2022.10.04-07.
Nos, jó nagy szarban vagyunk.
Nej konkrétan is. Covidos, ráadásul nem is olyan tünetmentes fajtában, hanem olyan meggyötrős fajtában. Abban lehet bízni, hogy jó erőben van, ráadásul nem is először kapja el, le fogja győzni.
Én viszont beparáztam. Eddig úgy nézett ki, hogy valahogy nem rajong értem a covid. A családban a lányok többször is elkapták, éltem közöttük, kimaradtam. Kicsit nyugodt is voltam: ha nem csinálok nagy marhaságot, ezt az egész covid dolgot át tudom vészelni.
Csakhogy most itt állok letolt gatyával. Több, mint két hete küzdök felváltva vírusos és bacis fertőzésekkel, mindegyik heveny és gyorsan pusztító volt, az immunrendszerem éppen romokban, az erőnlétem nulla. A gyomrom tönkrement és amíg tart az antibiotikumkúra, nem is várható, hogy rendbejön, azaz meglehetősen régóta krónikusan alul vagyok táplálva. Jelenleg is dolgozik bennem egy hörghurut-gyulladás és a dokinővel együtt lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy vajon elhal, vagy megy-e tovább a tüdőbe.
Na, ebbe a körbe képzeld el, mi lenne, ha belépne a covid is. Bármi. Bármi megtörténhetne. Hiába vagyok egy kisportolt alkat, hiába kaptam három oltást, hiába van valami enyhe genetikus védelmem a virnyák ellen, jelen környezetben kikövezett út, mondhatni autósztráda fogadná a covidot. Azt csinálhatna, amit akar.
Annyira, de annyira messzinek látszik az az állapot, hogy ennek a szarnak vége legyen.
Ja, és a tegnapi bátor kajálás nem kicsit volt elhamarkodott. Ma egész nap vécére rohangáltam egy masszív, savas hamenéssel. Kajálni majd csak az antibiotikum után lehet, addig diéta.
Tényleg mindmeghalunk.
~oOo~
Eltelt négy nap. Élünk. A legfontosabb: Nej gyógyulgat, én pedig nem kaptam el. (Le vagyok nyűgözve: hát milyen gének ezek itt bennem?) Ami viszont már nem ekkora sikertörténet, az a gyomrom. Ma fordult elő először, hogy este még bennem volt a reggeli, az ebéd és a vacsora. Négy napon keresztül gyakorlatilag folyamatosan, ahogy ettem valamit, egyből, de volt amikor éjszaka is, csak dőlt kifelé az az erősen savas trutymó. Eljutottam oda, hogy Curiosával kell kenegetnem a seggemet, mert sebesre marta a sok sav. (Hmm, ez talán már túl sok részlet.) Viszont a torkom gyógyul, lázam nincs, köhögni is jórészt csak a köptető miatt köhögök.
Szóval fizikailag gyógyulgatok. Mentálisan… na, az már keményebb dió.
– Megöregedtem. Egyre többször engedem el magam. Korábban úgy éreztem, mindig csinálnom kell valamit. Ültem a gép mellett, és ha éppen várnom kellett valamire, akkor vagy híreket olvastam, vagy 9gag-et, vagy valami rövid Youtube videót néztem. Ha nem a gép mellett kellett várnom, akár csak 1 percet is, már vettem elő a mobilt és olvastam az éppen aktuális regényt. Ez most szakadozik. Besüt a nap az ablakon. Abbahagyok mindent, elfordulok székestől és süttetem az arcomat. Nem csinálok semmit, nem gondolok semmire. Ebéd után félreülök a fotelba, olvasni. Aztán nem veszem fel a könyvet, csak ülök és nézek magam elé. SzTK-ban kell egy csomót várnom. Nem veszem elő a mobilt, egyszerűen csak ülök. Nem csinálok semmit, nem gondolkodok.
– Nem akarok enni. A torkom miatt már tudnék. Étvágyam viszont nincs, és az egész evés, mint koncepció is teljesen idegen. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy vajas kenyéren kívül bármi mást is érdemes enni. Ja, jelenleg minusz nyolc kilónál járok.
– Alkohol dettó. Habár borvásár volt és szorgalmasan fel is töltöttem a borhűtőt, de egyelőre abszolút idegen tőlem a gondolat.
– Viszont egyszerűen beleszerettem a vízbe. A kórházban, amikor majdnem teljesen elzáródott a gégém, tudtam, hogy ha mást nem is, de a vizet erőltetnem kell. Apró, fogaim között szűrt őzikekortyokkal küzdöttem le két deci vizeket másfél órák alatt. És könnyeztem, amikor belegondoltam, hogy mikor fogok nemhogy kortyot, de mondjuk egy deci vizet egyben lehúzni. Erre még a kórház után is egy hetet kellett várnom. Azóta viszont élvezem. Este hét van, most járok öt liter víznél. A legjobb.
– Így, hogy gyakorlatilag resetelve lettek az ízlelőbimbóim, elég furcsák a tapasztalataim. Tudtátok, hogy alapból minden agyon van sózva? Mármint natúrban. Csakhogy annyira hozzászoktunk, hogy sótlannak érezzük. Sós a kenyér, sós a kifli, sós a vaj, sós a felvágott. Ezeket korábban teljesen sótlannak éreztem és rendesen rájuk is sóztam. Kiváncsiságból kóstoltam egy vékony szelet kolbászt. Kiköptem. Annyira sós volt. Három héttel ezelőtt még rásóztam ugyanerre a sült kolbászra.
– Ja, és a bor sem finom. Hozzá lehet szokni, persze, de teljesen szűz ízlelőbimbókkal nem finom. A sör ihatatlan. A kávét meg sem próbáltam, nem kívánom.
– Az alvás értékeim már nagyon szépek, üdén, frissen ébredek. De egyelőre még csak zenével megy az alvás, anélkül jönnek a rémálmok.
– A sport. Nagyon messze van, de tudom, hogy egyszer újra meglesz. Muszáj. Jelenleg ez az egyetlen tartós öröm az életemben. És tulajdonképpen ez a hit ad egyfajta magabiztosságot is a jövőre nézve, hiszen a sporthoz rendeznem kell az étkezést és ha ez a kettő meglesz, szvsz megjön az alvás is és a végén újra normális leszek. (Már amennyire, persze…)
2022. October 21. Friday at 10:58
Mindegyik betegség tanít valamire.
Bízom benne, hogy mihamarabb visszatér a régi életed, életetek nejeddel, szeretnék már kirándulásról, bicaj túráról olvasni. :)
2022. October 21. Friday at 17:16
Idén már biztosan nem lesz, ez a hülye betegségsorozat csak ősszel kilőtt két bringatúrát és egy gyalogost. Annyi van, hogy a megszokott tempóban, kéthetente vasárnap kerülnek ki bringás videók.
2022. October 22. Saturday at 23:17
Jómagam már többször rácsodálkoztam magamban, hogy milyen sok alkoholt iszol (még ha főleg minőségi borokat is). Én úgy 5 éve szoktam le teljesen az alkoholról:heti 6-7 sör és 3-4 pálinka volt az adagom, most ennyi fogy kb. 1 év alatt (és dobtam már ki sört azért, mert lejárt a szavatossága). Visszatekintve teljes ostobaságnak tartom az alkoholfogyasztást.
2022. October 23. Sunday at 16:12
Ezek olyan változó dolgok. Tény, hogy elég vad fiatalságom volt, aztán ahogy megérik az emberben, úgy enged el dolgokat. Elengedtem a cigit, aztán a szivart is, elengedtem a kajálást és az idei év szól az alkohol elengedéséről. Fura módon ebben ez a betegség még kapóra is jött, a sört és a töményitalt egyáltalán nem kívánom, a bor viszont marad, olyan heti 1-3 üveg mértékben.
Egyébként sörnek nálam is járt már le szavatossága. :)
2022. October 22. Saturday at 23:18
Ja, amúgy meg jobbulást! :)
2022. October 23. Sunday at 13:48
Gyógyulj meg! (És G. is) Ha bármikor, bármiben tudok, tudunk segíteni akkor itt vagyunk.
Ui: Ha véletlenül majd kostólnád az unicumot akkor annak tényleg megváltozott az íze nyár óta. Leb***tam a harkányi strandon az egyik büfést, hogy ez valami hamisítványt adott, de azóta is minden “sima” unikum ilyen: gyengébb, nem zsibassztja el az ínyemet ha körbejáratom és az édeskésebb, gyógynövényes íz helyett keserű orvosságíze van. Megváltoztatták a receptet? Olcsósítás? De én is sokkal kevesebbet iszok már. Kétszer is, háromszor is meggondolom, hogy megéri e rosszabb alvás, a hervadt másnap.
2022. October 23. Sunday at 16:15
Köszi!
Ha már rossz alvás, másnap van, akkor az már sok. Ezeket régóta kerülöm. (Na jó, a rossz alvás néha még befigyel.)