Előkészületek

A csapatépítős bringázás után már tényleg úgy gondoltam, hogy pihenősebb időszakra fordulunk. Egy nagy túra ugyan még volt a zsákban, de bőven volt időnk rákészülni, a projektjeim meg éppen olvadt bitumenmezőn araszoltak keresztül, leginkább nélkülem, szóval minden rendben.

Ja.

Jött az üzenet, hogy hirtelen lett 9(!) jelentkező arra a tanfolyamra, melyet már február óta szeretnék bevezetni, de soha nem volt rá jelentkező. Most meg nagy hirtelen kilencen akarnak jönni. Október közepén. Új tanfolyam, felhős, új terület, megtanulni az anyagot, majd megtanulni a tanfolyamot, sőt, átdolgozni a tananyagot (mert magunk között szólva, elég bénácska), szerezni valami labort, végignyomkodni (szereztünk, végignyomkodtam, bugzik, mint a kandúrmacska), próbaelőadások az idők belövéséhez… rögtön elfogyott a tömérdek időm.
De nagyon.
Közben a sokadik halasztás után tényleg megjelentek a tetőfedők és bár nem nekem kellett nyargalnom velük a tetőn, de foglalkoznom kellett a témával, meg persze bringaszervíz és úgy általában utolérni magamat, szóval a tanfolyami felkészüléssel együtt sikerült megint reménytelen helyzetbe manővereznem magam.

Nyolc nap után, hétfő éjjel 11-re értem végig első körben a tananyagon.
A tetőfedők hétfő délután fejezték be a munkát. Rengeteg pala, zsindely le lett szórva az udvarra, de ránézni sem volt időm, nemhogy eltakarítani a szemetet.
Kedd este már indult a túra, gyakorlatilag egy fél napom volt a szervezésre és a pakolásra.

Nem is tudom. Egyszer azért szívesen látnék egy olyan túrát, melyet van időm rendesen megszervezni, van időm összepakolni, előkészíteni, rákészülni… és üdén, kipihenten belevágni.
Nem azért, de így visszagondolva, évek óta nem volt ilyen.
Lehet, hogy nem is létezik.