A korábbi eseten valójában jól szórakoztam, nem igazán hatott meg. Egy gpx editorral úgyis át szoktam nézni a fájlokat, nagy ügy, legfeljebb kitörlöm belőlük a felesleget.
Aztán a reggeli futás közben újból végiggondoltam a folyamatot és megijedtem. Azért csak van itt gond. Eddig egy nagyobb és egy kisebb túra adatai vannak a rendszerben, 10 track olyan 18000 ponttal és kábé 120 waypoint. De ez rohamosan nőni fog, évi 4-5 nagy és 2-3 kisebb túrát szoktunk lezongorázni, az annyi, mint… sok. Hol vannak a gpx formátum határai? Mert ha a kis hülye nem tudja összerakni a böszme nagy fájlt, akkor én sem tudom utólag kipucolni. Nyomoztam egyet. Úgy néz ki, hogy a gpx fájl valójában egy xml szintaxisú fájl, a felső határa a végtelen. De nem is ez a szűk keresztmetszet, hanem az az alkalmazás, amelyik dolgozik ezzel a fájllal. A Garmin pedig híresen béna szigorú. A Gemini szerint már a mostani adatmennyiség is a határokat feszegeti.
Ez baj.
Szórakozottan mászkáltam az alkalmazás menüiben, bökdöstem a kontrollokat. Aztán bal felül, az alkalmazás neve alatt közvetlenül, megütötte a szememet egy ‘Map Filters (Off)’ felirat. Hoppá. Mi van, ha emögött van valami funkció is? Lenyitottam. Volt.
Habár elsőre nem tudtam mit kezdeni vele. Lehetett létrehozási idő szerint szűrni. Én ugye kész fájlokat töltök fel, 1-2 óra alatt hozom létre a waypoint-okat, hát ez nem igazán használható időalapú szűrésre. Aztán volt egy olyan, hogy könyvjelzőre szűrés. Fasza. Az egész programban sehol sincs könyvjelző. Akkor mi ez a baromság? Aztán a könyvjelző legördülő menú alatt észrevettem egy ‘+’ gombot. Nos, ezzel tehetek könyvjelzőt _az éppen aktuális látványra, ami a képernyőn van_. Igen, baromság. De működik. Ugye a program azt írja, hogy export során az kerül exportálásra, ami a képernyőn van. Ez hülyeség, mint ahogy korábban is láttuk. De ha az aktuális képernyőtartalomra ráteszek egy könyvjelzőt, majd ezt a könyvjelzőt adom meg Map Filter-nek, akkor már működik és tényleg csak azt teszi ki az export.gpx-be.
A helyzet az, hogy hosszú pályafutásom során rengeteg idióta programmal találkoztam, de a Garmin még mindig meg tud lepni.
A felfedezésen felbuzdulva nyilván kipróbáltam a szinkronizálást is. Nos, a program lehűtött, nehogy azt higgyem már, hogy ilyen könyen megadja magát. Tény, innentől ez sem mindent szinkronizált le. De egyáltalán már az is siker volt, hogy szinkronizált. Csak éppen a könyvjelzőben hiába csak a waypoint-ok látszódtak és hiába tüntettem el a track-eket, a túragps-re már csak a track-eket szinkronizálta le, a waypoint-okat nem. Gondolom, ha beleöltem volna még pár órányi erőfeszítést, valószínűleg találtam volna valami hasonló ‘szarvaköztatőgyét’ tipusú megoldást, de annyira nem érdekelt a dolog, úgysem szeretek közvetlenül szinkronizálni, jobb ha útközben egy átmeneti fájlban át tudom nézi, mit is akar kiküldeni a szerencsétlen.
Hátradőltem. Oké. Meg vagy oldva, te rohadék.
Innentől szűrő létrehoz, export, szűrő töröl. És ennyi.
Akkor töröljük is le az utolsó szűrőt. Letöröltem. Hát… izé. Nem jöttek vissza a track-ek. (A szűrő ugyanis ezeket vette le a térképről.) Most írhatnék egy rohadt hosszű melodrámát, még kedvem is lenne hozzá, de a kutya sem bírná végigolvasni. Már ha egyáltalán tudna olvasni. A lényeg, hogy _két(!!)_ napon keresztül küzdöttem a problémával. Két AI-t is őrületbe kergettem, mindkettő feladta és bár mindkettő tisztában volt vele, hogy a Garmin support magasról fogja leszarni a problémámat, ennek ellenére mindkettő azt javasolta, hogy jelentsem be, mert szerveroldalon ragadhatott be a korábbi szűrő és én azt innen nem tudom kipiszkálni. Legtovább a Gemini bírta,, de már az is kezdte pedzegetni a supportot. Nem mondom végig, hogy a két délután során mennyi kétségbeesett ötlet keletkezett, mennyi mindent próbáltam ki. Rengeteget. Egyik sem működött. Egy idő után a Gemini már elkezdett nem létező nyomógombokat, beállításokat hallucinálni,, mert milyen jó lett volna, ha vannak olyanok. És nem lehetett meggyőzni, még a képernyőfotók segítségével sem. Az őrület indikálta wishful thinking kezdte átvenni fölötte a hatalmat.
Második este nézegettem a képernyőt. Szórakozottan mozgattam az egeret, ide-oda kattintgatva, hátha van valahol egy titkos kontroll. Kinéztem volna a programból.
És teljesen jogosan. Ugyanis _tényleg_ volt egy titkos kontroll.
A Garmin Explore-ba a Google accountommal jelentkeztem be, az alkalmazás pedig átvette onnan a lakcímemet és kitette a képernyőre. Amivel semmi gondom nem volt. Csakhogy mellérakott egy hangyamikrof@sznyi ‘+’ jelet. Alig láthatót. Ha hosszas türelemjátékkal rá tudtam parkolni az egérkurzort erre a jelre, akkor egy felhőbe ki is írta, mit csinál.
Érted? Már a Map Filter alapú szűrés is tragédia UX szempontból, de ez, hogy egy nagyitóval is alig látható, térképbe ágyazott kontroll mögé tesznek egy kapcsolót, mely globálisan ki-bekapcsolja a track-ek megjelenését, függetlenül az aktuális szűrőktől… ez valami annyira szadista megoldás, mely még a Garmintól is meglepő. És ezzel még nincs vége, ezt a kapcsolót az alkalmazás össze-vissza kapcsolgatja. Csak úgy. Azaz ha egyszercsak váratlanul eltűnnek a track-ek, nem kell a szívünkhöz kapni, megkeressük azt a kis bolhaszart a térkép közepén és visszakapcsoljuk.
Függöny. Taps.
Viszont ha már idáig eljutottam és úgy éreztem, hogy teljesen uralom az alkalmazást, gondoltam, megnézem, mi is a probléma a szinkronizálással. Azzal ugye, hogy miért csak részlegesen szinkronizál adatokat a túragps-re.
Nos, leginkább az volt vele a probléma, hogy egyáltalán nem szinkronizált.
Ezzel az első számú gond az, hogy amikor rányomok a gombra, semmilyen módon nem jelzi, hogy elindult-e a szinkronizálás, hogy befejeződött-e, hogy keletkezett-e hiba. Semmi. (*) Nekem kell kézzel átbogarásznom a készülék fájlrendszerét és figyelni, történt-e változás. A korábban említett próbálkozásnál igen, történt, csak éppen azokat a track-eket a Komoot szinkronizálta ki, nem a Garmin. Ezért nem történt az, amit vártam, hanem jött helyette valami más.
Nyilván innentől már használtam bátran a szűrőket, próbáltam csak a fontos adatokat szinkronizálni, szóval küzdöttem, mint malac a jégen, de sikertelenül.
Egyszer pedig elkaptam egy üzenetet.
Bakker. Hát ezért nem megy. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire kevés adatot képes csak szinkronizálni. Eleve a szinkronizáció egysége a kollekció. Ami nálam azt jelenti, hogy egy hétnapos bringatúra esetén hét track kerül a kollekcióba. Erre már az mondja a Garmin Explore, hogy szúzmáriaszentjózsef, mi ez az adatcunami? Az üzenet szerint ugyanis max 5 track lehet egy kollekcióban. Miközben az eszköz saját memóriája is óriási de van benne ugyanannyi SD memória is, fájlszinten kimásolva bőven elfér rajta százas nagyságrendben is track. De ugyanennyire irreális a max 100 waypoint is, nálam túránként keletkezik 100-150. Vegyük észre, hogy a hülyeség tombolása megint nem a hanyag programozás miatt tetőzik, hanem a programot emberek(?) szándékosan ilyenre tervezték.
És persze a legviccesebb az, amivel az előző írást is zártam: az alkalmazás használatának szigorú alapfeltétele, hogy a Garmin Express szinkronizációs alkalmazásban legyen olyan Garmin eszköz, amellyel a Garmin Explore szinkronizálni tud. Aztán olyan alacsonyan húzzák meg a limitet, mely kizárja a szinkronizálás életszerű alkalmazását.
[Update]
Ja, hogy mi lett a történet vége? Megírom.
Recent Comments