~oOo~
2022 év eleje
~oOo~

Most, hogy betegen darvadozok itthon, eszembe jutott, hogy olvasnom kellene. Természetesen semmi újat, semmi megterhelőt. Még csak az kéne, hogy gondolkozzak.
Hirtelen mozdulattal levettem a Pratchett polcról a Reaper Man-t.
Ez különösen kultikus könyv számomra. A sztorit megírtam már korábban, nem ismétlem meg. Most viszont kíváncsi voltam, hogy 17 évvel később, masszívabb angoltudással milyen élmény lesz. Hiszen most egyből érteni fogom. Észreveszem azokat az apró finomságokat is, melyeken anno fogalmatlanul siklottam át.
Olvastam. Haladtam az oldalakkal. És döbbenten néztem magam elé. Anno képes voltam ezt, konkrétan nulla angoltudással, nulla Pratchett ismeretettel, szótár nélkül visszafejteni?
Az első oldalon rögtön egy értekezés a Morris táncról. Utána ugrunk és a második oldalon megjelennek a világegyetem auditorai az ő speciális kommunikációs stílusukkal. A harmadik oldalon föléjük lebeg a világegyetem legfelső lényét megtestesítő Azrael. Innen ugrunk át a Halál birodalmába, ahol a Halál észreveszi, hogy neki is lett homokórája. Majd hosszas beszélgetés az auditorokkal, akik az ő nyakatekert módjukon Azraelre hivatkoznak. Innen egy hirtelen ugrással tiszavirágok közé kerülünk, akik az idő múlásáról filozofálnak. Majd egy újabb ugrással a matuzsálemi korú számolófenyők közé, akik szintén az elmúlt időn keseregnek.
A tizenharmadik oldalig kellett várnom, míg végre megjelent valaki, aki nem absztrakt. Egy ember. Akiből majd a könyv egyik hőse lesz.
És ezen én átrágtam magam, méghozzá az első húsz oldalon első nekifutásra, az iskola lépcsőjén.
Nem rossz, nem rossz.