Az írásjelek változása

Régi szövegeket ízlelgetve lehet érezni, mennyire megváltozott mára az írásjelek használata.

Addig oké, hogy a ‘,’ azt a szünetet jelzi, melyet élőbeszédben is tartanék a mondat közepén. De a hosszabb szünetre ma már a ‘…’ kombinációt használjuk (képzelj hozzá egy jelentőségteljes tekintetet), a gondolatjel pedig szinte teljesen kikopott. Valahol érthető is, ha a sor végére kerül, akkor egyszerűen nem hozza a hatást. Gondolatjelet használhatnánk akkor is, amikor kibeszélünk a mondatból, de erre jobb a zárójel – még mindig a sortörés miatt. Előfordul, hogy hosszabban beszélnénk ki a mondatból. Régen erre a lábjegyzetet használták, meglehetősen elitélendő módon. Hogy ne menjek messzire, itt van a nemrég ajánlott könyv. A tartalom továbbra is kifejezetten minőségi, de borzasztóan sokat ront az olvashatóságon az elburjánzott lábjegyzetelés. Időnként maga a lábjegyzet is több oldal hosszúságú, azaz 2-3 oldalon keresztül is vonul, persze ebben a 2-3 oldalban megjelennek újabb lábjegyzetek és amikor kimászol belőle, már nem emlékszel, miről is szólt az a fél mondat, ahonnan leugrottál a lap aljára. Én hét évig dolgoztam programozóként, némi töprengés után gyakorlatilag bármilyen nyelven tudok forráskódot olvasni, nyilván megbírkóztam ezzel a könyvvel is… de nem igazán olvasóbarát, egyáltalán nem. A magam részéről sokkal elfogadhatóbbnak tartom a kiemelt szövegblokkot. Ez az, amikor egy téglalapba kiemelve írok bele valamit, ami csak érintőlegesen kapcsolódik az eredeti szöveg tartalmához, a lendületéhez meg semennyire. Ezt nevezik blockquote-nak is. Igen, tudom, ezt eredetileg arra találták ki, hogy ide akár külső, akár belső idézetek kerüljenek – erre utal a neve is -, illetve ebbe a dobozba lehet belerakni, kiemelni a szöveg fontosabb mondatait.

Jut eszembe, a ‘-,’ kombinációt is milyen ritkán használjuk. Hiszen maga a gondolatjel is már egy szünet, a vessző felesleges. Viszont vannak helyesírási szabályok, vannak szavak, melyek előtt kötelező. Engem speciel zavar ez a duplaszünet, lehetőség szerint kerülni szoktam.

Többhasábosan tördelt ujság esetében teljesen rendben is van az eredeti értelemben használt blockquote, de internetes egybefüggő szövegnél szvsz kontraproduktív. Interjúknál szokták így kiemelni az alany fontosabb mondatait, amivel kifejezetten megtörik a szöveg szerkezete. Az ilyen írásoknál megint át kell váltanom befogadó olvasóból forráskódot olvasóvá. A magam részéről bőven elfogadhatónak tartanám, ha a fontosabb mondatokat kurzívba teszik.
Én viszont inkább kibeszélésre, lábjegyzet helyett használom a kiemelt szövegblokkot. Jogos lehet a megjegyzés, hogy a nagyméretű blokkok is rontják a képet, törik a lendületet. Teljes mértékben így van. Ha már zavaróan túl nagy a kiemelés, akkor háromféleképpen szoktam megkerülni. Vagy átfogalmazom a szöveget, úgy, hogy kiemelés nélkül is beleilleszkedjen a kibeszélés, azaz a lendület átvigyen ezen a szakaszon. Vagy kiteszem külön írásba és csak egy linket/hivatkozást rakok rá.

  • Illetve az is játszik, hogy nem ezt a beépített, nagyméretű szövegblokkot használom, hanem egyszerűen csak behúzom jobbra egy tabbal a kibeszélendő szöveget – ez is blokk lesz, de nem ugrik ki annyira.
  • Azért ne dobjuk ki a lábjegyzetet se, megvan neki is a szerepe. Amikor egy gondolatnál szeretném jelezni, hogy az eredetetileg nem az enyém, hanem mondjuk Kanttól vettem át, akkor a precíz szerző megadhatja lábjegyzetben a pontos forrást.

    Nem beszéltem még a ‘;’ írásjelről. Szegény szerencsétlen gyakorlatilag eltűnt. Elméletileg akkor kellene használni, ha mondat közben váltunk gondolatmenetet. Próbálkoztam is vele, sokszor, de minden alkalommal jobban jártam, ha új mondatot kezdtem.
    Viszont kaptunk új írásjelet is: ez a ‘/’, mely online/offline szövegekben is a ‘vagy’ relációnak, esetleg az ‘és/vagy’ relációnak felel meg. (A ‘!valami’ egyelőre még várat magára, de ami késik, nem múlik.)
    Mi van a kettősponttal? Semmi. Masszívan tartja a pozícióját, régen is használtuk, ma is. Amikor állítok valamit, majd meg akarom magyarázni, súlyt akarok neki adni, akár egy felsorolással, akár egy frappáns félmondattal, akkor ma sem használunk mást.

    A végére még valami. Amit irkáltam, annak túl sok köze nincs a helyesírási szabályzathoz, a nyelvtanhoz egy kicsit talán több, de tartok tőle, hogy ahhoz sem sok. Nem is azt írtam, hogy jé, nézzétek már, mennyit változott a norma. A norma egyébként is köszöni szépen és állandóan változik, függetlenül attól, hogy mik a szabályok.
    Egyszerűen csak arról beszéltem, hogy én hogyan írok, illetve miket tartok jól olvasható szövegnek… és ez mennyivel másabb, mint régen. Persze nem kell hozzá nagy megfejtés, régebben kizárólag print média volt, ma meg már inkább elektronikus. Nyilván mások a tördelések és más a szöveghez kapcsolódó metakommunikáció is.

    3 Comments

    1. A pontosvessző mindig is zavarba ejtő volt, sohasem éreztem, hogy “pontosan” mi lett volna a szerepe…

    2. Guilty as charged… Kereslet-kinalat… Ha latod a twitter->tiktok trendet, 140 karakter is tul sok 10 mp video helyett.
      Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.
      Ki tette fel az ekezeteket az arvizturo tukorfurogepre???

      Az emberek tobbsegenek radikalisan csokkent az “attention span”-je holmi irasjelekkel torodni az utobbi evtizedben… thanks UTF8 emojis.
      Tisztelet a kivetelnek!!!

    3. Én úgy érzésre szoktam pontosvesszőt használni, főleg akkor, ha egy nagyon hosszú és több tagmondatos mondatot írok, de valahol mégis szeparálni szeretnék.

      Nekem a pont megtöri a gondolatmenetet, valamely szempontból más jellegű szöveg jön utána. Van az a kérdés-felelet játék, amit néha szoktam használni, ezért nem írom, hogy a mondatvégi írásjelek, hanem kifejezetten a pont.

      “… És ha megérte, jöhet egy pont. Amit mondanod kell, ó, mondd!”

    Leave a Reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *