Egyszer csak vége lesz

2022.10.17-27

Aki figyeli az írás elején a dátumokat, észreveheti, hogy az írások kezdik utolérni a tényleges eseményeket.

Egyszer tényleg vége lesz, de még nem most. Pedig egy hete nem változott az állapotom és ennek már örültem. Egészséges ugyan még nem voltam, a bronchitisből volt hátra 3-4 hét, azaz köhögés, torokfájás, magas vércukor, magas stressz. Viszont az emésztésem tökéletes lett, jobb, mint régen, visszajöttek az ízek, az alvás rendbejött (megy zene nélkül), jó lett a kedélyem és már voltam kocogni is. Lett kedvem újra belevetni magam a sűrűjébe.

~oOo~

Nem változik. Ja. Nem a francokat. Egy felfedezés: akkor romlik vissza a torkom, ha sportolok. Ilyenkor intenzívebb a levegővétel, sok hideg levegő kerül a torokra, az meg begyullad. Az utóbbi egy hónapban nem sportoltam sokat, így könnyű volt levonnom a következtetést a tegnapi sétafutás után, amikor estére visszaerősödött a torokfájdalom. (Ugyanez történt két héttel korábban egy bringázás után is, csak akkor még nem tudtam, mi van.) Ez egyben jelzi is, mennyire gatya még az immunrendszerem. Egyszerűen félóra szájon át történő levegővétel a “hideg” (azaz 20-23 fokos) időben és kész, zuhanok vissza. Megint cefetül fáj a torkom és begyulladt az ínyem. De nem ez a legkellemetlenebb, hanem az, hogy mikor fogok ebből az egészből valahogyan kikecmeregni? Hogyan fogok felerősödni, ha közben folyamatosan tombol odabent a vírus? Ha nem mehetek ki a szabadba, csak úgy, ha csősálat veszek? Ember, vénasszonyok nyara van, gyönyörű idővel… és még ez is tönkretesz.
A köhögés is kezd az idegeimre menni. Szerencsére homeoffice és a munkám szinte kizárólag online meetingekből áll, megúsztam az idegesítő irodai köhögést. De például fodrászhoz már egy hónapja nem jutok el és még sokáig nem is fogok. Mint ahogy boltba járni sem túl kellemes, ennyi köhögéssel. Ilyen covidos időszakban. Meg úgy általában mindenféle szociális interakció az emberekkel. Egy családi rendezvényt például miattam raktunk át egy hónappal későbbre és csak remélni tudom, hogy addigra rendbejövök. És akkor a késő délutáni levegőhiányról, fulladásokról nem is beszéltem. Eh.

~oOo~

Nem egy nagy ugrás, persze, de legalább az irány jó. A Chlorhexamed és a Tantum Verde spray intenzív használatával egészen kicsi pontra szűkült a fogínygyulladás, és a torokfájásom is szelidült. De a legjobb hír, hogy végre a sportóra is bejelezte, hogy kifelé megyek.

Már nem is tudom, mióta folyamatosan plafonon mérte a stressz értékét. Ez valójában a pulzus szórásnégyzetéből gyártott százalékos mutató, azaz ha magas, akkor az azt jelenti, hogy valami folyamatosan rángatja, izgalomban tartja a szervezetemet.

Nos, ma (csütörtökön), hosszú idő óta először ez az érték a nap kábé felében kék volt, azaz olyan a görbe, mint régebben egy átlagos napon.

~oOo~

A hozzászólásoknál hangzott el korábban, hogy ‘Minden betegség tanít valamire’.
Na, ez most elég komolyra vette az edukálást. Fogalmam sincs, mennyi változás ragad meg, de egyelőre úgy néz ki, lesz bőven.

– A hátam közepére kivánom a sört. Viszont itt van helyette a víz. Töményitalt eddig se nagyon ittam, maximum társaságban, most még ott sem érdekel. A bor viszont visszajött, marad.

Ez már csak ilyen családi hagyomány. Anyai nagyapámat, amikor már nem sok volt neki hátra, beutalták egy mátrai tüdőszanatóriumba. Az öreg nagyon rosszul volt. Mert nem ihatott bort. Aztán azt találták ki, hogy apámék felmentek látogatni, megbeszélték, hogy hol találkoznak a hátsó kerítés mentén, majd nagyapám aláguggolt, apám meg öntötte a szájába a kerítés rácsán át a bort.

– A kávé szintén kiesett a pixisből. Több, mint egy hónapja nem ittam, nem hiányzik. Bejöttek helyette a teák: gyümölcstea, citromfűtea, roiboos tea, zöldtea.
– Sokkal kevesebbet fűszerezek. Kivéve bors. Egyszerűen nincs olyan, hogy túl sok bors. Még a mákos bejgliben sem.
– Elszakadtam a számítógéptől. Persze, megy, a zene miatt mindenképpen, de már nem ülök egész nap mellette. (Oké, eddig is elmentem sportolni, meg mászkálni a városba, de most a maradék időről beszélek.) Ahogy korábban is írtam, ha éppen nem volt sürgős melóm, vagy csak várnom kellett, akkor híroldalak, 9gag, youtube volt az időmúlasztó. Azóta a 9gag ki lett nyírva, a híroldalak csak reggel játszanak, a youtube pedig… csak azokat követem (őket is meglehetősen hézagosan), akikhez fel vagyok iratkozva.
– Olvasok. Egyik nap átnéztem a könyvespolcot és száznál több könyv vár arra, hogy elolvassam. Ne tudd meg, a betegség közel 40 napja alatt hány könyvet végeztem ki. Egy kicsit átrendeztem a polcot, átrendeztem az olvasósarkot és már egyre több időt töltök benne.
– Elengedtem az evés közbeni olvasást.
– Novembertől be fogom vezetni a ‘heti egy gyalogtúra’ intézményét. Egyszerűen csak gyűlnek a leírások, meg a trekkek. Épp ideje használni is ezeket.

Egyelőre ennyi. De már ez is izgalmasnak tűnik.

4 Comments

  1. A sporthoz talán valami maszk lenne a jó megoldás. Amellett, hogy szabályozza a bevitt levegő áramlását, mivel a testhőtől átmelegszik, valamennyire felmelegíti a levegőt is pluszban. Nekem a COVID időszakban nagyon sokat segített, mikor fájós torokkal kellett gyógyszertárba, közértbe mennem.

    Illetve lehet, hogy el kellene gondolkodnod egy edzőtermen. Tudom, hogy a szabadban edzeni nagyon jó dolog, pláne ilyen jó időben, meg a terem mocsok drága is, de egy fűtött edzőterem, a szabályzott levegőjével lehet, hogy most jobbat tenne neked, mint fél nap az erdőben.

    Gyors gyógyulást kívánok!

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading