Budapest, Balaton, körbe, vissza #04/04

Almádi – Budapest
2022.05.29; vasárnap

Reggeli. Pakolás, takarítás. Búcsú a tulajtól.
– Vége a kirándulásnak?
– Igen.
– És akkor most mi lesz?
– Hazabringázok.
– Na ne.

A ruhát pont eltaláltam. A télikabátot könnyen elérhetőre csomagoltam, de nem volt rá szükség. A nadrág Decathlon túranadrág, elég meleg volt, fentre meg az egyetlen tiszta rövidujjú pólómat vettem fel az egyetlen tiszta hosszúujjú pólóm alá, pont jó lett. Az egyébként erős szél sem fújt át rajta, és kellően meleg is volt.

A szombati nap keserű tapasztalatai után arra számítottam, hogy megint gyenge leszek és kedvetlen, de ilyesmiről szó sem volt. Nekiálltam darálni a kilométereket, elgondolkodtam ezen, meg azon… és csak mentem. Az első – és egyetlen – pihenőt 70 kilométernél ejtettem meg, a Velencei-tónál. Lángost akartam enni és ez egy kemény kihívás volt, mert a nyitvatartó helyeken nem volt lángos, a lángossütő bódék meg nem voltak nyitva. Aztán találtam egy jellegtelen bódét, ahol semmi más nem volt, csak lángos, meg a hütőben hideg dobozos sör, de lángosból tényleg a klasszikus választék, kerek lángos, szögletes lángos, töltött lángos, lyukas lángos, ahogy kell, én is megtaláltam a magamét (sajtos-kolbászos lángos), szóval végül minden jó lett. Innen egy lendületes nekirugaszkodás és röpke 3 órával később már otthon is voltam.

Ilyenkor azért nehéz elnyomni egy enyhe mosolyt. Amikor hat nap alatt tettük meg ugyanezt a túrát, akkor egész napos etap volt a Balatonalmádi – Fonyód táv. Most délre megvolt. A Velencei-tó – Budapest távolság szintén egész napos túra volt. Most lement három óra alatt. Nem, hirtelen nagy csodák nincsenek. De ha tartósan, makacsul csinálsz valamit, akkor napról-napra jobb leszel benne és sok nap, sok hónap után pedig azt veszed észre, hogy egy másik világban élsz.

Az időjárás betette az indigót, hogy szomorodjon meg. Lefelé az utolsó 50 kilométeren kaptam erős szembeszelet, most Fehérvár után felfelé, végig. Az addigi 22 körüli sebesség vissza is esett 17 körülire. Nem örültem neki, de túl sokat nem tudtam kezdeni vele, tekertem monoton.

A szerencsés érkezés: két kilométerrel korábban csapkodó eső, érkezés után kiülés a teraszra, elgyötört gyerek, söröző Nej, beszélgessünk, mit csinált a klímás, milyen volt a buli, oké, aztán leszakadt az ég és egy többórás, masszív eső köszönt be. Na, ezt pont megúsztam.

A ház… hát nézett ki valahogy. A klímás szanaszét furkálta, mind a négy érintett helyiség teljes felfordulásban. Nyilván ki fogjuk használni a helyzetet és másképp rakjuk össze a szobákat. Az udvaron és a konyhában a buli nyomai, a srácék takarítottak egy nagyot, de azért van még munka vele, az udvar pedig tömény katasztrófa, többhetes fűnyírás és kertészkedés hiánya ordított az égre.
Szerintem a jövő héten nem megyek sehová, csak házimunkázok.

Powered by Wikiloc

2 Comments

  1. Legközelebb próbáld ki a Fehérvár – Akarattya bringautat, hivatalosan még nincs átadva, de már végig kész és használható :) A városokban csak egy vödör festék jutott, meg Kőszárhegynél a régi bringaút van, de ott is építik az újat.

Leave a Reply

Your email address will not be published.