Túl sokáig voltam távol

Elmentem egy hétre bringázni a Dunántúli Középhegységbe, írás ebből sem lesz (videó majd, most csak trekk és relive van), de nem is ez a lényeg, hanem amint hazajöttem és kommunikációképes lettem (cirka egy nap… az ember nem mindennap teker le másfél óra alvás és egy vadul átbulizott éjszaka után 135 kilométert), Nej elővezette, hogy hatalmas reformelképzelései vannak az étkezésben, úgy, mint felejtsük el a tartósítószeres kenyeret, lesz helyette finom kovászos, a kolbászt is lecseréljük boldog diszóból készültre, a tejet boldog tehénből fejtre és a tojást boldog csirke fogja tojni. Én meg csak néztem és realizáltam, hogy túl sokáig voltam távol, Nej más ember befolyása alá került.
Persze alapvetően egyetértettem vele. Már régen meg kellett volna lépnünk, hogy jobban odafigyelünk arra, mit eszünk. A gond ott volt, hogy egyikünknek sem volt sem ideje, sem energiája ezzel foglalkozni, utánajárni, hogy mi az egészséges és legfőképpen hol lehet ezeket beszerezni. Érthető, hogy összességében örültem annak, hogy Nej magára vállalta ezt az egészet. Csak attól tartok, mikor kell majd a kedvenc sókeverékemről is lemondanom, mert nem elég boldog benne a nátrium-glutamát.