Egyik este hárman együtt voltunk,
kimerült az összes téma már.
Unalmunkban egy kis nótát írtunk,
nem baj, ha a szöveg sántikál.

Egy vidám dal, mely vidámabb, mint léha életed,
egy vidám dal, mely semmit nem közöl.
Egy vidám dal, mit megtanulni könnyű lesz neked,
egy vidám dal, mely nem szól semmiről.

Beadtuk a chanson-bizottságnak,
nem mondták, hogy ízlésromboló.
Azt sem mondták, hogy épp erre várnak,
lényeg az, hogy énekelni jó!

Egy vidám dal, mely vidámabb, mint léha életed,
egy vidám dal, mely semmit nem közöl.
Egy vidám dal, mit megtanulni könnyű lesz neked,
egy vidám dal, mely nem szól semmiről. (3X)

– Neoton és a Kócbabák, 1976 –

Érted, nem? Nem ám írtunk egy dalt, elénekeltük, aztán kiraktuk egy lemezre. Nem. Sanzon-bizottság. Aki eldöntötte, ki lehet-e engedni a dalt a közönség elé.
És valamikor ez teljesen természetes volt, senki nem látott benne szokatlant.

Valahol a távolban felsír egy Dopeman.