Rátaláltam egy elfelejtett könyvtárra a vinyómon, amelyben régi feljegyzések várták, hogy rájuk találjak. Nos, ebből a kupacból szemeztem ki néhány írást.

~oOo~ Három évvel ezelőtt ~oOo~

Üldögéltem estefelé a teraszon. Szivar, bor, karikatúraalbum. A háttérben Scars on Broadway szólt. Néha felemeltem a fejemet. Körbenéztem. A macskák veszettül pucolták magukat, kitekert pózokban nyalogatták az eldugott testrészeiket. A természet buján tobzódott. A rózsák virágoztak, az árnyékliliomok nőttek, mintha nem lenne ennél fontosabb. Minden zöld volt, na meg a virágok miatt színes. Körbehordoztam a tekintemet. Szép. Hiányozni fog, ha egyszer meghalok.
Patetikus?
Lehet.
55 éves vagyok. Itt már számolni kell ilyesmikkel. Hetek óta folyamatosan zsibbad a bal kezem. Lehet, hogy semmi, lehet, hogy halálos.
Ebben a zónában így élünk.

~oOo~

Nem volt halálos, de könnyed májusi szerenád se. Kéztő alagút (Carpal tunnel) szindróma. Két hónapig jártam valami elektrosokkos kezelésre, mire elmúlt. Később kiderült, hogy a túrakerékpár rosszul beállított markolata okozta a kéthetes német-magyar bringatúrán.