Végre, valaki – Zach Weinersmith – megadta a lökést, hogy elmondhassam, miért tartom a kreativitás halálának a haikukat. Oké, nem mindet, de a legtöbbet.
Nem tudom. Érthető? Vagy magyarázzam?
Na jó, egy kicsit. A haiku egy ritmus. 5-7-5 szótag, három sorban, néhány hangsúlyozási szabállyal. És egyszerűen ez a ritmus mindent elad, de szószerint. Bármit, bármekkora értelmetlen szöveget odarakhatsz, ha betartod a ritmusképletet, úgy fog hangozni, mintha valami nagyon mély költemény lenne. Hidd el, tudom, valamikor én is írtam egy csomó haikut, de én paródiaként, informatikai cikkek elé. Aztán még ezek a paródiák is olyan mélyértelműnek tűntek. Mint ahogy a fenti ábrán a haikugenerátor által röptében alkotott mű.
PS1.
A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy nem, nem dobtam ki a teljes haikuirodalmat. Vannak jó haikuk is. Egyszerűen csak figyelni kell olvasás közben, hogy a pár szóval felvázolt kép megmozgat-e odabent belül valamit, vagy csak a ritmus dolgozik.
PS2.
Vegyük észre, hogy Zach belerakott a rajzba egy csavart is. Az automatája 5-8 kezdés után is haiku-gyanúsnak vette a szöveget és lezárta egy költői 5-ös sorral. Pedig ez 18 szótag.
2024. October 08. Tuesday at 00:48
Az “out” egy szótagnak számít angolul (én sem értek velük egyet :)).
(https://www.howmanysyllables.com/syllables/out)
2024. October 13. Sunday at 21:44
Nem is lehet együttérteni vele, ez az elképzelés kapásból agyonvágja a haiku működését.