egymásnak semmit. Ami jelentősen megnehezíti a megfelelő ajándék kiválasztását, hiszen elviekben nem vehetnénk semmit, a valóságban viszont hogyan néz már ki, hogy kapok valami jelentéktelen, de mégis rettenetesen jópofa, filléres ajándékot én meg nem vettem semmit, persze Nejnél vice-versa.
Végül ezt az izét választottam, de nyilván az utolsó pillanatban, Magyarországon nyilván nem kapható, az Amazonról meg már nem ér ide időben. Egyedül a fenti linken adtak olyan szállítási határidőt, hogy talán. Talán megjön.
Tulajdonképpen megjött. 23-án. Csak éppen nem voltam otthon. A posta meg legközelebb szilveszter előtt nyitott ki.
B terv. Nyakamba vettem a várost és végül vettem egy kisebb szatyornyi marhaságot. Valami csak bejön.

Ugorjunk.

Szilveszter után mentem el végül a postára átvenni ezt a Wacky Waving Inflatable Tube fickót. (A továbbiakban WWIT.) Hát… hümmögtem. Meg voltam győződve róla, hogy USB kábeles, vagy gombelemes, nos, ehhez képest 9V-os téglaelemről ment. Nyilván ilyesmi nincs itthon, sem eldobható, sem akkumulátoros, naná, hogy töltő sem.
AliExpress.
Szerencsére a kütyük ezerrel fejlődnek, ma már lehet ilyesmit is kapni. Legalább nem kell külön töltő hozzá. Rendeltem egyet, Nejt meg megvigasztaltam, hogy várjon türelemmel még egy hónapot.
30 nap múlva csengetett a postás. Ideadta a dobozkát. Kibontottam. Ez volt benne.
Hát, ez nagyon nem az, amit rendeltem. Habár… tulajdonképpen megörültem neki. Az utóbbi időben ugyanis sorra kopnak ki a ceruzaelemes eszközeink – jelenleg már csak egy van, a Garmin túraGPS – miközben nekem meg itt van 26 darab nagyon jó minőségű AA akksim. Egy ilyen cuccal powerbankká konvertálhatom az elemeket, powerbankból meg soha nincs elég. Szóval oké. Nyilván le kell zongoráznom a dolgot a kínaiakkal, de nem gond.
Írtam már, hogy a kütyük ezerrel fejlődnek? Nos, ennek megvan az árnyoldala is. Amire azt hittem, hogy ceruzaelem, az valójában nem az. Hanem 18650 jelű zseblámpaelem. Ez az izé ugyanolyan vastag, mint egy AA elem, csak 1 centivel hosszabb. Jelenleg csak és kizárólag zseblámpákba használhatók. Ja, meg powerbank-konverterbe. Fasza, nem? A régi AA elemek meg itt rohadnak meg a nyakamon.

Jó. Kezdjünk el levelezni. Ezt a két dolláros szart nyilván nem küldöm vissza, de mivel nekem értéktelen, úgy döntöttem, hogy részleges visszatérítést kérek, olyan 8 dollár értékben. Ez ugye 2400 forint. Nem egy nagy tétel, de mindenképpen végig akartam csinálni. Kíváncsi voltam, hogyan mennek a dolgok az Aliexpressnél. Mennyire számíthatok korrekt hozzáállásra, ha esetleg drágább cuccal fürdök be?

Az első rossz pont: borzalmas reklamálási felület. Nem igazán lehet tudni, mi mire vonatkozik, mi mit jelent. Eleve tipikus esetekből lehet választani, ha pont nincs olyan – nálam nem volt – akkor be kell hasalni valamit. Én konkrétan azt választottam, hogy a termék nem úgy néz ki, mint a fotón. Naná, hiszen teljesen más volt.
A kapott cuccról csináltam fényképeket, feltöltöttem. Megírtam azt is, hogy kérek vissza 8 dodót.

Első körben a kereskedő lepattintott. Hogy ők nem is árulnak ilyesmit. És lóf@szt a seggembe, nem pénzvisszatérítést.

Akinek esetleg nem ismert a rendszer: az Alibaba nem kereskedik. Ők egy integrátor jellegű szervezet, több millió kis kínai kereskedőcég van a név mögött.

Na most, természetesen árultak. Elutasítottam az ajánlatukat. Kösz, lóf@szból itthon is van elég. A felület továbbra is gáz volt, az elutasítás mellé már nem tudtam kommentelni. Kínomban az eredeti bejelentést módosítottam. Hogy kurvára nem érdekel, ki cseszte el, de valaki rossz csomagot küldött. Focizzák le. Nekem pedig vagy utalják vissza a 8 dollárt, vagy küldjék újra a cuccot.

Nejnek szóltam, hogy bocsi, de a WWIT egyelőre még nem fogja riszálni a seggét.

Vártam. Azt már korábban megtaláltam a feltételek között, hogy ha a kereskedő 3 napon belül nem reagál, akkor a visszatérítés automatikusan érvénybe lép.
Két nap után jött az értesítés, miszerint a konfliktus feloldhatatlan, belépett a kezelésbe az Aliexpress. Egy kicsit fényezték magukat, hogy ők mennyire fasza gyerekek, aztán megkérték, hogy várjunk, amíg döntenek ebben a nagy horderejű ügyben. Végül két nap után megszületett a döntés. Elmeszelték a céget, nekem pedig felajánlották, hogy vagy megtartom a cuccot és megkapom a 8 dollár visszatérítést, vagy visszaküldöm a terméket és megkapom a teljes befizetett összeget.
Na, ezt már elfogadtam. Az első pontot.

Öröm. Boldogság. Hejehuja.

Végre letisztult a terep és megrendelhetem azt a négy cuccot, melyeket közben összeraktam, benne persze az eredeti 9V-os akksival.

És ekkor jött az a nyomorult koronavírus.