Lehallgatókészüléket a kémboltból

Nem hülyéskedek, tényleg vettem egy lehallgatókészüléket. Úgy kezdődött, hogy rákerestem arra a kifejezésre, hogy ‘vízálló diktafon’… és hoppá, máris a kémvilág webshop oldalán találtam magam. Az itt található választékból végül egy kifejezetten energiatakarékos példányt vettem, hiszen túrázáskor ez fontos szempont.
Márkajelzése nincs. (Pár nappal később találtam meg, hogy SpyTech.) A manuál érdekes módon azt állítja, hogy a cucc egy mp3 lejátszó, de valószínűleg ez csak a konspiráció része, hiszen egy csomó másra jellemző tulajdonsága van, márpedig ami hápog, az kacsa. Gondolok itt arra, hogy van benne egy erős mágnes, mellyel pillanatok alatt rögzíteni tudom vasból készült tárgyakon, 200 órán keresztül képes működni, ha beállítom, hogy csak hangot észlelve kapcsoljon be… hát, ezek nem tipikus mp3 lejátszós tulajdonságok.
De mindegy is, ez a vonulat egyáltalán nem érdekel.

Akkor miért vettem meg?
A tavalyi év tapasztalatai alapján bátran állíthatom, hogy az élőbeszéd nagyon sokat dob a videók minőségén. Jók persze a zenés-táncos revűműsorok is, de nagyon kiváló tájnak kell lennie a képen, erős zeneválogatással megtámogatva, hogy 20 percnél tovább is nézhető legyen. A szöveggel meg nem érdemes fukarkodni, hiszen nem csak információt kell átadni, hanem a beszélő személyiségét is hagyni kell érvényesülni.
Csakhogy vannak itt lyukak a rendszerben.
– A gopró a külső mikrofonnal remekül működik. Feltéve, hogy nem esik az eső. Akkor ugyanis le kell zárnom a kamerát, azaz ki kell húznom a külső mikrofont. A beépített mikrofon pedig bringán használhatatlan.
– A kajakozás hatványozottabban sújtott sport, mint a bringázás. Eleve folyamatosan vizes a közeg. Másfelől meg szöveg nélkül hamarabb lesz unalmas a film.
– Sima túrázásnál is akadnak gondok. A külső mikrofon fixen rögzítve lett a bringás vasember sisakra, ezt nyilván nem viselhetem erdei sétálásoknál. Persze, vehetnék egy másik külső mikrofont a fejpánthoz is, de ha az első két pont miatt úgyis vennem kell egy vízhatlan diktafont, akkor az megoldja ezt a problémát is.
– Végül itt van az utólagos narráció. Egyáltalán nem kellene, hogy ezzel gond legyen. De van. Mert ugyan fel tudom tenni a fejemre a mikrofonos fejhallgatót és bármit rá tudok mondani a filmre, de… nehézkes. A Sony Vegas vágóprogramot használom és ez – azon kívül, hogy funkcionálisan tényleg jó kis program – egy borzasztóan instabil cucc. Nem akarok nagyon belemenni, jelen esetben elég annyi, hogy ha bedugok/kihúzok egy usb mikrofont, miközben fut a program, akkor azt nem viseli jól. Nem rögzít, lefagy, hisztis lesz. Folyamatos fejhallgatóval meg nem szeretek vágni, mert olyan hangokat is hallok, melyek a hangszóróból már nem jönnek ki, emiatt simán félre tudom vágni a filmet. Nyilván egy vágóprogramtól független diktafon ezt a problémát is megoldja.

Megvettem. Három napon keresztül intenzíven teszteltem.
– Kicsi, nagyjából öngyújtó méretű. Nem kell hozzá semmilyen vezeték. A mérete alapján valószínűleg egy 18650 lítium aksi van benne, plusz 16 GB tárhely. Rá tudtam fűzni nyakbaakasztós madzagot. Eddig oké.
– Gopró beépített mikrofon vs. lehallgató. Teremben, zárt helyen a gopró toronymagasan jobb. Szép telt a hangja. A diktafon felvétele viszont mono, azaz lapos, olyan Sokol rádió jellegű. Terepen viszont nagyot fordul a helyzet. A gopró a legapróbb szellőt is észleli és ráteszi a felvételre. Bringán meg alapból van menetszél. A diktafon ellenben szépen ignorálja a szelet, tiszta lett a felvétel. Igen, lapos, meg a környezeti zajokból is kevesebb van, de a szöveg tisztán érthető. Első pont kipipálva. (Azon viszont még dolgoznom kell, hogy a nyakba akasztott diktafon ne verődjön nekem, mert ilyenkor elég zavaróan kattog.)
– Kajakozás dettó. Itt nincs erős menetszél, elméletileg jó lehetne a gopró beépített mikrofonja is, de a vízek felett általában van légmozgás, az meg kinyírja. Januárban nyilván nem teszteltem kajakon, de reménytelinek tűnik. (Egyedül a kapcsolója miatt aggódok valamennyire: kicsi pöcök, nem könnyű kapcsolgatni, vizes kézzel meg pláne.)
– Gyalogtúrázás. Amíg nem fúj a szél, addig marad a gopró belső mikrofonja. Amikor meg fúj a szél, akkor előveszem a diktafont. Pipa.
– Narráció. Ez volt a legnagyobb meglepetés. Tökéletesen bevált. Sokkal-sokkal kényelmesebb, életszerűbb lett az utólagos hangrögzítés. Igen, mono, de a narráció alatt mindig van valami sztereó hang is (környezeti zaj, vagy aláfestő zene), ezek jórészt elfedik, arról nem is beszélve, hogy a Sony Vegas kérés nélkül álsztereót csinál belőle.

Szóval ennyi. Alapvetően elégedett vagyok vele, bár van még mit finomítgatni.

Nyilván a tesztelésnek része volt, hogyan is jelennek meg ezek a hangok a végső videón. Ehhez összevágtam egy ilyen pár perces cuccot. (Meg kipróbáltam néhány új design elemet is, de ezek nem biztos, hogy véglegesek lesznek.)

1 Comment

  1. Ne is mondd a Vegast, nekem is néha ki van vele a hócipőm. De a Pro Toolshoz képest egy erős bástya. Az még attól is eldől, ha csak simán felveszel vele, és nem változik a setup…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading