Torok Gyula

Miután jó másfél év alatt összelegóztuk, apám mikor jön fel meglátogatni a testvérét, utána meg minket, leegyeztettük, hogy péntek délután érkezik hozzánk, nos, ezek után csütörtök este, mint egy lakat, bekattant a torkom. Nem volt egyszerű a helyzet. Addig értettem, hogy fáj a torkom, fájnak a hátsó fogaim és nem tudok nyelni, de hogy ez mi lehet, azt nem tudtam. Torokgyulladás? Ahhoz hiányoztak a kísérő tünetek, tüsszögés, takony, hőemelkedés, hidegrázás. Savreflux? Az is szokott ilyet csinálni. Felmarja a torkomat, illetve kikezdi a hátsó fogaimat. A probléma az volt, hogy ha az első, akkor fájdalomcsillapítót kell bevenni, ha a második, akkor meg tilos. Végül nem vettem be semmit. Nem is aludtam az éjjel. Amikor már kezdtem elaludni, tízpercenként nyeltem egyet, a fájdalomra meg felébredtem. Viszont megjött a hidegrázás, így legalább egyértelmű lett a helyzet.
Reggel rögtön azzal kezdtem, hogy megnéztem a neten, hogyan rendel pénteken a dokinő. Délelőtt. Szuper. Viszont azt írta, hogy légúti panaszokkal NE menjünk be, elég, ha hívjuk. Hívtam. Röpke félóra után össze is jött. Elmondtam a történetet. Küldjek fényképet a torkomról. Izé?
Megkerestem Nejt.
– Emlékszel, valamikor azt igérted, hogy jóban-rosszban? – suttogtam.
– Jézus. Mi van?
– Bele kellene fényképezned a torkomba.

Nem részletezem. Ha nem fájt volna annyira, a ledugott kanáltól meg nem akartam volna állandóan elhányni magamat, még röhögtem is volna rajta. Na mindegy, elküldtem.
Szűkszavú válasz jött: hívjon fel!
Jaj.
Felhívtam.
– Jó napot kívánok. Jó lett a fénykép?
– Jó. A helyzet az, hogy ez egy vírusos gyulladás.
– Remek. Akkor nem kell antibiotikum.
– Az nem kell. Enyhítse a tüneteket, aztán egyszer csak elmúlik. Fájdalomcsillapító, lázcsillapító, sok folyadék, mézes tea, nagy pihenések.
– Meglesz.
– Viszont a teszttel mi legyen?
– Pardon?
– A tünetek alapján lehet covid is. Szeretne tesztelni?
– Az hogy nézne ki?
– Elküldöm valami közeli helyre és ott letesztelik. Várjon, mindjárt nézem. Mondjuk a Ferihegyre.
Egy perc fejvakarás. Most öltözzek át utcai ruhába, vezessek, menjek emberek közé, azért, hogy feldugjanak az agyamba egy hurkapálcikát?
– Köszönöm, kedves, de nincs értelme. Akár covid, akár torokgyulladás, úgyis karanténban fogok maradni 5 napig.
– Jó. Azért ha hétvégén kezd elfogyni a levegője, hívjon mentőt.
– Csak nem.
– Hétfő délelőtt hívjon vissza.
– Rendben. Viszonthallásra.

Apám látogatását nyilván lemondtam. Márciusban úgyis megyünk valamikor Egerbe.

Ezt meg, ha már elkészült, csak kirakom.

A végén még felpattintom a Facebookra profilképnek.

2 Comments

  1. Jobbulást!

Leave a Reply to Budai Péter Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading