Azt írtam itt, hogy besokalltam az időjárás miatti újra-, meg újratervezésektől, elengedtem, nem megyünk sehová.
Persze. Mert pont ilyen vagyok.
Először is folyamatosan nézegettem mind az időjárási előrejelzéseket, mind az árvízhelyzetet. Egyszerűen függő lettem, nem tudtam elengedni.
Itt jött velem szembe ez a kép.
Kék vonal jelzi az eredeti túránkat, hát, jól belenyúltunk. Fekete vonal mutatja a második túrát, az eső rendben lett volna, az árvíz nem. Csakhogy ott van a piros kör. Nocsak. Öt nap alatt 8, 10, 25 mm eső? Az semmi. Ráadásul hegyvidék, azaz árvízveszély sem lehet. És a pláne, hogy ez egy bringás paradicsom, konkrétan a Dolomitok. Mit ád az ég, volt is egy régebben tervezett túrám ide, igaz, ebben már volt némi magasabb hágómászás is, de a nyári túrák után kezdett megjönni az étvágyam. Menjünk. Osztrák autópálya-matricám éppen volt (ugye a burgenlandi túrához már megvettem), gyakorlatilag össze is voltunk pakolva, mire várunk? Tapsra. Meteorológiára. Elkezdtük nézegetni és egyre jobban kezdtünk lehervadni. Egyrészt oké, hogy eddig nem volt eső, de ezután lesz. Meg hideg is. Éjszaka 4 fok, nappal maximum 10. Erős széllel. Nézegettem a webkamerákat, szürke, erősen borult ég, napnak nyoma sincs. A táj úgy-ahogy még látszik, de a felhők néhol már rámásztak a hegyekre. Valahogy nem állt össze: ehhez a bizonytalan, valószínűleg kellemetlen élményhez túl nagy ár 1600 kilométert autózni. Tény, vagány dolog lett volna Boris szemébe röhögni, de nem élveztük volna.
Felmerült ötletként, hogy folytassuk a dunántúli félbeszakadt túrámat. Abból a hőség miatt Bajánál szálltam ki, most lemennénk vonattal Pécsre, onnan Villánynál csatlakozunk rá az eredeti útvonalra és Szombathelyig mentünk volna. Nem egy nagy truváj, de azért bringázás, olyan vidéken, ahol egyikünk sem jártas.
Nem jött össze.
Két napos határidővel már nem lehet bringás vonatjegyet kapni. Pécsre, a Mecsek expreszre. Háát… ez van. Éljen az 5 kerékpár/vonat kapacitás.
Ekkor _tényleg_ feladtam. Itt az úristen sem akarja, hogy bringázzunk, ne hadakozzunk, mert felesleges. Itthon maradunk, vakarjuk a… szóval vakarjuk.
Aztán megint meteorológia. Ujjongtak, hogy micsoda anticiklon lesz itt hamarosan, nem is megy el 10 napig, 20-25 fok, bágyadt napsütés, eső még véletlenül sem, igazi vénasszonyok nyara. Nekem meg felhorgadtak a bringás izmaim. Nehogy már ilyen időben itthon üldögéljünk!
És igen, a szemem is kinyílt végre. A megoldás végig itt volt az orrom előtt, én marha meg nem vettem észre. Két éve összeraktam egy Eger környéki túracsokrot, azzal a felkiáltással, hogy majd szeptemberben lemegyek és elbringázgatok a Bükkben meg a Mátrában. Aztán ez mindig elmaradt, mert jött valami izgalmasabb, nekem meg kiesett a fejemből. De annyira, hogy még akkor sem vettem észre, amikor a túratárban böngészgettem. Nem tudom, fogalmam sincs, hogyan került vakfoltra, mindenesetre amikor eszembe jutott, nagyon hülyén néztem magam elé. Egyrészt közösségi élet: apámmal már hónapok óta nem találkoztunk és öcsémékkel sem túl sűrűn. Most meg lemennénk 5 napra, a napi túrák után estig lehetne dumálni, pogácsázni, sörözgetni. Másrészt meg sem eső nem volt különösebben, sem árvízveszély nincs. Boris egyszerűen elhanyagolta ezt a régiót. Az Eger-patakon nem látszott semmi, a Sajón később már igen, de amikor mi voltunk, még semmi sem. Egyedül arra kellett vigyáznunk, hogy szigorúan maradjunk az aszfalton, a földutak átkerültek a Dagonya csillagképbe. De ez sem volt probléma, a nyolc túratervből kiválogattam a 4 tisztán aszfaltosat.
Így is történt.
Most írhatnék hosszan arról, merre jártunk, milyen volt, de ehhez már se kedvem, se időm nincs. (Spoiler: jó volt.) Saccra azt tudom mondani, nagyjából karácsony környékén lesz róla videó, addig bírjátok ki.
PS:
Oké, a túrákat azért felsorolom:
– Eger, Felsőtárkány, Bükkzsérc, Bogács, Noszvaj, Eger
– Eger, Egerbakta, Bátor, Tarnalelesz, Pétervására, Sirok, Verpelét, Egerszalók, Eger.
– Kazincbarcika, Sajóvelezd, Uppony, Dédestapolcsány, Tardona, Kazincbarcika.
– Eger, Felsőtárkány, Bánya-hegy, Bükk-fennsík, Szilvásvárad, Eger.
Recent Comments