Author: JoeP

A szószátyárságra csak egy mentség létezik: a jó stílus.

Északi-középhegység 02

A Börzsöny hidegét gyorsan elsöpörte a cserháti mászások izzadása. Földúton közelítettem meg Bánkot, de a faluban bringáztam esőcsatornában is, köszönhetően a Komoot zseniális tervezésének. Emiatt át is variáltam a túra második felét, nem bíztam már meg a szoftverben és határozottan jól jártam, a hosszú völgyben sorakozó palóc falvaknak a hangulata teljesen megfogott. Babgulyás a Bableves csárdában, majd Pásztó után élvezkedtem egy sort a friss, ropogós kerékpárutakon.

Történnek jó dolgok is


Az első képhez egy apró sztori. Diplomaosztó előtt Barna hazaugrott pár napra. Közben beadta az egyenruháját az Auchanban lévő tisztítóba. Szerdán kellett visszamennie Írországba, kedden ment a ruháért. Azzal fogadták, hogy bocsi, de elromlott a rács, senki nem tud bejutni az üzletbe, az Auchan csütörtökre igérte a javítást. Barna nyilván kikattant, mint az órarugó, elképesztő dolgokon van túl és most egy ilyen banális hülyeség miatt ne tudjon elmenni az avató ünnepségre? Nyilván az oklevelet megkaphatta volna később, de itt minden perc számít, az oklevél száma alapján lehet beadni, melyik bázisra kérné magát az ifjú pilóta, azaz aki lemarad, annak Azerbajdzsán meg hasonló jó helyek jutnak. Szóval volt sírás-rívás, de kötötték az ebet a karóhoz, hogy nem tehetnek semmit, az Auchannak vannak biztonsági előírásai, meg ez az ő tulajdonuk, szó sem lehet arról, hogy szétvágják, vagy elhajlítsák. Barna kínjában elkezdett célozgatni arra, hogy és mi lesz a kártérítéssel, ha a hiányzása miatt nem indul el a repülőgép, itt azért lett töprengés, végül az Auchan odaküldött négy markos embert, akik megemelték annyira a rácsot, hogy egy ember be tudott csusszanni alatta és kiadta a ruhát.

Ehhez képest a többi már könnyen ment.

Rémálom a Tárcsafék utcában

A szereplők

  • Merida Silex 600 gravel, jó minőségű hidraulikus SRAM fékekkel (BRAKES Sram Apex1 HRD; ROTORS Sram CenterLine Rotor; 160mm)
  • van Rysel NCR CF országúti, szintén minőségi hidraulikus fékekkel (SRAM Rival eTap AXS HRD 160 mm-es első és 140 mm-es hátsó féktárcsával; Paceline Rotor)
  • Triban RC520, feleségem országútija, közepes minőségű bowdenes tárcsafékkel (Tárcsafék: TRP HY/RD. Ahogy a kereskedő írta: “Megbízható és hatékony fékezés hidraulikus dugattyúval 160 mm-es tárcsa elöl és hátul. Kis összenyomhatóságú JAGWIRE bowdenház: pontosabb és hatékonyabb fékezés. Fél-fémes fékbetét, TRP (Shimano M515/M525 kompatibilis))”

01.
A közös kirándulásokon feltűnt, hogy Nej milyen sokat vacakol a lejtőkön. Oké, tudom, nem szeret száguldozni, de ez még ahhoz képest is lassú volt. Megkérdeztem, azt mondta, hogy rossz a fékje, nem meri megengedni. Jó kifogás sosem rossz – nyugtáztam magamban, de nem erőltettem. Aztán egyszer elvittem a bringáját egy körre és tényleg: brutál erővel kellett behúznom a féket, hogy rendesen fogjon. Megbeszéltük, hogy elviszi a bringáját a Decathlon szervízbe, kezdjenek vele valamit. Nem tudtak. Erre visszaküldtem, hogy lécci, cseréljenek benne fékbetétet. Kicserélték. Jó lett.

02.
Innentől nem voltak panaszok, a fék jól működött. Aztán 2023 augusztusában döntöttünk úgy, hogy átszervezzük a flottát és Nej országútiját eladjuk. Ekkor megjegyezte, hogy a fék, habár fog, de azért annyira nem frankó. Legyintettem egyet. Jó, egyszer majd megnézem.

03.
Augusztus végén vettem meg a van Rysel országútit. Örültem neki, mint majom a farkának. Olyan nagyon nem tudtam meghajtani, sűrű szeptemberünk volt. Az viszont feltűnt, hogy a fékkel nincs minden rendben. Nagyon csúnya hangja volt elől-hátul és rázott. De úgy voltam vele, hogy biztos csak friss, majd bekopik. Szeptember végén elvittem komolyabb szervizbe, elviccelték a dolgot, hogy micsoda fejlődés, ebben a bringában már ABS is van. Aztán közölték, hogy ha kérem, nagyon szívesen nekiesnek, de ez egy drága bringa és ha hozzányúlnak, bukom a garanciát, szóval először próbáljam ki a hivatalos utat, bármennyire is reménytelen. Oké, visszavittem a Decathlonba, ahol átvették és elküldték a hatvani szervizbe.

04.
Ugyanekkor elvittem az előző szervizbe a gravelt is valami piszlicsáré munkára, megcsinálták, de közölték, hogy az első fékbetét eléggé tropa, szerintük cserélni kellene. Furcsállottam egy kicsit, tavasszal volt cserélve, de szerelővel nem vitatkozok, kicseréltettem. Rögtön utána jött az északi-középhegységi túra, négy erős nap, sok emelkedővel, sok lejtővel. A második napon a gravel is elkezdte ugyanazt csinálni, mint a van Rysel, azaz szaggatottan sikítozott és rázott elől. Ahol cserélték a betétet. Visszajöttem, elvittem szervizbe, reklamáltam. Hogy tavasszal ők cseréltek féktárcsákat (na, ez külön cucc volt, egy egész videó készült róla) és olajat, most betétet is, innentől nem nagyon lehet másra mutogatni.

05.
Ekkor kezdtünk kifogyni a bringákból, így kezelésbe vettem Nej országútiját. Az első pár méter után égnek állt a hajam. Szaggatottan sikítozott és rázott. Pontosan úgy, mint a van Rysel és a gravel. (Időközben videóvágásban eljutottam a budejovicei kalandig, az egyik ponton tisztán behallatszik, hogy a bringa már akkor is csinálta ezt az ökörséget.) Közben szóltak a szervizből, hogy mehetek a gravelért (kicserélték a fékbetétet), én pedig úgy mentem, hogy vittem az RC520-ast, hoztam a gravelt. Ekkor már elég hülyén néztek rám a szervizben, ilyen hibával eddig még nem találkoztak, nálam meg már a harmadik bringa csinálja. (Nekem ekkor kezdett megrendülni a bizalmam a szervizben.)

06.
Közben hívtak a Deacthlonból, hogy mehetek a bringáért. Tárcsát cseréltek, hátul betétet is. Átvettem, hétvégén elmentem egy hosszabb tesztkörre, hazafelé már jelentkezett a hiba. Visszavittem, kipróbálták, regisztrálták, hogy tényleg. Ment vissza Hatvanba.

07.
Szerencsére itt volt a gravel, elkezdtem azzal mászkálni. Nem túl sokáig. Egy 65 kilométeres gödöllői kör (emelkedők, lejtők) során megint megjelent az ABS jelenség. Éppen akkor szóltak a szervizből, hogy mehetek a Triban gépért, így visszavittem a gravelt és elhoztam az országútit.

08.
Hétvégén mentem Nej országútijával egy 35 kilométeres kört, nagyjából félúton visszajött a jelenség. Rázás, ütemes zaj. Félretettem. Majd ha megyek a gravelért, elviszem.

09.
Újabb értesítés a Decathlonból. Mehetek a bicajért. Átvettem, de már a parkolóban rossz volt hátul, majd 5 kilométer után elromlott elől is. Visszavittem, Hatvan.

10.
Pár nappal később hívtak Hatvanból. A szerelő lelkesen közölte, hogy megvan a hiba oka, eddig fél-fémes betéteket raktak bele, de most gyantásra váltottak.

Semimetall Fél fémes fékbetétek. Ezek az alacsonyabb fémszemcse tartalmú fékpofák az organikus és a fémszemcsés típusok előnyeit próbálják egyesíteni. Alapanyaguk különböző összetételben fémszemcse granulátum, grafit, töltő és kötőanyagok. A fél fémes fékbetét előnye az organikusnál lassabb kopás, és magasabb hőállóság, a hátránya az esetenkénti zajosabb fékezés.”
link

11.
Szóltak a szervizből, hogy mehetek a gravelért. Most egy drága fékbetétet raktak bele. (Nem igazán értettem a dolgot. Egyszerűen annyi lett volna a dolguk, hogy ugyanolyat raknak bele, mint amilyen volt előtte és hibamentesen dolgozott.) Mindenesetre felírtam a márkát, valamilyen SwissStop. (SwissStop 15E) Természetesen vittem a Tribant, hogy ez sem sikerült, csináljanak vele valamit.

12.
Visszajött a bringa a Decathlonból és nagy reményekkel estem neki. Kár volt. Öt kilométer után megint beindult az ABS, erős hangok. Ment vissza. Ekkor közölték, hogy tovább nem javítgatják a bringát, leselejtezik.

  • Itt azért kigúvadt a szemem. Eddigre nálam már összeállt – és egy normális szervizben is össze kellett volna állnia – hogy a féktárcsák és a fékbetétek környékén van gond. Valami nem passzol valamivel. Céloztam is rá, hogy esetleg valami inkompatbilitás lehet a háttérben, de úgy néztek rám, mint a véres vattára. Ez egy SRAM! – utasítottak rendre, mintha ott nem fordulhatna elő ilyesmi. Amikor pedig azt vetettem fel, hogy sokat segített volna a javítási folyamaton, ha a hatvani szervizben le is tudták volna tesztelni, amit csináltak és nem csak vakon próbálkoznak és küldik vissza javítottként, megint rendreutasítottak, hogy a hatvani csarnokban nincs tesztelési lehetőség. Azaz ha a szerelő – vakon – harmadikra sem találja el a hibát, akkor selejteznek, legyen bármi is a gond.
  • De így sem volt egyszerű a dolog, először a pénzt akarták visszaadni, hogy majd vegyek egy újat. Ez ellen hevesen tiltakoztam, a bringa ára idővel 200e forinttal lett drágább, ha újat szeretnék venni, ennyit buknék. Végül abban maradtunk, hogy Franciaországból berendelnek egyet, azt majd valamikor megkapom. Nyilván benne van a pakliban, hogy azzal is újrakezdődik ez az egész, de ott már nem fog érdekelni a garancia, láttam, mennyit ér, akkor már normális szervizbe viszem.

    13.
    Karácsony előtt pár nappal telefonáltak a szervizből, hogy sikerült megtalálniuk, honnan lehet az RC520-ba való fékbetétet rendelni, de az ünnepek miatt már csak január második felében fog beérkezni az alkatrész. Szépen megy az idő. Kész szerencse, hogy ezt már nem használjuk, eladásra akarom csak felkészíteni, arra meg tavasz előtt úgysem kerül sor.

    14.
    A gravelt folyamatosan tesztelgettem, rendben volt. Ez markánsan megerősített abban, hogy az egész rémálom mögött az van, hogy a szerelők nem megfelelő betéteket raktak a bringákba. (A Tribannál is az első betétcsere után jött elő a jelenség.) Nem tudom, ez mekkora rakétatudomány, nem tudom, hogy szerelői hiba-e, vagy tényleg ilyen nehéz eltalálni, mindenesetre eddig négy szervizben próbálkoztam és az utolsóban is kezd megrendülni a bizalmam, azaz lehet, hogy jön egy ötödik. Fasza. (Igen, tudom, ez egy retrográd megjegyzés, de sem a patkó-, sem a V-fékkel nem volt soha komolyabb problémám, legalábbis olyan, melyet nem tudtam egyszerű eszközökkel magam is megoldani. Oké, tudom, a tárcsaféknek rengeteg előnye van… de csak ha jól működik.)

    15.
    Január közepén visszakaptam az RC520-at. 7 kilométer után visított, igaz, nem rázott. Jó, teszteljük. Szorgalmasan tesztelgettem, amikor is ónos-jeges körülmények között taknyoltam vele egyet. Combcsonttörés. Hát, akkor most az egész problémát jegeljük egy ideig. A van Rysel cseregépről semmi hír, de most már nem is sürgős.

    16.
    Március közepén már felüldögéltem először az mtb-re, utána a gravelre. Országútira egyelőre nem mertem, azon többet kell egyensúlyozni, ahhoz meg comb kell, abból meg még hiány volt. Viszont volt időm töprengeni és megtaláltam a megoldást. Lányom már régóta gondolkozik egy gravel bringán, csak nincs rá pénze. Én meg megnéztem az RC520 adatlapját és beugrott, hogy ezt frankón át lehetne alakítani gravelnek. Azt írja a gyártó, hogy maximum 36-os külső gumi mehet rá, gyorsan rendeltem is hozzá egy 28*1,4-es Schwalbe Marathont, az áttétele is rendben van (elől 34/50, hátul 11/32), stucnicserével hozzá lehet igazítani a lányomhoz… és ennyi. Igen, nyikorogni fog a fék, de az eddigi tesztek alapján már nem rázott, igaz, nem is kopott össze, de legalább nem kell vastagon áron alul eladnom egy ilyen hülye hiba miatt.
    A van Rysel még lóg a levegőben, egyelőre nem piszkálom a Decathlont, úgysem tudnám kipróbálni az újat.

    17.
    Március végére jött meg annyira az önbizalmam, hogy felültem az országútira. Ekkorra már egy kérdésre egyszerűsödött a helyzet: a fék csak nyifog-hörög, vagy ráz is? Ha az első, azzal együtt lehet élni, még az is lehet, hogy egyszer csak bekopik (ne felejtsük el, a legutóbbi szervíznél gyantás fékbetétet tettek bele, a jelenlegi szervízemben sem tudnak mást csinálni, márpedig az RC520-asban a gyantás is ugyanúgy sikoltozik), ha viszont ráz is, akkor megy vissza, az is lehet, hogy örökre. Tényleg elgondolkodtam, hogy kell-e nekem sprintbringa, különösen úgy, hogy a jelenlegi lerottyant állapotomban annyira idegen az egész. Na mindegy, beletettem egy százast, a fék hörgött, de a sikoltozást és a rázást elfelejtette, szóval maradhat. Elmentem a Decathlonba, ahol eleinte nem igazán értették, mit szeretnék, kezdett forrósodni is a hangulat, majd amikor leesett nekik, hogy azt szeretném, ha nem csinálnának semmit, mindenki hirtelen mosolyogni kezdett. Az viszont látszott, hogy dacára az igéreteknek (két hét múlva itt lesz a cserebringa), december első hetében vagy nem rendelték meg, vagy a franciák tojtak az alkotmányra, mindenesetre mindenki elfelejtett mindent, így tényleg nagyon örültek a fejleményeknek.
    Annyit azért tanácsolhatok, hogy ha a Decathlonban vásárolsz bringát, nyugodtan vidd máshová szervizelni, ne foglalkozz azzal, hogy elveszíted a garanciát. Szart sem ér.

    18.
    Akkor most összefoglalnám. Jelenleg öt darab tárcsafékes bringánk van itthon, kettő új, azokkal még nincs semmi gond, három régi, na abból a háromból mindegyiknél előjött a rázás/sikoltozás probléma. A háromból egynél sikerült megoldani a problémát, kettőnél csak a rázás tűnt el, a sikoltozás megmaradt. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy a tárcsa nem szereti az adott fékbetéteket, de láthatod, hányszor vittem szervízbe, gondolhatod, mennyi pénzt költöttem rá és így is csak ennyike az eredmény. Ráadásul a helyzet normalizálásához az is kellett, hogy ne adjuk el az RC520-ast, hiszen ordítva sikoltó fékkel csak jócskán az értéke alatt tudtuk volna elkótyavetyélni.
    Szóval… technikailag biztos rengeteg előnye van a tárcsaféknek, de készülj rá, hogy hatványozottan meg fognak növekedni a gondjaid is.

    Elvitte a…

    Tényleg, ki vitte el?

    Az előzmény annyi, hogy miután hazabringáztam a kórházi kontrollvizsgálatról, már nem volt kedvem gyógytornázni, sőt, nagy bátran bontottam az ebédhez egy üveg bort és elvoltam vele egész délután. Következő nap elbringáztam a könyvelőhöz, ott sem voltam már két hónapja, ideje volt benéznem. Utána lemásoltam az előző napot, az ebédhez bontottam bort, satöbbi.

    A következő reggelen úgy öltözködtem, hogy oké, oké, ennyi lazítás kellett, de ezzel vége is. Ezt a két napot ugyan elvitte a… és itt megálltam. Ki is vitte el? Gyerekkorom sűrű homályából beugrott, hogy bizony a Kókó vitte el, de aztán a felnőtt énem nézett nagyon bambán. Kicsoda? Kókó? Hát az meg ki a búbánat? Addig ugye oké, hogy elvitte a cica, azt értjük, használjuk, kedves kifejezés, na de a Kókó?
    Rágugliztam.
    Kiderült, hogy némileg rosszul emlékeztem, nem Kókó, hanem Kóku. Szatmárból eredő név, gyerekeket szoktak ijesztgetni vele, hogy ha rosszat cselekszenek, elviszi őket a Kóku. Földrajzilag stimmel, apai ágon a Nyírségből származnak az őseim, szóval érthető a Kóku (Kókó) név rögzülése a gyerekkori emlékeim között.
    Csak éppen a szerepét felejtettem már el. Kit visz el a Kókó? A rossz gyereket.
    Én pedig mit akartam mondani? Hogy ez a két nap elment. A kutyáké lett. Elvitte a cica. Ez mind helyes kifejezés. A Kókó nem, mert ő gyerekijesztgetési célú lény. Rossz gyereket visz el. Egy elpazarolt nappal nem tud mit kezdeni, nem is érti, mi az. Engem speciel el tudott volna vinni, mert két délutánon keresztül is rossz gyerek voltam, de itt nem énrólam volt szó, hanem a délutánról.

    Északi-középhegység 01

    Eredetileg Münchenből bringáztam volna Bécsbe (Isarradweg, Donauradweg), de az októberi sajnálatos vasúti vonalszétvágás miatt az egész kútbaesett. Viszont volt egy 2019-es túrám. mely akkor felnitörés miatt félbemaradt. Úgy döntöttem, hogy nekifutok újra. Kicsit más útvonalon, de nagy vonalakban azért ugyanazon a tájon. Ez pedig az Északi-Középhegység nyugati felét jelentette: első nap Budapestről fel a Börzsönybe (Kemence), második nap Börzsöny és Cserhát (Bátonyterenye), harmadik nap Mátra és Bükk (Kazincbarcika), negyedik nap pedig a Bükk-fennsík (Eger). Lett volna tovább is, de az időjárás lefújta a meccset.
    Jelen film az első napról szól, mely tulajdonképpen egyfajta bevezető. Ezen a napon még nem voltak nagy szintek, távolság annál inkább, gyakorlatilag Budapest, a Dunakanyar és az Ipoly völgye volt terítéken.