Month: February 2023

Karanténszökevények (nem covid)

Nem, ez most nem Covid. Ez egy karácsonyi ajándék.

Régi történet. Kábé tíz éve készítek videókat, a minőséget hagyjuk, de a megszállottság erős. Ez alatt az idő alatt többször is előfordult, hogy teljesen váratlan zenék jogtulajdonosai blokkolták a kész videót. Ezen anno sokat problémáztam és végül született is megoldás: az alapvetően fájltárolásra kitalált mega.nz tárterületen sikerült beröffentenem a videostreaming-et. Ide rakosgattam a letiltott videókat.
Persze, én is tisztában voltam vele, hogy ez egy korlátos megoldás. A youtube háttértárból egyre inkább önálló közösségi platform lett, sokan – köztük én is – rendszeresen szörfölgetnek rajta, érdekes videókat keresgélve. Hagy ne meséljek arról, hogy a szokásos első kéthetes 70-150 megtekintés után néhány videóm mekkora látogatottságot tudott összegereblyézni, fogalmam sincs hogyan. Belinkelték valahol, megtetszett a youtube-nak és sok helyen ajánlja… tényleg nem tudom.
Ebből a hullámból maradtak ki a mega.nz videók.

Pár nappal karácsony előtt kiváncsiságból ránéztem ezekre a videókra. A ‘ránéztem’ nem is a legjobb kifejezés, gyakorlatilag mind a kilencet feltöltöttem a youtube-ra. És csodák csodájára öt darab maradhatott is: háromnál nem volt semmi megkötés, kettőnél meg valami isten háta mögötti helyen nem láthatják. Ráadásul ez az öt valamilyen formában mind a szívem csücske.

A 2022-es videók véget értek. (Ha nem kap el ez a hülye betegség szeptemberben, még lett volna két bringatúra. De nem lett.) Így viszont, hogy tulajdonképpen ajándékba kaptam 5 új videót, olyanokat, amelyek eddig még nem szerepeltek a youtube-on, ezekkel folytatom majd a kéthetenkénti videók sorát.

Mégsem

Úgy emlékszem írtam már arról, hogyan szoktak születni a mininovelláim. Amikor eszembe jut valami jó ötlet, feljegyzem, majd amikor kedvem, időm akad hozzá, akkor megírom. Nos, ilyesmik már nincsenek. Valahogy elfogyott a motivációm. Pár éve már az ötleteket sem írom fel. Sőt, még arra sem tudom rávenni magamat, hogy legalább a meglévőket összerendezzem egy ebookba.
De ez az én problémám. Nem is erről akarok írni.
A múltkor lemeztakarítás közben belenéztem abba a könyvtárba, amelyikben a feljegyzéseket tartalmazó szövegfájlok pihennek. Kiváncsiságból beleolvastam néhányba. Aztán az egyiknél hangosan felnyerítettem.
A kábé 15 éve feljegyzett téma az volt, hogy a közeljövőben nagyon durván fel fog értékelődni a víz, olyasmi lesz, mint az olaj, Magyarország alatt pedig óriási vízkészletet fedeznek fel. Az írás pedig arról szólt volna, kicsit Mikszáth, kicsit Moldova stílusában, hogy hogyan kezeli az ország azt a helyzetet, hogy hirtelen a leggazdagabb országok közé emelkedett és egyfajta Szaud Arábia lett belőle. Magyarország szellemi színvonala, arroganciája, mohó harácsolása adott volt, remek szatírát lehetett volna kihozni a témából.
Szerencsére nem írtam meg. Semmi értelme nem lett volna. A szituáció ugyanis magától bekövetkezett. Nem, nem lettünk gazdag ország, az egyszerre röhejes, egyszerre ordítóan abszurd országirányítás, a közélet bohózattá válása, az egyre fájóbban túltolt csubakkavédelmet használó értelmetlen társadalomrombolás, az egyszerre nevetséges és tragikus élethelyzetek bekövetkeztek magából a magyaros mentalitásból is, pontosabban az erre maximálisan rájátszó politikai akaratból. Ha egy másik országban történne mindez, már viccek százait faragnánk róluk.
De nálunk már vicceket sem érdemes mondani, mert az emberek nagy része nem viccként értelmezi, hanem valóságosnak. Nemrég akadt a kezemben egy átkosbéli politikai viccgyűjtemény. Azokról tényleg lehetett tudni, hogy viccek, mert valós szituációk voltak bennük eltúlozva. Ma nem tudod úgy eltúlozni, hogy ne tűnjön igaznak. Nem akarom túltolni, elég, ha belegondolsz, hogy mára a “A Tanú” teljesen valóságos történet lett.

Szóval nem. Olvass újságot, figyelj arra, mi történik manapság az ún. közéletben.
Az élet folyamatosan írja a szatírát, nekem ezzel már nincs dolgom.

2020-2021 Karantén gyalogtúrák

2020 és 2021. A karantén évei. Amikor a városi ember felfedezte az erdőt. Mi is többet túrázgattunk, mint általában szoktunk. Néhány túrára vittem kamerát is, hátha lehet majd valamit kezdeni a felvételekkel. Majd. Nos, most jött el az idő, amikor elfogytak a 2022-es bringatúrák, én viszont ki szerettem volna próbálni néhány új vizuális elemet, technikai trükköt a videóvágásban.

A túrák
1. Nagy-szénás
2. Prédikálószék
3. Börzsöny
4. Kevélyek
5. Budaőrsi-hegy

Egyébként két vizuális elemről van szó. Régóta zavart, hogy mi legyen a videó első tíz másodpercével. Ez az az idő, amikor az ember átváltja a felbontást 4K-ra, illetve kirakja a képet teljes képernyőre. Amíg ezekkel gépészkedik, addig lemarad a filmről. Azaz kellene tíz másodpercnyi helykitöltés, melyért nem kár, de annyira taszító sem lehet, hogy elriassza azokat, akik nem állítgatnak semmit. Nos, a megfejtésben nincs semmi új, jó száz éve használja a filmipar: ez a bevezető filmszalag. A másik elem pedig a vége logó volt. Nem volt rossz a régi sem, de szerettem volna egy finoman lecsengő animációt, melyben valahogy benne van a legelső logó is. (Apró belsős információ. A fénykép 2007-ben készült Péterváron. Egy névai hajókázás során gondolkodtam el ennyire a korlátnál, Gaba meg lecsapott az alkalomra.)