Olvasgatok

És akkor nagyjából ennyit a szociális hálózatokról.

Pon­to­san hogy te­rem­tet­te meg Ar­mand Peu­ge­ot, az em­ber, a Peu­ge­ot cé­get? Nagy­já­ból ugyan­úgy, ahogy a pa­pok és va­rázs­lók te­rem­tet­ték a tör­té­ne­lem so­rán az is­te­ne­ket és dé­mo­no­kat, és ahogy több ezer fran­cia plé­bá­nos a mai na­pig meg­te­rem­ti Krisz­tus tes­tét min­den va­sár­nap a temp­lom­ban. Min­den­nek a kö­zép­pont­já­ban tör­té­ne­tek el­me­sé­lé­se áll, és az em­be­rek meg­győ­zé­se, hogy el­higgyék azo­kat. A fran­cia pa­pok ese­té­ben az alap­tör­té­net Krisz­tus éle­té­nek és ha­lá­lá­nak tör­té­ne­te, ahogy azt a ka­to­li­kus egy­ház el­mond­ja. A tör­té­net sze­rint, ha egy ka­to­li­kus pap meg­szen­telt öl­tö­zék­ben, ün­ne­pé­lyes han­gon ki­mond­ja a meg­fe­le­lő pil­la­nat­ban a meg­fe­le­lő sza­va­kat, a kö­zön­sé­ges ke­nyér és bor Is­ten hú­sá­vá és vé­ré­vé vál­to­zik. A pap azt mond­ja la­ti­nul: „Hoc est cor­pus meum” (vagy­is: „Ez az én tes­tem”), és a ke­nyér át­vál­to­zik Krisz­tus hú­sá­vá. Lát­va, hogy a pap pon­to­san és kö­te­les­ség­tu­dó­an el­vég­zett min­den szer­tar­tást, mil­li­ó­nyi áj­ta­tos fran­cia ka­to­li­kus vi­sel­ke­dik úgy, mint­ha Is­ten lé­tez­ne a meg­szen­telt ke­nyér­ben és bor­ban.

A Peu­ge­ot SA ese­té­ben az alap­tör­té­net a fran­cia tör­vény­könyv, ahogy a fran­cia par­la­ment meg­ír­ta. A fran­cia tör­vény­ho­zók sze­rint, ha egy ok­le­ve­les jo­gász min­den li­tur­gi­át és ri­tu­á­lét be­tart­va rá­ír­ja a meg­fe­le­lő va­rázs­igé­ket és es­kü­szö­ve­ge­ket egy dí­szes pa­pír­lap­ra, majd alá­biggyesz­ti a kéz­je­gyét, ak­kor hó­kusz­pó­kusz, már­is meg­szü­le­tett az új cég. Mi­kor 1896-ban Ar­mand Peu­ge­ot cé­get akart ala­pí­ta­ni, fi­ze­tett egy jo­gász­nak, hogy vé­gez­ze el a szent szer­tar­tá­so­kat. Amint a jo­gász vég­re­haj­tot­ta a meg­fe­le­lő ri­tu­á­lé­kat, és ki­mon­dott min­den szük­sé­ges va­rázs­igét és es­küt, mil­li­ó­nyi tör­vény­tisz­te­lő fran­cia pol­gár vi­sel­ke­dett úgy, mint­ha a Peu­ge­ot cég a va­ló­ság­ban is lé­tez­ne.

Nem könnyű ha­tá­sos tör­té­ne­te­ket el­mon­da­ni. A ne­héz­ség nem is a tör­té­net­mon­dás­ban van, ha­nem ab­ban, hogy el­hi­tes­sük má­sok­kal. A tör­té­ne­lem nagy ré­sze e kö­rül a kér­dés kö­rül fo­rog: ho­gyan vesz rá va­la­ki mil­li­ó­kat arra, hogy el­higgye­nek bi­zo­nyos tör­té­ne­te­ket is­te­nek­ről, nem­ze­tek­ről vagy kor­lá­tolt fe­le­lős­sé­gű tár­sa­sá­gok­ról? Ha vi­szont ez si­ke­rül, az óri­á­si ha­tal­mat ad a sa­pi­ens­nek, mert ide­ge­nek mil­li­ó­it te­szi ké­pes­sé arra, hogy együtt­mű­köd­je­nek egy kö­zös cél ér­de­ké­ben. Pró­bál­ják csak el­kép­zel­ni, mi­lyen ne­héz len­ne ál­la­mo­kat, egy­há­za­kat vagy jog­rend­sze­re­ket lét­re­hoz­ni úgy, ha csak va­ló­ban lé­te­ző dol­gok­ról tud­nánk be­szél­ni, pél­dá­ul fo­lyók­ról, fák­ról vagy orosz­lá­nok­ról!

Az évek so­rán az em­be­rek hi­he­tet­le­nül össze­tett há­ló­za­tát szőt­ték a tör­té­ne­tek­nek. Ezen a há­ló­za­ton be­lül az olyan fik­ci­ók, mint a Peu­ge­ot, nem csak hogy lé­tez­nek, de óri­á­si erő hal­mo­zó­dik fel ben­nük. Azo­kat a dol­go­kat, ame­lye­ket az em­be­rek ezen a há­ló­za­ton ke­resz­tül hoz­nak lét­re, tu­do­má­nyos kö­rök­ben olyan el­ne­ve­zé­sek­kel il­le­tik, mint „fik­ci­ók”, „szo­ci­á­lis konst­ruk­ci­ók” vagy „kép­ze­let­be­li va­ló­sá­gok”. A kép­ze­let­be­li va­ló­ság nem ha­zug­ság. Ha­zu­dok, ha azt ál­lí­tom, hogy orosz­lán van a fo­lyó­nál, mi­köz­ben biz­to­san tu­dom, hogy nin­csen. A ha­zug­ság­ban nincs sem­mi kü­lön­le­ges. A sza­van­na­cer­kó­fok és a csim­pán­zok is tud­nak ha­zud­ni. Meg­fi­gyel­tek már sza­van­na­cer­kó­fot, amint a „Vi­gyázz, orosz­lán!” jel­zést adta, mi­köz­ben orosz­lán­nak nyo­ma sem volt a kör­nyé­ken. Ez­zel el­ijesz­tett egy má­sik maj­mot, ame­lyik ép­pen ba­nánt ta­lált, és a ha­zu­do­zó könnye­dén el­tu­laj­do­nít­hat­ta a zsák­mányt.

A ha­zug­ság­gal el­len­tét­ben a kép­ze­let­be­li va­ló­ság olyas­mi, ami­ben min­den­ki hisz, és amíg ez a kö­zös hit fenn­áll, a kép­ze­let­be­li va­ló­ság ha­tal­mat gya­ko­rol a vi­lág­ban. A Sta­del-bar­lang szob­rá­sza őszin­tén hi­he­tett a fé­lig orosz­lán, fé­lig em­ber vé­dő­szel­lem lé­te­zé­sé­ben. Egyes va­rázs­lók sar­la­tá­nok, leg­több­jük azon­ban őszin­tén hisz az is­te­nek és dé­mo­nok lé­te­zé­sé­ben. A leg­több mil­li­o­mos is őszin­tén hisz a pénz és a kor­lá­tolt fe­le­lős­sé­gű tár­sa­sá­gok lé­te­zé­sé­ben. A leg­több em­be­ri jogi ak­ti­vis­ta is őszin­tén hisz az em­be­ri jo­gok lé­te­zé­sé­ben. Sen­ki sem ha­zu­dott, ami­kor 2011-ben az ENSZ kö­ve­tel­te, hogy a lí­bi­ai kor­mány tart­sa tisz­te­let­ben az ál­lam­pol­gá­rok em­be­ri jo­ga­it, noha az ENSZ, Lí­bia és az em­be­ri jo­gok is csu­pán ter­mé­keny kép­ze­le­tünk szü­löt­tei.

A sa­pi­ens te­hát a kog­ni­tív for­ra­da­lom óta ket­tős va­ló­ság­ban él. Egy­fe­lől ott van a fo­lyók, fák és orosz­lá­nok ob­jek­tív va­ló­sá­ga; más­fe­lől pe­dig az is­te­nek, nem­ze­tek és vál­la­la­tok szub­jek­tív va­ló­sá­ga. Az idő mú­lá­sá­val a szub­jek­tív va­ló­ság egy­re erő­seb­bé vált, annyi­ra, hogy ma már a fo­lyók, fák és orosz­lá­nok pusz­ta fenn­ma­ra­dá­sa is kép­ze­let­be­li en­ti­tá­sok, is­te­nek, nem­ze­tek és vál­la­la­tok ke­gye­i­től függ.

Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története

Macska

Pokollá teszi az életemet. És ez nem üres szófordulat, hanem tényleg. Tudja, hol dolgozok napközben és egy méterre tőlem folyamatosan kaparja az üveges teraszajtót, ordítva hisztizik. Tudja, hogy ha elmegyek, akkor a konyhába megyek, tudja melyik a konyhaablak és odajön hisztizni. Nem, nem éhes. Többször is előfordult már, hogy ilyenkor vittem ki neki kaját, otthagyta. Arra gondoltunk, hogy hiányzik neki a törődés. Nem, nem enged senkit a közelébe. De elvárja, hogy próbálkozzunk. A rohadék.
Egyébként kirakva is ezért lett a lakásból. Mert ugyanezt csinálta hajnalban a hálószobaajtónkon. (Meg rendszeresen összeszarta a fürdőszobát, meg nem lehetett bolhátlanítani, meg… eh.) Utánajártam. Elaltatni nem lehet, mert nem gyógyíthatatlan beteg. Sőt. Menhelyre nem veszik be, mert már túl öreg. Azt tanácsolták, hogy bírjuk ki, nem lehet neki sok hátra. Mondták négy éve.

Persze nekem is csak a szám nagy. Bronzvasárnap hajnali hatkor már az Auchanban bóklásztam. Konzerv macskakajáért. Száraztáp ugyan van itthon, de hétvégén konzervet kapnak, az meg elfogyott.

Aztán kinyitottam a kertkaput és óvatosan lépkedve elmentem a bejárati ajtóig. Övatosan lépkedve, mert ez a rohadék teleszarta az udvart, sehol nem tudni, mit rejt az avar. Az ajtó környékét eddig ugyan békén hagyta… eddig. Előszoba, gyors cipőellenőrzés. Káromkodás. Cipő le, fürdőszoba, körömkefével suvickolás, kád/körömkefe Domestosszal fertőtlenítve. Huh. Előszoba takarítás. Mindez reggel hétkor, még reggeli előtt.

Aztán kávé. A napi sajtó átnézése. Ordítva hisztiző macskával.

Nem tudom, mit követhettem el az előző életemben, de nem akármi lehetett.

Új seprő nem áll meg

Ma reggel megvolt az első közös súlyzózás is. (Húsz perc kettlebell.) Háát, ezek nem a Polar óra dicső percei. Azt sejtettem, hogy veszíteni fog, hiszen itt csak pulzusmérés lesz, abban meg egy mellpánt ezerrel pontosabb, mint egy csuklón mérő optikai. A kérdés csak az volt, hogy tisztes vereség, vagy megalázó tizenkettőnull?
Nos, inkább az utóbbi. Sajnos. A furcsa az volt, hogy pánt nélkül a Polar óra pontosan annyira volt használhatatlan, mint korábban a Garmin, szintén pánt nélkül. Ez viszont előrevetíti, hogy ha ez az óra marad, akkor venni kell ehhez is pántot. Igaz, itt van karpánt is, állítólag a műfaj legjobbja. Viszont futásparamétereket nem tud.

Hogy számszerűsítsem is egy kicsit az eltérést. Harmadik gyakorlat. Utána 20 másodperc szünet, majd jön a negyedik gyakorlat.
A Polar óra végighisztizte az első 3 gyakorlatot. A harmadikban konkrétan 155-ös pulzust mért. Nagyon magas, különösen az elején. A negyedikben aztán megcondolodott és visszaesett 85-re. Ami meg durván alacsony. Különösen 15 másodperc alatt. Majd utána, a hátralévő nyolc gyakorlat során egyszer sem ment 120 fölé. Ami meg elképzelhetetlen.
Ehhez képest a Garmin által mért értékek szép lassan, egyenletesen mentek felfelé. A harmadik gyakorlatban volt 133, a negyedikben 138, az utolsónál kúszott fel 147-re. Teljesen hihető.
Ezek az értékek nyilván megjelentek a kalóriaszámolás pontosságában is.

Ami viszont megmosolyogtató, az az, ahogy az egyes gyártók hozzáállnak a méréshez. A Garmin szikáran közölte, hogy ez nem volt túl fényes, a Training Status értéket visszavette 493-ról 481-re. Legközelebb igyekezz jobban, fiam. A Polár még nem tanult meg engem, még nem ad Cardio Load Level értéket, de erre a röpke 20 perces gyakorlatra is megajánlotta a napi aktivitásigényem 31%-át. A tegnapi napra a Garmin 2796 kilokalória energiafelhasználást mért, a Polar 3417-et. Azaz még ha el is bizonytalanodnék a Polar méréseinek pontosságában, ez az óra inkább dicsér. A Garmin meg inkább büntet.

Persze, egyik sem jó. Valahol azt szeretném, ha egy óra azt mondaná, ami tényleg van.
De egyelőre ilyen még nincs.

Új seprő hogy seper?

Igen, már engem is zavar, hogy ez a blog lassan átmegy fitnesszblogba, de jelenleg a magánéletemben ez a legfontosabb projekt, a blog címe meg ugye az, hogy mi történik velem, szóval ez van. Remélhetőleg hamarosan már nem lesz miről írnom, minden szép és jó lesz, galambok ülnek verebekhez, meg ilyenek.

Ma futottam először úgy, hogy egyszerre volt rajtam az új Polar Vantage M óra és a régi Garmin Fenix5 óra Garmin HRM-RUN mellpánttal.

Nos… érdekes.

Kezdjük a kevésbé sportos résszel. Hogyan viselkednek az órák a sima hétköznapokban? Hogyan segítenek minket egészségesebben élni?
Ezen a területen egyértelműen a Garmin Fenix5 a bajnok.

  • Kapcsolat a MyFitnessPal oldallal. A Garmin oda-vissza szinkronizál, azaz nem csak feltölti az elégetett kalóriák értékeit, de le is szedi az elfogyasztott kalóriák értékeit és ezekből csilivili diagramokat, grafikonokat gyárt, mindenféle bontásban. Elég szemléletes ezeket az értékeket egy ábrán látni. A Polar nem szed le semmit, csak annyit látok a kajából, amennyi a MyFitnessPal oldalon van. Ott is le lehet kérdezni chart-okat, de egy diagramba nem lehet összefésülni az értékeket.
  • Alváselemzés. Na, ez vicces. Két eszköz, két teljesen más eredmény. Ugyanarra az alvásra. Lehet, hogy a bal kezem máshogy alszik, mint a jobb? A Garmin szerint éjjel kifejezetten jól aludtam, volt 4 perc ébrenlétem (kimentem vécére) és rekordgyanús 82 percnyi mélyalvásom. A Polar már jobban lehúzott. Szerinte 30 percet voltam ébren, mélyalvást meg nem mér. (A Garmin mér mélyalvást, könnyű alvást, REM fázist és ébrenlétet. A Polar csak alvást és ébrenlétet.) A legszebb, hogy a Polar szerint akkor voltam ébren, amikor a Garmin szerint álmodtam (REM fázis).
  • Stressz. Ez az úgynevezett Heart Rate Variability (HRV) érték, magyarosan szívfrekvencia-variabilitás. Gyakorlatilag a két szívverés között eltelt időkülönbségek szórása. Akit érdekel, ebben az írásban bővebben is utánaolvashat. Én szerettem figyelni, mert tényleg jól használható diagramokat kaptam. Pontosan látszódott, mekkora zavart okozott például egy pohár bor (semennyit), de kettő már meglátszott, hasonlóképpen a szivarok is. Nagyon szépen kijött, hogy ha vasárnap délután megittam egy üveg bort, akkor miért éreztem úgy hétfő reggel, mintha higanyban futnék. Megmutatta, mikor kell lasítani, mikor vagyok annyira laza, hogy bátran terhelhetem magamat. Nos, a Garmin képes HRV-t mérni, a Polar nem.
  • Konfigurálhatóság. A Garmin kiépített egy komoly store infrastruktúrát, a Garmin IQ-t. Lila macskaszartól kezdve mindent le lehet tölteni az órákhoz. Pár délutánt eltöltöttem vele, amíg átbogarásztam a kínálatot. Igazából nem találtam semmi mellbevágó dolgot. Az akkori órámban nem volt súlyzózás meg kajak template, a store-ban találtam. Meg választottam egy dögös számlapot. Ennyi. A Fenix5-nél nem volt szükség semmire. A Polar óra esetében ilyen store nincs. Kérdés, hogy kellene-e? Estére megtaláltam a kajak profilt, így a sportokkal rendben vagyunk. Az óra számlapja lehetne egy kicsit elegánsabb (a Garminnál volt olyan, na meg le is lehetett tölteni vagy ezret), de el tudom viselni.
  • A Polar elég durván számolja az RMR-t. Most, amikor este hétkor ezeket a sorokat írom, a Garmin szerint a napi összes elégetett energiám 1991 kcal, a Polar szerint 2701. Nagyon nem mindegy. Persze ez még lehet jó, pár nap múlva kiderül. (A Garmin az RMR-t folyamatosan adja hozzá, ahogy telik az idő. Lehet, hogy a Polar egyben odavágja már reggel az egészet és később egészíti ki a sportolások energiafelvételével.) (Azt hiszem, nem. Növekszik.)
  • Fura a lépésszámolás is. (Nem mintha nagyon foglalkoznék vele.) A Garmin ebben a percben 7951-et mutat, a Polar 9247-et. Pedig a jobb kezem ugyanannyit lépett, mint a bal.
  • Maga a webes felület is sokkal jobb a Garminnál. Tetszőleges mennyiségű dashboard-ot tudok összerakni, rengeteg minichart-tal, szöveges, grafikus elemmel. Ez hiányzik a Polarnál. Nem mondom, nem rossz az a készlet sem, ami van, hamar el lehet igazodni benne, de egyáltalán nem konfigurálható.
  • Értesítések. Ezt még nem igazán értem. A Garminnál ha bármi olyan történt, amit kiengedtem az órára, az egyből meg is jelent a számlapon, részletesen. Én állítottam be, meddig maradjon ott, de gombnyomásra el lehetett tüntetni. Nagyon hasznos volt. Beszélgetés/tárgyalás közben csak egy rezgés a csuklómon, vetettem egy pillantást az órára és egyből láttam, hogy fontos dologról van szó, vagy várhat. A Polar szintén rezeg, eddig oké, de utána csak annyit látok a számlapon, hogy üzenet érkezett. Ha meg akarom nézni, akkor bele kell másznom egy mélyen lévő menübe. Nos, ez messze nem olyan diszkrét, mint a ‘vetek rá egy észrevétlen oldalpillantást’ metódus. A bizonytalanságot az okozza, hogy pont most, amikor írok, kaptam egy emailt és a Polar óra is kijelezte a számlapon. Eddig nem csinált ilyet. És nem tudom, most akkor mi van.

Szóval, összességében eddig a Garmin Fenix5 vezet. Nem is kicsit.

De mi van, ha elkezdek sportolni?

Kezdjük ott, hogy az érzést, amit az óra használata nyújt, eleve nem lehet szétválasztani a sport/nem sport vonal mentén. Ahogy fentebb tettem. Mindkét óra az egész embert figyeli, mindenestől. Márpedig a sport közben mért értékek az egészség szemponjából nagyon fontosak. Sokkal többet árulnak el, mint a nyugalmi értékek.
És egész egyszerűen nem lehet úgy tanulmányozni magunkat, hogy csak azokat az értékeket fogadom el, amelyek mérése/számolása során nem lett bevonva a GPS. Hiszen egyfelől minden összefügg mindennel. Az intenzitás (intenzív percek száma) ránézésre használható lenne, de egy mozgás ugye attól intenzív, hogy mennyi idő alatt mennyi táv. Az utóbbi meg GPS. Másfelől meg, még ha le is húzok egy csomó diagramot, azért még látom ezeket. És borzasztó kellemetlen állandóan azzal szembesülni, hogy egy hitvány szar vagyok. Még akkor is kellemetlen, ha tudom, hogy nem, csak éppen rossz a mérés.

Mielőtt belemennék a részletekbe, itt van a két mérés adatlapja:
Garmin Fenix5.
Polar vantage M.

Nem, nem cseréltem fel a két diagramot. Én is meglepődtem. A Garmin óra, mintha érezné a vesztét, odarakott egy olyan pontos mérést, melyet soha nem láttam még tőle ezen a futópályán. Mindezt úgy, hogy kora reggel még nemhogy vattaszerű felhők borították az eget, de az ösvények konkrétan ködben álltak, a felhők lelógtak a fák lombszintje alá. WTF?

Ez a Garmin óra track-je:

Ez pedig a Polar óráé:

Jelzem, egyik track sem rossz. A távolság pontosan 3600 méter (ki lett mérve), ehhez képest a Garmin mért 3560 métert, a Polar meg 3630 métert. Mindkettő bőven hibahatáron belül van. De ha jobban megnézzük, a Garmin óráé megbízhatóbbnak tűnik. A két kör nyomvonala gyakorlatilag fedi egymást. Ennek a mérését jobban elhisszük. A Polar óránál össze-vissza ugrál a nyomvonal. Olyan, mintha a sok mérési hiba kioltotta volna egymást és csak véletlenül jött ki a végén a jó érték.

Nézzük át, tételről tételre.

  • Pulzus. A másik nagyon fontos mérés a GPS mellett. Azt kell mondjam, hogy a Polar meglepően jól teljesített. Nagyjából ugyanazt mérte csuklón (149-es átlag), mint a Garmin egy profi futómellpánttal (153). A dinamika egy kicsit más: a Garmin mérése egyenletesebben ível, a Polar óráé rángatózik. (Az Endomondón idegennek nem látszik, de a fenti ábrákon a piros diagram.)
  • Akkor nézzünk egy olyat, ami látszik. A pace. Ez viszont hajmeresztő. A Garminnál az átlag 6:47 min/km, a Polárnál 6:32, de a különbség jó része abból jött, hogy nem tudtam, hogyan kell leállítani a mérést a Polar órán. (Ezt láthatod is az időkből.) Nem ez e meglepő, hanem a maximum: a Garmin esetében 5:30, a Polárnál 5:07. Ezek ugyanazt a futást mérték? De nézd meg a diagramokat a linkeken. A zöld a pace. Ugye? Elképesztően más a két mérés dinamikája. Csak az átlagok közel azonosak. (Jelzem, érzésre megint a Garmin kapja a pontot. Végig úgy éreztem, hogy egyenletes tempóban futok.)
  • Aztán a legviccesebb. Öcsém már mondta, hogy a Polar szintmérésével ne foglalkozzak, úgy vicc, ahogy van. És tényleg. Két kört futottam, ugyanazon az ösvényen. Az ösvény ugyanazon pontja az első körben 175 méter magasan volt, a másodikban viszont már csak 134. Tíz perc alatt elhordták a manók.
  • VO2max. Az egyik legfontosabb fitnessz mutató. (Valójában a Cooper teszt is ezt méri.) Ez megint vicces. A Garmin szerint 39, a Polar szerint 41. Na, ez aztán kurvára nem mindegy. Az én korosztályomban (50-59 év) a 35,6-39,2 zóna a fair, a 39,2-43,4 zóna a good. Mondjuk úgy, hogy engem azért zavart, hogy 5-6 min/km közötti értékekkel futkorázok 55 évesen, a sportóra meg azt mondja, hogy, de bénácska vagy. (Igaz, a Runalyze meg 42-44 közötti értékeket számol, de szerintem az már hízeleg.)
  • Ez már nem kapcsolódik szorosan a mostani futáshoz. Általánosabb. Próbáltam összelőni a Garmin HRM-RUN mellpántot a Polar órával, de nyilván nem sikerült. Ez nagy kár. Szerettem ezt a pántot. Tudom, hogy a mérések nagy része használhatatlan vacak volt, de a görbék tanulmányozásánál látszott, mely szakaszoknál volt jó a mérés. És ott lehetett nézegetni a futás stílusára, ‘jóságára’ vonatkozó mutatókat. Ezek segítségével tanultam meg helyesen futni. Oké, megtanultam, elméletileg már nincs rá szükségemm, de azért csak jó, ha van kontroll, mely jelzi, mikor kezdek lazítani.

Akkor most?

Ha csak a mai nap lenne, a Garmin órát hagynám meg. Minden szempontból jobban teljesített.
Csak hát ott van a múlt hét. Azokkal a borzalmas mérésekkel Meg az előző hónapok. A mellpánt nélküli pulzus értékek.
Igazából fogalmam sincs, honnan szedte elő a Garmin óra ezt a mai mérést. Ennyire pontos még sohasem volt, pedig idén kábé hetvenszer nyomtam le ezt a távot.
Attól javult volna meg, hogy átkerült a jobb kezemre? Eléggé valószerűtlen.

Egyelőre az van, hogy várok. Igen, hülyén néz ki, de egyelőre két órával járok, két órával sportolok. Két órával alszok. Én. Az android.