Month: November 2025

Gravel

Hogy én mennyit írtam már erről.
Hogy mi is az a gravel bringa. Hogy mi is maga a műfaj.
Minden írást kidobtam. Szerencsére.

Kicsit olyan ez, mint a szeretet. Azt se nagyon lehet definiálni. Szent Pál is csak odáig jutott, hogy leírta, mi nem az.

Szóval.
– A gravel nem országúti. Nem érdemes aszfaltos sprintelésre használni. (De enyhe terepen gyorsan haladni, versenyezni már igen.)
– A gravel nem monti. Nem érdemes mindenféle terepnek nekimenni vele. (De a közepesen durva terep már belefér.)
– A gravel nem trekkingbringa. Nem érdemes 40 kilós csomaggal hetekig túrázni vele, mert nem kényelmes. (De a kényelem egyéntől függ, nekem 36 év országutizás után a gravel kényelmesebb a trekkingnél. És ne feledjük, rengeteg felfogatási pont van rajta, azaz jól pakolható.)
– A gravel nem öltönyben tekerhető városi bringa. (De az extrém kátyús Budapesten már megfontolandó öltönyben is.)

Magyarul, ha neked kell egy kerékpár, mely az összes zárójeles feltételnek _egyben_ megfelel, akkor válaszd a gravelt. Aztán persze vehetsz mellé országútit, montit, trekkinget és városit is, ha a speciális műfajok is érdekelnek. Nekem is van mellette országúti is és monti is, de tény, hogy a legtöbbet a gravelt hajtom. Mert az általában mindenhová jó. Azzal járok kirándulni, azzal járok a fogorvoshoz, azzal járok vásárolni… és persze azzal tolom az egyhetes túrákat is. A többi bringa meg speciális.

Mondatok egyszerre

Reggel olvasgattam, közben zenét hallgattam. Így került egymás mellett ez a két mondat, gyakorlatilag egyszerre, egy pillanatban.

“Esztergálni, esztergálni, muszáj nekem esztergálni!” – énekelte Lugossy Laca a hangszóróból.

“A makacs lázadás — nem a hatalommal, hanem a tényekkel szemben: ez a magyarok mindennapos “szabadságharca”.” – szögezte le Béndek Péter a Facebookon.

Keselyőbérc

Egy FB csoportban jött velem szembe ez a fénykép. Egy romos épület van rajta, egy egykori úttörőtábor csodával határos módon fentmaradt lakóépülete. Maga a tábor Szarvaskő mellett volt, Egerből kisvasút járt ki, hozta-vitte az úttörőket. Gyerekkoromban a négy lehetséges évből legalább háromban töltöttem is ott egy-egy hetet. Rengeteget tudnék róla mesélni, elképesztő dolgokat csináltunk. Ma már, pusztán csak azért, mert a nevelők hagyták, hogy ilyeneket csináljunk, simán becsapdáznák őket gyerekbántalmazásért.

Ebben az írásban csak egyet mesélek el.

Háborúztunk. Mi a piros körrel jelölt szobában laktunk, az ellenség a kék körrel jelöltben. Az ajtón is látszik, hogy az ellenség nagyobb szobában lakott, jócskán túlerőben voltak. Aztán egyszer csak eljött az idő, megtámadtuk őket. Olyan 7-8 gyerek nagy elszántsággal nekiindult. Én maradtam egyedül, őrizni a várat, ha az ellenség közben visszatámadna.
Álltam az ajtóban, vakartam a fejemet. Mit fogok én csinálni egy szál egyedül, ha 10-15 ember megtámad? Végül kitaláltam. Először is keresztbefeszítettem egy masszív kötelet az ajtóban, olyan derékmagasságban. Utána odacipeltem a kötél mögé két nagyobb lavórt és telehordtam vízzel. Így az ellenség, ha át akar bújni a kötél alatt, akkor négykézláb kell belemászniuk a lavórokba. Ez visszafogja majd őket annyira, hogy egyenként vonom ki a harcosokat a forgalomból. Valahogy.
Odahúztam egy széket, leültem, gyönyörködtem a védőműben.
Egy dolgot nem kalkuláltam be és persze pont az történt. A csatában a túlerő győzött és az enyémek visszavonulót fújtak. Rohantak vissza a szobánkba, az ellen meg szorosan mögöttük. És az én hadseregem futott bele a zseniális védőművembe. Átkozódva, káromkodva vetődtek bele a lavórokba, miközben az ellenség husángokkal, seprűnyelekkel püfölte a seggüket.
Nem én lettem a nap hőse. Pedig ők vesztették el a csatát.

2025.05 Egri edzőtábor 01: Hór-völgy

A 2025-ös évem nem indult jól. Egészségügyi okokból nem tudtam normál tempóban felkészülni a nyárra, így intenzívebb megoldást kellett választanom. Végül májusban utaztam le Egerbe, egyfajta családi edzőtáborba. Bükk, Mátra. Az első túra a Hór-völgy bejárása volt, fentről: Eger – Bükkszentkereszt – Bükkzsérc, majd haza. Bevezetésnek jó volt, élménynek pedig kellemes.

Van a postánál szarabb

Nem hittem volna, de tényleg van. A DHL annyira felnyomta az agyam, hogy még mindig füstöl.

Németországból rendeltem a kerékpárhoz valamit. Drága valami volt, nagyon vártam, hogy megérkezzen. Hétfőn jött az üzenet whatsapp-on (?), hogy szerdán érkezik, legyek otthon. Az időpontot nem részletezték, egész nap jöhetnek. Már ekkor kurvaanyáztam. Szerdán futni akartam, boltba akartam menni, most meg ülhetek 0-24-ben szobafogságban.

Eljött a szerda. Délelőtt tíz környékén el kellett mennem vécére. Hallottam közben, hogy csörög a telefon, igyekeztem is kifelé, de addigra már elhallgatott. Viszont láttam az ablakból, hogy elaraszol egy DHL autó a ház előtt. Nem, nem állt meg, a sofőr nem csöngetett be. Gyorsan kirohantam, de addigra már eltávolodott. Integettem neki, de hiába, pedig sokáig láttam, amíg ment az utcában. Visszahívtam telefonon. Nem vette fel. Nem hülyéskedek, a híváslista alapján mondom, öt perc alatt tizennégyszer csörögtem rá. Mindegyik alkalommal kinyomott.

Ezek után hívtam fel a diszpécserszolgálatot. Néha sajnálom őket, de az nem most volt. Ordítva közöltem a hapsival, mi van. Beazonosítottak, megnézték, tényleg, a szállító beírta, hogy senkit nem talált otthon. A rohadék. Ekkor parkolópályára tettek a telefonban, a hapsi megpróbált intézkedni. Végül azzal hívott vissza, hogy lehet, hogy ma megpróbálják még egyszer. Ez csak olaj volt a tűzre, ekkor már tényleg nagyon ordibáltam. Az autó itt lehet tíz percnyi távolságra. Ha a seggfej felvette volna a telefont, egy percnyi távolságból kellett volna visszafordulnia. Hozzák ki a csomagot. Most. Azonnal. Még egy napot nem akarok szobafogságban tölteni. Jó, újabb próbálkozás. Jó lesz nekem egy Alzabox? Jó lesz. Kerestünk egyet. Az ügyintéző még pepecselt valamit, majd közölte, hogy biztosra ugyan nem tudja mondani de megpróbálják.
– Ne próbálgassanak! – ordítottam a telefonba – Ha ennyire elbaszták, akkor az a minimum, hogy az a csomag itt lesz! Azonnal!
Aztán még próbált elnézést kérni, de az nálam már évekkel ezelőtt elfogyott. Tele van a tököm azzal, hogy az emberek beleszarnak, aztán ha elcseszték, akkor legfeljebb unottan elnézést kérnek. Azzal semmivel nem lesz jobb nekem. Nem vagyok hajlandó közömbös, beleszarós hozzáállást megbocsátással elfogadottá tenni.

Megjött az aktualizált kiszállítási értesítés. Holnap hozzák ki az Alzaboxhoz. Csak éppen aznap speciel nem nagyon lesz időm értemenni. Tényleg nem tudom, hogy ilyenkor mit tegyek. Egy rohadék kiszállító, pusztán beleszarásból tönkretette, de legalábbis megbonyolította két napomat, én meg tehetetlen vagyok. Ráadásul úgy emlékszem, ez a német cég csak a DHL-lel szállít.

PS.
Jobban megnézve az értesítést, van benne egy piszkosul eldugott link. Apró betűs, és az ‘ide’ szócska mögé van rejtve az url. Tényleg nagyon alaposan kell elolvasni a levelet, hogy az ember megtalálja. Na, ott lehetett volna, azon a weboldalon, már előre Alzaboxba kérni a csomagot és akkor nem lettem volna kiszolgáltatva egy sehonnai trógernek. (Persze az, hogy nem vettem észre az alternatívát, még nem menti azt, hogy a házhozszállításuk minősíthetetlen.)

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑