A 2022-es Év Dolgozója: az immunrendszer.

Miközben végigkinlódtam az őszt, megbeszéltem magammal, hogy amint kimászok ebből a torokrákból, megírom, mi is volt ez. Mostanra mondhatom el, hogy igen, valószínűleg kimásztam belőle.
Durva.
Tehát, ott járunk, hogy szeptember második felében hazaérkeztem a balatonfelvidéki bringatúrából, alapvetően jó hangulatban, vidáman. 2-3 napig rendezgettem a digitális anyagokat, illetve megírtam a kapcsolódó blogbejegyzéseket is. A család éppen komplett eltűnt, egyedül maradtam, de különösebben nem zavart, főztem magamra, szolídan kortyolgattam is bort az írás mellé, jól elvoltam egyedül.

A többi már utólagos rekonstrukció.

A hazaérkezés után két nappal – valószínűleg a boltban – összeszedtem egy brutálerős baktériumfertőzést. Az utolsó pillanatban (csütörtökön) még sikerült magamnak antibiotikumot feliratnom. Háromnapos kúra volt, semmit nem ért. Közben olyan erős torokfájdalmaim voltak, hogy egyrészt képtelen voltam enni, másrészt kétpofára faltam a fájdalomcsillapítókat, ezek vasárnap hajnalra ki is nyírták a gyomromat. Hétfőn SzTK, egyből kórház. Gégegyulladás, durva gégevizenyő.
A kórházban három dolgot kaptam. Egyrészt infúziót, másrész egy kéthetes antibiotikum kezelést, harmadrészt egy hasonlóan brutálerős vírust, mely felülfertőzte a baktériumot. Emiatt volt az, hogy amikor hazakerültem, ha nehézkesen is, de már nyelőképes állapotban, akkor volt még egy elfogadható napom, utána viszont belobbant minden újra. Hiába rohangáltam mindenféle orvoshoz, csak a vállukat vonogatták. A vírusra nincs gyógyszer, meg kell várni, amíg az immunrendszer legyőzi. Az az immunrendszer, amely nálam romokban hevert. A hasonlóan romokban heverő gyomorral és bélflórával együtt. A vírus azt csinált, amit akart. Fogínygyulladás, bronchitis, foggyulladás, torokgyulladás, mikor éppen mi. A bronchitis miatt hat hét köhögés, az első két hétben csak köhögéscsillapítóval tudtam aludni. A szabadba is csak úgy tudtam kimenni, ha sálat tekertem a szám elé. Ellenkező esetben egyből begyulladt a torkom. Sport? Ne röhögtess.

Ennek az időszaknak lett vége december elejére. Az immunrendszerem valahogy felszívta magát, leküzdötte a vírust.
Ekkor kaptam be egy ocsmány náthát. Újabb egy hét szenvedés, utána – gyógyulás helyett – visszajött a korábban már legyőzöttnek hitt vírus.

Végül december 21-én lettem először tünetmentes. Rögtön meg is kínáltam magam egy emberes bringázással, kiváncsi voltam, tudok-e még tartósan 11%-os emelkedőn felfelé tekerni. Én magam is meglepődtem, hogy igen. Ráadásul a sport után nem is gyulladt be újra a torkom.

Szóval így. Azóta lábadozás, kaja, borozgatás, szolíd hízás. Aztán persze jön új év, új célkitűzések, végülis valahogy el kell takarítani a romokat.