~oOo~ 2023. április 05 ~oOo~

Lassan két hete tart ez a hülye betegség, náthaként indult, most meg már megint a torkom fáj. Közben csendesen dühöngök: az első hónapokban olyan szépen felépítettem a bringás erőnlétemet, most meg ebben a két hétben folyamatosan szivárog, mit szivárog, ömlik kifelé, meg persze a visszapofátlankodó tél miatt újra csak 60-70 kilométer lett a maximális napi távolság, eh, szar az egész.
Ma a Farkasréti temető mellett a Hóvirág utcában lihegtem felfelé a 11%-os emelkedőn és morogtam, mind a betegségre, mind az időjárásra, mind a meredek útra. Aztán átnéztem a kerítésen és láttam, hogy velem párhuzamosan temetői menet vonul. Szomorú emberek kisértek valakit lehajtott fejjel az utolsó útjára.
Elszégyelltem magam.
Én és a problémáim… ahelyett, hogy örülnék, hogy csak ennyi problémám van.
És még van olyan, hogy én.