Ultimate Csepel Track Plusz

2022. június 16; péntek

Nem bírtam ki sokáig, csak visszamentem az érdekesnek tűnő alternatív útvonalakra.
Két területen is nyíltak izgalmas lehetőségek:

1. Lemenni Kiskunlacházáig egy alternatív útvonalon, mely azzal rövidít, hogy kihagyja Ócsát és Bugyit.
2. Magán a szigeten lemenni az országútról valami izgalmasabb/rövidebb útért.

1.

Az első kisérlet messze az elváráson felül teljesített. Alsónémediben ugyan volt némi kinlódás – a track által jelölt útvonalba beépítettek egy faltól-falig terjedő autómosót – de utána meglepően jó út jött. Az a bizonyos keményre döngölt, simára dózerolt aprókavicsos út. Majdnem olyan jó volt menni rajta, mintha aszfaltburkolatos lett volna. Már kezdtem fejben dicsérni az építőit, amikor eszembe jutott, hogy ez itt adottság: ebben a térségben bányásszák az ország folyami kavics mennyiségének a 110%-át, persze, hogy itt kemény kavicsos a talaj. Elég volt végigküldeni rajta a dózert és már el is készült az út.

Ez itt fent a Duna-Tisza csatorna. Dunaharaszti és Taksony között ágazik ki az RSD-ből. Sokáig meg voltam győződve róla, hogy tényleg létezik, de Dani nemrég lehűtötte a lelkesedésemet. Most csak locsolja az alföldet.

Aztán középtájon bevadult a terep, megjelentek a tócsák. Túlságosan nem kellett parázni, mivel kemény volt az aljuk, simán keresztül lehetett hajtani rajtuk. Ja. Csak az nem volt bekalkulálva, hogy jön egy mélyebb, amelynek pereme is van. Akkora felütéses defektet kaptam, hogy még a holdról is látszott. Kint, az árnyékmentes tűző napon. A decathlonos tartalék belső ráadásul nekiállt szivatni, végül jó félórába került a szerelés.

Ettől függetlenül a jól járható köves út kitartott Bugyi határáig. Onnan Lacházáig már a szokásos lélekölő terep. Érdekes volt a Lukoil benzinkút, a kompresszor használatáért is fizetni kellett.

2.

Ráckevénél ráakaszkodtam a múltkori trackre. Az ultimate útvonalra. (Előbb persze toltam egy gyros tálat és egy csapolt Steffit.)

Nézzük meg térképen, mi is volt a változtatás. Kezdjük a lila karikával, az volt korábban. Itt délről jöttem, a nyugati főútvonalon felfelé. Sivár út, tűző nap, elképesztően erős szembeszél. (A MET szerint aznap és az előző nap szélrekordok dőltek.) Az ultimate track a vastag kék. Szigetújfalunál lementem az Ercsi révhez. Pihentem. Majd visszatekertem kábé 3 kilométert délnek, északra fordultam és mentem tovább. Ez testvérek között is 5-6 kilométer felesleges tekerés, a fele pedig az érfelvágós, láblerágós irányban.
Már vasárnap is gondolkodtam rajta, de csak most, pénteken szedtem össze a bátorságomat. Az új track az a piros színű. Az első része, a kelet-nyugat irányú szakasz meglehetősen durva, a végén már út se nagyon van, combközépig érő fűben kell tekerni. Aztán vége és kilyukadunk egy… kerékpárútra. Tudom, nem az, de teljesen úgy néz ki. 1-1.5 méter széles aszfaltozott út. Ez visz ki a főútra.

A másik módosított szakaszt narancssárga karikával jelöltem. Az eredeti út keresztülszeli Tökölt, átmegy Szigethalomra (a két település összenőtt) és onnan le egészen az RSD-ig, végig kerékpároknak ajánlott, kitáblázott útvonalon. Alapvetően nem lenne rossz, de ez nagyon forgalmas kertvárosi útvonal. Most kipróbáltam, milyen a tököli parkerdőn keresztül. A letéréstől az erdőig kellemetlenül homokos az út (azaz nem járhatatlan, de nem kényelmes), utána viszont erdei út, annak minden szépségével.
Mindkét esetre igaz, hogy nem egyértelmű a megítélése. A semleges korábbi verzióhoz képest először jön egy küzdősebb terep, utána viszont egy könnyebb/szebb. Szigetújfalunál biztosan ezt az új utat fogom használni, a tököli erdőnél még kisérletezgetek.

3.

Elmaradt fényképek rovat.

Az Ercsi révnél megjegyeztem, hogy a csobogónak beállított zongora nem csobog. Jelentem, már csobog.

A Wolfnál pedig elfelejtettem fényképezni. Ezt is bepótoltam.

Vegyük észre, hogy már üveges a szentandrási meggyes sör. Feladták. A hölgy közölte, hogy már nem csapolnak és soha nem is fognak.

A szokásos útvonalak. (Aki direktben szeretné letölteni, innen megteheti.)