Ceské Budejovice és környéke

Mottó
– Lóg az eső lába.
– Ez nem a lába.

Megint volt némi kavarás a szervezéssel.

Az alapelképzelés az volt, hogy a tavalyi kiránduláshoz hasonlóan idén is lesz egy nagycsaládos bringás nyaralás. A nagycsaládos jelen esetben azt jelenti, hogy jönnek a kölykök is, illetve ha úgy gondolják, akkor jönnek a barátaik is.
Így alakult ki a hatfős létszám.
Eredetileg Salzburg volt becélozva. Nem, ez nem valami bekattanás, egyszerűen így alakult. Én június végén kimegyek Salzburgba, bejárom Óperenciát (Salzkammergutot), utána ráfordulok az Alpokra, a családdal viszont – az én felderítéseimre alapozva – július utolsó napjaiban Salzburgból csillagtúrázgatunk, nem csak Salzkammergut felé, hanem máshová is, például Bajorországba (Königssee), illetve az északi/nyugati dombvidékbe. A felderítés annyiból sikeres volt, hogy kiderült, a kemping vacak, a dombvidék meg nem nekünk való. Töröltük.
Szerencsére ötletekből kifogyhatatlan vagyok, így gyorsan beraktuk Salzburg helyébe a Bezdrev tavat. Nem, ne kezdj el ijedten térképet bújni, nem akkora hely, melyet ismerni kellene. 2020-ban gyakorlatilag teljesen véletlenül kötöttünk ki a tó mellett és nagyon jó választás volt. Ceské Budejovicétől 16 kilométerre fekszik, kettő (valamikor egy), kifejezetten szellős kemping húzódik a tó mellett, nem drága, a közelben vannak jó bringatúra-célpontok (Budéjovice, Krumlov, Hluboka, Luznice vidéke, a Moldva, Lipnói-tó, Sumava Nemzeti Park)… és persze a sör is olcsó, na meg világbajnok.

Kiutazás
2023.07.23; vasárnap

Bepakoltuk a teljes lakást, sőt, még a szomszédtól is elkértük a zongorát.
Ha már ekkora nagy autóval megyünk.
Persze nem, ahhoz, hogy kényelmesen utazzunk, két autóval mentünk, a Lacettire Barna feldobott egy vonóhorgos bringaszállítót, így tudtunk csak normálisan elférni.
Unalmas utunk volt, szerencsére. (A hazaút már egyáltalán nem volt az, de ne rohanjunk előre.) Egy kicsit aggódtam, mivel az oké, hogy 2020-ban, a Covid idején nem voltak sokan, így sikerült megcsípnünk a kisebb kemping legjobb helyét, de ez egyáltalán nem biztos, hogy most is sikerül. Márpedig akkor marad a jobb kempingben egy vacak hely, vagy a rosszabb kempingben egy elfogadható, de jóval drágábban és rosszabb hangulatban. Kár volt aggódni, ahogy beosontunk a kempingünk területére, ignorálva a másik kemping recepcióját, hangos üdvrivalgással foglaltuk el a három évvel ezelőtti táborhelyet. Minden rendben.
Felnyomtuk a sátortábort, aztán kocsma. Nyilván vettünk sört Budejovicében is, de a hűtőtáska még nem indult be. A kocsmában két meglepetés volt: egyrészt mindenféle Postřižinské söröket csapoltak (ettől én már rögtön paff lettem), másrészt velünk együtt táborozott Gitáros Apuka, aki önként és boldogan adott bárhol, bármikor koncertet. (Ez most gúnyosan hangozhatott, de nem annak szántam: a hapsi kifejezetten jól játszott és jól énekelt, teljesen odaillett a kocsma miliőjébe.)
Ezzel el is ment az első nap.

Lipnói-tó
2023.07.24; hétfő

Előző este a bringákat nem szedtük elő, mert a Lipnói-tó jó egyórányi autóútra van a kempingtől. Ez az egy olyan túránk volt, amely nem a sátor elől indult. Viszont bőven megérte. A Lipnói-tavat szokták a Cseh Riviérának is nevezni, ami elég otromba túlzás, de nagyjából jelzi, miről van szó. Gyakorlatilag Lipnónál felduzzasztották a Moldvát, a völgyben kialakult tóból pedig idegenforgalmi látványosság, fürdőhely lett. Frymburkban dobtuk le a kocsit és indultunk neki a túrának. A tó nem túl nagy, de a formája miatt a megkerülése olyan 80+ kilométerre rúgott, elég sok szinttel. (Az út nem ragaszkodott a tó partjához, rendszeresen felmászott a dombokba, majd visszaereszkedett.) A kerékpárútvonal meglehetősen vegyes minőségűre sikeredett, az északi part tökéletes volt, a délin viszont már akadtak monti jellegű szakaszok, ami, tekintve, hogy én voltam egyedül gravellel, a többiek pedig országútival, nem vívta ki a társaság örvendezését. Nem is mindenki jött végig, a csapat egy része visszakompolt Frymburkba. Pedig. A tó alsó része, Lipnóval, a túra legszebb része, de ezt mi is csak most tapasztaltuk meg, mert 2020-ban mi is kompoltunk.

Veselí nad Lužnicí
2023.07.25; kedd

Más volt tervben, de különböző okok miatt átvariáltuk. A célpontról tudni kell ,hogy a Lužnice egy apró kis folyócska Budejovicétől keletre, melyet egy gazdag tóvidék ölel körbe, bőven megszórva erdőkkel. Három évvel ezelőtt is voltunk erre (Lomnice nad Lužnicí), meg most is. A terep nem könnyű, Budejovicétől keletre húzódik egy dombhátság, azt nyilván oda is, vissza is meg kell mászni. Visszafelé ráadásul nagyon ráfáztunk, Hlubokától 5 kilométerre (a kempingtől kilenc) nyílt terepen kapott el minket egy hatalmas felhőszakadás és habár az 5 kilométer az egy negyedóra, de egy métert sem tudtunk az itéletidőben menni, beálltunk egy fa alá, de aki azt mondja, hogy a fa megóv az esőtől, azt nyugodtan köpd szembe, mert hazudik. A fa maximum lassítja az esőt, de ugyanúgy megkapod a vizet. Félóra ácsorgás, meg eső rácsorgás, gyakorlatilag kockára fagytunk a vizes szélben és végig azon vitáztunk, hogy a kempingben pálinkát vagy forró teát fogunk-e inni. Amikor enyhült az eső, pillanatok alatt behúztuk a hátralévő távot, sőt, a végére még a nap is kisütött, de ez nem hatott meg senkit, a nekünk járó pálinkát mogorván dobtuk gallér mögé.

Cesky Krumlov
2023.07.26; szerda

Amortizálódott a társaság. A tegnapi túrát még csak egy ember hagyta ki, a mait négy. Pontosabban nem kihagyták, hanem úgy döntöttek, hogy autóval jönnek. Tulajdonképpen belefért, hiszen Krumlov önmagában is gazdag túracélpont, el lehet sétálgatni ott akár több napot is. Nejjel ketten mentünk bringával, a többiek autóval. Megbeszéltük, hol találkozunk, meg hogy mikor, aztán el is indultunk. Borsovnál ránk szakadt az ég, hülye fejjel nem vettem észre a buszmegállót, így esőben másztunk fel egy 13%-os emelkedőn. Krumlovban a megbeszélt helyen találkoztunk (mi értünk oda hamarabb, csak úgy mondom), utána körbelihegtük a várost. Megint. A világ egyik legszebb városa, nem lehet betelni vele. Sajnos ezt rajtunk kívül még többmillió ember is tudja. Kedvenc titkos helyünk, az Eggenberg sörfőzde étterme bezárt, sőt, mint ahogy a mellette lévő sörkóstolóban a pincér elmondta, magától az Eggenberg névtől is igyekeznek megszabadulni, ma már Krumlov beer, vagy valami hasonló jellegtelen neve van a sörnek.

1991 szeptemberében a sörfőzdét árverésen eladták Jiří Shrbenýnek és František Mrázeknek 75 millió CSK-ért. Az ingatlant a Pivovar Eggenberg céghez jegyezték be. Mrázeket 2006-ban tisztázatlan körülmények között meggyilkolták. 2008 május 16-án Josef Šimek bíró csődöt jelentett a Pivovar Eggenberg ellen, öt nappal később Bohuslav Petr bíró Štěpán Bláhát nevezte ki csődgondnoknak. 2014-ben a sörfőzdét bezárták, és azóta a Pardubice sörfőzdében főznek sört Eggenberg márkanév alatt.
2016-ban új kézműves sörfőzdét alapítottak Historický pivovar Krumlov néven a régi sörfőzde helyén. A sörgyár komplexum többi részét sörfőzési múzeummá és szállodává rekonstruálják.
link

Így végül a Depóban kajáltunk, majd Nej nem bírt ellenállni a kisértésnek (az autó ugye ötszemélyes és ott volt hátul a vonóhorogra szerelt bringatartó), így visszafelé már egyedül tekertem. Rögtön egy gigantikus mászással indult az út (mint minden út Krumlovból kifelé), aztán Borsovnál rámszakadt a túra legdurvább felhőszakadása, de szerencsére most már észrevettem a buszmegállót, gyakorlatilag páholyból néztem az itéletidőt, utána meg kényelmesen hazakocogtam.

Ceské Budejovice
2023.07.27; csütörtök

Ez volt a tervezett pihenőnap, hasonlóan, mint három éve. Délelőtt elbringázunk Hlubokára, megnézzük a kastélyt, utána a Moldva partján az Eurovelo7-en becsorgunk Budejovicéig, csalingázunk egy kicsit a városban, utána kimegyünk a sörgyárba egy gyárlátogatásra, végül az Eurovelo7 párján visszatekerünk Hlubokán keresztül a kempngbe.
Tulajdonképpen így is történt. Kényelmesen, mondhatni komootosan bringázgattunk, a kastélyt spec kihagytuk, túl magasan volt, ellenben Budejovicében előkóstoltuk a Budweisert, a sörgyár hatalmas élmény volt, aztán hazakocogtunk, még nézegettük az erőmű mellett a vadvízi kajakosokat, majd a kempingben beültünk a kocsmába. Hatalmas fejlesztés történt, Gitáros Apukához csatlakozott Nagyon Gitáros Nagybácsi is, aki hozott magával erősítőt, basszusgitárt, világítós kottaállványt, szóval innentől nagyon komolyra váltottak. Viszont pont ugyanazokat a dalokat játszották el, amelyeket első nap pengetett le Gitáros Apuka is, szóval jó volt, persze, jó volt, de némileg kezdett unalmas lenni. (Viszont most már tudom, hogyan hangzik Dylan-től a “One More Cup of Coffee” csehül.)

Tyn nad Vltavou
2023.07.28; péntek

Erre mondják, hogy lövés a sötétbe. A tervezéskor azt mondtam, hogy bakker, itt vagyunk a Moldva mellett, itt fut mellettünk az Eurovelo7, lefelé is, felfelé is, nehogymár ne tegyünk mindkét irányba egy-egy túrát. Ez volt az északi. Amennyire vakon terveztem, annyira jó lett. A kerékpárút eszméletlenül hangulatos volt a Moldva melletti erdőkben, hullámzott persze, de volt annyira szép, hogy elnéztük neki. Aztán másztunk egyet a dombvidéken, végül vissza a Moldvához, begurultunk Tyn-be, egy kicsiny, de jópofa városkába, kajáltunk a Billából, utána egy jó nagy mászás, majd beintegettünk a temelini atomerőmű ablakán, végül valami embertelenül erős (50+ km/h) oldalszélben hazaakrobatizáltunk. (Dombvidék és persze időnként szemből is fújt az a szél.)
Este viszont már beindult a kempingben az élet. Hirtelen nagyon sokan érkeztek, teljesen körbesátrazták a kis telepünket. A kocsmában is beindult a Family Zenekar, aztán a mellettünk lévő sátrakban lakók hajnali kettőig ordítoztak, akkor is csak azért hagyták abba, mert hatalmas zápor szakadt le az égből, én így még esőnek nem örültem, szóval nem volt jó éjszakánk.

Velešín helyett hazautazás
2023.07.29; szombat

Reggel, kávészürcsölés közben beszéltük át a helyzetet. Kialvatlan, karikás szemekkel. Mára maradt volna a déli Moldva-túra Velešín felé. De.
– Szombat éjjel még erősebb bebaszcsis bulik várhatóak, még több emberrel.
– A meteorológia szerint vasárnap reggel hétkor nekiáll esni az eső, folyamatosan esik, majd déltől überbrutál (6-7mm/h) felhőszakadás jön.
– Egyáltalán, ki a francot érdekel Velešín?
Így végül szombat délelőtt összepakoltunk és elindultunk haza.
Csak hát…
Krumlovban Barnának egy brutálisat kellett csúsztatnia a Lacettivel, ebből következően a ferodol az örök vadászmezőkre távozott a kuplungtárcsáról. Felhívtuk a szerelőt, hogy ilyenkor mi van, azt mondta, 500 kilométert még simán haza fog jönni. Oké. Lehet, hogy haza is jött volna, csak éppen az M1-en először volt egy 5 kilométeres dugó útjavítás miatt, majd egy 20 kilométeres dugesz baleset miatt. Nos, a Lacetti az 5 kilométerest sem bírta ki, az állandó megállás/újraindítás kicsinálta a lebénult kuplungtárcsát. Innen valahogy kiszabadultunk, de a hazaút olyan lett, mint egy ZS kategóriás akciófilm: nem volt szabad leengedni a fordulatszámot 4000 alá. Értelemszerűen a bedugult M1 nem jöhetett szóba, rejtekutakon, rókaösvényeken jöttünk haza, padlógázzal. Én elől a Fiattal adtam a tempót, mögöttem Barna adrenalintól csöpögő fülekkel driftelt a kanyarokban. Végül a dugó kikerülése után csak visszamásztunk az M1-re, utána már csak a városi utat kellett úgy megtervezni, hogy ne kelljen sehol sem megállniuk, ez is megvolt, kifejezetten megkönnyebbülve rúgtuk be a parkolóba a Lacettit. Azóta is ott áll.

És ennyi. Egy nappal kevesebb lett, de nem bántuk. Sőt. Tulajdonképpen mindenki örült, hogy lett egy pihenőnapja meló előtt. Maga a túra alapvetően jól sikerült, de mentálisan feljegyeztem néhány dolgot, melyeken majd faragni kell, hogy még jobb legyen. A legnagyobb öröm persze az, hogy itt, amikor már mindkét gyerek az önálló családalapítás kapujában áll (ember, mindketten elmúltak harminc évesek), még ekkor is szívesen jönnek velünk családi nyaralásokra, sátras nomádkodásra. Emlékszem, amikor vettük ezt az autót, mit összevariáltunk Nejjel, hogy tényleg kell-e nekünk ekkora autó, hiszen kettőnknek bőven elég lenne egy kisebb is, a kölykök meg úgyis leválnak… nos, nem váltak le. És ennek örülünk.

Az ilyen beszámolók végére szokott jönni a fényképalbum. Nos, ilyesmi nincs. Belső használatra összedobtam egy slideshow-t (zenés diavetítést), erre azt mondták a résztvevők, hogy mehet publikusba is.

Ez pedig a Komoot kollekció. Itt érhetők el a track-ek és a relive videók.

1 Comment

  1. Köszönöm, igaz, régen hosszabb volt, de így is jó olvasni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading