Month: July 2022

A kis sunyi DJI

Írtam korábban, hogy beruháztam egy DJI Osmo Pocket 2 zsebkamerába. Pénteken megvettem. Azt is írtam, hogy tetszik és alig várom, hogy kipróbálhassam.
Szombaton visszavittem a boltba. Nem kell.
Pedig még ki sem próbáltam. Egyszerűen el se jutottam odáig.

Azért ez valahol bravúros.

Hazahoztam. Rádugtam a töltőre. Közben átfutottam a belecsomagolt minimanuált, illetve letöltöttem a nagyot. Mindkettő azzal kezdte, hogy töltsem le a store-ból a DJI MIMO applikációt a mobiltelcsire. Legyintettem. Eszem ágában sem volt összelőni a kamerát a mobillal. Fel akarok venni dolgokat, utána az SD kártyát bedugom a laptopba és úgy másolom fel a hálózatra az anyagot.
Időközben feltöltődött árammal a cucc. Olvastam tovább. Aktiváljuk. Hogyan? Hát a mobil alkalmazásból. Máshogyan nem lehet. Akkor nem aktiválom. Erre induláskor kiírta, hogy aktiválás nélkül van 5 bekapcsolási lehetőségem. Amelyből már csak 4 maradt. Hogy mi lesz utána, azt nem részletezte, de semmi jóra nem számítottam. Még a végén lelövik a macskámat.
Na mindegy, úgy látszik, ezt nem úszom meg. Azt mondja a manuál, hogy Play Store, keressek rá, telepítsem. Rákerestem. Nincs ilyen alkalmazás. Mivan??!!!
A találati lista első helyén valami DJI GO (before P4) alkalmazás figyelt, beleolvastam, ez gyakorlatilag drónvezérlő alkalmazás, de elméletileg jó fényképezőgépre is. Feltelepítettem. Utána elcsesztem majd egy órát, mert kipróbáltam mindenféle variációt: a csatlakoztatásnál négy opciót dobott fel, a programindításkor meg hármat, nem volt egyértelmű a választás, így kipróbáltam mindegyiket. Egyikkel sem látta az eszközt. (Pedig a nyitóképen pont egy ilyen zsebkamera illegette magát.)
Letöröltem. Hogyan tovább? Nézzünk rá a gyártó oldalára, biztosan van ott valami fórum. És igen, van. Sőt, van is ilyen téma. Na, itt durrant el rendesen az agyam. Érdemes végigfutni.
Azt írja mind az adminisztrátor, mind a szupermoderátor, hogy bocsi, de ők, azaz a DJI, leszedték az alkalmazást a Play/App Store-ból, csak a weboldalukról lehet letölteni. Miért? Nincs válasz. Csak annyi, hogy bocs, nincs időnk felrakni. Meg elnézést. Azért ilyenkor beindul a para. Ez egy kínai cég, amely olyan termékeket gyárt (drón, kamerák, kamera-alkatrészek), melyekkel remekül lehet kémkedni. Emellett pedig mind a két alkalmazásbolt (Google, Apple) mostanában kezdte kiszórni a gyanús szoftvereket.
Aztán itt van egy válasz, mint megoldás, ezt ki is másolom.

I have Android – Galaxy Note 9 and got my issue resolved, was able to get the app. Here is how I did it:
1. dji.com/ downloads/djiapp/dji-mimo Clicked on download file from this website
2. The file saves in “My Files”, so I searched for the Settings in my phone for “install unknown sources”, found the “My Files” app and selected “allow” button to allow this app to install unknown sources. Then I did the same for my Chrome browser, which it uses to open up the file.
3. Clicked on the .apk downloaded file from “My Files” folder and then it opened and asked me if I wanted to install the DJI app.
4. Once the app opens there are a few prompts in another language — those prompts are just for allowing access to location and camera. Just select OK.

Azaz engedélyezzem a Chrome-ban, hogy vizsgálat nélkül letöltsön bárhonnan egy alkalmazást, majd engedélyezzem a ‘My Files’-ban, hogy vizsgálat nélkül telepítsen bárhonnan származó alkalmazást, majd adjak meg a feltelepített alkalmazásnak egy szakajtó jogosultságot, mely jogosultságokra vonatkozó kérdések valamilyen ismeretlen nyelven érkeznek. Egy kínai alkalmazásnál. És ez a gyártó által támogatott mód. (Mert amit hivatalosan írnak, hogy töltsd le az appot a boltból, az nem működik.)

Normális?

Szépen összecsomagoltam és visszavittem a boltba.

Ha nagyon akartam volna, nyilván meg tudtam volna oldani. Itt van a fiókomban a régi telefonom, ha nem is százas, de egy ilyen regisztrációt végig tudtam volna csinálni rajta. De elegem lett az egészből. Kösz, inkább nem. Egyébként is billegő vásárlás volt, hetek úta törpölök azon, hogy megér-e nekem 140e forintot az, hogy az egyébként is ritka álló felvételek minősége jobb legyen? Sokáig a ‘nem’ válasz dominált, aztán ránéztem az euróra, meg az alapkamatra, meg arra, hogyan számol inflációt a prémium állampapír és azt mondtam, takarékoskodjon itt az, akinek két anyja van, egyébként is, lehet, hogy ez a gimbalos zsebkamera máshol is beválik, próbáljuk ki.
Gyors próba volt.
Miközben a kamera valószínűleg tök jó cucc lehet. Műszakilag.
Csak odáig el is kellett volna jutnom.

[PS1]
Ezt később találtam. A vizsgált program a DJI GO 4 alkalmazás. (Ez a korábban említett DJI GO újabb változata, a Phantom 4 utáni drónokhoz.)
Izgi.

Chinese-made drone app in Google Play spooks security researchers

Különösen ez a rész.

According to the reports, the suspicious behaviors include:
– The ability to download and install any application of the developers’ choice through either a self-update feature or a dedicated installer in a software development kit provided by China-based social media platform Weibo. Both features could download code outside of Play, in violation of Google’s terms.
– A recently removed component that collected a wealth of phone data including IMEI, IMSI, carrier name, SIM serial Number, SD card information, OS language, kernel version, screen size and brightness, wireless network name, address and MAC, and Bluetooth addresses. These details and more were sent to MobTech, maker of a software developer kit used until the most recent release of the app.
– Automatic restarts whenever a user swiped the app to close it. The restarts cause the app to run in the background and continue to make network requests.
– Advanced obfuscation techniques that make third-party analysis of the app time-consuming.

Ez gyakorlatilag képes megerőszakolni a nemlétező kutyámat is.

(Engem annyira meglepett az írás, hogy gyorsan rá is kerestem az Ars Technica hitelességére. Meggyőző.)

[PS2]
Érdekes módon ez a bizonyos DJI GO 4 – a fentiek ellenére is – még letölthető a Play Store-ból.

De nézzük, mi van a jó öreg DJI Fly applikációval? Dacára, hogy a GO-ból mindenféle verziók léteznek, működik még a Fly is, sőt, kifejezetten ajánlott, mert bizonyos funkciók csak ebből az alkalmazásból érhetők el. Itt van egy nagyon alapos írás a témáról.
Aztán… hoppá. Idézek a cikkből.

2. Tap on ‘Download Android APK’. If a warning that says ‘file might be harmful’ pops up, tap on ‘Download anyway’.

4. If the browser you are using shows you a warning telling you that you cannot install apps from unknown sources, tap on Settings and allow it to Install Unknown Apps.

Gyorsan rá is kerestem, és igen, a hír igaz. A DJI Fly is eltűnt a Play Store-ból. Amiben az a különösen vicces, hogy ha nem ezt az alkalmazást használom a drón vezérlésére, akkor ugrott a garancia. Most viszont töprenghetek, hogy a jelenleg is használt, még alkalmazásboltos program vajon tiszta-e (már ha egyáltalán létezik ilyen kategória), vagy csak azért volt letölthető, mert még nem vizsgálták meg? De majdhogynem mindegy is, egy telefoncserénél már csak a felettébb gyanús változatot tudnám telepíteni, feltéve, hogy ragaszkodok a garanciához.

Végül már csak egy kérdésem maradt. A fenti információk birtokában hogy a fenébe engedélyezhetik a nyugati világban ezeket a drónokat?

[PS3]
Ja, bocs. Mégsem.

This month’s reports come three years after the US Army banned the use of DJI drones for reasons that remain classified. In January, the Interior Department grounded drones from DJI and other Chinese manufacturers out of concerns data could be sent back to the mainland.
– Idézet az Ars Technica cikkéből –

[PS4]
Persze jó vagyok én is. Pampogok itt a mobiltelefonom biztonságáról. Mármint a kínai mobiltelefonom biztonságáról.

Oszitali

Habár tényleg osztálytalálkozóról lesz szó, de az adhat némi gyanúra okot, hogy az írás a #kerékpár, #túrázás cimkék alatt fut.

Kazincbarcika.

Túlzottan sokat nem gondolkodtam a szervezésen. Egerben nemrég voltam bringával és nem volt annyira jó, hogy a közeljövőben megint megtegyem a távot. Tervben ugyan létezik a tavalyi félbeszakított hegyi túra megismétlése, ez is átmegy Barcikán, de – magunk között szólva – elég nehéz egy hatnapos bikepacking túrán kerékpáron eljuttatni egy vasalt inget ilyen messzire.
Végül maradt az, hogy pénteken leszaladtam autóval a családi sasfészekbe Egerbe, vittem a bringát, szombaton oda, vasárnap vissza, utána meg haza. Annyi cifrázást terveztem, hogy visszafelé felszaladok a Bükk-fennsíkra, legyen már valami sportérték is a túrában.

Este szolíd beszélgetés apámmal, reggel pedig fél tízkor rúgtam el magamat a kertkaputól.

A terep úgy néz ki, hogy Szilvásváradig emelkedik, utána pedig lejt. Eltekintve a Tardona melletti tüskétől. (Nem mintha el lehetne tekinteni tőle.) A fekete pötty már a Szalajka-völgy bejáratát jelzi, konkrétan azt a bódét, ahol a jól megérdemelt sztaroprámenemet kortyolgattam. Mellettem meg egy kutya röfögött. Ilyenkor tudom szégyellni magam, mint embert. Hogy mi a szart vagyunk képesek kontárkodni más lényekkel, pusztán azért, mert néhány kicsavart ízlésű embertársunk ezt igényli. Ez a szerencsétlen kutya az a fajta volt, amelyik ötezerrel szaladt mielőtt becsapták előtt az ajtót, így az orra összeért a tarkójával. Meleg volt, az eb szeretett volna sok és nagy levegőt venni, de ezzel a bizarr fejformával nem igazán sikerült neki. Látszott, hogy erőlködik, kinlódik, röfögött, mint egy malac, nagyjából végig, amíg ott voltam.

A sör sem volt rossz, de az igazi ínyencség csak utána jött. Visszagurultam egy kicsit, mert láttam egy rétesboltot és nekem a rétesek a gyengéim.

Nézd meg ezt a csodát. Életem legfinomabb rétese volt. Hogyan is néz ki egy átlagos rétes? Vékony tészta a tetején, hasonlóan vékony az alján, leginkább az egész egy nagy adag töltelék. Ehhez képest a fentiben négy réteg tészta van. Nyilván emiatt nem fér bele annyi töltelék, ráadásul jóval szellősebb is, de pont így lesz jó. Nagyjából egyenlő arányban érződik benne a tészta és a töltelék. Ez tényleg rétes, a nevének megfelelően.

Mellékesen megjegyzem, Szilvásvárad kezd elesni. Abban a szűkre zsúfolt faluközpontban – igen, mert nyilvánvalóan szükség volt oda egy fogathajtó stadionra – akkora tömegek vonultak fel-alá, hogy ha helybéli lettem volna, már morognék. Oké, nem egy Firenze, vagy Prága, de nem sok kell hozzá.

Rétes-energiával feltöltekezve hamarosan túl voltam Tardonán, jöttek a tárók, majd a vikendházak, végül sunyi módon előlopakodott a város. Meglepődtem, hogy ebben az irányban milyen durván hosszú: a várostáblától kábé 7 kilométer volt még a belváros. Ez Barcikán nagy távolság, mégis csak egy kisváros.

Aztán az út végén az egykori iskolám – most zeneiskola – illetve a hozzátartozó campus, benne az egykori főiskola – most református szakiskola, jelentsen ez bármit is – az udvar helyén pedig valami bevásárlóközpont. Mivel volt nálam kamera is, bringa is, adta magát, hogy készüljön erről a városról is egy nosztalgiavideó, hasonlóan az egrihez. Emiatt cikáztam rendesen, odalent a térképen látszik is. Magáról a városról, az élményeimről most nem írnék sokat, egyszer már megtettem.

Itthon visszanéztem a felvételeket és nem győztem falba verni a fejemet. Most már tutira biztos, hogy az Amazonról rendelt fejkamera-mikrofonom kontaktos. Más magyarázat nincs rá, hogy miért vesz egyszer hangot és máskor miért nem. Mindenesetre nincs szó arra, mennyire dühöngtem vasárnap este. Nyilván visszamenni már nem lehet, de ha lehetne sem biztos, hogy olyan jól sikerülnének a felvételek, illetve a látványba, az éppen arra kószáló emberek reakcióiba kombinált rögtönzések. Pontosan ugyanezért nem fog működni az sem, hogy majd itt, a gép mellett megpróbálok visszaemlékezni, miről is beszéltem az adott pillanatban és mennyire viccesen. Az olyan apróságokról nem is beszélve, hogy mennyire másként hangzik az utca zajában a szöveg és mennyire más, ha nincs semmi hang és arra beszélek rá.
Jó, persze, gyorsan rendeltem egy másik mikrofont, de ez a felvétel már elment. Nyilván megpróbálom megmenteni, de nem nagyon bízok benne.
Még valami. Itt már irkáltam arról, hogy nagyon fájó, de logikus lépésre szántam el magam. A dslr kameraszett után megy pihenőbe a milc is. A kézi videófelvételekhez elég a mobiltelcsi.
Nos, nem elég. Az utóbbi három megmozdulást ezzel vettem és finoman szólva sem vagyok megelégedve a kép minőségével. Azaz újabb fiú érkezik a blokkba: rendeltem egy Osmo Pocket 2 akciókamerát. Kicsi, kézből használva jónak néz ki, gimbalos és remélem, bírja a gyúrődést is a bringa kormánytáskájában. (Bírni fogja. Van hozzá egy kemény műanyag tok.)
[Update]
Időközben megjött minden, a mikrofont ki is próbáltam. Több, mint vicces. Ez ugyanis mobiltelefonba való mikrofon és habár ránézésre teljesen patent módon illeszkedik a gopro adapterébe, de mégsem szól. Kell hozzá egy újabb adapter és utána már jó lesz. Próbáld meg elképzelni: a mikrofonon a szélvédő szivacskupak egy rikító piros-narancssárga szegfűszerűség (a leírás szerint azért, hogy interjú közben a vlogger alanya mosolyogjon, eskü, nem viccelek, így van leírva), fekete vezeték, a dugója bele van dugva egy piros adapterbe, piros vezeték, az bele van dugva egy fekete dobozba és ez az újabb adapter van beledugva a gopróba. Az egész hóbelevanc mind ott van a fejem tetején. Komolyan, ahogy veszem fel, vagy le a sisakot, úgy érzem magam, mint Tony Stark.

Első benyomásra meglepett, hogy mennyire él a város. Mittudomén, nekem az egész régióról olyan képem van, hogy motiválatlan zombik támolyognak az ólomszürke városokban. Ehhez képest nyüzsgő, pezsgő város, boltok, emberek… és színek, rengeteg szín. Visszaemlékezve a hetvenes-nyolcvanas évekre, ez a város sokkal élhetőbbnek tűnt, mint az akkori fekete-fehér.

A szálláson pihentem egyet, jó nagy zuhanyzás, után heverészés, és már mehettem is a találkozóra. Magáról a rendezvényről nem akarok sokat írni, ez végülis meglehetősen rétegprogram volt. Két benyomás: meglepően sokan váltak el mostanra, illetve a fő téma – nyilván – a nyugdíjazás volt. Hát, ja. A csajok már közelítenek a 40 évnyi munkaviszonyhoz.
Tízkor zárt a különterem, 11-kor maga az étterem is, legalábbis számunkra. Az udvaron még esküvő dübörgött, sajnos szószerint. Az én ablakom pont odanézett, klíma meg nem volt, eleinte aggódtam is, hogyan fogok zárt ablaknál abban a melegben elaludni. Nos, ez magától megoldódott. A buli végén kábé hatan maradtunk, az utolsó lendülettel vettünk valamennyi sört, kiültünk egy teraszra és hajnali háromig beszélgettünk. Nagyjából ekkor fejeződött be az esküvő is, így nem volt gond az alvással. Azon kívül persze, hogy kevés volt.

Viszont reggel megébredve újrakalkuláltam a napot. Már Egerben is későn feküdtem le, a buli után meg aztán végképp, sörből is több fogyott a tervezettnél, aztán tegnap volt egy kis bringa is, most meg így, fáradtan, kialvatlanul kellene megmásznom a Bükk-fennsíkot. Addig töprengtem, amíg megtaláltam a megfelelő kifogást. Legyen ez a videó pusztán csak ‘Kazincbarcika nosztalgia’, a Bükköt meg hagyjuk meg a később hegyi túráról készülő videóba. Így minden a maga helyére kerül.

Kicsekkoltam, kitoltam a bringát a konferenciateremből. (Úri dolga volt.) Fél kilenckor már újra lobogott a hajam a szélben. (Oké, viccelek. A sisak miatt nem tudott lobogni.)

Tardona felé volt némi kellemetlenség. Az út meglepően forgalmas volt, szerencsére húzódott mellette kerékpárút. Aztán az első útkereszteződésben bóják, az aszfalton piros áthajtócsík festése. Kikerültem, mentem tovább. Újabb kereszteződés, ugyanez. Csak éppen ezt már nem volt könnyű kikerülni. De végül sikerült, pár méter kunkor a járdára, aztán vissza. Igenám, de jött a harmadik kereszteződés, ugyanígy lezárva, csakhogy itt már kerülni sem lehetett. Az úton erős forgalom volt, nem akartam kimenni. Gyorsan kellett döntenem, én pedig kiindulva abból, hogy vasárnap kora reggel van, valószínűleg tegnap délután festettek, melegben meg gyorsan szárad a festék, átmentem a festett csík sarkán. Aztán a következő kereszteződésnél meg ott festettek a szakik. Akik ahogy megláttak, egyből rázták az öklüket. Gyors előrepillantás: bakker, csupa piros a külsőm futófelülete. Azaz előbb teljesen friss festés volt. Nem álltam meg, éreztem, hogy nem túl előnyös a tárgyalópozícióm, pedig szívesen elnézést kértem volna, illetve céloztam volna rá, hogy ha jobban belegondolnak, én szívtam nagyobbat, hiszen nekik két húzás ecsettel, nekem viszont fél nap, mire a gravelmintás külső recéi közül kivakarom a beleszáradt festéket.

Tardonánál fellihegtem magam az emelkedő tetejére, majd egy jó nagy száguldás. Igaz, menetközben beblokkolt a pedál, nem tudtam tekerni, de lefelé úgysem kell, a lendületet meg nem akartam elveszteni, szóval lógó nyelvvel lezúgtam. Mint utólag kiderült, leesett lánccal, mely lánc belegabalyodott a pedálba. Azért nem lehetett tekerni. Én meg suhantam lefelé 55-tel. Még egy magyarázat, miért halnak korábban a férfiak.

Innen már nem történt semmi különös. Szolíd mászás Szilvásváradig, aztán ami jó, azt ne rontsuk el, azaz Staropramen, rétes, utána egy nagy száguldás Egerig. Megebédeltünk, összeszedtem a lányomat, hazakocogtunk. Itthon még rendeztem a felvételeket, de a bloghoz már nem tudtam nyúlni, mert beelőzött a KATA.

Éljél meg változatos időket!
– Ősi kínai átok –

Powered by Wikiloc

KATA

Előljáróban, mondhatni a hozzáállásom tisztázásaképpen, csak annyit írnék, hogy rohadjon meg élve az összes gerinctelen féreg, akinek valamilyen köze volt ehhez az aljas disznósághoz.

Túl részletesen nem akarok foglalkozni vele, megtették már mások.

Na jó, pár mondat azért kikivánkozik. Akinek van még saját agya és nem fél használni, az láthatja, hogy – a szokásos módon – gyakorlatilag semmi nem igaz abból, amit a kormány kommunikál. Nem amiatt törlik el az adózási formát, mert sokan(?) visszaéltek vele, nem azokért aggódnak, akiket a munkáltatójuk kényszerített bele. Jelenleg az összes pénztárgép, az összes számlázóprogram be van kötve az adóhivatalhoz, egyszerűen csak rá kellene futtatni néhány keresést az adatbázisra és a fenti visszaéléseket ki lehetett volna szűrni. Tudtommal pont ez az egyik dolga az adóhivatalnak. Az is szemforgató hazugság, hogy a katások nyugdíjas éveiért aggódnak. (Ugyanazok, akik kiloptak a zsebünkből 3000 milliárdnyi nyugdíjmegtakarítást. Rohadtul hiteles.) Ha tényleg ez lenne a bajuk, akkor elég lett volna ebbe az irányba módosítani a rendszert. Ehelyett kinyírták. (Látszólag csak módosították, de ahogy Rejtő Jenő is írta, a sivatagban nem kell megölnöd senkit, elég, ha elveszed a vizét. Na, ezek elvették. Gyorsított eljárással. Nehogy valami látványos tiltakozás legyen.)
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a kormánynak egyáltalán nem gazdasági problémái voltak a katával. Egyszerűen zavarta őket, hogy vannak, akik képesek önellátni magukat, képesek önálló gondolkodásra, képesek külföldi cégeknek is bedolgozni és úgy egyáltalán, meg tudnak élni a maguk erejéből is. Nekik kiszolgáltatott, könnyen átmosható agyú, megfélemlített emberek kellenek. Minden más csoport kiindulási pontja lehet az ellenállásnak.
A sajátjaiknak persze beadták, hogy ezek a nép ellenségei, ezek fosztanak ki titeket, nosza túrjál bele a zsebébe, látod ugye, hogy több van benne, mint a tiédben, na azt tőled lopta el. De mi jók vagyunk, nem nyírjuk ki őket, csak egy icipicit változtatjuk meg a szabályokat.

Akárhogy is nézem, nekem az jött le, hogy – az ötvenes évekhez hasonlóan – épül a bolsevizmus és a katás lett az új kulák.

RSD szoros emberfogásban

Folytatódik a márciusi tesztsorozat. A váltó még mindig nem bírta a hegyeket, így továbbra is sík vidéken. Ezúttal a Ráckevei-Soroksári-Dunát pécéztem ki magamnak. Elméletileg Budapesttől Ráckevéig – és még jóval tovább – megy nemzetközi kerékpárút a szárazföldön, de eddig egy-két kósza próbálkozás után feladtam. Nem országúti bringának való terep. Csakhogy most gravel van a popsim alatt, az meg pont ezt a terepet szereti. És ha már vadulok az egyik oldalon, miért ne tenném a másik oldalon is? Azaz a szigeten jöttem vissza, olyan szorosan a vízpartra tapadva, amennyire csak tudtam.
(Később ez a túra lett az alapja az Ultimate Csepel Track írásnak.)

K1

Aztán bekeményítettem és levittem egy K1-es kajakot az RSD-re.
Hát, Árpád… ez valami egészen más műfaj. Ha a portyánál arra panaszkodtam, hogy nem túl nagy az ugrás, a K1-nél pont fordítva. Ez már csillagugrás. Beleültem. Aztán röhögtem. Ugye nem gondolja senki, hogy én ezzel evezni fogok? Aztán üldögéltem benne. Sokat. Próbáltam megszokni. Először a kezeimmel tartottam magam, pofozgattam a vizet. Később átváltottam a lapátra. Aztán megpróbáltam evezni, bár ez inkább kavicslapátolás volt. Viszont ment előre is és hátra is. Aztán megpróbáltam nagy lendülettel megindulni, ugye a sebesség stabilizál. Na, ekkor álltam bele néhányszor fejjel a sóderbe. Nagyon vicces volt, mert amikor kimásztam a kajak alól, láttam, hogy az egész strand, mind a húsz ember, aki ott üldögélt a domboldalon, mind vette mobiltelefonnal a produkciót. Viszont délutánra megvolt a sikerélmény, borulás nélkül mentem kábé 20 métert. Ránézésre nem túl sok, de a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy az első próbálkozásnál eljutok ilyen messzire.

Következő nap jött egy hidegfront, zápor, zivatar, armageddon. Kihagytam. Szerdán pedig Nej is lejött velem. Az armageddonból már csak a szélvihar maradt, de az rendesen: 25-45 km/h közötti széllel. Lecuccoltunk mindent Szigetszentmártonba. (A többi RSD strand állandóan tömve volt, én meg nagyon messze vagyok attól, hogy kanyarodjak is ezzel a jószággal.) Bedobtam a kajakot a vízbe és kezdtem volna megmutatni Nejnek, hogyan kell beszállni, amikor ütemes masszív nyögést hallottunk közeledni a víz felől. Hamarosan ki is bukott a nád mögül egy sárkányhajó. Nyolc kölyök ült rajta, meg két felnőtt. Hogy a nagyokat utánozva, viccből nyögtek, vagy tényleg ennyire kihajtották őket, nem tudom. De elég szánalmas volt. Aztán kifutottak a partra, a strand közepén. Ezzel ketté is osztották a strandot. Az én kajakozásom meg is lett lőve, mert a parttal párhuzamosan szoktam fel-alá grasszálni. Majd a talicskányi aprókölyök nekiállt strandolni. Becsületükre legyen mondva, mentek volna beljebb is, a bólyáig, de a felnőtt nem engedte őket. Ott ugráltak abban a négy méteres sávban, ahol egyedül kajakozni tudtam volna. Rajtuk kívül nem volt senki a strandon. (Direkt azért mentünk korán.) Ha azt mondom, hogy felrobbantam, akkor még finom voltam. Többször kiabáltam ki, látszólag Nejnek, valójában olyan hangerővel, hogy a szörnyetegek is meghallják, na meg a felnőtt kisérők is, és nem finomkodtam, bátran használtam úgynevezett csúnya szavakat is. Nem ért semmit. A csapat megölte a strandot, legalábbis kajakgyakorlási szempontból.
Cseréltünk. Nej ült be. Ő nagyon helytakarékos. Egy leckével le van maradva, még ott jár, hogy minimális letámaszkodással tudjon egyenesen ülni a kajakban. Szép nagyokat borulgatott. Nem olyan sóderlefejelőseket, mint én, de ezek is elég látványosak voltak. Aztán elmentünk inni egy sört.

Mire visszatértünk, meghallottuk a bűvös szót: ebéd! Azaz a kis csapat elvonul valahová ebédelni. Végre eljött az én időm. Gyűrtem, gyaláztam a kajakot, na meg persze az is gyűrt, gyalázott engemet. De a 25 méternyi szakasz többször is megvolt. Legnagyobb sikernek viszont mindenképpen azt tartom, hogy kezdem magam otthonosan érezni a kajakban. A második nap, de már nyoma sincs annak, hogy no way, ezt a kajakot nem lehet megülni. De. Meg lehet. Piszok sok idő, de egyszer elkapom.

A végére persze minden elromlott. Ebéd után jöttek strandolók és nem tudom, miért, de csupa olyan köcsög jött, aki megállt a térdig érő vízben. Beszélgetni. Ezzel megint megölték azt a sávot, ahol tudtam volna gyakorolni. Kipróbáltam, tudok-e kanyarodni. Majdnem! Többször is sikerült befordulnom a víz felé, igaz, időnként leért a lapát a kavicsig, de akkor is. Túl sokra mondjuk nem mentem vele, befelé életveszélyes volt elindulni. Egyszer sikerült kifejezetten mélyen bemennem (vov!), aztán amikor beborultam, a viharos szél alákapott a kajaknak, jó ötven métert kellett gyorsúszásban sprinteltem, mire utolértem. Maradt a partközel. Ahol éppen családok tereferéltek. Aztán kikötött egy miniyacht a Kövér családdal, mert enni akartak egy gofrit a büfében, utána kikötött egy kenus csapat, én pedig feladtam. Összecsomagoltunk, jöttünk haza.

Nos, összességében jó lesz. Érzem, hogy napról napra biztosabb vagyok. Már csak a nyomorult körülmények lehetnének jobbak. Nyáron, strandon esélyem sincs, valahogy a hely vonzza a süket, elmebeteg idiótákat. Szomorú, de a nyáron kívül meg nem nagyon lehet gyakorolni, hiszen mind a két nap több időt töltöttem a vízben, mint szárazon. És akkor most legalább tíz napig viharos északi szelet mond a meteorológia, az se frankó. Hazafelé a délegyházi tavak felé jöttünk, hát… tarajos, magas hullámok szánkáztak a tavakban. Jó, tudom, nem szabad türelmetlenkedni, de akkor is. Mindent akarok és azonnal.