Kiutazás
2021.08.18; szerda
Az a rohadék óra tényleg csörgött hajnali ötkor. Oké, tudom, én húztam fel, de akkor is. Igazán bemászhatott volna helyettem az autóba és elvihetett volna minket Passauba, talán manapság már nem lenne olyan nagy kérés ennyi intelligencia egy vekkerbe.
Kora reggeli taszkok. Megnézni még ezt. Meg azt. Ezek mind éjjel, álmomban jutottak eszembe. Aktív alvás. Például az egyik: nyitva van-e a jánossomorjai határátkelő? Merthogy Hegyeshalmot mindenáron el akartam kerülni, de szlovák matricát sem akartam venni. Jánossomorján meg még benzinkút is van.
Google keresés. Van egy olyan oldal a rendőrség kezelésében, hogy Határinfó.
Szart sem ér. Mintha Ausztria nem is létezne.
Útinform. Ez már jó lehetett volna, de ideges voltam, nem vettem észre, hogy a táblázatban linkek vannak. Azt hittem, hogy csak egy felsorolás jellegű táblázat.
A legszebb: egy zártkörű Facebook csoport. Várjál, ezt leírom még egyszer. Van egy fizikai formában nem létező határátkelő az osztrák határon és ennek van egy dedikált FB csoportja, mely zártkörű. Vajon mit csempészhetnek errefelé?
Nej kora reggel bejelentkezett, de csak délután engedték be.
Végül Barna hívta fel a kocsiból délelőtt a falu önkormányzatát, hogy árulják már el, mi a franc van. Semmi. Nyitva vannak.
Tankolás a faluban. ÖMV kút, 40 forinttal olcsóbb gázolaj, mint a sztrádán.
A mennyiséget megint kiszámoltuk, hazáig ki fogja bírni.
A falu után az út menti bokorból kilépett egy láthatósági mellényes fazon. Intett. Megálltam.
– Mit akar tőlünk ez a csöves? – érdeklődött Nej.
– Ő a határőr.
– De hát itt nincs is határállomás!
– Pontosan ezért jöttünk erre.
A hapsi elvette a személyiket, majd kinyittatta a hátsó ajtót. Meglátta a bringákat, elvigyorodott.
– Passen!
– Wiedersehen!
Párszáz kilométerrel arrébb a német határon egy kicsit meglassult a sor, de ennyi.
Bent voltunk. Szputnyikkal.
Meglepően hamar értünk ki. Az M0-t megúsztuk egy negyedórás ácsingózással, az osztrák határt egy pár perces vizsgálattal, a német határt egy lassításal. Nem volt se baleset, se semmilyen dugó.
Jól is jött a korai érkezés.
A kempingben tombolt a szabálykövetés. Valamikor cövekeket vertek le egy sorban, most meg mindenki csak azok mellé merte leverni a sátrát. Pedig lehetett volna a másik oldalra is, csak éppen senki sem merte elkezdeni.
Így nézett ki régen, cövekek nélkül. Látható, hogy simán elfért két sor sátor.
Itt pedig megjelentek a cövekek. És senki sem merte elkezdeni a második sort.
Aztán az utánunk jövőknek elfogyott a hely és harapófogóba kerültek. Mert volt egy olyan szabály is, hogy a sátrak között minimum két méter távolságnak kell lennie. Végül az utóbbit szarták le. Úgy kellett kirohannom, mert a faszi rá akarta verni a sátrát a kiterített, de még fel nem állított sátrunkra. (Mert a helyfoglalás után inni akartam egy sört, de itt kemény harc dúlt a sátorhelyekért, ekkora luxus nem fért bele.)
Gyanús fiatalok oldalogtak fel-alá. Először bevásárlókocsival betoltak egy láda sört. Abból a nagyon messzi boltból. Aztán behoztak a konyhába egy vízipipát felfűteni. Végül egy hordó méretú JBL-t dugtak rá a töltőre. Itt valami készül. Szerencsére arrébb van a sátruk, de azt hiszem, igyekeznünk kell az elalvással.
Mindenhol kerékpárok a sátrak mellett. Mi rendesen kilógtunk a sorból, a bringáink a kocsiban maradtak. (Plusz a sörhűtő is.)
Nem tudtam nem észrevenni, hogy azért ez egy groteszk helyzet. Eljövünk egy bringás kempingbe, de elő sem szedjük a bicókat. A sátrakat ugyan felverjük, de reggel vissza is rakjuk a kocsiba. A bringatúrára nem innen indulunk, máshol rakjuk le a kocsit, máshol szereljük fel a kerékpárokat. Akkor mit is keresünk itt? Ki lehetne-e váltani a kempinget és legfőképpen ki lehetne-e váltani a parkolóházat?
Nézzük. A feltételek:
– Max 5 km a vasútállomástól.
– 4 fős szoba. (Persze jó lehet a 2*2 is, csak az általában drágább konstrukció.)
– Kényelmes parkolóhely.
– Longterm parking.
A messze legjobb ajánlat a Gambrinus panzió. Igaz, a túlsó parton kell indulnunk, de az erőműnél vissza lehet jönni. A parkolás kifejezetten jó, különösen a parkolóházzal összevetve. A szállás ára viszont durva: 120€ egy éjszaka. A kemping meg 40. (Emellett a kempingnek megvan az az előnye, hogy tulajdonképpen főpróba. Megvan-e minden? Nem lyukasak-e a matracok? Mert ha igen, autóval még bárhová el tudunk szaladni. És azt se felejtsük el, hogy egy ilyen könnyített sátras éjszaka remek ráhangolódás a későbbi többnapos kempingezésre.)
Felnyomtuk a sátrakat, kajáltunk egyet, majd irány a város. Jól bejártuk. Első alkalommal, három éve, gyakorlatilag boltot kerestünk, nem is koncentráltunk másra. A második alkalommal, amikor a túra hatodik napján érkeztünk ide, késő este, már nem mentünk be. Hullák voltunk. Most viszont volt időnk, a boltot tudtuk, hol van, ráértünk csavarogni. Szép város.
Indulás előtt átváltottam a maximális havi összeget (1000€) euróra a Revolut kártyámon, itt kivettem a maximális mennyiségű havi készpénzt (200€) automatából. Financiálisan rendben vagyunk. Gondoltam én, a naív.
Az Inn partján ismerősökbe futottunk. Nej evezősklubjából egy haver csajszi. A párjával jöttek, lebringázni Bécsig. Igaza van a kínaiaknak, errefelé mindenki ismer mindenkit.
Ez pedig itt lent egy kiemelt helyszín. Itt folyik össze az Inn és a Duna. Jobbról a szélesebb, bővizűbb Inn, balról a szerényebb Duna. Csak éppen a Dunának volt jobb a menedzsere. (Azért ízlelgesd: Innújváros, Innföldvár.)
Sötétben értünk vissza, nem is húztuk sokáig az időt. A sportórám már térdenállva könyörgött egy jó alvásért.
Recent Comments