Így alszok én

2022.10.03-04

Új ágyneműt húztam. Addig néztem a dartsot, amíg rendesen el nem álmosodtam. Lefekves előtt vettem be köhögéscsillapítót.
Együtt állt minden ahhoz, hogy végre, végre egy jót aludjak.
Pizsi. Fogmosás. Magamra húztam a pehelypaplant. Lekapcsoltam az éjjelilámpát. Pár percig néztem a plafont, majd átöleltem a párnát. Jer, Morpheus.

Valami irgalmatlanul dühös Morpheus érkezett.

Pár perc múlva már az ágy szélén ültem, izzadtan néztem magam elé. Az előbb zuhantam bele autóval egy szakadékba. Az élmény annyira valóságos volt, hogy az adrenalin kirúgta a picsába a köhögéscsillapító gyógyszert és rohamszerűen köhögtem. Egy ideig ültem. Lecsitult a köhögés. Menjünk vissza aludni.
Átlátszó plexicsőben, mint csúzdában száguldva, egy őserdő fái között, hajmeresztő tempó, a végén bele a szakadékba. Ágy széle. Üldögélés. Újabb nekifutás.
Mágneses térerő forgat a levegőben, végül elunja és belevág a szakadékba.
Erdei szanatórium, folyosón kerekeságyban fekve, az ágy egyszer csak megindul, kigurul az ajtón és bele a szakadékba.
Őserdei expedíció, liánokon lengés, lián elszakad, bele a szakadékba.

Rémültem feküdtem az ágyban, már magam sem tudva, hol vagyok és mi történik. Egy mondatot mantráztam, de azt folyamatosan: Nincs itt semmi, csak egy ágy és egy ember, aki aludni akar. Nincs itt semmi, csak egy ágy és egy ember, aki aludni akar. Aztán megpróbáltam visszaaludni, de mindig, ahogy kezdtem átlépni az ébrenlét és az alvás határán, vissza kellett rántanom magamat, mert már megint olyan irányba indultam el, melynek végén tutira szakadék várt.

Végül feladtam. A francba. Fizikailag már képes lennék aludni, mentálisan úgy látszik, még nem. Jó nagy pofáraesés.
Átsétáltam a fürdőszobába és vettem egy hosszú, forró fürdőt. Az időmbe bőven belefért. Utána pedig átváltottam irányított alvásra, azaz betettem egy semleges háttérzenét. Ettől rosszabb minőségű az alvás, de legalább van.
Így is történt, innentől eseménytelenül telt az éjjel. (Pisilni, gargarizálni nyilván ekkor is ki kellett mennem, de ez velejár.)

Mondjuk, a sportóra alapján még így is ez volt az utóbbi két hét legjobb alvása, 73 pontot kaptam rá, miközben ezek az értékek 20-30 között szoktak mostanában lenni.
Szóval nem volt ez annyira rossz, mint ahogy átéltem, sőt kifejezetten biztatónak tűnt.

Reggel például jóval energikusabbnak éreztem magam. Eddig általában úgy ébredtem, mint a mosott szar, innen küzdöttem fel magam délutánra őszi légy státuszba. Ma reggel viszont gondoltam egy bátrat és sajtos pirítóst reggeliztem. Ez minden téren tabudöntögető volt: egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy a gyomrom ki fog bírni egy ilyen zsíros kaját, másfelől pedig fejben is nagyon messze voltam még attól, hogy bármit egyek, ami nem szuperdiétás. Nos, elhamarkodtam, elég sokáig fájt még utána a nyelőcsövem. De a mentális blokk letörésére jó volt. Ebédre pedig… szédítően merészet találtam ki. Olívaolajban sütök krumplit, rászórva egy kevés pulykasonkát. Megcsináltam. Finom volt. Jól is esett. Ez ránézésre nem okozott gondot.

Szóval egészen jól alakultak a dolgok.

Aztán délben kiderült, hogy Nej covidos lett.

[Folyt. köv…]