Leutazás
2021.09.28; kedd

Visszagondolva elképesztő, hogyan készültünk össze. 8 napon keresztül percre kiszámított kapkodás. Kedd délután 14.05-kor ültünk be a kocsiba, csatakosan, fülig idegesen. 14.00 volt a terv. Egerbe 16.10-kor értünk, Sarudra 17.10-kor. Terv szerint. Lent még berendezkedés, vacsora, gyors drónozás, majd egy újabb orbitális pakolás, mivel otthon csak beszórtunk mindent, mondván, hogy a részletek ráérnek odalent.

Mit értek részletek alatt? A menetrendet. Kedd este érkezés Sarudra, pakolás. Utána a Tisza-tó megkerülése, azaz szerdán átevezünk Tiszafüredre Poroszlón és Tiszavalkon keresztül, 32 kilométer, szállás lefoglalva. Kétnapi túracucc a kajakokban, minden más Sarudon marad. Csütörtökön Abádszalókon keresztül vissza Sarudra. 45 km, nagy halál. Pénteken gyakorlatilag pihenőnap, délelőtt összepakolunk, leadjuk a sarudi szállást és átköltözünk a Tiszafüreden foglalt faházba, ahol szerdán már aludtunk. Délután tinglitangli evezés a korán érkezőkkel. Este bulika. Pyrus szezonzáró, 40-50 ember. Szombaton közös evezés, este megint bulika, de gyengébb kivitelben. Vasárnap haza, de előtte még beugrunk Egerbe.

Nos, ez a terv. Igényes program, nem? És el tudod képzelni, mennyi istenverte logisztika kellett erre a hétre? Na, ehhez képest fél napom volt megszervezni az egészet és összepakolni mindent, figyelembe véve, hogy melyik nap, melyik helyszínen, mire lesz szükségünk és azok hogyan jutnak el oda. Mondtam is Nejnek, hogy ha most nem felejtünk otthon semmit, égig érő örömtüzeket fogok gyújtani.

Hány égig érő tüzet láttál mostanában? Na ugye.

Első este sikítva vettem tudomásul, hogy otthon felejtettem egy apró zacskót. Egy icipicikét. A töltőkábelek voltak benne. Konkrétan mikrousb kábelek a drónhoz, usb-c kábel a mobilhoz és egyedi garmin kábel a sportórához. Természetesen töltőket, aksikat, powerbankokat hoztam bőven. Vidáman nézték egymást a készülékekkel. Kábelek nélkül.
Kész. Mindennek vége.
Aztán találtam egy picike, pár centis vésztartalék mikrousb kábelt a drón dobozában. A kocsiban meg volt a mobilhoz kábel. Végül egyedül a sportórát buktam be, de azt nagyon, mert nemrég kaptam meg én is a halálos frissítést.

Ez egy ilyen Garmin feature. Veszel egy új órát. Ez lehet eleve vacak, de tegyük fel, hogy nem az. Működik. Mér. Kijelez. Méréssel együtt is simán kibír öt napot. Mérés nélkül két hetet. Örömboldogság. Aztán jön egy frissítés és kinyírja az órát, mert a belefejlesztett újdonságok felzabálják az aksit. Most mérés nélkül négy napot bír, méréssel két napot. A Garminnak hiába reklamálok, azt mondják, hogy szedjek le róla minden nem gyári elemet. És nem igazán érdekli őket, hogy ilyesmi soha nem is volt rajta. Az, hogy a Garmin elismeri a hibát, esélytelen. Az, hogy kijavítják, szintén. Vegyél új órát, abban nagyobb az aksi.
A fiam pont így járt. Olyan két évvel ezelőtt kapott a születésnapjára egy középkategóriás Garmin Vivoactive órát. Örült neki. Használta. Aztán megkapta ő is a halálos frissítést. Onnantól az órája mérés nélkül sem bírt ki egy napot. Lefutotta a kötelező köröket a Garminnal, de mindig lepattant róluk. Végül kivágta az órát a kukába. A következő születésnapjára pedig egy Polar órát kért.

Na mindegy. Szóval óra, az nincs. Szerencsére itt van az öreg harcos, a gps64 túragps. Trekkel, kijelez, navigál, alapvetően rendben is van, csak éppen a 7/24 monitorozásban gyenge. Mondhatni nulla.
Hogyan fogom kibírni, hogy most 5 napig nem fog cseszegetni az órám azért, ahogyan élek? Nehéz lesz.

Este nyolcra rendeztünk el mindent. Nej gyorsan bekapott egy kétcentes pálinkát és ment is aludni. Mostanában nincs túl jól.
Nekem még sör és jegyzetelés jutott – ember, otthon konkrétan nulla időm lesz a blogra, dübörög a tanfolyami felkészülés – és akkor még itt van estére a technika, a töltekezések. Ahogy most állok idegileg, valószínűleg újra kell gondolnom a túrára tervezett sörmennyiséget is. Szerencsére a Kodiakba akár egy komplett sörfőzde is belefér.

Elalvás előtt kisétáltam az udvarra. Maga a ház kint van, abszolút a falu szélén, velünk szemben már szántóföld terül el. Csend. Elképesztően mély csend. A motoros fűrészek, flexek már nem, a kutyák még nem vonyítanak. Felnéztem az égre. Aszta. De régen láttam már ilyet! Utoljára Úrkúton volt ennyire tiszta, csillagos éjszakám. Nemcsak az ismert csillagképek látszottak, hanem a Tejút színes csillaghalmaza is. Igen, tudom, éjszaka fázni fogunk… de most szép.